Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-16 / 13. szám

AlvÉPÜJSÁG 1981. január 16. A vízi pálma szaporítása Közkedvelt és tartós szoba­növény a vízipálma. Dudva szárú évelő, kedvező körül­mények között másfél méter magasra is megnőhet. Hosz- szú, vékony szárai végén a levelek körkörösen, váltakozó állásban találhatók. Levélkéi 4—8 mm szélesek, 20—25 cm hosszúak, kihegyezettek, s csupaszok. Lakásokban akvá­riumokban is tarthatók! A vízipálma legszebben a komposztföld és a középkö­tött melegágyi föld keveréké­ben díszük. A vízipálma nagy előnye, hogy levéldugványo­zással is szaporítható! Levéldugványok készítése­kor a szárat a levélörv alatt egy-két centiméteres csonk­kal kell levágni, s a bizton­ságos eredés érdekében a le­veleket egyharmadukra cél­szerű visszakurtítani! Ezután a dugványokat vízbe kell he­lyezni, úgy, hogy a dugvá­nyok a víz színén ússzanak, de szárrészük a víz alatt le­gyen! Nedves homokban is gyökereztethetők. A gyökere­sedd akkor a legtökéletesebb, amikor a levélörv tőrésze is a homokba kerül. Fűtés és egészség A lakások és a munkahe­lyek fűtésekor mindig olyan „mikroklíma” megteremtésé­re törekszünk, amely az em­bernek jó közérzetet, kom­fortérzést biztosít. Ehhez szükség van megfelelő hő­mérsékletre, többé-kevésbé egyenletes hőelosztásra, kellő nedvességtartalomra, az égés­termékek maradéktalan el­vezetésére és a levegő rend­szeres cserélődésére, a szel­lőztetésre. Hogy egy helyiséget mi­lyen hőmérsékletre célszerű „felfűteni”, az elsősorban rendeltetésétől függ. A szok­ványosán öltözött, nyugodtan ülő ember például általában 20—22 C-fok között érzi jól magát, ez jelenti számára a „komfortzónát”. A lakószo­bák, irodák, hivatali helyi­ségek hőmérsékletét tehát en­nek megfelelően kell beállí­tani. Ahol a dolgozók meg­erőltető fizikai munkát vé­geznek, ilyen hőmérsékleten már erősen kimelegszenek, megizzadnak. Az izommozgás ugyanis — intenzitástól füg­gő mértékben — fokozza az anyagcserét, növeli a szerve­zet hőtermelését. Műhelyek­ben, szerelőcsarnokokban és hasonló munkahelyeken ezért 12—18 C-fok közötti hőmér­séklet látszik ideálisnak. A fürdőszobákban és a zuha­nyozókban kb. 24 C-foknak kell lenni ahhoz, hogy az ott tartózkodók ne fázzanak. A hideg környezet szerepe a különböző hűléses betegsé­gek kialakulásában általáno­san ismert. A túlfűtés káros egészségi hatásaival azonban már sokkal kevesebben van­nak tisztában. Annyit mind­annyian észreveszünk, hogy nagy melegben könnyen el­bágyadunk, elálmosodunk, csökken a figyelmünk. Ez hátrányosan befolyásolja az ember tevékenységét, sőt, bi­zonyos munkakörökben ve­szélyes is lehet. Amikor pe­dig kimelegedve, megizzadva kilépünk a szabadba vagy hűvösebb, huzatosabb helyen — folyosón, lépcsőházon — megyünk keresztül, akkor nem tudunk azonnal alkal­mazkodni, és így könnyen megfázhatunk. A fentiek alapján érthető az is, miért fontos az egyen­letes hőeloszlás. A lakószoba fűtése például' akkor igazán jó, ha egyes pontjai között a hőkülönbség nem több, mint 2—4 C-fok, a hőmérséklet napi ingadozása pedig nem haladja meg a 3—6 C-fokot. Az említett követelmények­nek az etázs-, a központi és a távfűtés felel meg legjob­ban. A gázkonvektorok is jól szabályozhatók, helyes üzemeltetéssel ezek is eléggé egyenletes hőelosztást bizto­sítanak. Cserépkályhával már jóval nehezebb úgy fűteni, hogy a hőmérséklet — a me­teorológiai tényezőktől füg­getlenül — folyamatosan megfeleljen a „komfortklí­ma” követelményeinek. A tér­beli hőeloszlás is kevésbé egyenletes, azaz a kályha kö­rül mindig jóval melegebb van mint a szoba távolabbi sarkában. Kedvező viszont, hogy a cserép hosszú időn át képes tárolni a hőt. Jól ke­zelt cserépkályhával nagyobb napi ingadozásai elkerülhe­tők. A vaskályha igen gyor­san felmelegszik, de gyakor­latilag csak addig ad mele­get, amíg a fűtőanyag ég. Ál­landó tartózkodásra szolgáló helyiségek, lakások fűtésében ezért ma már egyre inkább háttérbe szorul. A jó közérzetet biztosító mikroklímához feltétlenül hozzátartozik a levegő kellő nedvességtartalma. Ott, ahol a fűtőtest felületi hőmérsék­lete 80 C-fok fölé emelke­dik, a légtérben állandóan jelenlevő por pörkölődik, ezért a levegő kiszárad. Ilyen­kor gyakori a száj- és torok­szárazság, a köhögési inger és a szomjúság. Ez elsősor­ban a gőzzel üzemelő köz­ponti, illetve távfűtés esetén jelentkezik. Etázs-, központi és távfű­tésnél káros égéstermékek­kel gyakorlatilag nem kell számolni. A kályhák hasz­nálatakor viszont nagyon lé­nyeges, hogy megfelelő hu­zatuk legyen, ami biztosítja az égéstermék maradéktalan elvezetését. Ennek érdekében a kéményt évente, a kályhát pedig — a tüzelőanyagtól függően — megadott időkö­zönként tisztítani kell. A zárt, fűtött helyiségek­ben elöbb-utóbb kedvezőtle­nül megváltozik a levegő összetétele. Csökken az oxi­gén- és emelkedik a szén­dioxid-tartalom, az emberek bőréből, ruhájáról, valamint használati eszközökről kü­lönböző szennyező anyagok kerülnek a légtérbe. A leve­gő kellő felfrissüléséről az ablakok időnkénti szélesre tárásával gondoskodunk. Té­len a külső és a belső hő-' mérséklet között meglehető­sen nagy a különbség, ezért a szükséges légcseréhez ilyen­kor néhány perces szellőzte­tés is elegendő. SUlIxált falikép Bemutatott faliképünk alapanyaga filc, posztó vagy vastagabb szövet, esetleg zsákvászon. Erre hímezzük rá vastag, szí­nes gyapjűfonallal, lánc­öltéssel a szép stilizált motívumokat. Elkészít­hető úgy is, hogy a figu­rákat színes filbcől kime­télve, rátétes megoldással varrjuk fel pici öltések­kel, egy színben harmo­nizáló alapra. Édességek TÖLTÖTT OMLETT Hozzávalók: Tésztához: 2 tojás, 6 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1 csipet só, 2,5 dkg élesztő, 4 dkg liszt, 1 késhegynyi sütőpor. Töltelék: málnakrém. Tetejére: 2 evő­kanálnyi porcukor. A tojást, cukrot és a sót összekeverjük. Habosra ke­verjük. Hozzákeverjük az élesztőt, lisztet és a sütőport. A sütőtepsit pergamenpapír­ral kibéleljük és egy-egy om­letthez 3 evőkanál tésztát ön­tünk bele. Előmelegített sü­tőben kb. 15 percig arany­sárgára sütjük. A sütőből ki­véve konyharuhára tesszük és félbe hajtjuk. Kihűlni hagy­juk. Majd a málnakrémet kinyomóformába töltjük és az omlettbe nyomjuk. NÉGERFEJ Hozzávalók: Tésztához: 3 tojás, 2 evőkanál víz, 15 dkg cukor, 7 dkg liszt, 5 dkg élesztő, 2 dkg kakaó. Tölte­lék : tejszínes valíniapuding és 3 körte, 1,5 dl fehérbor, 2,5 dkg cukor. Tetejére: cso­koládé gúz. A tojásokat a vízzel habos­ra keverjük. A cukrot foko­zatosan kis mennyiségekben hozzáöntjük és tovább ver­jük. Lisztet, élesztőt és a kakaót összekeverjük és kö­zékeverjük. A tésztamasszát kis, megzsírozott alumínium formákba öntjük, és előme­legített sütőben 15 percig sütjük, majd a sütőből kivé­ve, a formákból kivesszük, és kihűlni hagyjuk. Közben el­készítjük a tejszínes vanília­pudingot. A körtéket meghá­mozzuk, magházát eltávolít­juk és szeletekre vágjuk. Cukrozott fehérborba áztat­juk. Nyolc percig állni hagy­juk, majd kis darabokra vágjuk. A tésztát félbe vág­juk (keresztbe!. A felső ré­szét csokoládé gúzzal bevon­juk. Az alsó felére körteda­rabokat és vaníliapudingot teszünk, majd ráhelyezzük a csokoládés felső részét. Máris tálaljuk. Mi leszek, ha nagy leszek? A legtöbb édesanyának, édesapának már a gyermek bölcsője mellett állva is van elgondolása arról, mit szeret­ne nevelni újszülöttjéből, mire szeretné taníttatni. Rendszerint valami olyat óhajtanak megvalósítani a szülők gyermekeik sorsában, amit nekik valamely okból nem sikerült elérniük. A di­vatos, jó kereseti lehetőséget ígérő szakmák kapnak helyet a leginkább a tervezgetésben. Vannak családok, amelyek­nél hagyománytisztelésből, generációkon át örökli az utód az ősök foglalkozását, akár rátermett arra a szak­mára, akár nem. Ez a szülők elgondolása. Emellett van a nyiladozó ér­telmű gyermeknek általában saját kiskori álma arról, hogy mi is szeretne lenni, ha nagy lesz. Ezek az elhatározások rendszerint valamilyen él­mény hatására fogalmazód­nak meg. Az olimpia évében sok gyermek akar sportoló lenni, első űrhajósunk, Farkas Bertalan sikeres űrrepülése óta az óvodás fiúk nagy ré7 sze űrhajósnak készült. So­kan választják a rendőr, a mozdonyvezető, a katona, a tűzoltó hivatást a fiúk kö­zül, mert az egyenruha a vir­tus lehetősége, a puska vonz­za őket. A leányoknál diva­tos kiskori elgondolás az óvó néni, tanító néni, táncosnő, színésznő, fodrásznő (szeretik a babájuk haját fésülni;, de minden csoportban akad né­hány, aki őszintén megmond­ja, hogy ő anyuka szeretne lenni: az egyik kis szöszi ér­deklődő kérdésemre azt fe­lelte, ő mindig gyes-en sze­retne lenni. 3—10 éves korig mondják el a gyermekek őszintén az óhajukat a „pályaválasztás” kérdésében. Hatnak rájuk a. csodált ideálok, a kedves óvó­néni, az első tanító néni, ked­venc csapatuk jól szereplő sportolója, vagy éppen vala­melyik olvasmányuk kalan­dos életű hőse. 10 éves kor után már ér­ződik az elhatározásokban, a tervekben a szülők elgondo­lása, hajlik arra a gyermek, hogy azt a pályát válassza, amelyiket a szülei kiválasz­tottak számára. Mindkét terv helytelen, mert sem a kicsi gyermek vonzódása valamely foglalko­záshoz, sem a szülők hagyo­mánytisztelő, vagy felfelé tö­rő terve nem minden esetben veszi figyelembe a gyermek hajlamát, képességeit, készsé­geit, érdeklődését. Tanítónői pályám során sok kudarcba fulladt tervet tapasztaltam. Hadd mondjak el egyet okulásul. K. Piroska 3—4 éves ko­rában ügyesen, sikkesen mozgott zenére. Szülei elha­tározták, hogy balett-táncos­nő lesz. Rengeteg fáradtság­gal, költséggel, kísérgetéssel járt a gyermek taníttatása. Eleinte biztató volt az ered­mény, de 12—13 éves korára kiderült, hogy a kislány túl nagyra nőtt, erős csontozatú, „nagy darab” leányka lett, aki nem volt alkalmas a tö­rékenyebb testalkatot kívánó táncosnői pályára. Mit tanácsolunk mi a ked­ves szülőknek? Mindenekelőtt ne határoz­zanak túl korán. Várják meg, hogy hogyan alakul a gyer­mek testi, szellemi fejlődése, milyen a kézügyessége, mi iránt érdeklődik. Hallgassák meg az óvónő, később a ta­nítónő, az osztályfőnök vé­leményét, tanácsát. A gyermek érdeklődését felkelthetik valamely szakma, hivatás iránt, ha azzal kap­csolatos játékokat vesznek neki, olyan olvasmányokat adnak a kezébe, olyan kiállí­tásokra, abba a múzeumba viszik el, amelyik közelebb viszi az elgondolt hivatás megszerettetéséhez. A pályaválasztást erőltetni nem szabad és nem is lehet! Sok szülő nem ismeri a pá­lyaválasztási „kínálatot”. Vannak teljesen elfelejtett szakmák. Ismerkedjenek meg idejében a továbbtanulási le­hetőségekkel. Az Országos Pályaválasztási Tanácsadó ügyes kiadvánnyal siet a szülők segítségére: „Mi le­het? Mi legyen?” címmel. Szerezzék be és tanulmá­nyozzák. A pedagógusok vé­leményét egyeztessék össze saját elgondolásukkal és le­hetőleg a gyermek kedvére válasszanak, mert minden szakma lehet hivatás, de — sajnos — kedvetlenül végzett munka is, s mi ez utóbbit senkinek sem kívánjuk. Dr. Gergely Károlyné Tűpárna Egy kiáztatott, tisztára mosott anyag, vagy mű­anyag cserépből, aprómin­tás, lehetőleg zöldes szín- árnyalatú flanellanyagból készült a szobadísznek, ajándéknak is igen alkal­mas tűpárna. Munkamenet: a szabás­minta szerint 3 azonos nagyságú oldallapot sza­bunk. A felső „A” csúcson találkoznak az oldalszélek. Az oldalösszevarrás az A—B jelzés között, a mun­ka bal oldalán készül. A cserépnyílás nagyságával azonos kartonpapír körla­pot szabunk. Ebbe bele­illesztjük a kitömött kak­tuszt, az oldallapok alsó, szabadon maradt szélére 1—1 vékony pamutszálat fűzünk. Az ábra szerint a pamut­szálakat átfűzzük a cserép­kifolyó lyukon, vagy lyuka­kon, és az alsó részen ösz- szecsomózzuk, a textilkak­tuszt a cserépbe rögzítjük. Miután az alsó felületen 1 kifolyólyuk van, az átfűzött szálakat, három osztású, műanyag karikába fűzve csomózzuk, rögzítjük. A kor jelei az arcon Két nő egy időben születik, egykorúak, mégis előfordul, hogy az idő múlásával az egyik feltűnően idősebbnek látszik, mint a másik. Hogy milyen okok játszhatnak köz­re, amelyek előidézik a nagy különbséget, az idő előtti rán- cosodást? Lehet örökölt té­nyező, hajlam, tartós beteg­ség, állandó gond, továbbá a divatos élet vélejárói: éjsza­kázás, doppingszerek, a szer­vezet túlterhelése, „stressz”. Gondolatébresztő rajzolato­kat vés az arc bőrén a niko­tin rá ne, mely a dohányzás velejárója. A világ minden részén élő „örök nő” egyszer csak beke­rül a kritikus időszakba, gondolok itt a klimax meg­jelenésére. Ekkor veszi kez­detét az a „bizonyos kor”, Éva lánya tükrébe pillant, mely rádöbbenti a valóságra, a veszélyes időszak kezdeti stádiumára. Megriad, tanács­talanná, bizonytalanná vá­lik, mert nemcsak a bőr bio­lógiai háztartása, de a lelki egyensúly is veszélyben van. Mitévő legyen? Siet kozme­tikusához, konzultál orvosá­val, sem családjával, sem ba­ráti körével nem meri közöl­ni a tényeket. Hiúsága sokkal erősebb a valóságnál, töp­reng, gondolataiba mélyed, még önmagának is álig meri bevallani felfedezését. Pedig ahogy dr. Hdrschler profesz- szor könyvében írja, a „vál­tozó korban levő nővel, csa­ládi környezete, munkatársai kíméletes bánásmóddal tar­toznak”. Nemcsak a bőr színe, de annak konzisztenciája is kezd előnytelenül megváltozni. A kozmetikus méltó segítőtársa a megriadt nőnék, aki nem­csak arcbőrének ápolásával, de lelki problémáján is át­segíti páciensét a változás időszakán. A mai tudományos kutatá­sok eredménye szerint, csak agyközpontunkban körülbelül 14 milliárd sejt van. Hozzá­vetőlegesen 40 éves kortól szervezetünkben naponta jó- néhány ezerrel pusztulnak a sejtek, sajnos, ezután már sokkal nehezebben újulnak, pótlódnak, mint a fiatal évek bármelyik szakaszában. Az arcbőr természetes elöregedé­se a szervezetben lejátszódó biológiai folyamat szigorú törvényének a velejárója. Ugyanis ez idő alatt a neme­sebb sejtek megfogyatkoz­nak, mint például a kötőszö­vet sejtjei. Az izomzat las­san elveszti jellemző karak­terét, összeesik, lényegesen csökken rugalmassága, helyé­be lép az előrehaladott kor velejárója, az izomelernye­dés. A bőr összerogy, elveszti fényét, az egész arckarakter kifejezéstelen, közömbös be­nyomást tesz, láthatóvá vál­nak a kis barnássárga, lapos, vagy enyhén kiemelkedő fol­tok, a szem beesik, a szem- rés szűkü l, az öregedési folya­mattól a légzőszervek is kárt szenvednek, a hajszál ritkul, vékonyodik, őszül, a köröm színtelen, törékeny, s még számos öregedési tünetet le­hetne felsorolni. Meghatározhatatlan prob­lémás kornak nevezik a vi­lág minden részén a kozme­tikusok azt a hosszúra nyúlt átmeneti időt, amely nemcsak válaszfal, de figyelmeztető az idő múlásának rádöbbenésé- re. Ezen időszakot kell a koz­metikusnak észrevétlenné tenni kamhinált-preventív kezelésekkel, és ajánlani a fehérjékben gazdag táplálé­kot. A „harmadik kor” rögző­dő ráncai tipikus tünetei az öl repült időnek. Az arcbőr ráncösódásával egy időben az Izomzat megkezdi jellemző karakterét elveszteni, össze­esik, csökken rugalmassága. Valósággal összehúzódik az ízomnyalá'b, a fölötte levő bőr behorpad, amihez még hozzájárul a szervezet anyag­cseréjének akadozása, továb­bá a vízháztartásnak lénye­ges csökkenése, melynek kez­dete már régebbi folyamölt. Nem szabad figyelmen kívül hagyni az arcbőr rendellenes szőrszálait sem. A bőr össze- esésénél a lokális anyagcsere- folyamat működésének foko­zását is szorgalmazni kell. Az arcbőr ernyedésének, süllye­désének rendbehozósa nem végleges, legjobb esetben csökkenthető. Még nagyon fontos szempont, amit figye­lembe kell venni az előreha­ladott kornál, az egyén foko­zott érzékeny reagálását min­den iránt. Az idősebb korba került nőnék nem szabad tétlenkednie, mert ez a szer­vezet leromlásához vezet, elő­segíti a gyors megöregedést. Aktivitással, mozgással, vi­talitással, hasznos szellemi vagy fizikai tevékenységgel meghosszabbítható az élet­kor. A jelenlegi orvostudo­mány széles körű apparátus­sal foglalkozik a szervezet megöregedésének a problé­májával, hogy milyen jó eredménnyel, arra a legjobb példa, ha a ma élő ember átlagos életkorát összehason­lítjuk elődeink életkorával. Az egyik mai összesített sta­tisztika szerint, a nők átla­gos életkora 85, a férfiaké 75 év. Komjáthyné Fehér Zsóka kozmetikus

Next

/
Oldalképek
Tartalom