Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-25 / 121. szám

2 Képújság 1980 május 25. Hétfő: Varsóban rendkívüli csúcstalálkozón Brezsnyev és Giscard d’Estaing áttekintette a nemzetközi kérdése­ket. — Feloszlatták a japán parlamentet. — Brezsnyev táviratban üdvözölte Khomeini ajatollahot a szovjet—iráni diplomáciai kapcsolatok létrejöttének 60. évfordulóján. Kedd: Muskie amerikai külügyminiszter sajtóértekez­letén bírálta Franciaországot. — Teheránt cáfolat arról, hogy az USA és Irán megegyezett volna a túszok sza­badon bocsátásának feltételeiről. — Lemondott a dél­koreai kormány. — Brezsnyev Moszkvában fogadta Verdet román miniszterelnököt. Szerda: Québec választópolgárainak többsége elutasí­totta a népszavazáson a függetlenség gondolatát. — A francia külügyminiszter visszautasította Muskie vádjait. — Pák Csöng Hun lett Dél-Korea új miniszterelnöke. — A mieh'igani előválasztáson a republikánusoknál Buch váratlan győzelmet aratott Reagannal szemben. Csütörtök: Gustáv Husákot választották meg ismét Csehszlovákia köztársasági elnökévé. — Polgárháborús összecsapások Dél-Koreában, Kvangzsu város és környéke a felkelők kezén. — Az amerikai képviselőház döntött az MX-rakéta és a B—1 hadászati bombázó gyártásáról. — Véget ért a 11. „iszlám konferencia”. Péntek: Daimaszku szb an ülésezik az El Fatah, a Pa­lesztinái Felszabadítási Szervezet legfontosabb szervezete. —-Lemondott az amerikai külügyminiszter szóvivője. — A Szocialista Intemacionálé közvetítésre készül az ameri­kai—iráni viszályban. Szombat: A dél-koreai csapatok körülvették Kvang­zsu városát és támadást kezdtek a felkelők ellen. — Mu­barak egyiptomi alelnök Szadat üzenetét átadta Carter elnöknek. — Az izraeli kormány nem hajlandó engedmé­nyekre a palesztin önkormányzat és Jeruzsálem ügyében. Magasra csaptak a lakosság elégedetlenségének hullámai Dél-Koreában. A képen tüntető diákok ellen indul a rendőrroham. (Képtávírónkon érkezett.) A hét 3 kérdése 1. Milyen ellentétek adódnak a nyugati táborban a bécsi és a varsói találkozók után? Nem először jelentkezik bizalmi válság Amerika és Nyugat-Európa között a második világháború vége, pon­tosabban a hidegháború kezdete óta. Párizsban vagy Brüsszeliben, Rámában vagy később Bonnban időről időre kételkedtek az amerikai szándékok önzetlenségében, az óceánon túli szövetséges által hirdetett szolidaritásban. A bizalom hiányát — akárcsak egy pontos politikai hőmérő — mindig az jelzi, ha a konzultációk hiányos voltát, vagy elmaradását panaszolják fel a partnerek. Ha azt vetik a másik (vagy a többi) szemére, hogy nem tájékoztatta elő­re a szövetségesét, hogy nem kérte ki előre a véleményét, hogy nem hangolta össze lépéseit... A NATO-ban 1956 óta kisebb-nagyobb időközökben újra meg újra napirendre tűzik a konzultáció kérdését, s Az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatban ítélte el Iz­raelt, amiért Ciszjordániából kitoloncolt három .arab ve­zetőt. A képen u tanácskozás résztvevői. (Képtávírónkon érkezett.) minden ilyen alkalommal megfogadják, hogy ezután min­dig konzultálnak. De. ha Washington — például — kom­mandóakcióikra ad ki parancsot, akkor ennek kudarcáról már csak a rádióból értesülnek a szövetséges kormányok. Viszont — s Muskie sajtókonferenciáján bőven volt erről szó —, Párizsban sem tartják szükségesnek az USA ve­zetőit jó_ előre tájékoztatni arról, hogy Varsában rendkívüli csúcstalálkozó készül a szovjet és a francia államfő kö­zött. Pedig 72 óra sem telt el a bécsi ünnepi perceket kö­vetően, amikor .is egyasztálnál ült az amerikai és a fran­cia külügyminiszter. Volt-e konzultáció vagy sem — ez tulajdonképpen másodrendű kérdés. Sokkal fontosabb a bizalmi válság­nak az az eleme, hogy Nyuigat-Európa láthatóan megelé­gelte az amerikaiak — többek közt választási megfonto­lásokból is eredő — „mM-hidegháborús” diplomáciáját és azzal próbáll Washingtonra nyomást gyakorolni, hogy külön kapcsolatokat keres a Szovjetunióval. Ezért külön­bözik például Schmidt bonni kancellár véleménye az amerikaiakétól a Brezsnyev—Giscard d’Estaing találkozó értékelésében. S ezért szervezi nagy aktivitással a nyugat­német diplomácia Schmidt és Genscher nyár eleji moszk­vai látogatását... 2. Ali történik Dél-Koreában? Kezdjük történelmi visszapillantással: a hidegháború az 50-es évek elején egyetlen térségben változott meleg­háborúvá, azaz igazi háborúvá, Koreában. Mi több, itt valóságos világháborús veszély jelentkezett, hiszen a ko­reai ellenforradalmi erők mögött hadviselőként beavatko­zott Amerika, még ha az ENSZ kék zászlaját is tudta fel használni. Aztán a fegyverszünet nyomán kettészakították az országot: északon, a KNDK-foan hozzáláttak a szocia­lizmus építéséhez, délen pedig kialakították az imperia­lizmus ázsiai hídfőállását. Hányszor volt szó a Dél-Koreában állomásozó ame­rikai haderők részleges vagy teljes kivonásáról! Minden alkalommal az amerikai és a világközvélemény lecsilla­pítása végett... Kezdetben nem sokat törődtek magával a dél-koreai közvéleménnyel. Li Szín Man vagy Pák Csöng Hí dikta­túrája idején kíméletlenül, de hatásosan elfojtották a nép hangját, az ellenzék vezetőit, a diktátorok ellen tüntető diákokat börtönbe zárták. A dél-koreai titkosszolgálat bérgyilkosai még a Nyugat-Európában vagy Amerikában élő, tanuló dél-koreaiak között is szedtek áldozatokat. Kétségtelen, hogy ez a kegyetlen diktatúra idővel ké­nyelmetlenné vált még Washington számára is. Különö­sen, amikor kiderült, hogy amerikai szenátorokat, képvi­selőket vesztegettek meg a dél-koreai rezsim ügynökei. Nincs kizárva, hogy amerikai jóváhagyással kezdett újra fellépni a „mérsékelt” dél-koreai ellenzék. A diákok, munkások azonban nem akarnak amerikai igények sze­rinti „mérsékletet”, hanem gyökeres, demokratikus fordu­latot követelnek. A héten Kvangzsu városában előbb száz­ezres tömegtüntetésre került sor, utána felkelés kezdődött, a felkelt nép elfoglalta a várost. A kormány lemondott. Üj miniszterelnököt állítottak Paik Csöng Hun személyé­ben, aki korábban a titkosszolgálat élén állott, s"akit ed­dig is a katonai rendszer „erős emberének” tartottak. Ügy látszik, hogy a dél-ikoreai katonai körök a demokratikus szabadságjogokat követelő diákmegmozdulások elfojtása ürügyén a maguk befolyását igyekeznek erősíteni. Hiába lenne hát diákok, munkások, parasztok véráldozata a barikádokon? Aligha. A dél-koreai hadsereg fellépése ellenére futótűzként terjed az ellenállás az ország külön­böző vidékein, a fővárosban pedig főleg az egyetemi ifjú­ság folytatja harcát, még a harckocsikkal is szembenézve. 3. Mit hozott az iszlám országainak islamabadi kon­ferenciája? Negyven olyan ország külügyiminiszterei gyűltek ösz- sze múlt vasárnap a pakisztáni Islamalbadban, amelyek­nek államvallása a mohamedán, vagy ahol a lakosság többsége mohamedán. Ez volt sorrendben már a tizen­egyedik „iszlám konferencia”. Az lett volna a feladata, hogy az iszlám országalmák egységét erősítse vagy bi­zonyítsa, de inkább az mutatkozott meg, hogy ez a hete­rogén közösség politikai és gazdasági okök miatt nehezen juthat igazi egységre. Egy-két kérdés volt csupán, amely­ben egyhangú határozat született, így a palesztin problé­máról, vagy Jeruzsálem kérdéséről azonosan nyilatkoz­tak. A Biztonsági Tanács összehívását követelték, hogy iaz ítélje el az izraeli parlamentet azért a döntéséért, amelynek alapján Jeruzsálem „örök időkre” Izrael fővá­rosa lenne. Ha az iráni helyzet alakulása kapcsán egy­hangúlag fordult is szembe az „iszlám konferencia” az • Egyesült Államokkal, látnivaló volt, hogy egyes Amerika- barát mohamedán országok a túszmentő akció kudarca után nem tudtak mi mást tenni, miint felsorakozni az Amerika-ellenes határozat mellett... Irán küldöttsége amolyan „sem 'Nyugat, sem Kelet” jelszóval! lépett fel, s például az afganisztáni kérdésben a Szovjetuniót elmarasztaló nyilatkozatokat tett, emellett * pedig még korteskedett is a pakisztáni határozati javaslat elfogadtatásáért. Ki lehet találni, hogy mely nagyhatal­mak állottak Pakisztán mögött... Az „iszlám konferencia” végül is bizottságot küldött ki az „afgán válság” tárgyalá­sos megoldásának keresésére. A bizottság egyik — látha­tólag hangadó — tagja Irán. PÁLFY JÓZSEF Szovjet—román kormányfői tárgyalások voltak Moszkvá­ban. A képen Ilié Verdet román miniszterelnök (jobbra), mellette vendéglátója, Alekszej Koszigin. (Képtávírónkon érkezett.) Sikeres másfél hónap (Folytatás az 1. oldalról) — A két Progressz típusú teherszállító űrhajó segítsé­gével — emlékeztetett Jeli- szejev — az űrállomást fel- töltötték üzemanyaggal, meg­felelő mennyiségű élelmi­szert, ivóvizet, ruhaneműt, tisztálkodószert és filmet jut­tattak fedélzetére. Jeliszejev utalt rá, hogy a Szaljut—6„, amely máris az űrkutatás eddigi történeté­nek leghosszabb élettartamú kozmikus berendezéseként szerepel a köztudatban, hi­szen több mint két és fél esztendeje kering a Föld kö­rül, még korántsem fejezte be küldetését. Éppen élettar­tamának további növelése céljából hajtották végre a Progressz—9. teherűrhajó se­gítségével azokat a pályamó­dosításokat, amelyek által az űrállomás a korábbinál magasabb, tehát biztonságo­sabb pályára került. Az új pálya megválasztásakor arra is ügyeltek, hogy biztosítsák a Földdel való kapcsolattar­tás optimális lehetőségeit. Ismeretes, hogy Popov és Rjumin az elmúlt hetekben nagyarányú javítási és hiba­megelőző munkálatokat vég­zett a fedélzeten. Ezek leg­főbb tanulsága Jeliszejev sze­rint az volt, hogy ezen az űrállomás-típuson magának a „karosszériának” a kivéte­lével az összes felszerelések, műszerek, készülékek és be­rendezési tárgyak cserélhe­tők. A másik fontos tapasz­talat, hogy kint a világűrben maga a fémtest is alig szen­vedett károsodást. Az átrakodás és a szerelő- munkálatok elvégzése a két űrhajós napi munkaidejének átlagosan csupán egynegye­dét vette igénybe, ennek a tevékenységnek az eredmé­nye a repülésvezető szerint mégis igen tetemes: Popov és Rjumin jóvoltából jelen­leg a Szaljut—6. valamennyi berendezése és rendszere hi­bátlanul működik. Impozáns az új szovjet ex­pedíció által hat hét alatt elvégzett tudományos mun­ka mérlege is. Sok időt és figyelmet szenteltek egyebek között a világóceánnak. A „Jelena—F” jelzésű mű­szer kijavítása után folytat­ták a gammasugárzások re­gisztrálását. Ezenkívül fo­lyamatosan készítenek újabb öntvényeket és kristályokat. A fedélzeten elültetett borsó, hagyma és búza haj­tásokat ad ugyan, de azok eddig ismeretlen ok miatt nem fejlődnek ki teljesen. Ezért most azt vizsgálják: hogyan viselkednek odafent a Földről már érett állapot­ban felszállított növények. Az orvosok elégedettek: többszöri alapos vizsgálat bizonyítja, hogy a két űr­hajós makkegészséges. Mun­kájuk kivételes hatékonysá­gát Jeliszejev azzal magya­rázza, hogy a 41 esztendős Rjumin, aki már harmad­szor tartózkodik az űrben, összesen közel háromnegyed évet töltött ott, s jelenleg a világűrbeli tartózkodás vi­lágrekordere, az elmúlt év tavaszán egyszer már dolgo­zott a Szaljut—16. fedélzetén. Kitűnően ismerte tehát az összes berendezéseket, s rendkívül gyorsan alkalmaz­kodott a súlytalansághoz. Mivel a Szojuz—35. parancs­nokát, az „újonc” Leonyid Popovot is ellátta jó tanácsok­kal, ez az űrpáros már a harmadik napon elérte a munkaképességnek azt a fo­kát, amelyre a korábbi ex­pedícióknál általában csak egy hónap után lehetett szá­mítani. Rjumin sikereinek másik magyarázata az, hogy a fe­délzeti mérnök lenit a Föl­dön is buzgó rádióamatőr, így fordulhatott elő az el­múlt napokban, hogy amikor jelentést tett az egyik bonyo­lult mérőműszer meghibáso­dásáról, s a Földön országos hírű specialisták dugták ösz- sze a fejüket, hogy mit kel­lene csinálni — a döntés még meg sem született, ami­kor a SzaljuJ—6. újra rá­diókapcsolatba lépett a Föld­del, s Rjumin közölte: elhá­rította a hibát. A Progressz—9. szállítóűr­hajót, amely elvégezte kül­detését — mint jeleztük —, május 20-án leválasztották az űrkomplexumról, s így az űrállomás egyik bejárata is­mét szabaddá vált. Jelisze­jev már idézett sajtónyilat­kozatában közölte: „Maga­biztosan kijelenthetjük, hogy az űrállomás kész a soron következő komplex feladatok elvégzésére”. PANORÁMA MOSZKVA A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége június 24-re összehívta a Legfelsőbb Tanács harmadik ülésszakát. BERGAMO Az elmúlt napokban 23 fel­tételezett terroristát tartóztat­tak le az észak-olaszországi Bergamóban és környékén, azzal a váddal, hogy tagjai voltak felforgató szervezetek­nek, vagy fegyveres bandák­nak. Az olasz rendőrség és a carabinierik közös akcióikkal három terrorista-bázist szá­moltak fel. A letartóztatottak közül többen kapcsolatban álltak az „első vonal” nevű hírhedt terrorista szervezet­tel. SZÖUL A dél-koreai hadsereg szombaton reggel bevonult Kvangzsuba. A harckocsik és a páncélozott járművek egy kilométerre közelítették meg a város központját. A löve- gek a fő útvonalakon emelt barikádokra merednek, ame­lyek mögül felkelők százai néznek farkasszemet a harc­kocsikkal. A katonák hangos­beszélőkön igyekeznek rá­venni a barikádok védőit, hogy adják át fegyvereiket. Ennek határidejét déli 12 órában szabták meg. A katonáknak feltehetően az a céljuk, hogy a fegyvere­seket beszorítsák a városköz­pontba. Azt remélik, hogy a felkelés, amely egész Dél- Csölla tartományra kiterjedt, rövid idő alatt összeomlik, ha Kvangzsu megadja magát. Szombaton a reggeli órák­ban egy szöuli börtön udva­rán kivégezték Kim Dze Kjut, a hírszerző hivatal (KCIA) volt vezetőjét és négy társát, akiket Pák Csöng Hi diktátor meggyilkolásáért ítéltek ha­lálra. Az ítéletet kedden erő­sítette meg az ország legfel­sőbb bírósága. Hétfőn rendkívüli adásnap a tv-ben Rendkívüli adásnap lesz hétfőn — május 26-án — a televízióban. A program 16 óra 53 perckor hírekkel kez­dődik, utána 17 órától — a Kisfilmek a nagyvilágból so­rozat újabb részeit vetítik. A tv-torna és az esti mese után, 19 órakor jelentkezik a tele­vízió híradója. 19.15-től a bel­ügyi dolgozók kívánságműso­rát sugározzák. Körülbelül 21.45-től kerül sor a Televí­ziós mesék felnőtteknek cí­mű sorozat bemutatójára: Alekszej Tolsztoj: Aelita cí­mű művének tv-változata lát­ható. Ezt követi az 1979. évi szilveszteri műsor nagy sike­rű „Disco-disco” című paró­diájának ismétlése. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom