Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-17 / 140. szám
u népújság 1980. június 17. június 23—24 Moziban Kicsi kocsi - mozi-sztori „Vannak olyan emberek, akik egy hét alatt több szere- tetet áldoznak a kocsijukra, mint a családjukra egész évben” — mondja valaki a „Kicsi á kocsi, de erős” című amerikai filmvígjátékban. A tétel igazsága — sajnos — nemcsak a.filmvígjátéki keretek között, hanem sokszor a valós életben is helytálló, no de ezen nincs idő gondolkodni, mert pereg a film, moziban ülünk és egymást váltják a szellemes ötletek, fordulatok. Mert amikor már elfogadjuk azt, hogy egy kis bogárhátú képes a szimpatikus leendő gazdát követni, annak hűtlensége láttán képes öngyilkossági kísérletre is, akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy a kicsi kocsi ösz- szeboronálja ifjú hősünket a szintén ifjú és kedves lánnyal, bosszút áll az öregedő és cseppet sem szimpatikus riválison is. És ha mindezeket elfogadUik, akkor tudunk önfeledten szórakozni, két órát kikapcsolódva nevetni, izgulni a „Kicsi a kocsi, de erős” című filmen. A filmvígjátéknak éppen az a hallatlan nagy előnye a szórakoztatásban, hogy minden előfordulhat benne. A leglehetetlenebb ötletek is láthatóvá, érzékelhetővé válnak a képi megjelenítés segítségével, így, ha nem önmagukért, hanem a cselekmény továbblendítéséért, a sztori kibontásáért vannak, magukkal ragadják a nézőt. Úgy tűnik, ezzel a megnövekedett szabadsággal, kevesen mernek még igazán élni. Bili Walsh DaGradi író rendező — úgy tűnik — ebben kivétel. A „Kicsi a kocsi, de erős”' című filmjének, ha úgy tetszik minden képsora lehetetlen, képtelen sztori. A valóságtól messze elrugaszkodva mégis a valóságról szól. Az autó szerelmeseiről, őrültjeiről, a gépimádók néha már- már esztelen rajongásáról. Tehát, ha megkaparjuk a kacagtató vagy andalító felszínt, mögötte akár magvasabb gondolatokat is felfedezhetünk, de félő, hogy ez már bele- magyarázásnak tűnne. Elégedjünk meg azzal, néhol szívhez szólóan, de végig szórakoztatóan, a nagy nevettetők hagyományait gondosan felhasználón és továbbfejlesztőn két órán keresztül szórakoztatja a nézőt ez a film. És ilyenkor nyáron, amikor a harmincöt fokos árnyékból beülünk a mozik viszonylag hűvösebb nézőterére, legtöbbször nem is kívánunk mást. TAMÁSI JÁNOS A József Attila Színház Szekszárdim iSzínházi életünkben is beköszönt rövidesen a nyári szünet, de ezt megelőzően még a Budapesti József Attila Színház társulatának két előadása ígér érdeklődésre érdemes színházi estét a színművészet barátainak. A József Attila Színház, mely sokak örömére beállt a Szekszárdon vendégjátszó színházak közé, június 23-án, hétfőn Száraz György Ítéletidő című drámáját mutatja be, két részben. A darab főbb szerepeit Láng József, Szabó Éva, Káló Flórián, Bordás Gabi és Solti Bertalan játsszák. Másnap, június 24-én Eugéne Labiche—Romhányi József—Aldobolyi Nagy György, Mézeshét című, há- romfelvonásos vígjátéka kerül színre. Az igazi nyári szórakozást ígérő Mézeshét főhőse Célimare, a 47 éves agglegény, aki házasságra készülődik a 18 éves Emmával, de nem minden bonyodalom nélkül. A készülődés forgatagában ugyanis felbukkan két olyan barát, akiket öt éven át Célimare szarvazott föl... TV-NAPLÓ Pap Károly emlékezete A magyar irodalomban nem volt hűségesebb író-özvegy, mint Pap Károlyné, aki férje mártírhalála után több mint harminc évig írta soha nem fakuló emlékeit, s járta a szerkesztőségeket, hivatalokat, hogy ne feledkezzenek meg férjéről, akit a század legnagyobb prózaírójának tartott. Ilyen ítéletet csak a szeretet diktálhat, mert a század jó néhány „legnagyobb” írót tud felmutatni, de az kétségtelen, hogy Pap Károly a legjobbak közé tartozik, s ha a XX. század magyar prózájáról beszélünk, nem lehet róla megfeledkezni. Ezért is örvendetes, hogy a tv újra műsorra tűzte Szent színpad című színművét, ezt a tragédiába torkolló komédiát, a magyar színészet hőskorának erőteljes ábrázolását. Az igazságnak tartozunk azzal, hogy nem tartozik Pap Károly legjobb alkotásai közé, inkább egy nagy író kedélyes játéka csupán, mely a könnyed és megnyugtató feloldás helyett tragédiába fordul, sorsok titkának hordozója lesz. A harmincas években egy hősi vándortársulat járta az országot, Alapi Nándor kamaraszínháza, alighanem ez adta az ötletet Pap Károlynak, de az igazi hőskor emlékei is kísértenek, amikor még igazi dali-társulatok vándoroltak az országban, szolgálva a művészetet és remélve a közönség megértését. Nyilván ez a kettősség zavarta a rendező Felvidéki Ju- ditot, aki olyan Romeo és Júliát állított a darabba, mintha a Nemzeti Színház előadását rendezné, ugyanakkor a szereplők időnként úgy viselkedtek, mintha a hajdani Pergő Celesztin magakellető modorát kellene utánozni- ók. A félreértést csak növelte, hogy a színészek, miközben múlt század eleji stílusban ágáltak, Mészöly Dezső modern fordítását mondták, holott valamelyik régi fordítás lett volna stílusos, mondjuk Zigány Árpádé. Ennyi ellentmondás mellett nem találkozhatott Pap Károly és a rendező szándéka, pedig igazi írómunkája a Szent színpad, amit most is szívesen néztünk, mert az idestova negyven éve halott írót idézte, akivel szemben jócskán van még adóssága a tv-nek, mert nem egy novellája várja, hogy az ország legnagyobb színpadán megjelenhessék. Cs. L. Pódiumon Rádió Mária ürügyén Dániel Anna: GeirgeSand a szekszárdi jazz-egyfittes Nehéz mérni a mérhetetlent. A szavakkal kissé játszva még akkor is az, ha valószínűleg már (legalább részben) megméretett, csak éppen nem tudok róla. A rádió műveltséggyarapító szerepére gondolok. Magyarországon — elvileg — minden bizonynyal nincs, aki ne hallgatna rádiót. Ezt a bejelentett készülékek ismert és a bejelentetlenek soha meg nem ismerhető száma együtt bizonyítja, hisz amióta egy bejelentés mögött tetszőleges számú készülék rejtőzhet, valószínűleg senki nem tudja, hány ilyen van összesen hazánkban. Talán még detektoros is akad valakinél hobbiból, bár én ilyet már több, mint négy évtizede nem láttam. Ismert viszont, azaz a népszámlálási adatok közreadásakor ismert lesz, honfitársaink iskolai végzettsége. Ez csak egy alap, hiszen az viszont kideríthetetlen, hogy iskolái befejezte után ki, milyen „mennyiségű” művelődési többlethez jutott a rádió jóvoltából. Legjobban azt a személyt ismerem, aki önmagámmal azonos, tehát megpróbálom a kérdést saját tükrömben vizsgálni, csak éppen nem sikerül. minden” elismerést kivívott műsorszerkezet hosszabb időn át történt tanulmányozása, arra vall, hogy a rádió illetékesei ezt a „sokat” még gyarapítani igyekeznek. Mindez a „Képek és jelképek” sorozat június 9-i' adásában a Kossuthon 15,28 órakor elhangzott „Mária” című műsorról jut eszembe. Azzal együtt, hogy némi álszerénység ezt a sorozatot „Művelődéstörténet gyerekeknek” alcímmel ellátni. Egyáltalán nemcsak gyerekek látják hasznát. Felnőtteknek éppígy rendszeresen a szeme elé kerül számtalan giccses (tövis, koszorús, vérző szívét kék köpenyét félrevonva megmutató) és remekmívű (mondjuk Ghirlandaiótól származó) Mária-ábrázolás. A felnőttek jelentős része a felszabadulás után nőtt fel és meglehet épp oly nevetséges választ adnának a feltett kérdésre, hogy „Ki volt Mária?”, mint a műsor elején megszólaltatott gyerekek. Az, hogy Mária ürügyén a Názáret név és a nazárénusok összefüggéséhez, előtörténet formájában Danáéhoz és Semelé istennőhöz, az Ómagyar Mária-siralom- hoz, Babits Karácsonyi Madonnájának szimbolikájához, Pilinszky Piéta című verséhez, a középkori francia és magyar dallamkincs összefüggéseihez és Bach Altatójához el lehetett jutni, a szikrázóan kitűnő rendezésnek (Gáli Ernő), egy jó szerkesztőműsorvezetőnek (Szabó Éva) és riporternek (Sári László) volt köszönhető. Nem akarom áz előbbi végtelen körmondatot tovább nyújtani, így hadd tegyem külön hozzá, hogy mindössze fél óra alatt. Kitűnő műsor volt, hiányt, műveltségi hiányt pótló és amiként az remélhetőleg írásom bevezetőjéből is kiderült, gondolatébresztő. Jól tették, hogy június 13- án délelőtt megismételték. ORDAS IVÁN Kossuth-könyvek A Nők a történelemben sorozatban jelent meg Dániel Anna könyve a tehetséges írónőről, akinek szerelmi élete, korát megbotránkoztatta. Nem tudjuk, hogy ha nem járt volna férfiruhában, és nem bűvöli el szépsége és szelleme a kor nagyjait, vajon tudnánk-e róla egyáltalán? Művei nagy része ugyanis vadromantikus, terjengős, mai szemmel olvasva, legalábbis furcsa. Könyvei, ha elavultak is, de erős tehetségről árulkodnak. „A kortársi ábrázolásokban és önvallomásaiban alakja sokféleképpen és ellentmondásosan jelenik meg. A teljesség után sóvárgó romantikus lázadó, a csapodár szerető, a szocialista irányregények írója, a magányos lovas, aki a sötétben kedveséhez vágtat, a forradalmár, a kézimunkázó és befőttet el- tevő háziasszony. Musset és Chopin múzsája és szerelmese, az ünnepelt író, a gyermekeiről önfeláldozóan gon- goskodó anya, politikai üldözöttek fáradhatatlan pártfogója, Jerome Napoleon herceg bizalmasa, a bábszínház bolondja, rosszízű botrányok főszereplője, a kertészkedő, A Zeneműkiadónál jelent meg a hazánkban is — főleg a televíziós előadássorozata révén — rendkívül népszerű művész könyve: A megválaszolatlan kérdés. (Alcíme szerint: Hat előadás a Harvard Egyetemen.) Erről ő maga így ír a könyv előszavában: „Ezt a hat Nos- ton-előadást kezdettől fogva a fülnek szántam, a látvány segédeszközeivel, filmre rögzített zenekari előadásokkal és a zongora úgyszólván folyamatos zenei illusztrációjával...” A szerzőt igazolja az az egyetlen mozdulat is, amely- lyel a kötetbe, szokásunk szerint, mindannyian belelapozunk, amikor először vesszük kézbe. Az átlagosnál szélesebb kibotanizáló George Sand, a pénzügyekben rámenős bohém, az áldozatkész, a bátor, a rajongó és megfontolt, deista és misztikus, a derűs, megbékélt idős asszony, a gondos, jóságos nagyanyó, akinek szíve és érzékei hajlott korában, hetven felé közeledve is elképesztően fiatalok maradtak — de hiszen az élet is, amelyet mohón szeretett és áhitatosan tisztelt, megannyi ellentét” — írja a könyv szerzője utószavában. Ennek ellenére a könyv hű tükre nemcsak Aurore kalandos életének, nagy szerelmeinek és kicsinyes botrányainak, hanem irodalomtörténet, és történelmi áttekintés is. Megismerhetjük belőle a kor francia társadalmát, művészeti és politikai életét. Mindenkinek ajánljuk a könyvet, azoknak is, akiket csak a híres asz- szony szerelmei érdekelnek, azoknak is, akik az íróra kíváncsiak, de a történelem iránt vonzódó olvasónak is nyújt a könyv új színeket a 19. század Franciaországáról, amelyet George Sand — szerencsésen hosszú élet — szinte végig meg- és átélt. vitelű kötetben a > megszokottnál keskenyebb szedésű sorokat' sűrűn váltják fel a kották. Néhol mintegy széljegyzetként, máshol az írott szöveg egyenes folytatásaként. Szokatlan könyv, any- nyi biztos, már csak a három hanglemez-melléklete miatt is; ám a hanglemezek fontos részei a kötetnek, hiszen ennek segítségével mondja, énekli, zongorázza, vagy éppen vezényli azt, amire tanítani akar bennünket. Mert Bernstein, az örök tanár, e kötetben is tanít, a maga szuggesztív egyéniségével teszi ff el a kérdéseket: honnan jön a zene, milyen zene, kinek a zenéje, mit és A jazz műfaját kedvelők egyre népesebb tábora évről évre érdeklődéssel várja a megyeszékhely jazztriójának koncertjét. Az együttes a napokban vett részt az I. déldunántúli amatőr jazztalál- kozón, és szép sikerekkel tért haza. Gonda János, az ismert jazzesztéta méltatta tevékenységüket. Elmondta, hogy olyan intellektuális stílust képviselnek, mely ma az országban úgyszólván egyedülálló. Szekszárdi hangversenyükre ezúttal is a művelődési központ színháztermében került sor. Bevezető helyett azonnal megszólalt a zene, s a lüktető ritmus teremtett kontaktust színpad és nézőtér között. A műsort Juhász Előd zenetörténész ismertette. Megjegyezte, hogy a jazz egyfajta „művészi zsonglőr- ködés”, mely tág teret enged a rögtönzésnek, a zenei fantázia kibontakoztatásának. Ebből is ízelítőt kaptunk az est folyamán. Az együttes műsorának első részében John Lewis: Djan- gó-jának megszólaltatása valóban emlékezés volt az azonos nevű, korán elhunyt ki. tűnő gitárosra. A Csillaghullás Alabamában és Golson: Out of the past című szerzeménye a formai vonulatok érzékletes követésével keltettek figyelmet. I. Berlin Won- derfool című számát az első hogyan akar kifejezni, hová tart a zene. Aztán a következő hat fejezet: zenei fonológia, zenei mondattan; zenei jelentéstan, a kétértelműség veszélyei és örömei; a huszadik századi válság; a föld költészete — beavatja az olvasó-hallgatót a zenébe, eljutunk Mozartig éppen úgy, mint Sztravinszkijig. önmagunk, de még inkább a műveltség megszerzésén fáradozó gyermekeink számára — szinte túlzás nélkül állíthatóan — alapvető mű. (f) variációs körben zongora nél. kül, trombita belépésével játszotta a kvartetté bővült zé- nekar, majd kiegészülve a pianistával, újabb színekkel gazdagították az improvizációt. ’ Szünet után olyan ismert és népszerű szerzeményeket hallhattunk, mint a Karneváli reggel, vagy Gershwin: Summertime-ja és Brubeck egzotikus ihletésű Kotoja. Kö. zülük különösen ez utóbbi hangulatteremtő előadása tetszett. Az est legnagyobb élményét a zenekarvezető, dr. Kelemen Endre Toledói pengekovács című sjerzeménye jelentette. Ebben a mindig té- pelődő, önmagával is vívódó zongorista feszítő erővel teli improvizációi, dinamikai megoldásai ragadtatták tapsra a jelenlévőket. A bőgős, Lő- rinczy Gyula a közös játéknak szilárd harmóniai fundamentumot teremtett, mindvégig kedvvel és átéléssel muzsikált. Dr. Radnai Tibor technikai képzettsége, pontossága, ritmikai hajlékonysága és látványos dobszólója marad emlékezetes. A trombitán közreműködő Pecze István játékával színesítette az együttes műsorát. Fejlett jazzérzéke, hangszertudása a további sikeres együttműködés lehetőségét kínálja. LEMLE ZOLTÁN „Tárgyformálók” Kecskeméten A bonyhádi városi művelődési központ tárgyformáló stúdiója kecskeméti tapasztalatcsere-kiránduláson vett részt június 15-én. A délelőtti órákban „A népművészet szellemében” és a „Somogyi pásztorművészet” című kiállítást tekintették meg. A Kerámia Stúdiót és a Naiv Művészek Múzeumát keresték fel délután. A tapasztalatcserelátogatás kiemelkedő momentuma volt Bánszky Pál művészettörténész előadása a tárgyi népi gyermekjátékokról. Az ötletekben és tapasztalatokban gazdagodott tagság az esti órákban (a Pávabusszal) érkezett vissza Bonyhádra. BAYER BÉLA 1934-től 1949^ig jártam különböző iskolákba, melyekben megkaptam az ekkor nyújtható általános műveltséget, némi szakmai képesítést és indíttatást arra, hogy az élet egyes területei iránt behatóbban érdeklődjek. Mindebben nincsen semmi különleges, ugyanezt bárki elmondhatja önmagáról. Erre az alapra épült (épül) a tapasztalat, olvasmányok, tanfolyamok, előadások, bizonyos mértékig még a televízió jóvoltából is emelt tudás — ne mondjuk, hogy „felleg”-, de mindenesetre — vára. Sejtelmem sincs, hogy a rádiónak mérhetően mennyit köszönhetek, valószínűleg sokat. A korábban sokat kárhoztatott, újabban „minden szinten szinte Könyv Leonard Bernstein: A megválaszolatlan kérdés \ Következő heti film jegyzetünket a Kígyótojás című filmről írjuk
