Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-11 / 85. szám

1981. április 11. Képújság 3 Osztályról osztályra (IV.) Mííivelődésiígy Sorozatunkkal sze­retnénk az olvasót — a választópolgárt — megismertetni a Tolna megyei Tanács hivatali apparátusá­nak munkájával. Be­pillantunk egy-egy osztály munkájába. A sokrétű munkakö­ri kötelességet, a tennivalókat nem le­het egy újságriport­ban felsorolni, de a kiragadott epizódok eligazítanak, tájé­koztatnak arról, hogy kik, s hogyan dolgoz­nak a megyei tanács épületében. Megyénkben hatezer ember foglalkozik főállásban műve­lődésünk ügyével. Óvónők, tanítók, tanárok, tudományos munkások, közművelődési szakemberek. Szerteágazó a munkájuk. Vadas Ferenc osztályvezető avat bennünket „titkaik”-ba. A megyében szép sikereket értünk el a közművelődés területén. A közelmúltban dr. Szabó­itól Antal megyei tanácsel­nök egy művelődéssel foglal­kozó értekezleten így fogal­mazott. „Néhány éve felada­tainkról úgy beszélgetünk, hogy a gazdasági munka mellett fontos kérdés a kul­turális feladatok megoldása is. Meggyőződésem, a gazda­ság és a kultúra egysége el­vének elfogadása, kölcsönha­tásának állandó vizsgálata, elemzése és a tapasztalatok felhasználása korszerűbbé és életszerűbbé teszi közműve­lődési gyakorlatunkat.” Tolna megyében az utóbbi években a közművelődésnek olyan tárgyi feltételei való­sultak meg, amelyhez ha­sonlóval nem minden megyé­ben találkozhatunk: négy korszerű művelődési ház épült, a szekszárdi tanító­képző főiskola, az egészség- ügyi és más szakközépisko­lák, gimnáziumok sora újult meg. Ugyanakkor ezekben az épületekben a közművelődési munka tartalma, színvonala is magasra emelkedett. A művelődési osztálynak is köze van-e a fejlődéshez. I — Arra törekszünk, hogy a párt művelődéspolitikájá­nak megvalósításában az anyagi-technikai lehetősége­inket maximálisan kihasz­náljuk — mondja az osztály­vezető. A művelődési dolgozók irá­nyítása, a munka egyeztetése nagy körültekintést kíván. A hatezer ember — élő anyag­gal „dolgozik”. Tudatunk formálását kell elémiök, ki­nél előbb, gyorsabb ered­ménnyel, másutt szívós mun­kával — lassabban. Az isko­la nem adhat befejezett tu­dást — szoktuk mondani —, s ezért aztán nagy jelentő­ségű a közművelődési munka a felnőttek körében is. A művelődési házak és ezek hálózata készséggel, jól fel­szerelten áll rendelkezé­sünkre. A tanács osztálya a nagy oktatási reformokon túl, il­letve az újabbaknak a kellős közepén bőséges tapasztalat birtokában tudja szerteágazó szakirányítói munkáját elvé­gezni. Közvetlen irányítás történik a szakfelügyelők ré­vén — valamint a járási és városi tanácsok szakigazgatá­si szervei által. Például a városi gimnáziumok a városi tanácsokhoz tartoznak, de például a gyönki, dunaföld- vári, bátaszéki stb — már közvetlenül az osztály fel­ügyelete alatt áll. A közép­iskolák, szakiskolák teljes szakmai irányítását azonban az osztály végzi. Az iskolák fenntartása, tehát „üzemelte­tése” viszont a helyi tanácsok feladata. Érdekes, hogy a művelődési munkát irányító szakigazga­tási szerveknél dolgoznak vi­szonylag a legkevesebben. Például Pakson a tanácsi szervnél két személy foglal­kozik a művelődés irányításá­val. — Milyen az iskolákban a tanulóifjúság helyezete, a tanulás körülményei, a fe­gyelem, stb. — Jó. A középiskolákban, a szakközépiskolákban évtize­dek óta jó kádermunka fo­lyik, tehát a tánári testület adott, úgyszintén az igazga­tók is legtöbb helyen évtize­de posztjukon állnak, jól ösz- szekovácsolták a tanulóifjú­ságot. Az eredményről pedig csak annyit, hogy nincs az or­szágnak még egy olyan ré­sze, ahonnan a továbbtanulók oly nagy százalékát vennék fel a gimnáziumokból, szak- középiskolákból mint innen. Más kérdés, hogy sok jeles fiatal helyhiány miatt nem kerülhet főiskolára, egye­temre. A fegyelemmel nincs különösebb gondunk. Még a köpeny ügyön is átvergőd­tünk, manapság ez sem téma. Még egy dolog: a tanulmá­nyi színvonalra jellemző, hogy országos verseny, bár­mely tantárgyból is tartják, nem múlik el úgy, hogy azon megyénkből ne lenne ott 5— 6 gyerek, s közülük egy-kettő mindig az első öt között sze­repel. Ez is a nevelőmunka hatékonyságát bizonyítja. Jó ötéves tervet zárt a mű­velődési osztály. Megerősö­dött az a hangulat, amely igazolja, hogy a közművelő­désben eredményeik a to­vábbi jó munkát segítik elő. Különösen érződik ez a fel­nőttek körében folyó munká­ban. Hiszen a művelődési házak sora jeles programok­kal, jó tanulási, szórakozási lehetőséggel áll a lakosság rendelkezésére. A dombóvári, a szekszárdi, a bonyhádi, s az utóbbi időben a paksi művelődési ház kisugárzása érződik a környező községek kisebb közművelődési intéz­ményeiben is. Jelentős közművelődési eredmény, hogy megyénkben sikerült az óvónőképzést, a tanítóképzést elindítani. Erre mindenki vágyott, s ma, ami­kor már az első végzősök el­hagyták az iskolát, észreve­hetően szűnnek gondjaink a községekben. Ezekben a hetekben a VI. ötéves terv feladatainak részletein munkálkodnak az osztályon. A feladatokat nemcsak erre a tervidőszakra állapítják meg, hiszen a köz- művelődési munka a nevelési tevékenység hosszú folyama­ta. Az az alapelv, hogy a ne­velési-oktatási intézmények töltsék be társadalmi funkciójukat. Az intézmé­nyek szolgálják a műveltség demokratikus kiterjesztését, az új pedagógiai ..szemlélet érvényesüljön az órai és tan­tárgyi nevelésen túl is. A ké­pességfejlesztés, a tehetség- gondozás feladatrendszerének kidolgozása a legsürgősebb tennivaló. A közoktatási in­tézmények pedagógiai mun­kájában a jövőben is kiemelt feladat lesz a világnézeti, er­kölcsi, politikai nevelés, ugyanakkor a munkára neve­lés is a súlyos tennivalók kö­zé sorolható. A testi nevelés, az esztéti­kai nevelés, az iskola és a társadalom, a művelődési in­tézmények és a társadalom: ezek a kérdések magukban rejtik a következő évek sok- -sok tennivalóját. A művelő­dési osztálynak sem csökken­nek tennivalói, gondjai a kö­vetkező években. Hiszen az egész megye lakosságának művelődési programját nem­csak kidolgozni kell az ide­vonatkozó párthatározatok és kultúrpolitika szellemében, hanem a több mint hatezer ember hathatós, cselekvő munkájára is szükség van. S az, hogyan végzik ezt a mun­kát, jórészt az osztály szak­irányítói tevékenységétől is függ. Hajnalolik a Hajnal utcában ? Egy új lakótelep és még más is Iregszemcsén Az űrhajók koráiban nem kell különösebben magyaráz­ni, 'hogy vain olyan távolság, ahonnan szemlélve a Hima­lája is vakond túrásnak tűnik. Ugyanaz máshonnan nézve nem egészen ugyanaz, az élet egyéb területein is lehet ilyesféle felismerésre jutni. Nézzen körül velünk együtt az olvasó Iregszemcsén. Vál­toztassunk látószöget, hátha valamiféle közös eredményre jutunk. Persze az sem elkép­zelhetetlen, hogy együtt se jutunk semmire ... * SZÉP A HAJNAL Reg­szemcsén is. A napsugár a Mikszáth utcában egy négyes láncház tetején táncol. Mo­dem, cseppet sem falusias lakótelep körvonalai vannak kibontakozóban. Itt épp úgy, mint az Ifjúság utcában, ahol több, mint két tucat új csa­ládi háznak van hely és a Hajnal utcában, ahol 35 már fel is épült, előbb-utóbb pe­dig elkezdődik további 30 építése. A társiközség Űjireg- gel együtt 3700 lelkes község­ben vagyunk, ennyi ház egy ekkora faluban nem csekély­ség. Ha Szabó Dezső „Feltá­madás Maikucskám”-ja itt válna valóra, az egykor volt iregiek nem ismernének fa­lujukra. * A TÉRKÉP áttekinthetően őrzi, mutatja a múltat. A vb- ti tikár nő asztalán nem Olyan színesen ugyan, de épp úgy felülnézetből láthatjuk a fa­lut, mintha egy repülőgép ablakából figyelnénk. A Sió­fokra vezető út mentén, az „öreg utcáiban”, végtelenbe nyúló, hosszú keskeny telkek folynak a határ felé. Nyelvi telitalálatként ezeket valóban „folyó-kerteknek” nevezik. A hagyományos teWcbeosztás- nafc napjainkra egyre keve­sebb értelme van. Ház, ud­var, gazdasági épületek, gaz­dasági udvar, szérű, zöldsé­geskert, gyümölcsös, kaszáló követte és követhette is egy­mást, amíg a gazdálkodós a régi keretek között történt. Ma más az igény, ezekhez kell alkalmiazkodni. Ugyan­ekkora területen — és még egyáltalán nem zsúfoltan — háromszor ennyien is kényel­mesen élhetnének. Városia­sabb, vagy Iha úgy tetszik ur- baiíizáilitább körülmények kö­zött. A KÖZSÉGFEJLESZTÉS, új lakótelepék létrehozása részben a folyó-kentek meg­osztásán alapul. Vannak, ákilk építkezni akarnak és van hoz­zá pénzük. Magánérdekük egyben közérdek is, mert egy­általán nem közömbös, hogy Regszemcse fakói milyen ott­honokból indulnak munkába. A folyó-kerték megosztása óhatatlanul magánérdekek csorbításával jár, hiszen azo­kat erede ti tula j dánosaik esetleg nemzedékek munká­jával szerezték meg, joggal tarthatnak igényt kártérítés­re. A leendő lakótelepek tel­keit vagy kisajátítással kell biztosítani, vagy kötelezni kell a tulajdonosokat a sza­bad kézből történő eladásra. Regszemcsén a részben köz­művesített telkek ára — ez a vb-titkárnő közlése — négy­szögölenként 80 forint körül van. Amikor a Hajinai .utcai la­kótelep körvonalait kijelöl­ték, a inaigyszokolyi út men­tén lévő kisebbeket az egy sárral beljebb lévőből kellett kiegészíteni. * A TANÁCS 1974-ben azt javasolta a Virág. Bodzái, Székely, Pálinkás és Orbán családoknak, hogy vegyék meg az itteni — kis alapte­rületű telkeken álló — régi házakat, helyezzék el a lakó­kat és építsenek új, modern otthonokat. A tanács a szük­séges telekkisajátítást elvég­zi. Szót fogadtak, de talán egyszerűbb lesz, ha az átte­kinthetőség kedvéért a Szé­kely család példájánál mara­dunk. Ök tekinthetők „kísérleti alanyoknak” és annak bi­Székelyék ikerháza Felépül végül a házunk...? zonyságául is felfoghatók, hogy közérdek és magánér­dek ütközése esetén pillanat­nyilag még hatályos jogsza­bályok nem okvetlenül a köz­érdeknek kedveznek. * A CSALÁD népes. Id. Szé­kely József, a félesége, na­gyobbik fiúik: ifj. Székely Jó­zsef, a felesége, a másik fiú: Székely István, id. Székely József anyósa: Mór Pálné, továbbá az unokák: Székely Gábor, Székely Zsuzsi. 1974- foen vették — az akkori ta- nácsvezetők ígéretére, hogy a kis telek kisajátítással bővül — azit a területet, melyein ma már áll egy ikerház, de még nem lakható. Kölcsö­nökkel együtt idáig 900 ezer forintjuk fekszik benne. A részletek felsorolására kevés lenne ez az újságoldal. A kisajátítás megtörtént, az­tán visszavonták (1976), az­tán az eredeti tulajdonossal való közös megegyezésre uta­sították őket (1977), aztán el­vi építési engedélyt kértek, megkapták, aztán közölték velük, hogy „telekalakítási kérelmüket építésrendészeti úton lehet érdemben elintéz­ni,” aztán... Az eddigi szereplők és meg­keresettek: községi tanács, járási hivatali, megyei tanács, megyei pártbizottság, ország- gyűlési képviselő, építésügyi miniszter, Tamási- Járásbíró­ság. A vita a belső folyó-kert mintegy 135 négyszögöles ré­széért kért, méltányos, meg­ígért, fizethető és fizetni kí­vánt összeg körül folyik. Ez Székelyek esetében mintegy 20 ezer vitatott forint, de mi­vel az ő eseitük a szomszédok és a környék számára prece­densül szolgál, tulajdonkép­pen lényegesen több. Vég­eredményben míg az 1974-től 1981 áprilisáig még megnyug­tatóan nem rendezett ügy be­fejezést nem nyer, egy lakó­telep komplett kialakítására se kerülhet sor. * A JOGI ESETEK című té­véműsor 'kimaradt az előbbe- ni felsorolásból. Oda is for­dultak. Az életerős, idős Szé­kely Józsefnek reszketni kezd a keze, amikor az építkezés, kisajátítás, pereskedés eddigi iratait, a beadványok töme­gét lapozgatjuk. — Ügyvédjük van-e? — Miért kell ügyvéd ah­hoz, hogy valaki a jogszabá­lyok betartáséval építkez­zen? — Kárhoztat valakit? — Senki! Senki semmilyen jogot nem sértett... Csakhogy amíg egyetlen folyó-kert ügye el nem inté­ződik, öt család építkezése áll, befejezetlen, vagy meg se kezdődhetett. Ugyanolyan mennyiségű építési anyag pár évvel ezelőtti és mai ára közt van némi különbség. Továb­bi közérdek, hogy a beljebb lévő és már elkészült házak­tól a jogvita elintéződéséig nem lehet kivezető utat nyit­ni az országút felé, hanem mindenki nyalkatekert kitérő­kön bukdácsolhat. * TÉVEDÉS lenne azt hinni, hogy az eddig felvázol bakkal felháborodásunkat akartuk kifejezésre juttatni. Szó sincs ilyesmiről, összehasonlítha­tatlanul megnyugtatóbb, hogy olyan időket élünk, amikor államigazgatási és egyéb szervek, bíróságok sora fog­lalkozik ia jogszabályok pon­tos betartásával, mint ami­kor olyanoknak voltunk (saj­nos) tanúi, melyekben ezek ellenkezője mindennapi volt. A létbiztonság alapja, hogy jogsértés nem történhet, nemcsak a valós, hanem még a vélt sérelmek éllen is lehet jogorvoslatot keresni. Az az érzésünk csupán, hogy az (regszemcséi Hajnal utcában nagyon lassan hasad a hajnal. Bármilyen gyatra ez a szójáték, valamit érzé­keltet a lényegből. Ami nagy­jából úgy öszegezhető, hogy valamilyen módját kellene keresniük a jogalkotóknak a községfejlesztés érdekeit szol­gáló jogszabályok elevenebbé tételére. Azoknak pedig, akik a jogszabályokat alkalmazzák (jelen esetben a korábbi Reg- szemesei tanácsi vezetésről van szó) csak olyan ügyeket, intézkedéseket szabad elkez­deniük, melyeknek a végét is be tudják látni. O. I. Fotó: B. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom