Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-27 / 73. szám
1981. március 27. NÉPÚJSÁG 3 TMPK Tolna megyei hét a kaposvári mezőgazdasági főiskolán Részlet a népművészeti kiállításról idevalósiakkal is megismerA címben foglalt, sokaknak bizonyára fejtörést okozó rövidítés a „Tolna Megyei Diák Klub” szavak kezdőbetűit foglalja magában. Vasárnap az ország különböző főiskoláin működő,' a megyénkben diákokat tömörítő klubok képviselői Dombóvá- rott találkoznak a.művelődési otthoniban a Forradalmi ifjúsági napokon, ahol az általunk az elmúlt szerdán még Kaposvárott látott, jól sikerült kiállítás is megtekinthető lesz. A diákklubok célja cseppet sem leplezett. Igyekeznek összefogni a megyénkből távolra került .hallgatókat, ápolják a szűkebb pátriával való kapcsolatot és szeretnének minél többeket hozzásegíteni ahhoz, hogy diplomával a kezükben idehaza találjanak állást. A kaposvári mezőgazdasági főiskolán 19.73. óta működik ilyen klub. Már jóval több, mint százan voltak tagjai és ezek több, mint 80 százaléka hű maradt a megyéhez, a legkülönbözőbb beosztásokban itt dolgozik. A főiskola hirdetőtábláján e pillanatban Bölcske, Pálfia, Tolnianémedi, Nak, Báta, Kajdaes, Dunaföldvár termelőszövetkezeteinek, a daimiandi és a Szekszárdi Állami Gazdaság álláshirdetései mutatják, hogy a megye változatlanul várja a fiatal szakember-utánpótlást. A kaposvári diákklub — melynek tanár irányítója a valamikor Palánkon tanított dr. Kotsis Ottó adjunktus, a többiekhez hasonlóan élvezi a megye rendszeres anyagi támogatását. Egyike a legjobban működőknek, melynek tagjai súlyt helyeznek arra, hogy megyéjüket a nem tessék. Az. idei „Tolna megyei hét” elnevezésű sorozat tulajdoniképpen hosszabb volt egy naptárt hétnél. Március 16-án egy „munkatúrának” elkeresztelt kirándulással kezdődött, amikor a fiatalok rendbe tették a Baté mellett bérelt erdészlakukat. A másnapi (megnyitót dr. Andirásfalvi Bertalan kandidátus tartotta. Nem véletlenül egy néprajzos, hiszen a most Dombóvárra került kiállítás, mely a főiskola legforgalmasabb pontján, az auláiban volt látható, Iz- ménytről származott bukovinai székely népviseleti darabokat és az egyházaskozá- niak által kölcsönzött moldvai csángó ruhadarabokat mutatott be. Valamennyi ki- ál-lított tárgy magántulajdonból, kölcsönként került ide. faragó szobrai és Kövesdi Mihály sióagárdi naiv festő sikerültebb képei tették teljessé a bemutatkozást. A mai kort az aula egyik különálló részében az atomvárossá Váló Paksot megörökítő fényképek képviselték. A következő náp szakmai előadásé volt. Póczik Zoltán, a Tolna megyei Takarmánytermesz- tési és Állattenyésztési Felügyelőség vezetője számolt be a megye állattenyésztési terveiről a hatodik ötéves terv idején. Az elmúlt szerdán megyebeli vezetőkkel találkoztak a TMDiK tagjai. Ez volt a hét zárórendezvénye. A „fórum” elnevezés valószínűleg hiva- talos'kodónak tűnik. Hosszú, baráti beszélgetés volt ez, melynek során a fiatalok választ kaphattak az őket érdeklő kérdésekre. Bőségesen volt kérdés. Nagy Ferencnek, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályvezető- helyettesének, Kari Imrének, a KISZ megyei bizottsága titkárának, Barsli Mihálynak, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetőjének, Keresztes Jánosnak, a Tolna megyei ifjúsági bizottság titkárának és a, megyei mező- gazdasági osztályról megjelent — egyébként az itteni főiskolán végzett — Kohajda Ferencnek volt mire válaszolnia. A főiskolát Ba- bimszky Mihály igazgatóhelyettes képviselte. ORDAS IVÁN Ülést tartott a MÉSZÖV elnöksége A Fogyasztási Szövetkezetek Tolna megyei Szövetsége székházéban Somi Benjamin elnökletével tartotta március havi rendes ülését a MÉSZÖV elnöksége. A titkárságvezetők jelentést tették a lejárt határidejű jelentések végrehajtásáról, majd az áfész-titkárság jelentése alapján a vezető testület az áfész-ekben folyó szervezőmunka helyzetét és a továbbfejlesztés feladatait elemezte. Megállapította, hogy az elmúlt években előtérbe került a 'gazdaságirányító és -szervező munka színvonalának emelése, a hatékonyság növelése, amelynék egyik legfontosabb eszköze a munka- és üzemszervezés. Az áfész- ek gazdálkodásának tapasztalatai arra utalnak, hogy nem egyforma hatékonysággal élték a munkaszervezés lehetőségével, bár a meglévő gondok ellenére a legtöbb áfész számos és hasznos intézkedést kezdeményezett, amelyek lehetővé tették, hogy az V. ötéves tervidőszak alatt az egyre nehezedő közgazdasági feltételek között is dinamikus legyen a fejlődés. (Részletesen szólt az előterjesztés a kereskedelmi munkaszervezés lehetőségeiről, Harmadik napirendként a takarékszövetkezeti titkárság jelentése alapján a takarékszövetkezetek 1980. évi tevékenységéről és az 1981. évi feladatairól szóló előterjesztést váltatták meg az elnökség tagjai. Mégállapították, hogy a takarékszövetkezetek társadalmi bázisa az elmúlt évben tovább erősödött. A működési területen élő lakosság 28,3 százaléka tagja a takarékszövetkezeteiknek. Eredményesen valósították meg a takarékszövetkezetek legfontosabb gazdasági tevékenységüket. A betétállományuk az elmúlt évben 10,9 százalékkal növekedett. A tagoknak a folyósított kölcsönök összege 14,3 százalékkal volt több, mint az előző évben. Kedvezően alakultak a kiegészítő pénzintézeti szolgáltatások is. • Nyereségük az 1980. évihez képest 9,3 százalékkal emelkedett. Az elnökség a gazdálkodásról szóló jelentését és az 1981. évi üzletpolitikai célkitűzésekre tett javaslatot tudomásul vette. Horváth Imre szekszárdi faA fórum és résztvevői Kérdeztük - megtudtuk Április l-től új beutalási szabályzat Az elmúlt év végén jelent meg az Egészségügyi Minisztérium 27/1980. sz. utasítása, amely a betegeknek a gyógyító-megelőző ellátás intézeteibe való beutalási rendjét szabályozza. EZt a rendeletet az elmúlt hónapok során adaptálták a megyék, figyelemmel a helyi sajátosságokra, megtartva ugyanakkor mindazt, ami a betegbeutalásra általánosan érvényes utasítás. Ilyen mindenekelőtt a területi elv, amit eddig nem sikerült fontosságának megfelelő mértékben megtartani, noha ezzel egyáltalán nem emeltük az egészségügyi ellátás szervezettségét. A jövőben — az eddigieknél következetesebben betartva — megyénk 'lakóinak az ellátását elsősorban a lakóhelyük szerint illetékes egészségügyi intézmények végzik. Az új betegbeutalási szabályzat április elsejével lép érvénybe, s bár ennek végrehajtása döntően az egészségügyben dolgozók feladata lesz, nem árt ismerni körvonalakban nekünk sem, akik állampolgári jogon élvezzük az egészségügyi ellátást. Eddig fölöttébb sokszor fordult elő, hogy a beteg „rendelt”, s kórházba utalása esetén kikötötte, hogy melyik fekvőbeteg-intézetet óhajtja megtisztelni betegségével. Vagy meglehetősen sokan és szívesen kerülték el a lakóhelyük szerinti ellátásra kötelezett körzeti orvos rendelőjét, megakadályozva ezzel azt, hogy körzeti orvosuk részükre végleges ellátást nyújtson, azaz a szakrendelést lehetőleg csak konzílium céljára vegye igénybe. Hogy ilyen irányú fegyelmezetlenségünk mit jelent, azt jól példázza az itt következő néhány szákiadat. Tolna megyében az elmúlt évben 1 millió 210 ezer volt a szakorvosok betegforgalma. (Fogászati eset ebből 200 ezer. Csak a megyeszékhely rendelőintézeteiben 512 ezer ember jelent meg szákrendelésen!) Az 1 milliót meghaladó betegforgalmi számadat azt jelenti, hogy megyénk lakosságára egyenként 4,65 megjelenés esik. Ez képtelenül sok, kivált ha számításba vesszük, hogy bőven vannak olyan szerencsés emberek is, akik négy-öt éven keresztül sem kénytelenek megjelenni körzeti orvosuk rendelőjében. Mindeddig egyébként számos szakrendelésen jelenhettek meg a betegek, vagy a magukat betegnek tartó állampolgárok körzeti orvosuk beutalása nélkül. A jövő hónaptól éppen ezért leszűkülnek azok a lehetőségeink, amelyekkel az „azt csinálok, amit akarok” címszó alatt vált szokásunkká visszaélni. Az alapellátást végző körzeti örvösök szerepét a megslőző- gyógyító-gondozó munkában nem veheti át a szakellátás! Senki se lepődjék meg, ha & szakrendelések döntő többsége nem lesz oly nyitott április l-től, mint korábban volt, azon se, hogy csak a körzeti orvos beutalójával fogadják szakrendelésen. Az is előfordulhat — és a szabályzat szellemének megfelelően —, hogy a körzeti orvos páciense követelőzésére se utalja őt szakrendelésre, ha azt nem tartja szükségesnek. El kell tehát a jövőben fogadnunk, hogy a beteg ember az állapotának megfelelő ellátást zömmel körzetében kapja meg. Próbáljanak meg tartózkodni a körzeti orvos följelentgetésétől. A körzeti orvosók kötelezően lesznek az eddigieknél szigorúbbak a beutalási rend betartásában, hiszen nem kis mértékben áll rajtuk sem a bevezetőben említett rendelet megvalósítása. Eddig gyakran fordulhatott elő, hogy a Tolna megyei beteg egy-egy banálisabb műtét vagy kivizsgálás végett is fővárosi vagy más megyében lévő fekvőbeteg-intézetbe kérte magát. A területi ellátási elv betartása mellett ez a „kívánsághangverseny’’-jellegű gyakorlat isem lesz a továbbiakban fenntartható. Aggodalomra azonban semmi ok, hiszen az egészségügyi törvény mellett alkotmányunk garantálja a beteg állapotának megfelelő és magas szintű egészségügyi ellátást. Jóval a rendelet hatályba lépése előtt megtörtént már az egészségügy regionális központjainak kijelölése. Somogy, Tolna és Baranya megye arra rászoruló betegei a Pécsi Orvostudományi Egyetem speciális ellátásra fölkészült intézeteibe kapnak beutalást. Ilyen speciális ellátás többek között a sugár- és röntgenterápia, vagy az égési sérültek ellátása. Szívsebészeti esetekben viszont országos intézetek állnak rendelkezésünkre. A kórházi előjegyzések — az akut betegek kivételével — a szakrendelésen történnek. A magánpraxist folytató orvosok sem kerülhetik meg a fekvőbeteg-intézeti beutalás új rendjét krónikus betegségben szenvedő pácienseik esetében. — li — HeteggondOK Trir<;nrlnlmiinkhnnm,nden ember valame|v °sztá|y / ursuuuimuriKuurivagY réteg sajátos é|etét ^ függetlenül attól, hogy tudatában van-e vagy sem. A társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely, az életkori rétegződés szerint más és más erények, gondok jellemzik az embereket. Pártunk tudatos társadalomformáló politikájából fakad, hogy mindennapos építőmunkánk során többek között, nem hagyjuk figyelmen kívül az értelmiség alkotó szellemi erejét, a nők és idősek sajátos szociális gondjait, az ifjúság örökké változó arculatát, lendületét. A tíz éve született nagy jelentőségű ifjúságpolitikai határozatában az MSZMP Központi Bizottsága széles körű elemzésre alapozva értékelte addig elért eredményeinket, a társadalmi környezet és az ifjúság egymásra hatását. A továbbfejlődés érdekében megfogalmazta a közös összefogást igénylő feladatokat. Az 1970 februárban megjelent KB-határozatot nagy horderejű állami, gazdasági intézkedések követték. Az ifjúsági törvény egyértelművé tette a végrehajtás módját, stratégiáját. Rendelkezetl egy ennek megfelelő eszközrendszer létrehozásáról, működtetéséről. Az állami és politikai szervezetek mellett életre keltek az ifjúsági bizottságok, az ifjúsági parlamentek. Az MS'ZMP KB 1974, április 1-én az úttörőszövetség további feladatait fogalmazta meg. A KISZ KB ugyanezen év áprilisában szinte átszervezte a mozgalom életét. A SZOT „Egy üzem — egy intézmény” mozgalmat indított. Nagy lendülettel beindult az ifjúsági klubmozgalom, a pályaválasztási tanácsadás. 1972-től ifjúsági kutatócsoport végez állandó, folyamatos vizsgálatokat. Kétségtelen, hogy a felsorolt szervezetek jelentős eredményeket tudnak felmutatni. Ezek azonban többnyire elszigetelődő, nem kellően összehangolt, egymást nem eléggé erősítő eredmények. A különböző korosztályokra, csoportokra ható tevékenységek a mai napig még nem forrottak össze egymást jól kisegítő, kiegészítő egységes rendszerré. Az ifjúságpolitikai határozatot követő években, úgy tűnt, mintha a gyermekeket kifelejtettük volna az ifjúsági rétegből, vagy legalábbis külön kezelendőknek tartottuk őket. A településfejlesztéskor mindenre figyeltünk, de leghamarabb a gyermekek szórakozását, pihenését szolgáló létesítményekről mondtunk le. A képző- művészeti alkotásokban „nem sikk" a gyermekélet ábrázolása. A vásárolható játékok kínálata hosszú évekig alig változott. A gyermekruházati cikkek egy része évek óta hiánycikk. Mindezek a jelenségek köthetők gazdasági kérdésekhez is, de jó részük szemléletbeli gondokra vezethető vissza. A nevelés terén sem alakult ki még a jó munkamegosztás, a közös teherviselés. A bölcsődében, óvodában, sőt az általános iskola alsóbb osztályaiban a szülői gondoskodás, az otthoni ráhatás meghatározóbb. Az életkor haladtával a mindennapos együttlét a szülőkkel egyre ritkább, élői térbe kerül az iskola, az úttörőcsapat, továbbá a sport- és a művészeti körök, a baráti közösségek befolyása. Hogy a szülők megfelelő részt vállaljanak az említett szervezetek tevékenységében, nevelő munkájában, ez mind a gyermekek számára, mind a felnőtttársadalom számára nélkülözhetetlen. Hiszen az új generáció meg ismerésének alapja a gyermekkel való együttlét, a közös alkotás Nagyobb figyelmet kellene fordítanunk a gyermekeink nevelésén fáradozó pedagógusok, úttörővezetők, KISZ-vezetők munkájának összehangolására. „Sok üresjárattól” mentenénk meg önmagunkat, ha nem osztozkodnánk a .fő felelősök keresésében, s az egymásra mutogatás helyett a sajátos feladatok teljesítésében lépnénk gyorsabban. / / PCTnflCTWnhh adósságunkat a fiatalok kor szerinti réteg- ződésén belül a „tinik" nevelésében látom. Az általános iskolában többnyire szabályozott és kötelező életformát felváltja egy állandó felelősségteljes választás, a kötetlenség lehetőségének csábítása, az önmegvalósítás, az önszervezés képességének próbája. Az ebben a korban szerzett élmények egy életre meghatározzák a társadalmi beállítódottságukat. Az első szerelem, az első önálló szakmai eredmények, az élet első önállóan elszenvedett pofonjai, az alkatilag helytelenül választott életút csalódásainak elviselésében sokkal több szülői törődést, társadalmi segítséget, figyelmet várnak el a tizenévesek. Ebben az úttörőszövetség és a KISZ is többet tehet. Évek óta gond a két szervezet közötti átmenet zökkenőmentes megoldása. Úgy gondolom, a KISZ X. kongresszusának egyik fontos feladata lesz az egységes ifjúsági mozgalmi munka kidolgozása. Ennek fontosságát bizonyítja, hogy a 14—18 évesek között a mozgalmi nevelő munka a lengyengébb láncszem politikai tevékenységének sorában. Az úttörőszövetség programjai játékos nevelő módszereinek hatása a harmadikosok és a hetedikesek közötti korosztályban eredményes. A KISZ-szervezetek akcióprogramjai viszont a munkahelyeken, az egyetemeken, a főiskolákon erőteljesebbek. A tinik sokrétű önszerveződési formája — rock-slepp, a csövesek, stb. — a védettség, a mozgalmaink jó irányú befolyásoltságának hiányában alakul így. Ezért sürgetően változtatni kell azon a kényelmes állásponton, hogy a felnőtt-társadalom úgysem érti meg magát a „tinikkel”, hogy nem illik beleolvadni társaságukba, hogy nincs közös téma, hogy e korosztály zárkózott és hozzáférhetetlen. Az ifjúság említésekor legtöbbször ez a korosztály jut eszünkbe. Ők a munkahelyek üdvöskéi, a pártépítés utánpótlása. A közéletben, a vezetői feladatokra való felkészítésben rájuk számítunk elsősorban. E korosztály felkészítésére, élet- és munkakörülményeinek javítására társadalmunk rendkívül nagy figyelmet fordított. Ez nem véletlen, hiszen ők már közvetlenül visszahatnak társadalmunk fejlődésére. A korosztály mindennapos gondjai — a társadaloméval együtt— azonban újjátermelődnek. Többségük kisebb baráti körökbe szerveződve (4—5 család) szűk szférában tölti szabad idejét. Mozgásterük erősen családra orientált. Köti ebben őket az apró gyermekek nevelése, a gyermekintézményi hálózat (többműszakos vagy heti óvoda) helyenkénti fejletlensége; a nagy család (szülők, nagyszülők) együttlétének befolyásai. A harmincévesek már az új generációt nevelők közé tartoznak. azon gondolkodnunk, hogy a különböző korosz- Lf (JCÍflCo tályok sajátos gondjait milyen fórumok értékelik. Hogy nevelő munkánk során kell-e új stratégia, eszközrendszer, vagy pedig a jelenlegiek működését tegyük tartalmasabbakká, összehangoltabbakká. Figyelve a pártszervezeteknek, a tömegszervezeteknek, az állami és ifjúsági szervezeteknek a fiatal korosztályokkal foglalkozó elemzéseit, munkáit, úgy vélem, kevés figyelmet és időt szentelünk jelen ifjúságunk különböző korosztályainak összehangolt, hatásos formálására. Pedig már régen tudjuk, hogy „a gyermek nevelését születése előtt húsz évvel kell kezdeni!” CINKÓCZI SÁNDOR
