Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-13 / 137. szám
1980. június 13. "iRrfepÜJSÄG 3 Húskombinát-építkezés Első ütem - sertés Vázkerámia - egységrakományban Felvételünk Szekszárdon, a Remete utcában készült, a családi ház építéséhez érkezett, egységrakománnyá kötegelt vázkerámia födémelemeket emeli a „Diko” a teherautóról az építkezésen kialakított depóniára. A tervek szerint még ebben az évben átadják a Szekszárdi Húskombinát szociális épületének alsó, illetve első emeleti szintjét, ahol a vizesblokkok, az öltözők, az iroda- helyiségek kapnak helyet. Átadják a konyhát, az éttermet és a mosodát is. A szociális és irodaépület szakipari munkáival egyidőben történik a víz- és szennyvíz- kezelő telep építése, s befejezik az • üzemcsarnok első ütemben tervezett munkálatait is. A szerződés kötelezi a munkaterületen dolgozókat, hogy az első ütemben — a sertésvonalon — ez év végéig befejeződjenek a munkák. Az Országos Szakipari Vállalat, a Csőszerelőipari Vállalat, valamint a Villanyszerelőipari Vállalat dolgozói a meghatározott tervek szerint végzik munkájukat. A sertésvonal a „páratlan szekciókat” foglalja magába, az egyestől a kilencesig. Az üzemcsarnokban 1980 végéig átadásra kerül és üzemel a sertésszállás, a vágó- és a húsfeldolgozó csarnok, a hűtőhelyiség. Szarvasmarha- íeldolgozásra csak a második ütem befejezésével kerülhet sor. A sertésvonal átadásával egyidejűleg üzemel majd a Kölesd határában felépített iszaptemető is. Ugyancsak a sertésvonal „beüzemelésével” egyidőben átadják a zsírtároló helyiséget is. sárközi—bakó A téglaszállítás hagyományos módszere, hogy beáll a gyárudvarra a teherautó, vagy vontató és egyenként, kézzel felrakják a téglát, majd az építkezés színhelyén ugyanígy le, ma már nem alkalmazható. Egyszerűen azért, mert nincs,’ aki csinálná. Még ha a felrakás menne is, a „lerakodás” már régóta billentéssel történik, „termelve” a sok törött téglát. Még inkább érvényes mindez a hagyományos téglát felváltó vázkerámia anyagokra, a falazó- és födémelemekre. Ezért törekszik arra a 11. sz. Volán Vállalat, hogy teljesen gépesítse a vázkerámia- szállítást. Előnyös ez a gyártónak nem képződik törmelék a gyárudvaron —, előnyös a felhasználónak — nincs szükség kézi munkaerőre a lerakodáshoz, sőt, az egységrakománnyá kötegelt falazó- vagy födémanyagot a teherautóra szerelt „fedélzeti daru” elhelyezheti nemcsak a földön, hanem az épület már meglévő födémjén is. Előnyös a szállító vállalatnak, mert nem kell rakodómunkásokról gondoskodnia, jobban kihasználhatja járműveit, csökkentve az állásidőt. A 11. sz. Volán Vállalat már hét teherautójára szerelte fel a „Diko” fedélzeti darut, amely villájával a köbméternyi, a rakodólaphoz pántokkal összeerősített egységrakomány e célra kialakított réseibe nyúl és felemeli, majd a kocsi platójára, vagy onnan az építkezésen lerakja azt. A hét daru közül három olyan, hogy kezeléséhez a gépkocsivezetőnek nincs szüksége segítségre, így — a vállalat részéről — egymaga bonyolíthatja le az egész szállítást. A kezdeményezés már tavaly indult, folytatása azonban akadozik, hiszen bevezetésében, alkalmazásában a három érdekelt — a gyártó, a szállító vállalat és a felhasználó — összehangolt tevékenységére van szükség. Egyeztetni kell az érdekeket, közösen szervezni a munkát. Az egységrakományban szállított vázkerámia darabonként körülbelül egy forinttal drágább — ez, ha például egy nagyobb, emeletes családi házról van szó, 3— 4000 forint többletköltséget jelent. Ám — különösen, ha a lerakodáshoz, „stószba”- rakáshoz, emeletre szállításhoz nincs szükség kézi erőre — megtérül. Az új módszer bevezetése nem megy simán. Előfordul, hogy hetekig, egy-két hónapig a vázkerámia zömét egységrakományban szállítják, majd ugyanennyi ideig megint a régi módszerrel. Kétségtelen, hogy az újé a jövő, sőt, egyre inkább lehetetlenné válik a régi. Érkeznek a gépek, berendezések. Az építkezés egy külön részén tárolják a beépítésre váró gépészeti berendezéseket. Árdosszié (J) Paksi Gelka szerviz Harmadszor legjobb a megyében Stabilizációtól az árreformig A mai árpolitikai gondolkodás és gyakorlat kialakulásának megértéséhez szükséges a történelmi visszatekintés. 1946. augusztus 1-én, a forint bevezetéseikor a háborút megelőző- utolsó békeév, az 1938. esztendő fogyasztási árualapjának mintegy 40—50 százaléka állt az ország rendelkezésére. A termelés ugyan már elérte a 60 százalékot, de jelentős anyagi eszközöket kötött le a jóvátétel és az újjáépítés, s az elosztható fogyasztási alapokhoz kellett igazítani a reálbéreket az 1938. évii szánt 50 százalékában, az alkalmazotti fizetéseket körülbelül 35 százalékban határozták meg. A fogyasztói árakat az élelmiszereknél és az enerigahordo- zóknál 3,5, a lakbéreknél és a közszolgáltatásoknál 1,3 körüli, a ruházati termékeknél pedig 6,6 körüli szorzók alkalmazásával alakították ki az 1938. évi árakból. Az áruhiányt mesterségesen teremtett forintszűkével igyekeztek áthidalni. Az első nap ötmillió forintot kapott a Mezőgazdasági Szövetkezeti Központ terményfelvásárlásra, és ötmilliót kapták a bankok arany- és valuta felvásárlásra. „Ezen kívül csak kétféle módon lehet forinthoz jutni: a bankoknál elhelyezett összegeiket vehetik fel a bérfiizető vállalatok és az állam fizeti meg adósságait. A forint nem ömlik: á forinttal fukarul gazdálkodnak. És az államot követi a takarékosságban a dolgozó, ákinek kezébe kerül a forint. Az értékálló pénz jó lesz holnap is, az áru nem kevesebb, hanem több lesz, s ráérünk várni.” (Szabad Nép, 1946. augusztus 2.) Az 1946. évi stabilizációval kialakított fogyasztói árak lényegesen eltértek az akkori ráfordítási viszonyoktól. A későbbi árváltozások, különösen az 1951. december 2-i általános árrendezés, tovább mélyítették a termelői és a fogyasztói árak közötti szakadékot. A gazdaság minden erőforrása az ország erőltetett ütemű iparosítását szolgálta. A lakosság fogyasztási alapjai nem bővültek. A mező- gazdaság az iparfejlesztés forrásává vált. Növelték a beadási kötelezettségeket, s a begyűjtési árak a termelés költségeit sem fedezték. A magángazdaságok fejlődését nem segítették, mert ez — a korabeli felfogás szerint — a kapitalista fejlődés veszélyével járt volna. Az élelmiszerék fogyasztói árát 1951-ben jelentősen továbbemelték, éppen az alacsony termelői érddkeltség és a növekvő exportterhek miatt. Az élelmiszereknél csak a ruházati cikkék árszínvonala haladta meg nagyobb mértékben az 1938. évit. A közszolgáltatások, a fűtés, a világítás árát, a lakbéreket eleve viszonylag alacsonyan szabták meg, úgy, hogy azok nem fedezték a fenntartás, a fejlesztés költségeit. Igaz, ebben az időben lakásépítésre, tatarozásra, közműfejlesztésre gyakorlatilag nagyon keveset költöttek. Az 1950. évi szárazság, a rossz mezőgazdasági termés, az állatállomány levágásához, a jegyrendszer bevezetéséhez vezetett. A következő esztendő jó termése lehetővé tette a jegyrendszer eltörlését, az élelmiszerek és iparcikkek szabad kereskedelmi forgalmának helyreállítását, de csak jelentős, átlagosan mintegy 40 százalékos hatósági árszínvonal-emelés árán. Az 1951. december 2-i áremeléséket d egresszív 15—21 százalékos béremelésekkel és más jövedelemkiegészítő in- tézkedésékikel a munkás és ■alkalmazotti rétegnél részben ^ ellensúlyozták. A vásárlóerő és az árualap tarthatatlan ellentmondásán tehát jottányit sem oldott a minden cikkre kiterjedő hatósági ár alkalmazása, s így elkerülhetetlenné vált a vásárlóerő jelentős leértékelése. Nemcsak az áruellátást, hanem a korabeli politikai viszonyokat is jellemzi a következő idézet: „Szépen kerestem eddig is, 1600—1800 forint körül — így nyilatkozik a diósgyőri Csohány Ferenc, a tudósítás állítása szerint az ország legjobb ol- vasztára, 1951. december 4- én, a Szabad Nép első oldalán. — De ugyancsak fejtörést okozott, mire költsem el ezt a sok pénzt. Nem vásárolhattunk szükség' szerint. Legutóbb például téli meleg- lalsóneműre akartuk fordítani keresetünket, de kénytelenek voltunk olyasmit venni, amlire igazán nem volt a legégetőbben szükségünk. Egyszerűen nem juthatunk hozzá téli melegholmihoz. Mindketten dolgozunk, s mire az üzletekbe értünk, esténként a spekulánsok hada felvásárolta előlünk a flanelt, a vásznat, a szövetet”. Az 50-es évek végétől a gazdaságpolitika gyökeres változásokat visz az áruellátásba és az életviszonyokba. Az árrendszer ellentmondásai mind élesebben kerülnek felszínre. Az 1968-as gazdasági reform tehát jelentős változásokat hozott az árpolitikában, mindenekelőtt a termelői szférában. Megszűnt a központi termelőeszköz- és anyagdlosztás. A devdzaszor- zók révén összekapcsolták a belföldi és a külpiaci árakat. Az árrendszer rugalmasabbá vált, az árakban — legalábbis részlegesen — kifejeződhettek a vásárlód értékítéletek. A fogyasztási cikkek körében, bár szerény mértékben, de bővült a szabadáras cikkek köre. Megfogalmazódott a ráfordításokat tükröző fogyasztói árarányok kialakításának határooztt igénye, s ennek elérését 2—3 ötéves terv feladatául szabták. S bár több hatósági áremelés is szolgálta e cél elérését, 1979. júliusáig mégsem csökkent, hanem növekedett a termelői és a fogyasztói árak közötti távolság. KOVÁCS JÓZSEF Kivételesen jó eredményeket ért el Pakson a GELKA- szerviz, immár harmadszor lett a megye legjobb szervize, három egymás utáni évben. A különböző készülékek javításának átfutási ideje átlagosan 1,2 nap, ez országosan is kiemelkedő eredmény, hiszen az országos átlag három napnál több. Természetesen nemcsak gyors a munka Pakson, hanem jó minőségű is, reklamáció egyáltalán nem volt tavaly egész évben. Steigerwald György, a szerviz vezetője azt mondja, csak anyaghiba miatt fordult elő panasz néhány esetben, tehát nem az ő munkájuk hiányosságáról volt szó ezeknél sem. Huszonhatén dolgoznak a paksi GELKÁ-nál, közülük hat tanuló. Két fiókszerviz tartozik hozzá, g dunaföld- vári és a nagydorogi. Mindkét helyen egész napos a nyitva tartás, és az ottani dolgozókat segítik a Paksról rendszeresen kiutazó műszerészek. Sok kis település is van a paksi körzetben, András- pusztától Alsópélig és Bez- zegpusztáig, ami csak növeli a feladatokat, mert egyetlen hibás készülék miatt már ki kell utazni a helyszínre, ha olyan jellegű a munka. A lakossági árbevétel kétmillió 827 ezer forint volt tavaly, ez 115,3 százalékos tervteljiesítést jelent az előző évi eredményhez viszonyítva. A körzetben elterjedt az átalánydíjas javítási rendszer. Az idén májusban 2008 televíziókészülékre volt karbantartási szerződése a szerviznek, és. 517 átalánydíjas szerződést kötött. Szocialista brigádban dolgozik a kollektíva, ez is első lett a megye szervizeiben dolgozó kilenc brigád versenyében. Időnként nehezítik a munkát anyagellátási problémák, sőt olyan eset is adódik, hogy tartósan lehetetlenné válik a javítás. így ván ez most a hagyományos típusú Lehel hűtőszekrényekkel. Március óta nem lehet kapni mélyhűtőt (elpárologtatót), sok készülék áll a szerviz raktárában, javításra várva. A hibabejelentés egyszerű, gyors, amióta automata címrögzítő-készülék van a GELKÁ-nál: bármikor, akár éjjel is lehet közölni a szervizzel telefonon, hol, kinek, milyen készüléke hibás. Ez is ■hozzájárul ahhoz, hogy Pakson gyorsain intézik a javításokat az ezüstkoszorús, Kandó Kálmán szocialista brigád tagjai, vagyis a megye legjobb szervizének szakemberei. Egy meghívó margójára A kereslet-kínálat törvénye — véleményem szerint — a tájékoztatásban is érvényesül. Az érdekes, izgalmas eseményekről várjuk, keressük ioz értesülést. Erre példa a közelmúlt néhány eseménye is. Például az űrrepülés, amelynek minden részlete közérdeklődésre tartott számot: a fellövés, az összekapcsolódás, vagy a földetérés műszaki problémái éppen úgy, mint a súlyta-- lanság állapotában lebegő játékbaba kedvessége. Természetesen nem ,minden hír számíthat ekkora érdeklődésre, sőt némelyiknek külön szerencse leéli ahhoz, hogy nyomtatásba kerüljön. Mert információban — szerencsére — nincs hiány. )Az érdekeltek felismerték, hogy tájékoztatni nem nsupán jog, de bizonyos esetekben kötelesség. Egy — a tájékoztatás helyzetéről rendezett — tanácskozáson Imondotta egyik vezető politikusunk, hogy laz információ visszatartására, annak magántulajdonként kezelésére senkinek sincs joga. Nem kegyet gyakorol az, aki tájékoztat, hanem kötelességét teszi. Mi újságírók jól érzékeljük a tájékoztatás javulását, hiszen igen sok '.szerv keresi az alkalmat, hogy sajtótájékoztató, vagy más formában kérje a tömegkommunikáció segítségét munkájának megismertetésé.. hez, egyszersmind annak javításához a nyilvánosság figyelmét. Azt is le tudjuk 1mérni, hogy hol őszinték a meghívások, hol őszinték a megjelenést és a márható cikkeket előre is megköszönő szavak, és ihol tekintik egyszerűen kötelességnek, vagy netán kipipálandó munkatervi pontnak ia sajtó (illetve azon keresztül a közösség) tájékoztatását. Az sem titok, hogy az utóbbi helyekre mi sem szívesen megyünk, vagy egyáltalán tudomást sem veszünk a meghívásról. Azt hiszem, a jsokéves tapasztalat kiszélesítette azt \az érzékünket, (amit közönségesen ösztönnek is inevezhetünk), amellyel a meghívó fogalmazásából is következtetni tudunk. így például, ha a meghívás azzal kezdődik, hogy egy nyilván fontos egyesület elnöksége „hozzájárul” ia róluk szóló tájékoztatási munka javításához, abból nem sok jót nézünk (ki. Sőt: .semmit, mert — hogy jó órában Hegyen mondva — (információs lehetőséget kérőkben sincs hiány és nyilván azok igényét igyekszünk kielégíteni, támogatni, akik őszintén tájékoztatni akarnak, íés nem csupán egy határozat teljesítésének számonkérésére tesznek valamit, tessék-lássék módon. Ehhez nem ad., juk eszközül magunkat. <jj(f. i.)
