Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-03 / 128. szám

1980. június 3. ÄEPÜJSAG 3 Párttagfelvétel a dombóvári Láng gépgyárban A dombóvári Láng Gépgyár pártvezetősége nemrégiben szá­molt be a városi pártbizottság végrehajtó bizottsága előtt a két kongresszus között végzett tagfelvételi munka tapasztala­tairól. Az írásos beszámoló természetesen összefüggéseiben tartalmazza a tagfelvételi munka tapasztalatait, igy a párt- építés més támaköreiröl is szó esik benne. Régi idők parlamentje (II.) Kabátban az ülésteremben 1946. március 7.: a Baloldali Blokk tömegtüntetése 1975. XI. kongresszus: „A párt összetételének fejleszté­se érdekében gondoskodni kell a munkások, különösen a szakmunkások megfelelő arányú felvételéről. A tag­felvétel bázisai a nagyüze­mek legyenek.” A végrehajtó bizottság ülését követően beszélgettünk Tapaszti Gyulával, a párt­vezetőség titkárával. Ebben a beszélgetésben is kirajzoló­dott néhány, más alapszer­vezet számára is hasznosít­ható tanulság. ELŐZMÉNYEK Közel tíz évvel ezelőtt indult meg a gyáregység 156 dolgozóval, ebben az időben alakult meg a pártszervezet is 23 taggal. A kezdeti idő­szakban a munkássá válás gyakorlati elősegítése volt az alapszervezet célja. A szervezeti élet kialaku­lása és a termelés dinamikus felfutása, a gyáregység lét­számának az emelkedése szükségessé tette a termelést segítő hatékonyabb, átfogóbb politikai tevékenység megte­remtését. Meg is alakították az úgynevezett termelési bi­zottságot, amelynek a felada­ta a döntések előkészítése, a hosszabb távú célok kidolgo­zásában való részvétel a ter­melés figyelemmel kísérése és az alapszervezeti pártve­zetőség folyamatos tájékoz­tatása. Természetesen a termelés segítése a kommunisták munkáján keresztül valósul meg, ezért ismét előtérbe ke­rült az egyébként sem elha­nyagolt pártépítés, ezen be­lül pedig a tagfelvétel téma­köre. Kezdeti lépésként meg­szervezték a gyári marxista középiskolát, ezt eddig 54-en végezték el. Az alapfokú po­litikai felkészültséggel ren­delkezőket marxista—leninis­A Dalmandi Állami Gaz­daság nemcsak a növény- termesztése és a hibridkuko­rica előállítása révén lett or­szágos hírű. A különböző tanácskozásokon gyakran emlegetik példaként a gaz­daság takarmánygazdálkodá­sát, és az állattenyésztés ma­gas színvonalát is. A korsze­rű telepeken szépen gyara­podnak a nagy gonddal ápolt jószágok. ta esti egyetemre iskolázták be. Tizenketten végezték el a hároméves tagozatot, tízen most járnak, hárman szako­sítót végeztek, hárman pedig a speciális kollégiumokon folytatják tanulmányaikat. HUSZONHAT ÉY ALATT A két kongresszus között tizenhéttel gyarapodott a párttagok száma, közülük né­gyen huszonhat év alattiak voltak, őket is beleszámítva — a tagfelvétel időpontjá­ban — tízen 30 évesnél fia­talabbak. A 10 KISZ-tag egyik ajánlója minden esetben a KISZ-taggyűlés volt. Eredmények tehát vannak, viszont az egészen fiatalok tagfelvétele itt is gondot je­lent. Most, hogy felfigyeltek a problémára, már egy sor intézkedést is hoztak a tag- felvételi és főként az azt előkészítő összehangolt poli­tikai munkára. Az első lépés a KISZ-szervezet munkájá­nak az áttekintése volt, majd meghatározták a feladatai­kat. Bázis ugyanis van, hi­szen 14 éves koruktól kezd­ve a gyárban — saját tan­műhelyben — nevelődnek jö­vendő szakmunkásaik. Fel­vette a pártvezetőség a kap­csolatot az iskola KISZ- bizottságával is, eddig ugyan­is még a két KISZ-szervezet között sem létezett semmiféle kapcsolat. NEVELÉSI TERV A nevelési terv előkészíté­sénél felmérték a gyáregy­ség valamennyi gazdasági egységét, és odafigyeltek azokra a területekre, ahol eddig nem dolgozott párttag. A fizikai állományú dolgo­zók esetében a párttagságra való felkészítés során szak­munkásokkal, és a szocialis­A jó minőségű utakkal ösz- szekötött állattartó telepekre menetrendszerűen indulnak útjukra nap mint nap a ta­karmányszállító járművek. Az alsóleperdi és a mászlo- nyi kerületi központban az eddigiek mellé újabb sertés- és szarvasmarha-istállókat építettek és építenek. Idén már átadtak három szarvas­marha-istállót: egy 200 férő­helyes hízómarha- és két két­ta brigádok tagjaival szá­moltak elsősorban. Lényeges követelményként vették fi­gyelembe, hogy olyon dolgo­zókat vegyenek fel, akiknek tekintélyük van, a munká­ban élen járnak, magánéle­tük példás. Nem feledkeztek meg a differenciálásról sem. A kö­vetelményeket az egyéni fel- készültséghez, az általános és politikai műveltséghez, a korábban szerzett mozgalmi tapasztalatokhoz, illetve a munkahelyi beosztásból ere­dő lehetőségekhez mérten határozták meg. A tagfelvételi munkában is rendkívül fontos az átgon­doltság, a tervszerűség, de mindig mindenben a legfon­tosabb maga az ember. Egy munkás kilépése is egy idő­re felbolygattta az alapszer­vezet életét és visszaesést okozott a tagfelvételi mun­kában. Hogy a munkás miért lépett ki a gyárból, annak boncolgatása nem felada­tunk, de a tanulságát érde­mes levonni. Mások számára is. Az alapszervezetek és a pártvezetőség is levonta, ezért úgy határoztak, hogy tovább növelik az ajánlók és az alapszervezetek felelősségét. A tagfelvétel után is kapja­nak és vállaljanak az aján­lók munkát a párttag akti­vizálásában, további nevelé­sében. SZERVEZETI VÁLTOZÁS Az élet, illetve a gyár fej­lődése szükségessé tette az alapszervezet átszervezését. A gyáregység szakosodott a ter­melésre, a termelés előkészí­tésére és az igazgatási ága­zatra. Jelentősen megnöve­kedett a párttaglétszám is, ezért a felsőbb pártszerv döntése alapján létrejött szervezeti felépítés hatására megerősödött a hármas gaz­dasági tagozódás pártirányí­tása és -ellenőrzése. A há­rom alapszervezet a saját te­rületén hatékonyabb és kö­vetkezetesebb politikai mun­kát tud végezni, a pártveze­tőség irányításával. IHAROSI ibolya száz férőhelyes tehénistállót. Még ebben az évben elkészül két hatszáz férőhelyes sertés- hizlalda. A közeljövőben ke­rül átadásra 1800 hízósertés­férőhely, és egy 200-as hízó­marha-istálló. Az állami gaz­daságban idén összesen 800 szarvasmarha- és háromezer hízósertés-férőhely kerül át­adásra. Kabátban ültek a képvise­lőik 1945. november 29.-én az országgyűlés padsoraiban. Hideg volt, s az ország ak­kori hélyzete még azt sem tette lehetővé, hogy legalább a törvényhozás házában fűt- isenék az ülések idején. Oda­kint, szerte az országban mniég hidegebb volt: az értel­metlen, vesztett rablóháború következményeként nem­csak a szén, hanem az éle­lem is egyre inkább hiány­zott, az infláció egyre na­gyobb sebességre kapcsolt. Nélkülöztek, szenvedtek a dolgozók. . Azok a politikai erők azonban, amelyek tu­lajdonképpeni okozói voltak az ország ilyen állapotának, örültek ennek a helyzetnek. Számukra mi sem volt fon­tosabb, mint hogy megőriz­zék hatalmukat, uralmukat. Tagadhatatlan, hogy ez a kabátban összeült ország- gyűlés az ő sikerüket jelen­tette. Az 1945. november 4- én lezajlott választásokon 57 százalék jutott a Független Kisgazdapártnak — az azon a szavazáson indult legjobb- oldialiibb pártnak. Abszolút többség: erről álmodoztak és ezt meg is szerezték. Két­száznegyvenöt kisgazda, 70 kommunista, 69 szociálde­mokrata és 23 parasztpárti mandátum ellenében! Ez már valami, ezzel már meg lehet akadályozni, hogy áz ország tovább haladjon a demokratikus fejlődésnek azon az útján, amelyen a felszabadulás napjaiban el­indult. Nem lehetett, az urak gaz­da nélkül csinálták a szám­adást. Nagy Ferenc miniszter- elnök nem egy csupa kisgaz­dapárti politikusokból álló, hanem egy koalíciós kormány fejeként mondta el bemutat­kozó beszédét az általános, titkos választásokon megvá­lasztott országgyűlés előtt. Már a választások előtt a kommunisták azt ajánlották, hogy a demokratikus pártok egyezzenek meg: a választá­sok után, bármi legyen azok eredménye, koalíciós kor­mányt alakítanak, és ahogy addig, a továbbiákban is kö­zösen viselik majd a felelős­séget az ország sorsáért. A kisgazdapárti vezetés, amely önmagában is meglehetősen vegyes képet mutatott, ott ültek benne a munkáspár­tokkal, a haladással elkötele­zetten együttműködő politi­kusok és még a horthysta politikában is jobboldalinak számító politikai kalandorok, kénytelen volt elfogadni a javaslatot. Nagy bánatára azoknak" a kisgazdapártivá vedlett lailakoknak, akik a Horthy-rendsz-art kívánták Visszahozni. Dobi István, a párt akkori baloldalának te­kintélyes alakja, később az Elnöki Tanács elnöke és az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja írta emlékiratai­ban, hogy ő, a régi, tekinté­lyes parasztpolitikus, ha Szőnyből Budapestre, a párt­központba hívták, csupa is­meretlen ficsurt látott ott, alig akadt egy-egy ismerőse*. „Ha szabadjára engednék ezt a képviselői csoportot és pártadminisztrációt — írta —, akár királyt vagy kor­mányzót is szívesebben vá­lasztania a többség, mintsem az adott történelmi helyzet­ből adódó kötelességével tö­rődjék. Vannak horthys- táinik, nyílt és titkos legiti­misták, akik Ottót remélik megkapni az amerikaiaktól, gyárosok és nagybirtokosok, grófok és zsidó bankárok, nyugalmazott és aktív kato­natisztek, egykori miniszté­riumi és egyéb államigazga­tási főtisztviselők, polgári demokraták és liberálisok, haliadó és reakciós értelmi­ségiek...” A kisgazdapárti jobboldal egyik legtekintélyesebb alak­ja Sulyok Dezső volt. Egy ravasz pápai ügyvéd, a Horthy-idökben is honatya, a MÉP, a kormánypárt kép­viselője. Politikai irányvona­lára nézve elszánt nyugat- torát és ugyanakkor legiti­mista. Mégis, amikor eljött az ideje, hogy az országgyű­lés törvényt hozzon végre a királyság avitt és már 1918 óta csupán elvileg működő rendjének megváltoztatásá­ról, és a Magyar Köztársa­ság megteremtéséről, őt bíz­ták meg a pártban a tör­vényjavaslat »előadásával. Egyebek mellett azért, mert Sulyok mesterien értett ah­hoz, hogy látszólag új elvek hirdetésével a régi világot védelmezze. Lám, mint a köztársasági törvényjavaslat előadója is „kitett” magáért. Visszament egészen a görög városálla­mokig, de eszeágában sem volt egyetlen rossz szót sem szólni a Habsburgokról, vagy a királyságról. Viszont hosz- szan taglalta az Egyesült Ál­lamok és Anglia példáját. Mondván: az egyik köztár­saság, a másik királyság, de „egyik állam fejlődését, ha­talmának kifejlesztését sem akadályozta meg államfor­mája”. Viszont nagyon elis­merő Szávákkal méltatta a Tanácsköztársaságot meg­döntő Peidl-korimány politi­káját azzal, hogy „ebben a kormányban megvoltak a lehetőségei annak, hogy egy demokrácia valósulhatott Volna meg Magyarországon”. Az a hatalmas tömeg, amely 1946. február elsején a Kossuth Lajos téren ünne­pelte a Magyar Köztársaság kikiáltását, nem ilyen kom- mundstaéllenes, buírzsoá or­szágot, hanem népi demok­ráciát akart. Bár a válasz­tók számát tekintve — noha ez sem biztos, hiszen nagyon sokán azért szavaztak a kis­gazda képviselőkre, mert azok demokratikus jelsza­vakkal is operáltak — talán kisebbségben voltak azok, akik megigyűlölték a régi vi­lágot, készek voltak harcol­ni visszatérése ellen és a to­vábbi politikai haladásért, az erőt tekintve a baloldal ragadta magához a kezde­ményezést. A reakció, amely — a parlamenti képviselők egy részének támogatását is él­vezte — először a földre­form ellen, a földek vissza­vételóért indított támadást, erős és elszánt tömegmozga­lommal találta szemben ma­gát. Csaknem négyszázezer budapesti munkáshoz az or­szág különböző részeiből ér­kezett paraszt-küldöttségek is csatlakoztak, amikor 1946. március 7-én a Baloldali Blokk tömeggyűlést hirde­tett. A Blokk programját nyilvánosan magáévá tette néhány baloldali kisgazda- párti képviselő is. Egyébként a tüntetés jelszavai között ott szerepelt: „A Kisgazda- párt demokratái barátaink, a reakciósokat elsöpörjük!” Egy hét sem telt bele, s a Baloldali Blokknak a tö­megek erejével alátámasztott követelésére kizárták a Kis­gazdapárt soraiból Sulyok Dezsőt és húsz társát. A pá­pai ügyvéd-politikus ezek- után megalakította a M-agyar Szabadság Pártot. Az ország- gyűlés vitájában ezek egyre szélsőségesebb jobboldaliként jelentkeztek. ■ A parlamenti összecsapások során sorra vereséget szenvedtek, ha pe­dig — jórészt a leviitéz'lett úri rend csemetédből, leven- itefunlkcionáriusokból, turu- -listákból, sőt, kisnyilasokból verbuválódott — csoportjaik az utcákon összecsapásokat provokáltak, a szó szoros ér­telmében is megverték őket. a szocialista fejlődés felé ve­zető útra. Maga Sulyok, miután az új választási törvény meg­tiltotta, hogy a Horthy-rend- sz-er kormánypárti képviselői az 1947. augusztus 31-ére kitűzött új választásokon in­duljanak, Sulyok pedig egy­kor MÉP-képviselő volt, látványosan lemondott és feloszlatta pártját. Gondosan kerülve az igazi okot, arra hivatkozott, hogy „nem biz­tosították számukra a műkö­désükhöz szükséges szabad­ságot”. A Szabad Nép meg­jegyzése: „A vég méltó volt a pályafutáshoz. A Sulyok- párt úgy szűnt meg, ahogy működött: népellenesen és nemzetellenesen.” Sulyok elhagyta az orszá­got és rövidesen valahol az Egyesült Államokban talál­kozhatott Nagy Ferenccel, aki már előzőleg megtette ezt az utat. (Folytatjuk.) PÁSZTOR IMRE Új beruházások Dalmandon A mászlonyi kötetlen tartású szarvasmarha-istálló

Next

/
Oldalképek
Tartalom