Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-03 / 128. szám

Mai számunkból PÁRTTAGFELVÉTEL A DOMBÓVÁRI LÁNG GÉPGYÁRBAN (3. old.) RIPORTER- VETÉLKEDŐ (4. old.) MIÉRT? (4. old.) TÖMEGSPORTNAP AZ ÓRA-ÉKSZERNÉL (6. old.) RÉGI IDŐK PARLAMENTJE (3. old.) Csapatmunka Különösebb ösztönzés nélkül is növekszik a termelő­helyeken a komplexbrigádok száma, a kutatásban is mind nagyobb szerephez jut a kollektivitás. A mű­szaki fejlesztés eredményei egyre kevésbé kötődnek egy-egy személyhez. Sokféle bizonyítéka van annak az objektív folyamat­nak, hogy erősödik a műszaki fejlesztés kollektív jelle­ge, azaz, előtérbe kerül a csapatmunka. Ilyen bizonyí­ték, hogy a fejlesztési eredményekért Állami-díjban részesültek között egyre több a kollektíva; az Országos Találmányi Hivatalban a szabadalmi bejelentések szer­zői mind gyakrabban közösségek, s különösebb bizta­tás nélkül is gyarapodik az egy-egy fejlesztési célra összpontosító komplexbrigádok száma; a jelentős újítási javaslatok kidolgozói között emelkedik a szocialista brigádok aránya. Objektív folyamatról tettünk említést, aminek forrá­sa a műszaki fejlesztési feladatok bonyolultságának nö­vekedése, az egyes szakterületek közötti kapcsolatok erő­södése, s ezzel a határvonalak elmosódása. A kutató­nak egyre inkább nélkülözhetetlen társa az üzemi tech­nológus, az új iránt fogékony, nagy tapasztaló szak­munkás, azaz — bár részfeladataik erősen különböznek — a cél egy csapatba hívja, sorolja az országos hírű szaktekintélyt, a kutatóhelyi segédmunkatársat, az üze­mi „névteleneket”,. S azért lesznek egy csapat, mert nem nélkülözhetik a másikat, ha akarnák, sem tudnák meg­oldani teendőiket egyedül, ismereteik, tapasztalataik ugyanis együttesen érnek igazán sokat. Napjainkban mind több olyan kutatási, fejlesztési szerződés jön létre, melynek végrehajtói intézeti és üzemi emberek — közösen. A korábbiaknál gyakrab­ban vesznek részt-a kutatók az ún. félüzemi kísérletek­ben, vagyis: az irány változása a fejlesztésben a formák gazdagodásával jár. S a forma ebben az esetben tartal­mi tényező; a nehézipari tárca például a legutóbbi évek­ben a legjelentősebb műszaki megoldásokat — közöt­tük szabadalmakat — kollektíváknak köszönhette, a gyógyszeriparban éppúgy, mint a kőolaj-feldolgozásban. Hasonló vonásokat mutat a kohó- és gépipar, ahol 194 intézeti és vállalati kutatóhelyen 22 ezren dolgoznak, s ez a jelentős erőt képviselő gárda egészül ki alkalomról alkalomra a termelésből a kutatásba bevontakkal. Kö­zös erőfeszítéseik eredménye esztendőnként 2800—3000 addig nem gyártott termék, melyeknek egy kisebb ré­sze licenciák honosítása, nagyobb hányada pedig hazai fejlesztés. Megszépítenénk a valóságot, ha azt állítanánk, hogy mindenütt és mindenkor zöld utat kap a csapatmunka. Van presztízsféltés, irigység, szűklátókörűség, olykor nehézkesség, a kockázattól való irtózás is. Ennek fölismerését és gyakorlati érvényesítését mu­tatja, hogy a legutóbbi években a tárcák többsége a minisztériumi műszaki fejlesztési alap egyre nagyobb hányadát olyan célok elérésének szolgálatába állította, amelyeknél az érintettek körültekintően gondoskodtak nemcsak a személyi, hanem a tárgyi feltételek meg­teremtéséről is. Nem szabad ugyanis elfeledkezni arról: a legjobb személyes képességek sem érnek sokat, ha a munka szervezettsége, tárgyi környezete szegényes; a gyatra eszközökkel csodálatos fölfedezésekre jutó zsenik kora régen véget ért. Egyetlen anyagbeszerzői késedelem vagy kényelmes­kedés eredményes kutatófolyamat vagy kísérlet meg- rekesztője lehet, ahogy az sem ritkaság: a kutató kol­lektívát bizalmatlanság fogadja, hiszen a megszokott helyébe hoznak valami újat. Éppen ezek a tények fi­gyelmeztetnek arra, hogy a műszaki, gazdasági, szer­vezési intézkedések mellett nem elhanyagolhatók a csapatmunka lélektani, gondolkodásbeli megítélésének elemei sem. Érdekes módon azonban ezekre a legtöbb esetben csekély figyelem jut, holott gyakran pontosan rajtuk, s nem a tárgyi környezeten, a szűkén vett, s utasításokkal körülhatárolt dologi feltételeken bukik meg egy-egy sikeresnek ígérkező fejlesztés. Erőteljesen megváltozott külpiaci körülmények inte­nek bennünket arra, hogy a korábbiaknál sokkal na­gyobb szerepet kell játszania a termelésben a műszaki fejlesztésnek mint a versenyképesség fokozása egyik legfőbb forrásának. A csapatmunka jelene és holnapja ezért fontos. Hiszen igaz, hogy a „csapat” kicsi, ered­ményein azonban a nagy közösség osztozik, ezért ér­deke, hogy jó csapat is, s jó eredmény is lehessen. LÁZÁR GÁBOR Az űrnégyes vasárnapi és hétfőig munkanapja Farkas és Kubászov felkészüli a leszállásra Nem tartott sem szabad szombatot, sem vasárnapi pihenőnapot a Szaljut—6 űrállomáson a négyfőnyi nem­zetközi legénység. Az űrhajósok — köztük az első ma­gyar űrhajós, Farkas Bertalan — még a nyolcórás munkanapot is megtetézve folytatták sokirányú kísérle­teiket, megfigyeléseiket és emellett tájékoztattak is bennünket a kozmovíziós tv-lánc útján munkájukról. Tudományos feladatainak zömét már vasárnap estére befejezte a Kubászov—Farkas űrpáros, és a hétfői munkanapjukra már a hazatérésre való felkészülés nyomta rá bélyegét. A leszállásra — a tervek szerint — ma, kedden kerül sor. A vasárnapi munka Pirityi Sándor és Pék Mik­lós, az MTI kiküldött tudó­sítói jelentik a földi irányítá­si központból: A Szaljut—6 űrállomás, amely 977 napja van a világ­űrben és vasárnap délig 15 381 fordulatot tett meg a Föld körül, vasárnap — ösz- szekapcsolva az 54 napja felbocsátott Szojuz—35 és a múlt hét hétfőjén felbocsá­tott Szojuz—36 űrhajóval — fedélzetén a nemzetközi sze­mélyzettel folytatta kerin­gését. A reggelt mind a négy űr­hajós — Leonyid Popov, Va- lerij Rjumin, Valerij Kubá­szov és Farkas Bertalan — egyformán kezdte: tisztál­kodással, reggelivel, az űr­állomás rendszereinek fedél­zeti ellenőrzésével. A délelőtt Popov és Rju­min számára biológiai kísér­letekkel telt el, majd a Szo­juz—36 személyzetével fény­képezték és filmezték egy­mást, amint különböző mun­kálatokat végeznek. Az alap­személyzet, amelynek még hosszú ideig szüksége lesz a .jó kondícióra, vasárnap dél­előtt közel másfél órát szen­telt a testedzésnek, miköz­ben Valerij Kubászov és Farkas Bertalan a Balaton műszerrel munkaképességi vizsgálatokat végzett. A közös vasárnapi ebéd után négy vizsgálat szerepelt a vendégpáros munkájának napirendjén. Ezek az elmúlt napokban már begyakorolt Refrakció-, Illuminátor-, De­formáció- és Zárja-kísérletek, amelyek a naptevékenység­gel, a földi légkör sajátossá­gaival, illetve az űrállomás „alkatváltozásával” kapcsola­tosak. Üzenet A Hét-nek Vasárnap este, budapesti idő szerint kevéssel 19 óra után, színes televíziós közve­títéssel jelentkezett a Szal­jut—6 a földi irányítási köz­pont és egyben a Magyar Te­levízió számára. Az első műsor keretében, amelyet a Magyar Televízió A Hét című programja szá­mára adott, Farkas Bertalan beszámolt a kísérleti-vizsgá­lati program zömének befe­jezéséről, elmondta, hogy szovjet űrhajós kollégáival jól összebarátkozott, hogy megszokta a súlytalanságot. Dzsanibekov és Magyari a leszállásról Vasárnap délután a Moszk­va környéki repülésirányítási központban találkoztak a ma­gyar tudósítók Vlagyimir Dzsanibekovval és Magyari Bélával, akik a Szojuz—36 személyzetével együtt készül­tek fel esetleges űrutazásuk­ra, jelenleg pedig a földi irányítási központból segítik a szovjet—magyar kozmikus vállalkozást. „A leszállás felelősségtel­jes feladat. Bárhol le tudunk szállni, de legjobb ott, ahol Várnak bennünket” — jelen­tette ki a szovjet űrhajósok nevében Vlagyimir Dzsanibe­kov, akiről megtudták a ta­lálkozó résztvevői, hogy csa­ládnevét házasságkötésükkor feleségétől vette át. Arra a kérdésre, hogy felkészültek-e idegen ország területén való leereszkedésre, elmondotta, hogy a Föld körül keringő űrhajósok több nyelvű okmá­nyokkal vannak ellátva, s a nemzetközi űrhajózási együtt­működés, valamint a nemzet­közi jog megfelelő védelmet, s támogatást biztosít szá­mukra. Magyari Béla az újságírók érdeklődésére elmondta, hogy a Szojuz—36-tal a Szaljut—6 űrállomásra feljuttatott szov­jet-magyar űrhajós páros elégedett az űrkomplexumon eddig végzett munkával, az egész úttal, amelynek kísér­leti programja befejeződésé­hez közeledik. Elégedettek Valerij Kubászov és Farkas Bertalan munkájával a földi irányítók is. Farkas Bertalan kitűnően megőrizte munka­végző-képességét és maga­biztosan teljesíti előírt fel­adatait. Újabb űrinterjú Vasárnap, a késő esti órák­ban, a második televíziós kapcsolatfelvétel idején a föl­di irányítási központból Su­gár András, a Magyar Tele­vízió kommentátora készített :rjút a Szaljut—6 fedél­zetén tartózkodó Farkas Ber­talannal és szovjet űrhajós kollégáival. Az interjú hétfőn este sze­repelt a Magyar Televízió műsorán. Farkas Bertalan kutató-űrhajós a súlytalanság állapotában lebeg a vasárnapi tv-riport idején. (Képtávírónkon ér­kezett.) Sugár András ismertette a KISZ KB üdvözletét, majd a magyar űrhajós egykori tiszt­társai — Bakó Ferenc alez­redes, Tar Imre őrnagy, Neu­mann György, Pozsonyi László és Varga Ferenc szá­zadosok — kérdéseit tolmá­csolta, amelyekre Farkas Ber­talan válaszolt. Az interjú további részé­ben Valerij Kubászov, Le<> nyid Popov és Valerij Rju­min számos érdekes meg­jegyzéssel adott képet a Szaljut—6 nemzetközi sze­mélyzetének jó hangulatáról, arról a meleg barátságról, amely a négy űrhajóst az elmúlt napokban még job­ban egymáshoz fűzte. A televíziós közvetítés után a fedélzeti napló kitöl­tése, a hétfői program át­tekintése maradt hátra, majd az űrhajós négyes éjszakai pihenőre tért. A KISZ KB távirata A Szaljut—6—Szojuz—35—Szojuz—36 tudományos-kutató űrkamplexum nemzetközi személyzetének, Papov, Rjumin, Kubászov és Farkas űrhajósoknak. Kedves elvtársak! A Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, ifjúsági szövetségünk tagjai, valamennyi magyar fiatal ne­vében köszöntjük önöket, az Intehkozmosz programjának megvalósításán dolgozó űrhajósokat. Büszkék vagyunk arra, hogy e kimagasló jelentőségű program megvalósításában részt vesz a Magyar Népköztár­saság fiatal állampolgára, első űrhajósunk, Farkas Bertalan elvtárs. Öröm számunkra, hogy e feladatot Valerij Kubászov elvtárssal, a Szovjetunió kétszeres hősével együtt teljesíti és az űrállomáson olyan nagy tapasztalaté űrhajósokkal dolgo­zik együtt, mint Popov és Rjumin elvtársak. Ez a kimagasló közös vállalkozás méltó módon de­monstrálja országaink, népeink, ifjúságunk szoros barátsá­gát, a szocialista országok közötti testvéri együttműködést. A magyar fiatalok nagy érdeklődéssel kísérik az űrutazás min­den eseményét. őszintén gratulálunk nagyszerű teljesítményükhöz. Azt kívánjuk, hogy nehéz és felelősségteljes küldetésüket — amely a világűr békés célú kutatását szolgálja — eredmé­nyesen teljesítsék. Üdvözlettel: a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága Előkészületek a leszállásra Leonyid Popov, Valerij Rjumin, Valerij Kubászov és Farkas Bertalan hétfői mun­kanapja budapesti idő szerint reggel 7 órakor kezdődött. Sugárterhelési, orvosbiológiai és gyártástechnológiai kísér­letek, illetve vizsgálatok sze­repeltek a délelőtt munka- programján, majd sor került a Szojuz—35 és a Szojuz—36 rendszerei és egységei műkö­désének ellenőrzésére, a Földre visszahozandó felsze­relések, exponált filmek és mindazon anyagok elcsoma- golására, amelyek rögzítik a kísérletek és vizsgálatok fo­lyamatát, illetve eredményeit. A Kubászov—Farkas páros hétfőn este újabb tv-közvetí- tés keretében számolt be a közös munkaprogram befeje­zéséről. A hétfői programot közös ebéd és vacsora, némi test­edzés és pihenés tette tel­jessé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom