Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-29 / 151. szám
1980. június 29. KÉPÚJSÁG 11 Színház épül Sok vita zajlik — és nem is mostanában — a színházak körül, s nem is mindig a műsorpolitikáról. Lelkes színházbarátok hangoztatják, hogy a „világot jelentő deszkák” épületének és környezetének olyannak kell lennie, hogy büszke legyen rá a város, amelyben működik. Nem kevésbé lelkes színházbarátok szállnak vi- . tába ezzel, mondván: az a lényeg, hogy legyen. A népgazdaság mai helyzetében nem szabad csodákra várni, még kevésbé ilyeneket követelni. Közben az évek múlnak, s nemcsak az emberek nem lesznek fiatalabbak, de a színházépületek sem. Sőt: helyenként már a tatarozás kezdetén felhúzott állványok is kezdenek megöregedni. Mert jóllehet az építőiparban is szép számmal vannak, akik szeretik a színházakat, ám a kapacitás véges, s akadnak jobban fizető építkezések is. így történhetett meg, hogy a színházi rekonstrukciók évről évre áthúzódtak. Ami viszont reménykeltő: a hatodik ötéves tervben az eddiginél nagyobb összegeket fordítanak a színházak át- vagy újjáépítésére, s így az 1981—85-ös években több rekonstruált színház nyitja meg kapuit. Budapesten jelenleg két színházépületben szünetel az előadás. A belvárosi Katona József Színházban még akkor kezdődött a kényszerszünet, anvkor környékén a metróépítkezések folytak. Azóta javában közlekedik a földalatti, már meg is hosszabbították eredeti útvonalát — a Katona József Színház rekonstrukciójához azonban mindeddig nem volt elegendő kapacitása az építőiparnak. Most már minden remény megvan arra, hogy 1981 őszén elkezdi a színiévadot. Ám időközben az eredetileg tervezett 54 millió forintos felújítási összeg 60 millió fölé emelkedett... Ennél is munka- és költségigényesebb az angyalföldi József Attila Színház tervezett átépítése. Ez eredetileg nem is színháznak épült — a kerületi pártbizottság nagyterme volt. Csakhogy színház az átépítés alatt is kell a nagy budapesti munkáskerületnek, és ehhez át kell alakítani a József Attila Művelődési Házat. Ott folytatják majd az előadásokat mindaddig, amíg újjávarázsolják a színházépületet. Az pedig nem kis idő: négy évet szánnak rá. No és — 160—190 millió forint között mozgó összeget. Körülbelül ugyanannyi időt vesz igénybe az Állami Operaház 1982—83-ban kezdődő rekonstrukciója. 99 évvel azután, hogy Ybl Miklós tervei szerint befejeződött felépítése — menthetetlenül be kell zárni kapuit, s ez természetes is, hiszen közművei, vezetékei, gépészeti berendezései még ugyanazok, amelyeket egy évszázaddal előbb beleépítettek. Mindezek kicserélése, az Operaház korszerű átépítése — a már épülő üzemház költségeivel együtt — meghaladják az egymilliárd forintot. A program országos — a határidők és azok megtartása viszont csakúgy, mint a költségek jelentős részének előteremtése a helyi, megyei kulturális irányítókon, no meg az építőkön múlik. Két éve zárva van már a Debreceni Csokonai Színház — s még nincs ember, aki meg tudná mondani, mikor játszik újra a társulat a rekonstruált színházban. Kell hozzá mintegy 140 millió forint, ami egyelőre nem áll rendelkezésre. Ám az is igaz: szakértők véleménye szerint még évekig játszhatott volna a debreceni társulat megszokott színpadán, nem lett volna sürgős az átépítés. Szegeden viszont rossz állapotban van a Nemzéti Színház épülete, közel egy éve, hogy elfogadták a 260 millió forintos beruházási programot, s a tetőszerkezet átépítése megkezdődött. Itt a következő ötéves terv közepe táján — 1982-ben vagy 83-ban — várható a nyitás. Akkortájt zárják be a színházkapukat Pécsett, hogy a már most is vigasztalan külső képet nyújtó épületet rendbe hozzák, természetesen a belső átépítenivalók- kal együtt. A rekonstrukciós terv készen van, a belső gépészetre, színpadra, nézőtérre egyaránt kiterjedő munkák értéke megközelíti a 300 millió forintot. A tervek szerint mindez csak a hetedik ötéves terv elejére, 1986-ra fejeződik be. Sok vita előzi meg a Veszprémi Petőfi Színház felújítását. Voltak olyan elképzelések is, hogy — fél szemmel Győrre nézve — új színházépület kellene, hiszen a mostani eleve kényszermegoldásként jött létre, az épület mozi volt. Most már biztos — elsősorban anyagi meggondolások diktálták ezt —, hogy a jelenlegi épületet újítják fel, ezen belül a gépészetet, a vezetékeket — és a nézőteret is. Ez a legnehezebb, mert legszebb része, az erkély túl alacsonyan függ a földszinti ülőhelyek fölött. Az átépítés 1981-ben kezdődik, és két-három évet vesz igénybe, 200 millió forintnál többe kerül. Érdekes, ám érthető módon — kevesebb a gond a két leendő társulat otthonával: a nyíregyházi és a zalaegerszegi színházzal. Az elsőt nemrég újították fel, a nézőtérhez és az épületgépészeti tárgyakhoz nyúlni sem kell, ám az öltözők és más helyiségek átépítésre várnak, hiszen nagyobbak a követelmények állandó társulattal játszó színházzal, mint tájolókat fogadó épülettel szemben. Zalaegerszegen viszont kell zsinórpadlás, gépészeti építésekre is van szükség, hogy a szakszervezetek megyei művelődési központjából megszülethessen a Hevesi Sándor Színház. Mindenesetre: a két új színház viszonylag keveset igényel, egyenként 70—80 millió forint a várható költség. Kisebb felújítások-lesznek más színházépületekben is, így Miskolcon, Kecskeméten, Kaposvárott és Békéscsabán. Ezek egyenként 20—30 millió forintba kerülnek. Kaposvárnak további tervei is vannak: művelődési központ építésére gondolnak ott, s ebben kap majd végleges helyet a Csiky Gergely Színház, amely — immár évtizedek óta — nyári színháznak épült, ideiglenes otthonában működik. Sokat ígérő elképzelések vannak tehát a hatodik ötéves tervre, a magyar színházi kultúrában. Ennek betetőzése lesz — ha terv, pénz és kapacitás úgy lesz együtt, ahogyan remélhető — a tervidőszak végén a budapesti Nemzeti Színház régen várt építésének indulása... Kiállítás Csepelen, emlékház Battonyán Molnár C. Pál életmive Pillangós lány Incze Judit szobra Művészeink Itália iránti vonzódása régi, amit nemcsak Ferenczy István újabb szobrászatiunkat nyitó olasz- országi utazása jelez, hanem id. Markó Károly, Barabás Miklós itáliai sorozata, melyet Feranczy Károly, Csont- váry Kosztka Tivadar, Egry József, Aba Novak Vilmos képei követtek. Sokkal többről van szó, mint arról, hogy a két világháború között létezett a magyar festészet római iskolája. Művészetünkre folyamatosan hatott Itália, ösz- szetíüggő műemlékeivel, mediterrán életérzésével. Mindezt elöljáróban csak azért jegyeztem meg, hogy érzékeltessem Molnár C. Pál vállalt hivatásának lényegét, áld e nagy elődök példája nyomán életének jelentős részét arra szentelte, hogy a battonyai, alföldi motívumok mellett folytassa a magyar festészet 11 ál ia-f el d erí tését. Molnár C. Pál 1894-ben született -Battonyán, most ünnepelte 86. születésnapját. Tanulmányait a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán kezdte, Svájcban, Franciaországban fejezte be 1924-ben. Meghatározó fontosságú volt életében 1928—31 között a római ösztöndíj, mely képzeletét serkentette. Ettől kezdve képeit bemutatta Budapesten, Itáliában, Franciaországban és Amerikában. Olaszországban háromszor nyert aranyérmet — Párizsban 1939-ben Grand Prix-vel tüntették ki. Töretlen erővel alkot immár ihat évtizede. Stílusa összetett, számba veszi a reneszánsz örökséget, a magyar realizmus Munkécsy- tól Rudinay-ig terjedő tiszta forrásait — ezt a gazdag hagyományt ötvözi szürrealista elemekkel. Minden -képén más-más arányban. Ez adja, ez biztosítja festői egyéniségét, belső szabadságát, mely mindig a műre összpontosítva válogat a szükségletnek megfelelően az eszközökből. A közelmúltban rendezett csepeli kiállításán összegezhetjük festészete értékeit. Bravúros rajztudását a Ros- taind-i illusztrációkban érzékeljük. Valósághűség jellemzi Battonyai viharját, a budai építkezésekről festett sorozatát. Bizonyos díszletszerűség jellemzi itáliai tematikájú képeit, s ez teszi érthetővé szimbólumait. A számtalan „Angyali üdvözlet” változat sok finomságot tartalmaz, kiemelkedik erőteljességével „Cea-sar halála”, „Se- gesta romjai” és a „Tatárjárás”. Ez utóbbi egy gomolyba sűrűsödve érzékelteti a népvándorlás utolsó hullámaként tömegbe verődött sereget. Festői jelenetekben örökítette meg Mátyás -király életének epizódjait, a dorozsmai szélmalmot, a valóság számtalan történését. Szinte festői vallomásnak, ars poeticának hangzik, amit a csepeli kiállítás katalógusának előszavában hangoztat: „Minden -esemény természetes, minden történés meggyőző és -magától értetődő”. E felismerés jegyében alkotott Molnár C. Fái egész életében, s megörökített számtalan egységet a tér és idő alakzataiból magyar és itáliai tájakon járva. Két dolog találkozott ezen a kiállításon — a csepeli közművélők országosan példát ösztönző ötlete és Molnár C. Pál nagyvonalúsága. Az történt, hogy 1979 szeptemberében adták át a Rákosi Endre úti új iskolát, ahol még abban a hónapban képzőművészeti bemutatót tartottak. Ez sorozattá bővült — azóta a gyerekek és a feLnőtt közönség egyaránt láthatta Metykó Gyula, Mattion! Eszter, Kapicz Margit, Istokovics Kálmán, s ezúttal Molnár C. Pál alkotásait. Molnár C. Pál Csepelen, ennek a tárlatnak a meg- művlének tekintélyes részét Battonyáriák, szülő-falujának. A Budapesten élő battonyai- külügyminiszter köszöntötte a mestert, baráti szavakkal méltatva. Az is jelentős gesz. tus, hogy Battonya tanácselnök-helyettese, Palotai Béla bejelentette a Molnár C. Pál. gyűjtemény építését községükben. L. M. Allegro barbaro VARKONYI ENDRE Korniss Dezső festménye Városliget ÄÄfite ÜÜI Varga Hajdú Judit grafikája Németh Endre rajza
