Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-15 / 139. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK * LAPJA Mai számunkból A PAKTES TÖMEGSZERVEZETI OKTATÁS TAPASZTALATAI (3. old.) BÚZAFAJTABEMUTATÖ IREGSZEMCSÉN (4. old.) „KEDVES LANYOM!” (4. old.) MÜLTUNKBÖL (6. old.) SZÍVÓSAK, AKAR A BAMBUSZ (9. old.) Építkezések 1980-BAN (9. old.) SZERSZÁMOK FOGSAGABAN (10. old.) XXX. évfolyam, 139. szám. ARA: 1,60 FT 1980. június 15., vasárnap \ Budapestre érkezik a szovjet-magyar érpáros Hétfőn Budapestre érkeznek az első szovjet—magyar közös űrrepülés résztvevői: Valerij Kubászov űrhajós, a Szojuz—36 parancsnoka, Farkas Bertalan kutató-űrhajós, valamint Ma- gyari Béla kiképzett űrhajós. Az űrhajósokkal küldöttség érkezik hazánkba Alekszej Jeliszejev űrhajós-mérnök vezetésével. Alekszej Jeliszejev volt a közös űrrepülés repülésirányító parancsnoka. (MTI) Michael O’Riordan magyarországi látogatása Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására június 10-^14. között ltáogatást tett hazánkban Michael O’Riordan, Írország Kommunista Pártjának főtitkára. Az ír párt vezetőjét fogadta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Megbeszélést folytatott vele Gyenes András, a Központi Bizottság titkára. O’Riordan látogatást tett a Május 1. Ruhagyárban, a BKV cinkotai autóbuszüzemében és a Veszprém megyei pártbizottságon. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszéléseiken a két párt képviselői tájékoztatták egymást országúk helyzetéről, pártjuk tevékenységéről, s feladatairól. A nemzetközi élet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről folytatott megbeszélés során hangsúlyozták, hogy valamennyi haladó, békeszerető erő további közös fellépésére van szükség az enyhülés eredményeinek megőrzése, a háb'o- ’ rús veszélyek elhárítása érdekében. A közös célok él- éréséhez az európai kommunista pántok párizsi találkozójának’eredményei jó alapul szolgának. Michael O’Riordan szombaton elutazott hazánkból. Az ír párt vezetőjét a Ferihegyi repülőtéren Horn Gyula, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője búcsúztatta. BESZELŐ RAJZOK (7. old.) KÁVÉT AZ .ÜGYFÉLNEK...? (7. old.) SZEMBENÉZÜNK AZ„ENERGIAKIHÍVÁSSAL” (8. old.) KINCS A VIZ! (8. old.) HÁROM KONTINENS AUTÖI BRNÖBAN (8. old.) ORCZY LŐRINC UDVARÁBAN (11. old.) A XV-SZÍNHAZ NEM UGYANAZ (11. old.) RÉGÉSZETI KINCSEK LOPÄSA ÉS VILÁGKERESKEDELME (11. old.) PROGRAMOZOTT FAMEGMUNKÁLÁS (12. old.) SZÁZADUNK „IGÄSLOVAI” (12. old.) ELVETTÉK KISVEJKÉTŐL A KÉT PONTOT (14. Old.) Importkiváltás - nagyban Olvasom a dicsekvő tudósítást: a vállalat ismét több milliós importmegtakaritást ért el azzal, hogy megkezdte a külföldi eredetű anyagok kiváltását A híradás még azt is elárulja, hogy milyen hasznos lenne, ha minden termelő követné a példabeli gyárat, és lehetőség szerint hazaival pótolná az importot. Ez a „túltupírozott” optimizmus önmagában még kevés ok lenne ahhoz, hogy felidézzük az aprócska napi információt. Sokkal fontosabb a háttér, amely a manapság oly előtérben álló takarékosságra utal Nem ismerem a részleteket, lehet, hogy ennél a kétmilliós importtakarékosságnál valóban ésszerűen jártak el: a hazai, legalábbis egyenértékű „a kiváltott” külföldivel — és nemzeti méretekben nem fizetünk rá erre az akcióra. Ráfizetni? Hogyan kerülhet egyáltalán említésre a takarékossági cél mellett a ráfizetés. Még egyszer szeretném aláhúzni: a cél helyes, népgazdasági érdekünk min_ den olyan anyagot, terméket itt elállítani, amely éppen a hazai gyártással gazdaságosabb — hozzájárul egyensúlyi gondjaink enyhítéséhez. Ha minden importpótlás így teljesülne, csakugyan jól járnánk. Sajnos, nem ritkán előfordul, hogy a meglehetősen szűklátókörűén értelmezett takarékoskodás éppen a nemzeti jövedelem pocsékolását eredményezi, a nemzetközi munkamegosztás előnyeinek kiaknázása helyett drágábban dolgozunk, s ezért veszteség ér bennünket. Mit jelent a szűk látókörűség? Néha egyszerű figyelmetlenséget, máskor értelmetlen kampányt, megint más esetben hozzá nem értést. Ezekkel nincs sok dolgunk, minősítik önmagukat. Van azonban a sikertelen importmegtakarításofcnak egy olyan oka is, amelyről kevés szó esik, s amelyet aligha írhatunk azoknak a bűnéül, akik kezdeményezik, végigcsinálják. Tagadhatatlan, a jelenlegi gazdasági feltételrendszer, szabályozók, árak még nem mindenben igazítanak el egyértelműen: mit érdemes behozni, s mit itthon gyártani. Sokszor, az illető gazdálkodó sem ismeri ki pontosan magát a bonyolult árrendszeri összefüggések erdejében és legjobb indulattal úgy véli, helyesen cselekszik, amikor számításait követve lemond az importról és megpróbálkozik a gyártással, a pótlással. Erre a körülményre azért is érdemes felhívni a figyelmet, mert az adott helyeken általában nehezen ellenőrizhető az ebből származó ráfizetés — mert az népgazdasági méretekben jelentkezik. Hogy mégis mit lehet tenni? A jelenlegi helyzetben is arra kell törekedni, hogy ne elégedjünk meg az első látszatra tetszetősnek ígérkező akciókkal, szisztematikusan végig kell menni az összefüggéseken. Ez alól tulajdonképpen még a vállalati szempont sem ment fel, hiszen a vállalat érdekei a népgazdaság érdekeivel függnek össze. De nézzük meg az importkiváltó akciókat a másik oldalról is. A tapasztalatok arra utalnak: többre jutnánk, ha a lényegi pontokon próbálkoznánk a célhoz eljutni, így,, ha valamiféle racionális sorrendet állítanánk fel — például abban, hogy legelőbb azoknak az alkatrészeknek, féltermékeknek a gyártását szerveznénk meg, amelyeket méregdrágán vásárolunk és amelyeket a technikai felkészültségünkkel itthon is termelhetnénk. Ilyenek a jól ismert aprócikkek. Nem hihető, hogy cérnától kezdve apró szögekig, alátétekig, csavarokig ne tudnánk megfelelő választékot kiállítani az import helyett. Elképzelhetetlen, hogy nem lenne gazdaságosabb (a fogyasztó, a termelő és az ország pénztárcáját tekintve) például olyan egyszerű szerszámokat itthon készíteni, amelyeket ma az üzletekben úgyszólván kizárólag „tőkés import” cédulával árusítanak. A kerti munkák nélkülözhetetlen eszközeire éppen úgy gondolunk, mint az ezernyi tartozékra. Persze nemcsak ilyen látványos választéka van a kiváltható importnak. A magyar importstruktúrát szemlélve kiderül, hogy évről évre erőteljesen duzzad a különféle félkésztermékek, félgyártmányok, szerelvények tétele. Mik ezek tulajdonképpen? Van közöttük olyan alkatrész, anyagjellegű termék, amelyet csakugyan érdemesebb importálni és nem is szabad ezért a mindenáron való hazai termelést erőltetni. De van közöttük nagyon sok olyan félgyártmány, alkatrész, amelynek hazai termelését egyszer abbahagytuk azért, mert nagyüzemileg nem volt gazdaságos gyártani, a kis vállalatok pedig — amelyek kifezetődően készíthették volna, eltűntek. Máris jeleztük a problémát, amely divattéma napjainkban: háttéripar nélkül nem lehet gazdaságos nagyipar, kis vállalat nélkül nem lehet gazdaságos nagyipar kis vállalat nélkül nem lehet prosperáló nagyvállalat. Úgy tűnik, a valóban hatékony, a népgazdaság egyensúlyi helyzetét jelentékenyen javítani képes importkiváltóakciók — nem számítva az esetenkénti életrevaló kezdeményezéseket — csakugyan szorosan összefüggnek az úgynevezett háttériparral. Eredményeire is akkor számíthatunk, ha a kisvállalatok szervezete újból megerősödik, ha a kisüzemeknek olyan hátországa alakul ki nálunk, amely minden iparilag fejlett országban szinte automatikusan oldja meg a nélkülözhetetlen féltermékek, aprócikkek termelési gondjait. MATKÓ ISTVÁN „Gondoltam... Szedegeti a sok szép emléket, Mint a méh a virágról a mézet” (Petőfi).Képriportunk lapunk 5. oldalán A „mézgyar” fajän
