Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-14 / 38. szám
aÍnÉPÜJSÁG 1981. február 14. NÉPSZABADSÁG Szerkesztősége. Szekszórd. Kérem, szíveskedjenek tájékoztatni, hogy a termelőeszközök garanciális javíttatását melyik rendelet szabályozza. Kérem, hogy külön tájékoztassanak arról, hogy a termelő- eszközök nagy értékű alkatrészeinek meghibásodásakor mi a megfelelő eljárás a termelőszövetkezet részéről. Például egy erőgép külön vásárolt motorjának meghibásodásakor a termelőszövetkezet kitől kérheti a javítást és milyen határidő alatt kell a munkát elvégeznie a javító vállalatnak. Tisztelettel: ERDÖSI GYÖRGY műszaki vezető A név fölött a bélyegző Aranykalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezet Kajdacs, 463-72235. Telefon: 7. Nem jár már a kofahajó A Budapest—Mohács között közlekedő, úgynevezett fehér vagy másképpen kofahajó, személyek mellett elsősorban zöldárut, kertészeti növényeket, gyümölcsöt szállítottak rendszeresen a fővárosba. E hajópark egyik tagja volt a régi képen látható Dunaföldvár. Hogy miért közöltük a levél teljes, pontos szövegét, az később kiderül. Mert vannak furcsa dolgok! Ezek közé tartozik ez az eset is. A Népszabadság szerkesztőségétől kért választ, de a Népújság címére küldte. Mi úgy gondoltuk: legjobb választ a forgalomba hozó tud adni. Tehát választ kértünk és kaptunk is Biczó Ernőtől, a Tolna megyei AGROKER Vállalat igazgatójától. A kérdést is, a választ is közöltük lapunk 1981. január 14-i számában, az ön kérdez — mi válaszolunk rovatban. A cikk így kezdődött: „A vásárlók gyakran nem tudják, hogy mi a teendő, ha elromlik valamilyen készülékük. Erdősi György, a kajdacsi Aranykalász Termelőszövetkezet műszaki vezetőjének levele is azt bizonyítja, hogy a garanciális javításokkal kapcsolatos teendőket a vállalatok, szövetkezetek sem ismerik pontosan...” Ügy gondoltuk, hogy a kérdés és válasz megjelenésével minden rendben van. Nem így történt. 1981. január 16-i keltezéssel, ugyancsak Erdősi György műszaki vezető aláírásával, a kajdacsi Aranykalász Mező- gazdasági Termelőszövetkezet bélyegzőjével a következő levél érkezett. „...A Népújság január 14-i számában megjelent, ön kérdez — mi válaszolunk’ rovatban válaszoltak az Önöknek elküldött levelemre. A válasszal kapcsolatban az alábbiakat kívánom közölni: O Nem a szekszárdi AG- ROKER-rel kapcsolatos vitás eset miatt írtam a levelet. O A levelet Önök a megérkezésekor átküldték az AGROKER-hez. Az AG- ROKER-től telefonon erről másnap értesítettek és a fent leírtakat az illetékessel megbeszéltem. © Az említett rendeletszámot ismerem. A rendelettel kapcsolatos kérdésemet amiatt tettem fel, hogy tájékoztatást kapjak a közelmúltban kiadott esetleges módosításról. O Válaszuktól azt vártam, hogy kérdésemre levélben pontos tájékoztatást kapok. Az újságban megjelent válasz bevezető sorainak tartalma számomra nem megfelelő, mivel a tájékoztatást nem a rendeletek ismeretének hiánya, hanem azoknak az egyes garanciális javítást végző vállalatok részéről, a termelőszövetkezet számára nem megfelelő értelmezése és alkalmazása miatt kértem. Itt meg kell említenem, hogy a fent említett bevezető megfogalmazása nemcsak számomra, hanem a termelőszövetkezet vezetői számára sem megfelelő. A válasz stílusa, mélysége olyan fokú, amellyel egy mezőgazdasági szakvezetőnek maximálisan tisztában kell lennie, ezért az ilyen válasz a termelőszövetkezetünk vezetésének szakmai önérzetét sérti. A bevezető sorok félreérthető, félremagyarázható vélemények kialakítására adhatnak okot a szakmai közvélemény körében. O A levelem második kérdésének feltevésére egy olyan eset késztetett, amely a tavalyi évben közel . 400 ezer forint többletkiadást okozott a termelőszövetkezetnek. O Téves az Önök értesülése és az adott tájékoztatása a nagy értékű alkatrészek garanciájával kapcsolatban. A gyakorlatban az Önök által leírtak nem érvényesülnek. A szállítójegyen nem minden esetben tüntetik fel a szavatossági idő mértékét. Az elküldött jegyzőkönyv alapján az „azonnali intézkedés” gyorsaságára a több hetes, illetve hónapos időtartam a jellemző. Nem részletezem, hogy a gyakorlatban mit tud tenni a termelőszövetkezet a nagy értékű alkatrész meghibásodása esetén. Tapasztalataim szerint egy újonnan megvásárolt tízezer forint értékű gép garanciális javítását könnyebb és gyorsabb elintézni, mint a levelemben említett motor javítását. Különösen a pótalkatrész garanciáját értelmezik egyes, monopolhelyzetben lévő vállalatok különbözőképpen. O Kérem Öntől, hogy a január 14-i válaszban leírtakkal kapcsolatos megjegyzésem lényegét a Népújságban szíveskedjen közölni. Amennyiben erre nem lát lehetőséget, kérem, erről értesítsen. Tisztelettel: Erdősi György, műszaki vezető.” Nos, mi az egész levelét közöljük, ugyanis nem értjük, hogy miről is van szó. A január 14-i számunkban az Erdősi György által feltett kérdésekre kértünk és kaptunk választ Biczó Ernő igazgatótól. Tehát nem mi válaszoltunk, mi csak az illetékes szakember válaszát közöltük. No már most: ha egyszer tudott mindent a garanciális javításról, akkor miért kérdezett. A kérdésére azért adtunk a lapon keresztül választ, mert közérdekűnek tartottuk, és Erdősi György nem kérte, hogy kizárólag levélben válaszoljunk. Ellenőrizhetően azt is kérte: írjuk meg, melyik rendelet szabályozza a garanciális javíttatást. Közöltük hát a rendeletszámot, amelyről utóbb kiderült, hogy tudja. Akkor miért kérdezte? Tartunk attól, hogy ez már nem csupán a „szakmai” közvéleményben magyarázható félre... Erdősi György most kimondottan azt kérte, hogy levelének a lényegét adjuk közre. Mi viszont úgy döntöttünk, hogy az egészet közöljük. Nehogy újabb félreértés legyen közöttünk — ez alkalommal — a „lényeg” megítélésében. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Meg kell vallani, nagyon kevés tárgyi és írott emlék maradt fenn a régmúlt századok kertészeti tevékenységéről. Jogos tehát a kérdés: meg tudja-e valaki mondani, hogy kik, s mikor ültették Dunaföldváron az első „bor- ágat”, szőlővesszőt, s ezen a vidéken mikor honosították meg a kertészeti növényeket, gyümölcsfajtákat ? Vajon melyik nép, a kelták, rómaiak, avagy az avarok voltak itt az első borivók? Az őskor kertészeti emlékeiről — szerszámokról, növényekről — a régészeti és levéltári közlésekben nagyon kevés „beszámolót” lehet találni. Sajnos, még a későbbi korok írásos emlékeinek száma is gyér, kutatása várat magára. A dunaföldvári várban az 1960-as években M. Kozák Éva régész ásatásokat végzett. A feltárások során növényi magvakat, is talált. A török időkből származó növényi leleteket botanikailag meghatároztatta, azonban szőlőmagokról nem tesz említést. Sajnos, növényi származású régészeti lelet feltárása ritkán fordul elő. Legtöbbször csak következtethet a régész: mi lehetett? A korabeli írás viszont hiteles híradás. A török idők kertészeti kultúrájáról utazók leírásai és levéltárakban őrzött török kori adókimutatások (defterek) vallanak. Egy angol utazó ezt írja: „Földvárban van egy palánk, külső részében egy szálloda, s szőlőskert”. Ügy tudjuk, a török már 1526-ban megszállta Földvárt, s az török kincstári birtok lett. Adataink vannak róla, hogy a város 1560-ban musttermés után 15 ezer akcsét (török pénz), búza után 30 845 akcsét fizetett. Sőt, például 1580-ban, a muston kívül még úgynevezett hordóadót is feljegyzett Abdulvahhal budai kádi. Sok ez vagy kevés? Talán akad kutató, aki kideríti... A XIX. századi Földvárról részletes képet fest Egyed Antal a Széchenyi szerkesztette Tudományos Gyűjteményekben. A város 1831-ben című, Földvárról írott munkájában így ír: „A lakosok nagy része szántásvetésből él. Vannak gazdák, kiknek 70—80 zsák alá való vetésük vagyon. Ter- mesztményök többnyire kétszeres, tiszta nagyon kevés rozs, árpa sem sok vettetik... A szőlő mívelés már virágzóbb állapotban vagyon, nemcsak itthon, hanem a szomszéd Előszállási pusztán is bírnak szőlőskerteket.” Egyebek között megjegyzi: „Mulatságuk az öszveülés és beszélgetés, vagy a férfiaknál a pincékbe való dőzsölés”. Ismereteink szerint 1891- ben Millet F. híres angol festő, Poullney Bigelov író, barátjukkal a Dunán csónakon igyekeztek a Fekete-tengerhez. Földváron kiszálltak. Beszámolójukban a többi között ezt írták: „A parton fölhalmozott óriási nagyságú görögdinnyék általános figyelemben részesülnek, ameny- nyiben a város apraja, nagyja egész nap dinnyét eszik. Soha ennél nagyszerűbb gyümölcsöt nem ettünk.” Dunaföldváron még sokan jól emlékeznek ma is a XX. század eleji kertészeti kultúra virágzására. Itt, az Öreghegyen, Tamankóban, Rip- szomban, s a Homokerdőkben, összesen több mint 1200 katasztrális holdon termesztettek szőlőt. A kertekből évente több száz vagon zöldséget (salátát, spenótot, stb.) szállítottak Budapestre. Ma már legendás híre van a valamikori „kofahajónak”, amely Mohács—Budapest között közlekedett. Dunaföld- várról legalább annyi árul szállított el naponta, mint az útvonal összes állomásáról. Az is köztudott, hogy volt Földváron valaha úgynevezett Gyümölcsös sziget is, ahonnan hajóval is szállítottak el árut... SZELECZKY JÓZSEF Nemzeti mártírunk, Batthyány Lajos emlékezete Egy halálra ítélt fogoly a kivégzése előtti éjszakán a siralomházban pokrócba burkolózva egy becsempészett papírvágó tőrrel súlyos sebet ejtett nyakán, mellén és csuklóján, hogy a szégyennek érzett akasztófát elkerülje. Közben egy szisszenéssel sem árulta el magát őrei előtt, akik csak reggel vették észre a történteket, amikor áldozatuk a vérveszteségtől már elalélt. Másnap este így a bitó helyett golyók oltották ki életét. A klasszikus görög és római történetíróknál olvashatunk ilyen hősökről, s az is az annálesekbe kívánkozik, hogy amikor ugyanezt a férfit nem sokkal elfogatása után katonai kísérettel egy falun (Jánosházán) keresztülhaladva a nép kaszára-kapára kapva ki akarta szabadítani, ő le- csöndesítette a tömeget, mert nem akarta, hogy később őmiatta szakadjon a falu népére — volt jobbágyaira — a megtorlás. Ez a nemes jellemű hős németújvári gróf Batthyány Lajos, Magyarország első felelős miniszterelnöke volt, aki páratlan justizmordnak — törvénytelenségnek — esett áldozatul 1849. október 6-án, az aradi vértanúk kivégzésének napján, a pesti Neugebäude, egy hatalmas kaszárnya falánál, ahol ma az örökmécses lángja világít, és amelyet róla Batthyány térnek neveztek el. Az 1806-ban nagy múltú, udvarhű családban született főnemes kül- és belföldi élményei hatására vált a liberális és nemzeti eszmék hívévé. 1839-től a reformországgyűléseken a főrendi ellenzék vezére, az ország gazdasági fejlesztését szolgáló Iparegyesület elnöke, Kossuth támogatója és harcostársa volt. 1848. március 17-én István főherceg nádor királyi beleegyezéssel őt nevezte ki az első országgyűlésnek felelős magyar minisztérium elnökévé. Kormányfőként az V. Ferdinánd 'által jóváhagyott áprilisi törvények alapján igyekezett Magyarország minél teljesebb önállóságát biztosítani, a Habsburg-dinasztia mint alkotmányos uralkodóház iránti hűség megtartásával. Azt remélte, hogy rövidesen létrejön az osztrák tartományokat is magába foglaló egységes Németország, s így Magyarország válik a Habsburg-monarchia súlypontjává. Abban is bízott, hogy az európai államok el fogják fogadni a törvényes keretek között lezajlott magyarországi politikai változásokat, diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatba lépnek Magyarországgal, ennek érdekében követeket is küldött több országba. - Végül sem szükségesnek, sem megvalósíthatónak nem vélte, hogy a márciusi forradalmi vívmányok után a közeli jövőben további jelentős változások történjenek Magyarország belső politikai és társadalmi viszonyaiban. A bécsi udvari körök azonban nyári itáliai sikereik után megkezdték a Magyarországnak tett „engedmények” visszavonását, amihez Jellasics horvát seregével adtak nagyobb nyoma- tékot. Batthyány kész volt tárgyalni bárkivel, de a belső önállóság alapfeltételeihez ragaszkodott. „A törvény és a királyi eskü volt zsinórmértékem; sem jobbra, sem balra nem hagytam magamat elragadtatni” — írta búcsúlevelében. Amíg a legalitás talaján ez lehetséges volt, vállalta az ellenforradalmi támadással szembeni ellenállás szervezését is. A szeptember 28-i nyílt szakítás után lemondott, de továbbra is a szembenállók közötti kiegyezésen munkálkodott. A magyar fővárosba való bevonulás után Windisch- grätz, az osztrák fővezér, elfogatta a magyar országgyűlés megbízásából tárgyalási ajánlattal jelentkező magyar államférfit. Rövidesen hadbíróság elé állították a magyar király miniszterelnökeként folytatott tevékenységéért, majd a világosi fegyverletétel után a felségárulás vádjában bűnösnek találva halálra ítélték — minden jel szerint Schwarzenberg osztrák miniszterelnök személyes utasítására. A főbb vádpontok megalapozatlansága, a pörben elkövetett számos törvénytelenség és magának a bíróságnak a magatartása (a gyöngén indokolt ítélethez alaposan megindokolt kegyelmi előterjesztést mellékelt) alapján teljes joggal állapította meg 1932-ben e „főbenjáró pör”-ről megjelent munkájában neves történetírónk, Károlyi Árpád, hogy az elrettentő céllal és föltehetőleg részben bosszúból hozott ítélet „premeditált (előre megfontolt) politikai gyilkosság” volt. A nemzet és a dinasztia iránti hűségben egyaránt állhatatos Batthyány Lajos kivégzése világszerte fölháboro- dást és undort keltett, még Ausztria egységének olyan hívei is elítélték az ítéletet, mint az orosz cár. Az első magyar miniszter- elnök rendkívül nehéz időkben kiválóan állta meg helyét az ország élén. Részben helyzetéből, részben a szélsőségek közötti méltányos kompromisszumra törekvő alkatából fakadt, hogy sem akkor, sem a magyar alkotmányosság 1867-i helyreállítása után sem tekintette őt igazán magáénak egyetlen politika tábor sem. Ma azonban, születésének 175. évfordulóján, méltán adózunk tisztelettel e nagy magyar államférfi jellemének és cselekedeteinek. JESZENSZKY GÉZA Újjávarázsolt padok és székek (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A tolnai Földvári Mihály Gimnázium diákjai, tantestülete és szülői munkaközössége folytatja a múlt évben megkezdett eszközfelújítási munkát. Az elmúlt tanévben mintegy 60 padot varázsoltak újjá, hulladék préselt lemezből. Az idei tanévben a padokhoz tartozó 120 széket kívánják — olcsó hulladék fel- használásával — bőrkárpittal bevonni. A munkák igen jól haladnak, eddig a tervezett munka felével készültek el. Schäffler Ádám Szocialista együttműködési szerződést kötött a napokban a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat a szekszárdi városi úttörőházzal, azzal a céllal, hogy a vállalat és az úttörőház között már korábban kialakult kapcsolatot tovább szélesítsék.
