Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-24 / 70. szám
Mai számunkból XXXI. évfolyam, 70. szám ARA: 1,40 Ft. 1981. március 24., kedd IPARJOGVÉDELEM: KINCS A MELYBEN (3. old.) TANÁCSTALAN KÖZSÉGEK (4. old.) KETTŐS SIKER A BAJNOKSÁG FINÁLÉJÁBAN (6. old.) GYARAPODÓ DOMBORI (3. old.) Építészek vetélkedője Ha cipőt akarunk vásárolni, képesek vagyunk bejárni az összes üzletet, keressük a legszebbet, a legkényelmesebbet — elfogadható áron. A szabónál, vagy varrónőnél végiglapozzuk a legfrissebb kül- és belföldi divatlapokat, és több tucatnyi modell közül választjuk ki a legújabb fazont, a legelőnyösebbet. Válogatunk, alkudunk a zöldség- és gyümölcspiacon, vitába szállunk a hentessel, hosszadalmasan választjuk ki a tojásokat a boltban... Túlzás nélkül: „osszehasonlító-tudományunk” soha nem tapasztalt méreteket öltött, ezzel szemben társadalmi igényességünkről nem mondható el minden tekintetben, hogy a leg-ek fokára helyezzük a mércét. Pedig nem mindegy, hogy milyen életkeretekben élünk. A munkahely, a lakás és környezete, a város, a település mind befolyásolja az emberi sorsok alakulását. Lényegtelen kis dolgok eldöntésében már megtanultunk körültekintőnek lenni, de a nagy pénzekkel sok esetben még mindig könnyelműen bánunk. Nem volna sok értelme annak, hogy évtizedekre visz- szamenően felsoroljuk a kirívó melléfogásokat, ettől még a megépült, egyhangú lakónegyedek, a sátortetős falusi házak, a környezetbe nem illő, funkciójukban is alkalmatlan középületek továbbra is rontják a város- és faluképet. S ebben korántsem az építési vállalkozók a hibásak, mert a kivitelezők azt építik, amire megbízást kapnak. De, ki adja a megbízást? Akié a pénz. A beruházó, ö szabja meg, hogy a terv alapján mikor, mit és hogyan építsen a vállalat. A rossz, gyenge terven azonban az építők szakmai felkészültsége sem segít, tehát általában a tervek megválasztásán áll vagy bukik minden. Holott jelenlegi gazdasági helyzetünkben egyáltalán nem közömbös, hogy egy-egy beruházás költsége mennyire csökkenthető, úgy, hogy az ne rontsa el rendeltetési értékét. Az elkövetkező öt évben 370—390 ezer lakást kell felépíteni, ennek kétharmadát városokban és a városiasodé településeken Bölcsődék, óvodák, iskolák egészség- ügyi létesítmények építése, korszerűsítése szerepel a tervidőszak programjában, az ipari és mezőgazdasági beruházásokat nem is említve. Mindez csak takarékos költséggazdálkodással valósítható meg. A megoldás egyik kulcsa: az alternatív tervjavaslat. Több tervváltozat közül kiválasztani a legmegfelelőbbet. Jobban ki kellene terjeszteni az építési tervpályázatok rendszerét, hogy mind jobban érvényesüljön a ma már gyakorlatban is igazolt társadalmi és gazdasági haszna. A közelmúltban számos sikeres kezdeményezés született, csak párat említve a tervpályázatokból: Baja belső városrészének korszerűsítése, átépítése, Sárvár művelődési központjának bővítése, önálló zeneiskolák, bevásárló- központ kialakítása, Miskolc, Eger új lakónegyede, Kaposvár szabadidő-központja, Szombathelyen a városi tanácsház, a képtár, Gyöngyös-Sástó üdülőterülete, stb. A már megvalósultak közül országos híre kelt a szekszárdi, a salgótarjáni és kecskeméti városközpontnak és a főváros határában a békásmegyeri lakónegyednek, amelyek mind bizonyítják a magyar építészek város- építési tudását, a hivatásszeretet, s emellett munkájuk társadalmi szerepével is tisztában vannak. A beruházók sok esetben mégis idegenkednek a pályázatok kiírásától, meghirdetésétől, úgy vélik, ezzel feleslegesen növelik a költségeket. Téves megítélés, ugyanis éppen abban van a tervpályázatok haszna, hogy csekély kiadással (az összes beruházási költségnek talán ezredrészét teszik ki a helyezési és megvételi díjak), a beérkező 20—40 pályaműből legalább hatnyolc olyan tervhez juthatnak, melyek közül kiválaszthatják a legjobbat. A jó döntés csak összehasonlítás alapján születhet, s a beruházónak ehhez nagy biztonságot nyújt a szakemberekből álló bíráló bizottság véleménye. Az építésznek szüksége van a szakmai versengésre, megóv az intézeti beskatulyázottságtól. Inkább erkölcsi haszna van, mint anyagi. Egy-egy pályamű 3—4 hónapon át készül, a 15—20 tagú csoport, éjszakákat szán rá, Alkotás közben az építész egy személyben várospolitikus, közgazdász, pszichológus és szociológus is, szigorúan vigyáz arra, hogy a közgazdasági-műszaki szemlélet mellett ne halványuljon el a városok, épületek hangulata, hagyományai, esztétikája. A tervpályázati rendszer hasmát — igaz, a gazdasági körülmények is erre kényszerítenek — egyre többen ismerik fel, s ebből talán az is következik majd, hogy az elkövetkező években nagyobb társadalmi elismerést, megbecsülést kap az építészet. Ma még kevés a pártfogó, a városalakító ügyekben döntést hozó, építészethez értő mecénás (nevezhetjük akár városatyának), akitől nem a bőkezűséget várják az architektúra mesterei, hanem a bizalmat, az eszmei támogatást az idejét múlta szemlélettel szemben, hogy ami a jövőben épül. még adott gazdasági körülményeink között is jobb lehessen. Valahol olvastam, hogy az építészet a legbiztosabb jele egy nemzet tisztaságának, komolyságának, ítéletének. Jó lenne, ha ez a vélemény rólunk is kialakulna. —h— Szoboravatás, hangverseny Liszt-ünnepség Szekszárdon Dr. Nedók Pál átveszi a Liszt-szobrot Borsos Miklóstól Kiemelkedő. kulturális esemény színhelye volt vasárnap délután a megyeszékhely. Az ünnepségen részt vett K. Papp József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára, István József, a megyei tanács elnökhelyettese, valamint a megye és a város több politikai és állami vezetője. Délután három órakor a Liszt Ferenc Zenei skolában az intézmény tanárai — Ágoston Anikó, Dobai Tamás, Husefc Rezső, Kovács József, Lányi Péter és Thész László — adtak hangversenyt, melyen elhangzott Liszt Ferenc Augusz Antalnak ajánlott, úgynevezett Szekszárdi Magyar Rapszódiája is, Lányi Péter tolmácsolásában . A hangverseny után a zeneiskola melletti téren Forral Miklós, Liszt-díjas, érdemes művész, a Liszt Ferenc Társaság főtitkára mondott avatóbeszédet. Megemlékezett a zeneszerző szekszárdi tartózkodásáról, szerepléseiről és utalt itteni kapcsolataira. Megköszönte a megye és Szekszárd város vezetőinek és lakóinak azt a figyelmet és tiszteletet, amellyel a nagy zeneszerző emlékét őrzik, és ápolják a Liszt-hagyományt. Külön is méltatta Farkas Pál munkáját, aki a Liszt-emlékérem alkotója és Husek Rezső közreműködését, aki kezdeményezője volt a Liszt-szot>or felállításának. Ezt követően dr. Nedók Pál, Szekszárd város Tanácsának elnöke a város nevében átvette a parkban elhelyezett Liszt Ferenc-mellszobrot, Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászművész alkotását. Az ünnepségen Borsos Miklós röviden szólt arról, hogy milyen gondolatok vezérelték a szobor megalkotásakor. Az ünnepség kedves színfoltjaként szekszárdi úttörők virággal köszöntötték Borsos Miklóst és Forrai Miklóst. A szoboravató ünnepségen közreműködött a szekszárdi Liszt Ferenc pedagóguskórus és Decsi Kiss János, aki Vörösmarty Óda Liszt Ferenchez című versét szavalta. Az ünnepségen részt vevő iskolák, intézmények képviselői megkoszorúzták a szobrot. Lázár György fogadta Fred Sinowatzot Pozsgay Imre művelődési miniszter meghívására hivatalos látogatásra delegáció élén vasárnap hazánkba érkezett Fred Simowatz osztrák alköncellár, közoktatási és művészeti miniszter. Magyarországi látogatása első állomásán, Győrben Pozsgay Imre művelődési miniszter és Lombos Ferenc, a Győr- Sopron megyei Tanács elnöke fogadta az osztrák vendégeket A nap folyamán Fred Sinowafz megbeszélést folytatott a megye vezetőivel, majd kulturális, művészeti intézményeket keresett föl. Győri látogatását követően az osztrák alkancellár és kísérete tovább utazott Budapestre. Lázár György, a Minisztertanács elnöke hétfőn a Parlamentben fogadta Fred Sinowatzot. A szívélyes légkörű eszmecserén jelen volt Pozsgay Imre, és dr. Johann Josef Dangler, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete. Fred Sinowatz a nap folyamán tárgyalásokat folytatott Pozsgay Imrével. Megbeszélésükön áttekintették a két ország kulturális és oktatási kapcsolatainak helyzetét, valamint az együttműködés fejlesztésének lehetőségeit. Ünnepség Fürgédén Átadták a KISZ KB Rajtolt a szovjet-mongol űrexpedíció Vörös Vándorzászlóját Vasárnap este Fürgédén, a kis település mozijában gyűltek össze a fiatalok, akiknek az elmúlt évben végzett, kiemelkedően jó mozgalmi munkájuk elismeréseként átadták a KISZ Központi Bizottság Vörös Ván- dorzászlaját. A fiatal okát Gál Miklós, a KISZ megyebizottságának tagja köszöntötte, s röviden felidézte a múlt évben elért sikereiket, majd Kari Imre, a megyei bizottság titkára nyújtotta át Barkóczi Józsefinek, a községi KlSZ-szervezet titkárának a kitüntetést. A vándorzászló átadásánál jelen volt Farkas Ferenc, a pörbölyi fiatalok képviseletében, s a vándorzászló tavalyi őrzőinek nevében gratulált a füirgedieknek. Köszöntötte a kitüntetett KISZ-szervezetet Törőasik Gyula, a tamási járási KlSZ-bizoitség első titkára és RigócZki Zoltán, a tamási járási pártbizottság politikai munkatársa is. A tfiürgedd fiatalok életében az elmúlt évek során túlzás nélkül jelentősnek mondható változás ment végbe. Felismerték az ifjúsági szervezetben rejlő lehetőségeket, ösz- szefogtak, s megteremtették szabad idejük hasznos eltöltésének feltételeit. Egy régi épület pincéjében pompás klubot rendeztek be, de ami ennél lényegesebb, pezsgő mozgalmi életet vittek ezek közé a falak IköZé. Moszkva, Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Vasárnap délután moszkvai idő szerint 17 óra 59 perckor újabb Intenkozmosz-űrexpe- díció rajtolt a bajkonuri űr- repülőtérről. Egy szovjet és egy mongol űrhajóssal a Szaljut—6 űrállomás felé indult a Szojuz—39 űrhajó. A közös űrrepülés parancsnoka Vlagyimir Dzsanibekov szovjet űrhajós, a kutató űrhajós pedig a mongol néphadsereg repülő századosa, Zsugderde- midijn Gurragcsaa. A közös expedíció feladata, hogy az űrhajót összekapcsolva az űrállomással a Szaljuton — az állandó személyzet tagjaival, Vlagyimir Kovaljonokikal és Viktor Szavinihhel együtt — tudományos kutatómunkát végezzen a szovjet és mongol tudósok által kidolgozott programnak megfelelően. A szovjet—mongol űrexpedíció immár a nyolcadik közös rajt az Interkozmosz- program során. Hét szocialista ország űrhajósa vett eddig részt űrutazáson, s közülük hatan dolgoztak a Szaljuton, köztük Farkas Bertalan is. Utoljára, a múlt év szeptemberében kubai űrhajós, Ar- naldo Tamayo Mendez járt az űrállomáson, veterán parancsnokával, Jurij Romanyenkó- val. Mint ismeretes, a Szaljuton most új állandó személyzet dolgozik, az ugyancsak „őslakosnak” számító Koval- jonok és az újonc, de 'kitűnően képzett Szavinih. A Szojuz—39 rajtja az immár megszökött módon ment végbe. A szovjet—mongol űrrepülés két résztvevője már napok óta Bajkonurban tette meg az utolsó előkészületeket az indulásra. Az Állami Bizottság elnöke kívánt jó munkát, szerencsés visszatérést Dzsanibekovnak és Gurragcsaa-nak, akik mintegy két órával a rajt időpontja előtt foglalták el helyüket az űrhajóban. A szükséges ellenőrzések elvégzése után a két űrhajós rövid nyilatkozatot tett: mindketten köszönetét mondtak a megtisztelő megbízatásért. Gurragcsaa külön is szólt arról, milyen megtiszteltetés számára, hogy a mongol nép nagy ünnepe, a mongol népi forradalom győzelmének 60. évfordulója és a Mongol Népi Forradalmi Párt XVII. kongresszusa előtt indulhat útnak a világűrbe. A hatalmas hordozórakéta pontosan a megadott pillanatban emelkedett a magasba, útját jól lehetett követni a megfigyelőhelyekről. A két űrhajós számára sok érdekes feladatot írtak elő. Programjuk egyaránt irányoz elő erőforráskutatási, orvosi, technológiai, fizikai-technikai vizsgálatokat. Ezek egy részét a szovjet és mongol közös programnak megfelelően állították össze, és olyan feladatokat is tartalmaznak, amelyek közvetlenül szolgálják a mongol népgazdaság érdekeit, más részük az Inter kozmosz közös kutatási programjának része, olyan feladatok megismétlése, amelyeket már több ország űrhajósai végrehajtottak. A tervek szerint például a szoviet—mongol expedíció tagjai ismét vizsgálatokat végeznek a ma(Folytatás a 2. oldalon.) Sz. L. Gál Miklós köszönti a kitüntetetteket
