Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-07 / 184. szám

A NÉPÚJSÁG 1980. augusztus 7. Mindennap más szerepben Beszélgetés Kállai Ferenccel — Eddig a mondatig — re­mélem, nem kiabálom el! — kegyeltje voltam a pályának — mondja Kállai Ferenc. — Még szinte gyerekfejjel lehe­tőséget kaptam, hogy ne csak Rómeót játszhassak, hanem egészen más jellegű szerepe­ket is. így alakult az életem Rómeótól vagy akár a Bánk bán Ottójától Bánkig vagy Peturig. Katona drámájában már tényleg mindent elját­szottam, csak a női szerepe­ket nem. Boldog vagyok, hogy e többszínűség lehetőségével járhattam a színészet útjait. Közvetlen érettségi után a Színművészeti Akadémia, amelyet el sem végeztem, mert kitört a háború, körül­zárták Budapestet. Három hónap múlva az akkor nyíló színházak egyike, a Szabad Színház szerződtetett. Innen a Bárdos Artúr igazgatta Bel­városi Színházhoz kerültem, majd 1948-ban a Nemzeti hí­vott át. Azóta itt élek, igen sokféle szerepet játszva, a magyar klasszikusoktól a Moliere-szerelmeseken és a rengeteg karakter- és epizód­alakításon keresztül, egészen á mostani repertoárig. Nagyjából dokumentálva a pályám ennyi. — Kitüntetéseit szerényen elhallgatta. Mégis megkérde­zem, mit jelentett önnek a Kossuth-díjas, kétszeres Já- szai-díjas érdemes művész­nek a nemrégiben elnyert Pro Urbe-díj? — Bevallom, váratlanul érintett, hogy megkaptam a Pro Urbe-díjat. Szerintem ez a „városért” szó, amelyet a kitüntetés neve takar, olyan műalkotásokra vonatkozik inkább, amelyekbe minden járókelő polgár beleütközik. Én itt, a színházon belül élem az életemet, a város la­kói csak úgy tudnak velem kapcsolatba kerülni, ha el­jönnek a Nemzetibe, illetve filmet, televíziót néznek vagy rádiójátékokat hallgatnak. De ha én valóban véghezvittem olyasmit, ami többeknek akár szellemi, akár művészi él­ményt jelentett, akkor örü­lök, hogy ezt megtehettem az embereknek, a városnak. — Hiszen nem is kell gya­kori színházlátogatónak len­ni ahhoz, hogy az ön által nyújtott élményben részesül­hessünk! Csak a Nemzeti Színház repertoárjából hat darabban játszott az elmúlt évadban. — És csupán márciusban huszonhat előadásom volt a színházban. Ez így megy hó­napról hónapra, évről évre. Őszintén megmondom, a fe­lével is elégedett lennék. — Ráadásul ezek egytől egyig más karakterű szere­pek. Hogyan tudja megvaló­sítani a mindennapi átvál­tást? — Azt hiszem, már eleve az vonzott a pályához, hogy színészként különböző embe­ri habitusokba belebújva él­hetek. Hogyan lehet ezt csi­nálni? Én mindig az író által megírt partitúrákat szeret­ném végigjátszani és nem ön­magamat akarom reggeltől estig mutogatni. Ez nem azt jelenti, hogy nincs minden egyes alakításom átitatva ve­lem, vagyis az általam meg­figyelt dolgokkal, világ- és emberlátásaim összes fűsze­rével. Hogy mindegyik egy kicsit más ízű, mozgásrend­szerében és szellemiségében is különböző, az az én gyö­nyörűségem. Ez az, ami a hivatásomat számomra szép­pé és vonzóvá teszi. — Bizonyára vannak ked­venc alakításai. — Majd mindegyiket sze­retem, de Dantont és az Éjjeli menedékhely Lukáját külö­nösen. S egy pillanatig sem tagadom, hogy a bekövetke­zett siker miatt az Űrhat­nám polgár is nagyon a szí­vemhez nőtt. A Döglött ak­nák pedig, amelyet idestova egy évtizede játszunk, régi nagy szerelmem. A Troilus és Cressidában szintén hatá­sos a szerepem, de Pandarus tulajdonságai emberileg távol állnak tőlem. —• Van-e szerepálma, - an­nak ellenére, hogy ilyen sok darabban játszott már? — Mindig az volt az ál­mom, hogy a rám bízott fel­adatokat maradéktalanul megoldjam. Azt hiszem, fél­nék bármit is kérni, mert at­tól tartanék, hogy éppen az általam'választott alakításba buknék bele. MÁTRAHÁZI ZSUZSA Baja egyik terét Medgyessy Ferenc al­kotása díszíti, egy csizmás, kezében ván­dorbotot tartó, földgömbön álló fiú szob- ra. A művész így állított emléket Jelky Andrásnak, a nagy világjárónak. Jelky életének elejéről és végéről Sóly­mos Ede, Borsay Jenő kutatásai nyomán sokat tudunk. Baján született 1730-ban, (egyes kutatók szerint 1738-ban) szűrszabó céhmester fiaként. Családnevét írták Jel- kynek, Jilkának, Jellekenek. Bátyjaihoz hasonlóan ő is szabónak tanult ki. Inasévei után' nagyon fiatalon, 13 éves korában a korabeli szokás szerint vándorútra indult, hogy tökéletesítse magát mesterségében. Hosszabb időt töltött Mihály bátyjánál, aki Bécsben udvari szabó lett. Innen 1754- ben indult tovább, útja végcélja Párizs volt, de ide nem jutott el. Bejárta a fél- világot és 1778-ban tért haza. Budán tele­pedett le, megházasodott, fia született és korán, 46 évesen 1783. december 6-án tü­dővészben hunyt el. A Szent Anna temp­lom kriptájában temették el. Utolsó éveiben sokat mesélt utazásai­ról, egy ismerőse leírta, amit mondott és Bécsben kinyomatta. Erről több magyar és német nyelvű kiadás készült, élete sok írót megihletett és könyveket írtak róla. Legismertebb Hevesi Lajos öt kiadást megért ifjúsági regénye — utoljára 1959- ben adták ki. A kis életrajz elmondja, hogy Aschaffen- burgban, Hanauban katonának akarták be­fogni és csak szerencsével menekült meg. Nimwegenben azonban nem kerülhette el sorsát, besorozták és egy Indiába tartó ha­jóra toloncolták. A vitorlás a La Manche csatornában egy vihar alkalmával elme­rült és Jelkyt, aki egy gerendára kapasz­kodott, angol halászok mentették ki. Ké­sőbb egy holland hajó vette fel szabónak, elvitte Szurinánba, majd hazajövet Lissza­bonban tette partra. Innen máltai vitor­láson utazott tovább, de a járművet há­rom török kalózhajó megtámadta, legény­ségét, utasait részben leölte, részben el­adta rabszolgának. így került rabságba a magyar szabó egy Bachna nevű városba. Pár hónap múlva sikerült elmenekülnie csónakon, 7 napot töltött a tengeren, míg végre egy keresztény hajó észrevette és Makaóba szállította. Innen Kantonba, majd Batáviába (ma Dzsakarta) ment és beállt a hollandus gyarmati seregbe. Itt mesterségével nagy megbecsülést szerzett, önálló műhelyt nyitott és elvette Sequin angol bérlő lányát. Két lánya született. Elnyerte a holland állampolgárságot is. Egy szerencsétlen véletlen folytán el­vesztette pártfogójának támogatását és mint katonát őrmesteri rangban Ceylonba vezényelték 1760 elején, s onnan különle­ges feladattal 140 bennszülött és 8 holland katona kíséretében Ternate szigetére küld­ték. Itt vezetőjük tudatlanságából eltévesz­tették az utat, egy vad törzs megtámadta őket. A bennszülött katonák elfutottak, Jelkyt elfogták és ketrecbe zárták. Az volt a tervük, hogy pár nap múlva megeszik, de az egyik törzsfőjük lányának megtet­szett és megszöktette. 13 hónapig éltek tel­jesen elhagyatva, 'táplálékuk csak halból, rákból, teknősbékából és fügéből állt. A lány a nélkülözésbe belehalt. Végre egy holland hajó rátalált és visszavitte Batávi­ába. Itt a gyarmat elöljárójának van der Perra úrnak támogatása mellett jó sora lett, megválasztották városi tanácsosnak és engedélyt kapott 12 bérkocsi tartására- Meggazdagodott. Felesége és fő pártfogója 1772-ben meg­halt, ezután Jelkyn erőt vett a honvágy és 1776-ban hajóra szállt. Útközben megbete­gedett, s ezért soká maradt a Jóreménység fokán, de meggyógyult és 1977-ben Bécsbe érkezett. A Jelky-életrajz elolvasása után önkén­telenül felmerül a kérdés: Mi igaz benne? A nagy utazó nem talált ki sok mindent, nem vett át a korában már divatos robin- zoniádokból? A tevékenységére vonatkozó külföldi nyomozás mindeddig eredményte­len maradt. Ellenben tény, hogy 1783. ok­tóber 31-én kelt, korunkra maradt végren­deletében tekintélyes vagyont hagyott feleségére, megemlékezett mostohaanyjá­ról, egy unokahúgáról és rendelkezett Ba- táviában maradt vagyonáról, ez utóbbit ott élő két lányára hagyta. A történet magvá- nak tehá igaznak kell lenni. A szegény magyar szabólegény máskülönben holland gyarmaton nehezen gyűjthetett volna ösz- sze nagy vagyont. VÉRTESY MIKLÓS Szovjet lapokból SZOVJETUNIÓ Időszerű tudományos kér­dések egész sorával foglalko­zik a Szovjetunió című folyó­irat 1980 8-as száma. Borisz Petrov akadémikus vezércik­kében Farkas Bertalan űruta­zása alkalmából a magyar tudósok űrkutatással kapcso­latos eredményes munkássá­gát méltatja, megemlítve a magyar ipar e célra készített gyártmányait is. Egyik fény­képes összeállítás a szovjet sajtónak a magyar űrhajósról szóló cikkeiből közöl szemel­vényeket. Szakemberek a fejlődő or­szágoknak címmel Vaszilij Ivasovnak, a Szovjetunió Kül­gazdasági Kapcsolatok Állami Bizottsága elnökhelyettesének nyilaitkozlatát közli a folyó­irat. A nyilatkozat arról a fel­ső- és középfokú szakember- képzésről ad áttekintést, amely a KGST-országok ösz- szefogásával folyik a Szov­jetunióban, a többi szocialista országban, valamint a fejlődő országokban létrehozott okta­tási központokban, amelyek KGST-Siegítséggel épültek föl, s a szocialista országok­ból küldött oktatókkal mű­ködnek. A meghatott Éhség-sztyep­pe című riport a közép-ázsiai öntözőrendszerek kiépítéséről, közelebbről a dél-üzbegisztá- ni Karsi sztyeppe meghódítá­sáról, termövétételéről szól. Az idei Lenin-díjas mun­kák sorában több szovjet tu­dós és mérnök közös .talál­mányát találjuk: egy alapve­tően új rendszerű hengersort. Erről és a szovjet kohászat más újdonságairól nyilatko­zik Aniatolij Manokin akadé­miai levélező tag, a Szovjet Tudományos Akadémia Vas- kohászati Intézetének és a Tu­la! Vaskohászati Tudományos Termélési Egyesülésének az igazgatója. Jártak-e a földön más boly­gók Hakói? — Izgalmas vitá­ról számol be J. Golovanov, 'a>z amerikai F. Creek és L. Orgel biokémikusok feltevé­sei és Erich von Danikén író (A jövő emlékei című film alkotója) elképzelései nyo­mán. A szám tudományos profil­jába jól béleli!ik J. Orlova Távfűtés és haltenyésztés cí­mű, képes beszámolója is a kijevi 5. számú hőerőmű me­leg vizének haltenyésztésire történő felhasználásáról; ha­sonlóképpen A. Intrin Láto­gatás a gyermekklinikákon című riportja, amely a gyer­mekek vele született rendelle­nességeinek gyógyításáról tá­jékoztat. A művészet kedvelőihez szól a puskini palota sok szí­nes, művészi felvétellel díszí­tett bemutatása. LÁNYOK,ASSZONYOK Idén ötödször került sor az országos középiskolai orosz nyelvű vers- és prózamondó verseny megrendezésére. A versenyt annak idején a bu­dapesti orosz—magyar tan­nyelvű Körösi Csórnia Sándor Gimnázium kezdeményezte. Az idei döntőről Weisz Györ­gyi számol be. A győri Rábatext gyár "öt magyar szövőnője tapaszta­latcsere úton járt Moszkvá­ban, s a Trjohgorka textil­ipari kombinátban dolgozott. A cseréről — mely kölcsönös volt, időközben ugyanis szov­jet munkásnők munkálkodtak Győrben — szól G. Koratike- vios hangulatos riportja. A holnap ma születik — címmel a kijevi „gyermekek ötéves tervéről” tájékoztat J. Tanatulta képes riportja. Ezt a tervet felnőttek dolgozták ki, de a gyermekek érdekében. Nem csupán gyermekintéz­mények, hanem a kultúra, a sport és a szórakozás lehető­ségei is szerepelnek benne. Megrendítő L. Sulzsuk há­rom fcatonaözvegyet bemutató írása. Mindhárom asszony Ba- tyuskovo faluban él, ma is dolgozik nyugdíjasként, és sohasem felejti az elveszített férjet és fiút. örmény—magyar kapcsola­tokról számol be J. Szinya- kov Hogy a Balaton közelebb kerüljön a Száván tóhoz című riportja. Szereplői: Szárkisz Bagdaszárján szobrászmű­vész, az örök barátság című, Sopronban felállított szobor­kompozíció alkotója: Jevge- nyij Szimonján mérnök, a Kossuth-iraj'ongó és Bagi Gevorjan Éva, az örmény— magyar irodalmi kapcsolatok kutatója, aki szovjet ösztön­díjasként ismerte meg ör­mény férjét és ma Jereván­ban él. A Nálatok hogyan csinál­ják? — rovat ezúttal két ét­teremmel foglalkozik: Sas Klára, a budapesti Bajkál vendéglőt, N. Makszimov pe­dig a moszkvai Budapest ét­termet mutatja be. SZOVJET IRODALOM Augusztusi számát teljes egészében Szibériának szente­li a Szovjet Irodalom című folyóirat. Olvasói hű képet kapnak a szibériai próza, köl­tészet és publicisztika temati­kus sokszínűségéről, az írók sajátos Stílusáról, és airról is, hogy milyen irodalmi lehe­tőségeket nyújt Szibéria. A prózarovatban Georgij Markov, Szetrgej Szántákov, Szergej Zaüigin, Anatolij Iva­nov, Aszkold Jakuboszkuj, és Vaszilij Suksin egy-egy elbe­szélése tárja elénk különböző nemzedékek érzelmi viszo­nyulását, ragaszkodását a ba­rátokhoz, természethez, szü­lőkhöz, .szerelmesekhez, har­costárshoz — azaz a szülő­földhöz. A népköltészet rovatban manysi, orosz, nyugat-szibé­riai, tatár, tuba és erdei tuvai népdalokat, valamint csukcs, mganaszán és nyenyec népme­séket közöl a folyóirat Bede Anna, Rab Zsuzsa és Kele­men Sándor fordításában. A lírarovatban Bsonyid Mantinov és Jevgenyij Jevtu­senko versei mellett Szibéria népeinek költészetével ismer­kedhetünk meg. Az orosz, al­fája, burját, dolgán, hakasz, hanti, jakut, jukagir, manysi, nanáj, nyenyec és tuvai köl­tők verseit olvashatjuk Aczél Géza, Baka István, Bede An­na, Bella István, Képes Géza, Rab Zsuzsa és Veress Miklós fordításában. A színmű—filmrovatban Alekszandr Vampilov egyfel- vonásos víg játéka jellegzetes szibériai életképet tár az ol­vasó elé, majd a Szibériádé című, új szovjet filmről nyi­latkozik a szerző, Andrej Mi- halko v-Komcsakovszk i. A magyar líra tükrében Ágh István, Fodor István, Képes Géza, Kiss Anna és Simon István versei idézik Szibéria hangulatát. A Közös dolgaink rovatban pedig tudósok és műfordítók tájékoztatnák szakterületük, Szibéria magyar kapcsolatai­ról. Az irodalomról (rovatban Vaszilij Truskin napjaink szi­bériai szépprózáját elemzi, Aniatolij Klitko pedig az Urá- lon túli költőkkel ismerteti meg .az olvasót. szputnyik A számos érdekes olvas­mány között, amit a Szpuit- nyik augusztusi száma kínál, első helyen kell megemlíteni az SZKP közelgő, XXVI. kongresszusa jegyében közölt anyagot: A politika közép­pontjában: az ember. Az emberek, konok, esemé­nyek című rovatban több ér­dekes olvasmányt találunk. Interjúk Leninnel címmel a folyóirat feleleveníti azokat a beszélgetéseket, amelyeket Lenin külföldi újságírókkal folytatott. Repülőszőnyegek... légcsa­varral címmel a folyóirat a legmodernebb szovjet heli­kopterekről és azok alkotói­ról számol be. Az Utazás a múltba című riport a csodálatos északi orosz meseváirasba, Rizsibe kalauzolja el az olvasót. A Tudomány és technika című rovatban sóik színes írást kínál a folyóirat. Címek: Égi lámpásunk, a Nap; Tengervíz­zel öntözött földek; Készít­sünk féldrágaköveket; Atun- guzikai rejtély és a kérdője­lek; A világóceán múltja és jelene. A nőkről — nőknek című ro­vatban Szvetlána1 Mozseleva oirvos-kozmatOlógus A szép­ségért meg kell küzdeni cím­mel megszívlelendő tanácsot ad azoknak a lányoknak, aisz- szanyoknák, akik szépségüket és üdeségüket kívánják meg­őrizni. A továbbiakban olvasha­tunk a sport és a képzőmű­vészet kapcsolatáról, egy ze­nélő „narancs”-ról. A kicsinyeknek a folyóirat Aranykezek címmel mesét kí­nál. A Konyhművószet című rovatból megtudjuk, milyen az igazi, jó tea. A Könyvespolc rovat ezút­tal Vaiszil Bdkov, Magyaror­szágon is népszerű író Fairkas- csorda című kisregényéből közöl részleteket. Kállai a Danton halálában (Piróth Gyulával) A világ vándora

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom