Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-09 / 83. szám
1981. április 9. "pIÉPÜJSÁG 3 Osztályról osztályra (II.) Építés, közlekedés, vízügy Sorozatunkkal szeretnénk az olvasót — a választópolgárt — megismertetni a Tolna megyei Tanács hivatali apparátusának munkájával. Bepillantunk egy-egy osztály munkájába. A sokrétű munkaköri kötelességet, a tennivalókat nem lehet egy újságriportban felsorolni, de a kiragadott epizódok eligazítanak, tájékoztatnak arról, hogy kik, s hogyan dolgoznak a megyei tanács épületében. ________ A z osztály neve meglehetősen hosszúra sikeredett, no de a tartalom a lényeg! Mert ide tartozik — pontosabban az osztály tartozik néhány főhatósághoz. A kapcsolat kölcsönös, munkajellegű és korrekt. Azaz... De hallgassuk meg Hegyi Ferenc osztályvezető-helyettest. — Területünkön minden építési, közlekedési és vízügyi munka hozzánk tartozik. Engedélyezés, szabályozás, azonkívül felülbírálat, kapcsolat tartása két tárcával -r- feladataink olyan sokrétűek, hogy csak ilyen ösz- szegző beszélgetés során kapunk a fejünkhöz, miként tudjuk ellátni! Pedig az osztály és a helyi tanácsok szakigazgatási szervei meglehetősen jó kapcsolatban vannak és ilyen alkotó az együttműködés a közlekedési tárcával, a vízügyi hivatallal is. — A vízügyről beszélnék először legszívesebben, mert e területen még sok a tennivalónk. Hiszen a víz hovatovább legdrágább kincsünk, s ezt védeni, ezzel gazdálkodni napi feladat — mondja Hegyi Ferenc. A központi irányelveket mindenki ismeri, tudjuk, hogy mi várható tíz, meg húsz év múlva, s ehhez kell a mai tennivalókat igazítani, tehát gazdálkodni. Hatékonyan és úgy, hogy amikor az osztály első fokon, másodfokon eljár, a közjót szolgálja. A vízügyi vonatkozásban azért kell hosszabban időzni, mert Tolna megyében jelentős eredményeket értünk el az egészséges ivóvíz megteremtésében, ugyanakkor még sok a tennivaló is. A fejlesztési munkában önállóan dolgozik az osztály, óm kapcsolatai révén olyan információkhoz is jut, amelyek rendkívül fontosak a további munka során. Hiszen egy vízmű telepítésének engedélyezése nem zárul le azzal, hogy a társulat — községi — alapokmányát aláírják, hanem a víz hasznosításáról is gondoskodni kell, fontos a szennyvízzel való gazdálkodás is. Amikor a megyei feladatokat egyeztetik, lettlégyen az útkorrekció, hídépítés, kútfúrás — az osztály véleményt ad. Megmondják, kellő tapasztalatok, és irodalom ismeretének birtokában, hogy melyik a legjobb megoldás, az miként kapcsolódik más területekhez, fejlesztési koncepciókhoz. Kérdésünk, melyet az osztályvezető-helyetteshez intéztünk, nem mindennapi. — Ha nekem, mint állampolgárnak kifogásom van egy város, község bizonyos lakótelepein épített házakkal kapcsolatban, tehát azokat csúnyának, rútnak ítélem meg, hova és milyen eredménnyel fellebbezhetek? — Fellebbezni az építési engedélyt kiadó hatósághoz lehet, de az ügy végül biztosan hozzánk kerülne. Egyébként minden állampolgárnak joga védeni a táj szépségét, a környezetét és véleményt mondani a község, a lakóterület fejlesztéséről. Mi gyűjtjük az ilyen véleményeket, s hasznosítjuk is, amikor a szakigazgatási szervekkel tanácskozunk, azaz, amikor orientáljuk a községi házépítési „szokásokat”. Bízom benne, csak-csak változik a kép, s elmaradnak a csicsás épületek. Végül az is szóba kerülhet, hogy az épületet lebontsák. Erre azonban kevés példát tudnék mondani. De az a véleményem, e kérdésbe ne bonyolódjunk bele. Hiszen az építészetről mindenkinek van véleménye, s mindenki tudós ebben a kérdésben... — Valóban így van, az ember szemét mégis bántja, ha olyan hivalkodó épületeket lát... — Viszont azokat is észre kell venni, amelyek jól illeszkednek a környezetbe, s valóban lakásul szolgálnak tulajdonosaiknak. Ha már a házaknál tartunk, ejtsünk néhány szót a műemlékvédelemről. Mintha a megyében kissé lassan menne ez az ügy előre, annak ellenére, hogy kevés „tiszta” műemlékünk van. A meglévőket jobban kellene védeni, az olyanokat is, melyek több stílust képviselnek... — Van rá törekvés, hogy egy-egy gazdasági egység gondjaiba vegye a régi kastélyokat, üzemépületeket. Szakmai szinten a műemlékkérdés a Műemlék Felügyelőséghez tartozik. A tanácsnak nincs annyi pénze, amennyit az értékek megóvására kellene fordítani. A városok, lakótelepek kommunális feladatainak jó része itt érződik. Ez az osztály foglalkozik például a temetkezési kérdésekkel, a tüzeléstechnikai ügyekkel, a vízellátással, a kommunális szolgáltatási igények' kielégítésével, és végül a tanács építőipari vállalatának soksok gondja, baja is itt csapódik le. No meg a tervezővállalaté is. Tehát, amennyire át lehet tekinteni egy ilyen rövid írásban egy osztály munkáját, az előbbi felsorolásból is következik, hogy nemcsak üzemeltetési gondok vannak itt, hanem személyi kérdések, megyei közlekedési koncepció, vízrendezés és építési témák is. — Felkészültek a sok tennivaló megvalósítására, illetve egyeztetésére. Érdemes arról szólni, hogy a vizek szennyezése már a megyén kívül megtörténik, mi jósze- rint úgy tudunk védekezni, hogy a megyei vállalatok tiszta vizet engednek a vízfolyásokba. Kevesen tudják, hogy néhány községben az ivóvíz ellátását lajtokkal oldják meg, s ennek ellenére ott a veszélyeztetett csecsemőkkel nem itatják a vizet, mondván, hogy: mi felnőttünk ezen a vízen, ez a gyerek sem pusztul bele... Aki a környezetet szennyezi, mondjuk gyakorta, fizessen! Sajnos, inkább fizetnek a vállalatok, mintsem törekednének a bírság elkerülésére. És az így befolyó pénz segíti a további korszerűsítést, de amíg a vállalat nem érdekelt, mert alacsony a bírság ösz- szege, inkább fizetnek, mintsem költsenek a korszerű tisztítóberendezések létesítésére. És nemcsak az ivóvíz, hanem a szennyvíz is legalább olyan égető kérdés, mint más környezetszennyező, füstöt okádó kémények, zajt okozó gyárak, városközpontok. Tehát az osztályon arra ügyelnek, hogy szabályok között tartsanak bennünket, akik házat, üdülőt, utat akarunk építeni,-óvnak a környezet-szennyeződéstől, gondoskodnak arról, hogy jó minőségű ivóvizünk legyen... — Nem fárasztó ez a munka, Hegyi elvtárs? Örökké valakivel, valamilyen témában ütköznek! — Vita van bőségesen, a helyzet azonban egyre javul. S ebben, úgy gondolom, a mi munkánknak is van egy kis, talán látható része. A tomerőmű-építkezós Szerelik a számítógépeket Kicsomagolják és átveszik az alkatrészeket m Adorján Antal műszerész az M—60-as információgyűjtő berendezés kábelezését végzi Mielőtt elragadtatnánk magunkat, Horváth István üzemmérnök és társai figyelmeztetnek: „A számítógép nem irányítja az erőművet, csak mér, adatot gyűjt, információt szolgáltat és segít a döntésben a reaktoroperátornak”. Fontos- ez a figyelmeztetés, mert hajlamosak vagyunk sokkal többet tulajdonítani az okos gépeknek, mint az szükségeltetik. Pedig a számítógépet is az ember alkotta. A paksi atomerőmű számítógépeinek szerelését alig pár napja kezdték meg. A munkát szovjet szakemberek segítségével a VERTESÉ és a Paksi Atomerőmű Vállalat szakemberei végzik. A PAV szerelői tulajdoniképpen ma még tanulják a szakmát. Járták már a Szovjetunióban, szakmai gyakorlatot szereztek, és elméleti képzésben is volt részűik. Mégis, ismét és még jó ideig tanulnak a paksiak. Hiszen ilyen típusú berendezés egyetlenegy atomerőműben sem működik. Több rendszerben történik az erőmű működésének folyamatát ellenőrző számítógépek üzméltetése. A HllNüUKUS elnevezésű berendezés a reaktorban lejátszódó folyamatokat ellenőrzi és folyamatos tájékoztatást ad az operátornak. A komplex Urán—2 — és alrendszerei — már komolyabb és összetettebb feladatokat lát el. Két központi egységből áll, melyhez egyenként :két-ikét adattároló- elemző tartozik. Mind a két gépnek van önálló feladata iis, de üzemzavar esetén az egyik gép a másiktól azonnal átveszi a feladatokat. Különálló egység az M—60-as számítógép, ide futnak be az információk és az Urán—2 egységnek továbbítja az adatokat. Az M—60-as különálló rész, de ki is egészíti az SZM—2 gépet. Külön kell említeni a SZEJVÁL elnevezésű rendszert, amely a beilteő sugár- védelmi ellenőrző központ szerepét látja el. A számító- központot . üzemeltető személyzet egészségvédelmét és az egyes technológiai berendezések szivárgásellenőrzését szolgálja. A számítógéprendszer egyik leglényegesebb információs eszköze az ORION elnevezésű színes képernyős megjelenítő. Ez az eszköz a reaktoroperátor egyák leghatékonyabb segítője, hiszen színes technológiai sémák, táblázatok, idődiagramok, grafikonok, zóna- térképek, összesen mintegy 32 kép megjelenítésére alkalmas. Az előre betáplált adatokat a gép összeveti az SZM—2 által feldolgozott eredményekkel. A számítógéprendszer szerelése több hónapot vesz igényibe. Már megérkezett minden alkatrész, sőt, a legtöbb berendezés a végleges helyén áll, folyamatosan végzik az egyes rendszerek, a 6500 mérési pont bekötését, s majd az üzembe helyezést. H. J. — G. K. WmmmSS. IWUYVÄ A számítógépterem
