Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-05 / 130. szám

1980. június 5. Képújság 3 Panaszügyek a pártnál Beszélgetés Gyuricza Istvánnal, a dombóvári városi pártbizottság első titkárával Az emberek — párttagok és pártonikíviiliek — sok szervhez, fórumhoz, hivatal­hoz járnak panaszkodni, ta­nácsot kérni, fellebbezni. Jo­gos és jogtalan kívánságaik, ügyeik elintézését várják a tanácstól, a sajtótól. Van lelketlen ügyintézés, és van fígy elm etl en ségb 61 elkövetett állampolgári sérelem, és van­nak, ákiik nem hiszik el, hogy nincs igazuk. Néha már az is segítség, ha meghallgatják az embert. A pártbizottságok apparátusa is foglalkozik az állampolgárok bejelentései­vel. — Mi a helyzet Dombóvá­ron és a városkörnyéken? Mi a panaszügyek intézésének a módja — kérdeztük Gyuri- cza Istvántól, a városi párt- bizottság első titkárától. — A panaszügyek intézése az egész országban egységes. Írásos feljegyzést kell készí­teni minden állampolgári pa­naszról. A tömb itt van a titkárságon, ezt viszi el az apparátusból az, aki a pana­szossal foglalkozik. Ezen fel­jegyzés alapján áttesszük az ügyet oda, ahova tartozik, és az a szerv válaszol a bejelen­tőnek is, meg nekünk is a törvényes harminc napos ha­táridőn belül. Panasznap nincs, ide bármikor, bárki be­jöhet, meghallgatjuk. — Milyen kérdésekkel for­dulnak leggyakrabban a párt- bizottsághoz? — A legtöbb a lakásügy, mi ezeket is továbbítjuk a tanácshoz, bár mindenkinek megmondjuk, hogy a városi tanácsnak lakásgazdálkodási terve van, az elosztásról tár­sadalmi bizottság dönt. A ta­nács elnöke minden hétfőn panasznapot tart, harminc- negyvenen is felkeresik ilyenkor. Jó órában legyen mondva, nálunk nem sok ä panasz, a bejelentés, ehhez biztosan hozzájárul a tanács elnökének a panasznapja is, ami azért is jó, mert a leg­több esetben ők tudnak vá­laszt adni. A pártbizottsághoz feltéte­lezhetően több párttag for­dul, mint pártonkívüli. — A párt belső ügyeivel való foglalkozás megint más kérdés. Válóban jelentős azok száma, akik a párt bel­ső életét, vagy a párttagok egyéni ügyeit érintően jön­nek tanácsért vagy panasz­kodni. Ebben az esetben nincs panaszkönyv, és az ap­parátus területi elv szerinti beosztását is tartjuk. Az ap­parátus illetékese, ha saját hatáskörben tud, akkor in­tézkedik, ha nem, akkor ke­rüli hozzám az eset. — Sokan keresik személy szerint az első titkárt? — Lehet, hogy még többen jönnének hozzám, de én csak azokkal az ügyekkel foglalkozom, amelyek rám tartoznak, de nem tagadom, néha kell kibúvót is keres­ni... — Változott-e az utóbbi években a panaszok jellege? — Igen, nemcsak a számuk csökkent, hanem a jellegük is változik. A népgazdasági érdekből fakadó takarékossá­gi, racionalizálási intézkedé­sek hatása nem hagyja érin­tetlenül a párttagokat sem. Ma is volt éppen egy ilyen ügyem. A téma két oldalról is beérkezett hozzánk. Az egyik vállalatnál ésszerűsíté­si okokból egy művezetőt, aki párt vezet őségi tag, cso­portvezetői beosztásba he­lyeztek. Hangsúlyozni szeret­ném, hogy az új helyén töb­bet keres. A pártvezetőség először nem fogadta el ezt a döntést. Ekkor jött hozzánk a gazdasági vezető, és el­mondta, hogy ez a legéssze­rűbb intézkedés, ha más megoldást kell keresnie, úgy egy pártonkívüli állását kell megszüntetnie. Ismét össze­ült a pártvezetőség, most már az érintettet kizárva a tanácskozásból, elfogadta a gazdasági vezető döntését. Ak­kor jött be a pártvezetőségi tag panaszra. Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy ré­széről csupán hiúsági kérdés­ről van szó, és ezt nem tá­mogathatjuk. Abba a politi­kai hibába pedig semmikép­pen nem mehetünk bele, hogy az ő címéért egy pár- tonkívülit — párttagot se — kelljen elküldeni. Van más is. Az egyik szö­vetkezetnél évek óta bújta­tott státusban adminisztrál- kodott egy elvtársnő. Rá­kényszerülvén az ésszerű munkaerő-gazdálkodásra, va­lóban fizikai állományban akarják foglalkoztatni. Erre ő megsértődött. Nyilvánvaló, hogy nem állhattunk mellé­je, és nem mondhattunk mást, mint hogy akkor köve­tett el hibát a gazdasági ve­zetés, amikor így alkalmazta, és a helyi pártvezetés is, ha eltűrte. — Találkozott-e a városi pártbizottság első titkára fel­jelentéssel, rágalmazással ? — Elég régóta vagyok párt­munkás, sok mindennel ta­lálkoztam már, de bátran ál­líthatom, hogy évekre vissza­menőleg nem volt rá példa, hogy egymást akarták volna besározni a párttagok. — Mániákus panaszkodójuk sincsen? — Egyetlen ember van a városban, és a városkörnyé­ken, akit kitiltottam az épü­letből. Ő is azzal érte el, hogy egy hónapban legalább hússzor bejött elmondani ugyanazt, pedig a tanácson is számtalanszor elmagyarázták már neki, hogy miért lehetet­len, amit szeretne. — Protekciót kérnek? — Rossz értelemben nem. Segítségünket, támogatásun­kat szeretnék igénybe venni. Élni a pártbizottság tekinté­lyével igen, de visszaélésről vagy jogtalan haszonszerzési kísérletről évek óta nem tu­dok. Egy példát mondhatok, de az sem volt jogtalan do­log, csak kicsit furcsa. Egyik vállalatunk igazgatói posztja megüresedés előtt állt, akkor egy mérnök, szeretném hoz­zátenni, három diplomával a zsebében „lejelentkezett ná­lunk” és kifejtette, miszerint elvárja, hogy ő legyen az igazgató. Elmondtuk neki, hogy a kinevezés mechaniz­musát nem áll szándékunk­ban megváltoztatni, ha java­sólja a tröszt, őt éppúgy el­fogadjuk, mint más alkalmas személyt. A lényeg az, hogy nem javasolták, jött az új igazgató, aki egy idő után fel­mondott neki, mert tábort gyűjtött maga köré, az igaz­gató döntéseit a háta mögött gáncsolta. Ekkor a mérnök a KEB-hez fordult, úgy tudom, az ügy most a megyei párt- bizottság hatáskörében van. — Magánügyekben is kér­nek tanácsot? — Előfordul, hogy családi ügyben is fordulnak hozzánk. Tavaly például egy házasság válságát kellett elsimítanunk. Egyik félnek sem volt igaza, most úgy néz ki, hogy mind­ketten megszívlelték a hal­lottakat, mert együtt vannak, a közbeavatkozásunk nélkül talán elváltak volna. — Jónak vagy rossznak tartja, hogy panaszügyekkel is foglalkozniuk kell? — Nélkülözhetetlennek tar­tom ebben a kérdésben is a párt kezdeményező, konflik­tusokat feltáró szerepét. Jó nálunk a lakásgazdálkodás, de most is volt egy olyan ügyem, ami sürgős elintézést igényel. Egy fiatalasszonyt két gyerekével „kiöntött” az albérletéből az eső. A férje katona, segíteni kell rajtuk valamilyen formában. A panaszokon keresztül is tudjuk ellenőrizni, befolyá­solni az ügyintézést. A párt problémákat jelző, jelensége­ket feltáró szerepe nélkülöz­hetetlen a társadalomban. Szeretném még végezetül hozzátenni, hogy itt, Dombó­váron mi optimisták vagyunk. A panaszok számának csök­kenése arra is utal, a szo­cialista demokrácia, ezen be­lül a pártdemokrácia fejlő­dik. Nyugodt, alkotó légkör van ebben a térségben, az ipar, a mezőgazdaság fejlő­dik az egész területen, Dom­bóvár virágzó város. A köz- biztonság szilárd, aki akar, tökéletes létbiztonságban él­het, dolgozhat. — Köszönjük a beszélge­tést. IHÁROSI IBOLYA Fafeldolgozó telep épül A tomerömO-építkezés Dunába „fulladtak” a vízládák Bevált a zsaludeszka — Búvárok segítettek Nagy Gyula dunaszent- györgyi művezető nagyot só­hajt, amikor meglát. Két oka is van a levegővételre; a huszonnegyedik órában ér­keztünk ahhoz, hogy a Du­nába „fulllasztott” vízládákat lefényképezzük, Nagy Gyula pedig élete legnagyobb mun­káját fejezte be az „akció­val”. A part már alig hasonlít építkezéshez. A két hatalmas vízláda a folyó medrében. A Földmunkát Gépesítő Válla­lat két markolója az utolsó köbméter homokot emeli ki a mederből, s ezzel elérték a tervezett célt az építkezés melegvizes-csatornájának vé­gén. Egy éve kezdték a munká­latokat. Először egy szigetet építettek, jó erőset, tartósat, súlybírót. Arra két 21x38 méter alapterületű és 11 mé­ter magas betonládát „öntöt­tek”. Ezek arra szolgálnak, hogy az elhasznált sok ezer köbméter meleg víz Dunába vezetésekor a mederben ne keletkezzen kár, azaz hul- lámtörőként viselkedjenek. Nagy Gyula többszörösen is „izgalmas” feladatot lá­tott el. Ácsnak szerződött a dunaújvárosi 26-os Építőipa­ri Vállalathoz. Jó munkájá­nak és szervezőképességének köszönheti, hogy felfigyeltek rá: művezetőnek tették. Az első munkája a vízládák el­készítése is új, nemcsak Nagy Gyulának, mert itt al­kalmazták először az ország­ban a betondeszkás zsaluzsá- si módszert. Kovács Gábor építész és Schnaider Pál épí­tésvezető tervei szerint zsa­luzás helyett betondeszkákat alkalmaztak. A betondeszka lényege — mint tudjuk — a zsaluanyag, a fa lassan már kincset ér. A tervezők előtt olyan kérdések álltak, hogy ha előre készítenek betonból megfelelő, 5—6 centiméteres deszkákat, az megfelel-e a vízládák betonozásához. Ezt kérdeztem Nagy Gyulától is: — Kezdetben nem bíztunk a találmányban. Az első da­rabok elkészítése után azon­ban kitűnt, hogy nagyon is alkalmas az itteni feladatra. Tulajdonképpen a betondesz­kával meg lehet oldani a kül­ső felületek kiképzésiét. Igaz, itt az energiatörő rendszernél ez nem lényeges, mert végül minden a víz alá kerül, de gondolom, az itteni tapasz­talatok hasznosíthatók lesz­nek másik építkezéseken. — Tehát várhatóan több helyen hasznosítják majd a betondeszkát? — Igen. Volt hagyományos zsaluzási munka is, és a ket­tőt összehasonlítva, eredmé­nyesebb a faanyag helyett a betonból készült deszka. Gyorsabban lehet vele dol­gozni, habár az előkészítés ideje, az elemek felszerelése hosszadalmas. — A két vízláda már a Dunába került. Tavaly el­mondta, hogy félnek a sül­lyesztéstől. Volt alapja a fé­lelemnek? — Tizenháromezer köbmé­ter földet, homokot kellett a markolóknak kiemelni. Tartottunk ettől a művelet­től, de a búvárok, akik ja­nuár végétől itt vannak se­gíteni, állandóan figyelték a medret és Irányították a markolókat. így csak pár centiméteres eltérések van­nak, de ezt könnyű lesz kor­rigálni. — Milyen feladatok van­nak még vissza? — A tervek szerint szep­tember 30-ára kell átadni az objektumot. A legnehezebb munkák, a vízládák elkészí­tése, süllyesztése befejeződ­tek. Kell még a fenékre egy kétméteres, vastag aljzat­betont készíteni. Ez arra szolgál, hogy tovább ne süly- lyedjen a berendezés. Ehhez is a búvároktól kapunk se­gítséget. Ezzel párhuzamosan elkészítjük a melegvizes- csatorna és ~a víztörők kö­zötti összekötést. Végül a sziget Duna fölőli részét kell kiszedni és kész — mondta Nagy Gyula. Süttetjük magunkat a má­jus végi tavaszias nappal. Nagy Gyula arcán látszik a büszkeség. Első komolyabb munkája befejezés előtt, si­keres egy évet könyvelhet el az atomerőmű-építkezésen, kint a Duna-parton. H. J. Fotó: Gottvald Károly Nagykónyiban a Koppánymenti Egyesült Mezőgazdasági Termelőszövetkezet 333 hek­tár erdővel rendelkezik. A kitermelt fa feldolgozására, átalakítással és korszerűsítés­sel műhelyeket képeznek ki. A munkát a termelőszövetkezet építőbrigádja végzi, de házilagos kivitelezésben készült az új gatterfűrész is. A fafeldolgozóban elsősorban deszkát fognak készíteni. ez— Víz alatt a ládák Aprólékos és kitartó munkát végeztek a markológépek Készül a bevezető csatorna

Next

/
Oldalképek
Tartalom