Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-30 / 125. szám

1980. május 30. Képújság 3 * *** * Kádár János a budapesti választási nagygyűlésen (Folytatás a 2. oldalról) néhány évvel ezelőtt és ta­valy engem is meghívtak. És most megállapíthatjuk: je­lentős és jó változások tör­téntek itt a vezetők, a dol­gozó kollektíva erőfeszítésé­vel, a kormány, és más ille­tékes központi szervek se­gítségével. Sikeresen meg­változtatták a termékszerke­zetet, korszerű, jó gyártmá­nyokat — konténereket, úszódarukat, kazánokat — állítanak elő, és más intéz­kedéseket is tettek a gazdál­kodás javítására. Ez jó do­log, örülünk neki. Az országban végbement fejlődésben nagy szerepet töl­tött és tölt be a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, az or­szággyűlés, a kormány, a ta­nácsok rendszere, mert a párt iránymutatása, a kor­mány feladat-megjelölései és egyéb intézkedések nélkül nem lehetne dolgozni, előre­haladni. Maga az alkotás, a történelemformálás azonban az egész nép műve! Mindaz az eredmény, amit Angyal­földön, Budapesten, az or­szágban elértek, az a gyár, Angyalföld, Budapest, az or­szág dolgozóinak, népünk szellemi és kétkezi munká­jának köszönhető. Ezt az eredményt tovább gyarapíta­ni — ez a mi szándékunk! A választás napján is fejezzük ki, hogy az ország népe tá­mogatja ezt a törekvést. Munkánk az életszínvona­lat illetően is arra irányul, hogy megvédjük, megszilár­Kedves elvtársnők, elvtár­sak! Feladataink nehezebbek­ké váltak. De aki figyelem­mel követte a párt XII. kong­resszusának átfogó helyzet- értékelését, az meggyőződhe­tett róla, hogy mi optimistán ítéljük meg népgazdaságunk jövőjét. Igaz, hogy a fejlődés ütemét most egy kicsit mér­sékelnünk kellett, de ezt is felhasználva, hatékonyabban kell dolgoznunk. Most a mi­nőségi munka időszakát él­jük minden tekintetben, még a politikai munkában is. Minderről egy politikai anek­dota jut eszembe. Egy japán és egy magyar tengerjáró ha­lászhajóról van szó. A két hajó teljesítménynormái ugyanazok, az emberek ké­pességei sem rosszabbak az egyiken, mint a másikon, a japán hajósok mégis több ha­lat fognak. Miért van ez így? A japán erre azt mondja: „Egyszerű, mi felhúzzuk a hálót, és ha üres, újra és újra leengedjük, a magyarok pe­dig ilyenkor értekezletet tar­tanak”. (Nagy derültség.) Hát ezért mondom, hogy ta­lán a vezető, az irányító munkát is javítani kell, bele­értve a legfelső vezetést is. Céltudatos, állhatatos, szilárd vezetés szükséges. A dolgozók részéről is még fegyelmezet­tebb és odaadóbb munka kell, mint amilyen eddig volt. A mi népünk sokat szenve­dett a régi rendszerben, sokat nélkülözött az új világ szü­letésének időszakában is. Infláció volt, háborús romo­kat kellett eltakarítani és a néphatalom gyakorlásában sem volt tapasztalatunk. Egyesek mégis valahogy előbb tanulták meg a jogo­kat, azt, hogy mi jár nekik, A jövőt illetően elmond- hátjuk, ráléptünk — s itt a vezetést meg a vezetetteket egyaránt értem — a helyes útra. Munkánk már a múlt esztendőben is határozottan jó irányba változott, s ez az idén folytatódik, ezen az úton kell járnunk tovább. Máris vannak eredményei ennek a munkának, annak, Gratulálok ahhoz az elis­merő oklevélhez, amelyet a korábbi nehéz évek után, a fejlődés bizonyítékaként a gyár az idén is megkapott. Ez már az ötödik ilyen el­ismerő okmány az utóbbi években, de ezt különösen meg kell becsülni, mert most mindenkinek nehezebb felté­telek között kell dolgoznia. Élve az alkalommal, megkö­szönöm és szívből viszonzom a gyár dolgozóinak jókíván­ságait és jó egészséget, sok sikert kívánok a gyári kol­lektíva valamennyi tagjának. (Taps.) dítsuk az elért eredménye­ket. A feladat: a feszítő szo­ciális kérdéseket menet köz­ben megoldani, s megterem­teni az életszínvonal további emelkedésének anyagi felté­teleit. Mert nekünk változat­lanul az a programunk, hogy a szocialista társadalom épí­tésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Mindig is ez volt a politi­kánk, most is ezzel lépünk a választók elé, és kérjük tá­mogatásukat. Néha elhang­zik az is: hogy a szocializ­mus építésének a dolgozók életszínvonala állandó eme­lésével kell együtt járnia. Az ilyen megfogalmazás ellen én mindig tiltakoztam, hiszen ez nem lehetséges. Fontos vi­szont a rendszeres életszín­vonal-emelés, s e szabályhoz az is hozzátartozik, hogy csak azt oszthatjuk el, amit megtermeltünk. és csak fél füllel hallották meg a kötelezettségeket. E tekintetben is van még vál­toztatni valónk. A megfelelő teljesítményt kivétel nélkül mindenkitől meg kell követelnünk. De azt erkölcsileg és anyagilag jobban meg is kell becsül­nünk, mint ahogy eddig tet­tük. És ennek együtt kell járnia azzal is, hogy az élős- diséget fel kell számolni, fel kell lépni azok ellen, akik helyzetünk nehézségeivel visszaélve, manipulációkkal igyekeznek előnyökhöz jutni. Nálunk is vannak — ha elenyésző számban is — rab­lók, tolvajok, sikkasztok. Ezekkel az emberekkel a bűnüldözés, az igazságszolgál­tatás foglalkozik, amely ren­desen, tisztességesen elvégzi munkáját, szembeszáll az ilyenfajta társadalomellenes elemekkel. Nagyobb számban vannak olyanok, akiket a rendőrség meg az ügyészség nem tud rajtakapni. Az ingyenélőkről és az élősdiekről van itt szó, akik miatt mérgelődik, sőt sokszor dühöng a tisztessé­gesen dolgozó ember. Ezek az ingyenélők úgy fogják fel a szocializmust, mint egy utazást, amelyen ők a potya­utasok. Nem vették meg a jegyüket, vagy elfelejtették kifizetni, s úgy ülnek a he­lyükön, mintha a bérlet a zsebükben volna. Holott bér­lete itt senkinek sincs, őne­kik a legkevésbé. Társadal­mi, közösségi feladat, hogy környezetük tudtukra adja: a szocializmusban senki sem lehet potyautas. Mindenkinek eleget kell tennie elemi kö­telezettségeinek! hogy egy kicsit komolyabban és szigorúbban vettünk olyan feladatokat, mint például a nemzetközi fizetési mér­leg javítása, az ener­gia- és anyagtakarékos­ság, a helyes munkaerő­gazdálkodás. Már tavaly ja­vult a nemzetközi kereske­delmi mérlegünk, és az idén is mutatkoznak már bizo­nyos eredmények. Ez év első négy hónapjában — a tava­lyi hasonló időszakhoz ké­pest — behozatalunk 2 szá­zalékkal csökkent, kivitelünk pedig 6 százalékkal növeke­dett. Ez nagyon fontos a ke­reskedelmi mérleg alakulása szempontjából. Javult — de természetesen még tovább javítható — a munkaerő- helyzet, A munkát szervező embereknek meg kell érte­niük, hogy nincs több mun­kaerő, a technikai és a mű­szaki színvonalat kell fej­leszteni, s a munkaszerve­zést javítani, örvendetes, hogy javult az ipar, a mező- gazdaság, a közlekedés mun­kája. Az építőipar az idén az első négy hónapban — ész­szerűbb és jobb munkával — 7 százalékkal több lakásc adott át, mint amennyit ko­rábban, az előző év hasonló időszakában. Az ellátás kielégítő, annak ellenére, hogy olykor ez vagy az hiányzik. De hát ha az időjárás miatt nincs annyi szántóföldi zöldség, akkor az, amit a fólia alatt termeszte­Kedves elvtársnőik, élv- tánsak! A nemzetközi helyzet az enyhülés éveihez képest éle­ződik, feszültségek, problé­máik jellemzik. Kongoesz- sunik értékelése szerint ez arra vezethető vissza, hogy bizonyos reakciós, imperia­lista körök szeretnék az erő­viszonyokat — főleg katonai területen — saját javukra megváltoztatni, s ebből poli­tikai hasznot húzni, a társa­dalmi haladást megakadá­lyozni, megállítani. Megpró­bálják felszámolni a népek harcának eredményeit. Meg­győződésünk — és ezt kong­resszusunk is világosan kife­jezte —, hogy ez a reakció­nak semmiképpen sem sike­rülhet. Nem változtathatja meg a maga javára az erővi­szonyokat, mert a szocialista országok — az eddigiekhez hasonlóan — a jövőben is gondoskodni fognak biztonsá­gukról, önvédelmükről. Meggyőződésünk, hogy sem az egyetemes emberi hala­dást, sem a társadalmi fejlő­dést nem lehet 'megállítani. A kizsákmányoltak mindig is harcolni fognak azért, hogy megszabaduljanak a kizsák­mányolástól. A nemzetek sza­badságtörekvéseinek sem áll­hatja útját senki. A népek meg akarnak szabadulni a gyarmati rendszer maradvá­nyaitól, maguk akarnak dön­teni sorsukról, arról, hogy Mi meggyőződéssel vall­juk: a békebontó törekvések leküzdhetők, az enyhülés vívmányai megvédhetek, de nékünk keményen meg kell dolgoznunk azért, hogy a há­borús törekvéseket vissza­szorítsuk, az enyhülés vív­mányait megvédjük. Ne­künk, magyaroknak — és nemcsak magyaroknak — az a kívánságunk, hogy szilárd és tartós béke legyen a Föl­dön. A világűr pedig ne vál­jék atomfegyverek útjává, hanem maradjon az emberi­séget szolgáló békés kutató­munka területe. És itt egy pillanatra meg- álilnék. Nagy eseménye éle­tünknek, hogy a fölöttünk több mint kétszáz kilométer­re keringő űrállomáson a négy űrhajós közül az egyik a konfifársunk. Büszkék va­gyunk arra, hogy Popov, Rjumin és Kubászov űrha­jósok mellett, az Interkoz- mosz-prognam keretében, Farkas Bertalan személyé­ben magyar űrhajós is elju­tott a világűrbe. Ez nagy el­ismerés számunkra. Párt- és állami küldöttsé­günk, amely jelen volt a startnál, és az összekapcso­lást is megvárta a Szovjet­unióban, hazatérte után el­mondta: a szovjet szakem­nek, drágább. A pénzt egy kissé jobban meg kell szá­molni, de a pénzért lehet vá­sárolni, mert általában el­fogadható az ellátás színvo­nala. Nálunk már évtizedek óta szabálya csak annyi — és nem több — bér és jövede­lem juthat a lakossághoz, amennyihez árufedezetet tu­dunk biztosítani. Minden normálisan gondolkodó em­ber megérti: öncsalás — mondhatni, népcsalás — len­ne, ha megtömnénk az em­berek zsebét pénzzel, de az­zal semmit sem tudnának kezdeni. Ezért mondhatjuk, hogy nálunk a jelenlegi vi­szonyok — gazdasági lehető­ségeink, életszínvonalunk, szociális helyzetünk — elfo­gadhatók. Mi most szocialis­ta elveink jobb érvényesíté­séért, rendszerünk szocialis­ta vonásainak erősítéséért, a fejlett szocialista társadalom további építéséért és népünk boldogulásának biztosításáért szállunk síkra. Ezzel állunk a választók elé. milyen úton haladjanak to­vább. A nemzetközi reakció és az imperializmus azért elége­detlen az enyhülés éveivel, mert közben Kubában meg­erősödött a szocializmus. An­gola szabad lett, Mozambik megszabadult a gyarmati sorstól, Etiópia önálló fejlő­désének útjára lépett, Dél- Jemeniben szocialista célokat tűzték !ki. Nem azért, mert valamilyen szovjet vagy NDK-lbeli ügynök márkát vagy rubelt adott valakinék, hogy „lázadjon föl”, hanem mert a népek szabadságra vágynák és ki is vívják azt. Az elnyomott osztályok akikor is felkelnének szabadságu­kért, ha bárki megpróbálná lebeszélni őket róla, mond­ván: jó úgy, ahogy van, élj továbbra is úgy, mint eddig. A reakciónak azt is meg kell értenie, hogy a szocializ­mus útjára lépett népeket sem tudják sóba többé a ka­pitalista igába visszakónysze- ríteni. Ma már nincs olyan hatalom, nincs olyan erő a világon, amely erre képes lenne! (taps) A volt gyarmati területek elnyomott népei sem hagyják, hogy még egy­szer gyarmati sorba szorítsák őket. Akik egyszer vissza­nyerték emberi méltóságu­kat, megalkották saját arcu­latukat, azok soha többé nem nyugodnának bele abba, hogy letérítsék őket a nemzeti füg­getlenség útjáról. berek nagyon jól véleked­nek a magyar űrhajósról. Éppen úgy, mint társáról, Magyart Béláról, akivel együtt készült fel kitűnően a nagy feladatra, s aki csak azért nem repülhetett, mert kettőjüknek nem volt egy­szerre hely . az űrhajóban Tudjuk azt is, hogy magyar kutatók, tüdősök munkájá­nak eredményeivel, magyar műszerekkel és más eszkö­zökkel is részt veszünk a vi­lágűr békés kutatásában. Kö­szönetét mondunk a Szovjet­uniónak, s mindazoknak, akik ezt lehetővé tették szá­munkra. A Föld körül kerin­gő négy űrhajósnak pedig jó egészséget, jó munkát, sok sikert kívánunk! Örömünk ákkor lesz teljes, ha a sze­rencsés visszatérés után itt a Földön üdvözölhetjük majd őket. (Nagy taps.) A Szovjetunió, a Varsói Szerződés országai békét akarnak. A mi közösségünk mindenekelőtt politikai erő, de katonai erő is, amely az egész emberiség javát szol­gálja. Ennek köszönhető, hogy korunlkban senki sem robbanthat ki új világhábo­rút büntetlenül. Minden nép számára nagyon fontos, hogy ez a tömörülés a beke, az enyhülés mellett lép fel, a kapitalista országokhoz fű­ződő kapcsolataiban a békés egymás mellett élésre, sok­oldalúan gyümölcsöző kap­csolatokra törekszik és az egyenlő biztonság elvét vall­ja. Mi elismerjük a másik fél jogát is a biztonságra. De azt szeretnénk és akar­juk, hogy az egyenlő bizton­ság ne a fegyverzet még ma­gasabb, hanem alacsonyabb szintjén valósuljon meg. Mi a katonai enyhülés és lesze­relés igazi kérdéseinek a megoldását tekintjük a köz­ponti célnak. Ezért harco­lunk. A Varsói Szerződés tagál­lamai Politikai Tanácskozó Testületé a közelmúltban a szövetség jellegéhez, céljai­hoz, eddigi munkásságához és fennállásának negyedszá­zados jubileumához méltó ülést tartott a lengyel fővá­rosban. A találkozón egység nyilvánult meg, s a tagorszá­gok nyilatkozata újra kife­jezte békés céljaikat, szán­dékaikat. A világ elé tárta az egész emberiségért érzett felelősséggel megfogalmazott javaslataikat. A résztvevők közös felhívása újra kifejez­te, hogy a Varsói Szerződés államai — együtt és külön- külön — készek összefogni mindazokkal a haladó erők­kel,’ amelyek békét akarnak, békés egymás mellett élésre törekednek, készek együtt­működni a kapitalista orszá­gok józan, felelős államfér- fiaival is. 'Nagyra értékeljük a ma. gyár társadalmi szervek -nem­zetközi tevékenységét, hasz­nosnak ítéljük erőfeszítései­ket a béke védelmében. Ezen műnkálkodnak szakszerveze­teink, ezért lis dolgozik a Kommunista Ifjúsági Szövet, ség, e célt szolgálják tömeg- szervezeteink, tömegmozgal. maink, békebizöttságaink. Az egyházak is fontos és hasznos nemzetközi tevékenységet fej­tenek ki az enyhülés, a béke és a békés egymás mellett élés érdekében. Tömegszer- vezéteink és tömegmozgal­maink folytassák és fejlesz- szék tovább ezt a hasznos munkát, mert — bár nagyon fontos a béke szempontjából, hogy miit tesznek a különbö­ző államok felelős vezetői — nem mellékes tényező a nem­zetközi élet alakításában a szervezetek tömegmozgósító, közvéleményformáló ereje. Mi a vitás kérdések politi­kai rendezését szorgalmaz­zuk. Úgy gondoljuk, hogy az európai fegyverzetek kér­désében, a közel-keleti kér­désben is a tárgyalás, a meg- állapödás a megfelelő út. Ez a helyes út az úgynevezett afgán kérdésben is. Álláspon­tunk ez utóbbit illetően is is­mert: mi az afgán nép forra­dalmi törekvéseivel teljes mértékben szolidárisak va­gyunk és egyetértünk azzal a sokoldalú segítséggel is, ame­lyet a Szovjetunió az afgán forradalomnak nyújtott. Tel­jesen világosak a -közelmúlt eseményei: nyilvánosságra kerültek az afgán kormány konstruktív, a rendezést ma­gukban hordozó javaslatai, s a Szovjetunió is megfelelő mó­don értésére adta-a világnak: az afgán nép szabadságát, függetlenségét, önrendelkezé­si jogát tiszteletben tartó po­litikai megoldást támogatja. Mi -is a konfliktusok tár­gyalásos' megoldásának, a po­litikai találkozók, a -kontak­tusok hívei vagyunk. Üdvö­zöljük, hogy az osztrák ál­lamiszerződés 25. évfordulója alkalmából Bécsben összejöt. tefc a nagyh-atalmak és az Ausztriával szomszédos or­szágok — köztük hazánk — külügyimi nliSzt erei. Azt -iis he­Aki békességet, békés egy­más mellett élést, enyhülést akar, aki a fegyverkezés kor­látozására, a fegyverkezési verseny lefékezésére törek­szik, annak a Varsói Szerződés szervezete — s minden tagállama — készsé­ges és jó partnere. Ez a var­sói tanácskozás mondanivaló­ja a világ számára. Az ott elfogadott dokumentum fel­hívja a világ különböző tér­ségei országainak felelős ve­zetőit: üljenek össze, tárgyal­ják meg a nemzetközi hely­zet megoldásra váró kérdé­seit. Küldöttségünk felhatalma­zásának megfelelően vette ki részét a tanácskozás munká­jából. Tevékenységünket itt­hon az illetékes párt- és kor­mányszervek teljes mérték­ben jóváhagyták, s határo­zatukban leszögezték: min­dent megteszünk, ami raj­tunk múlik, a közös álláspont valóra váltásáért. Pártunk nagy jelentőséget tulajdonít a társadalmi erők mozgósításának. Üdvözölte az európai kommunista és munkáspártok párizsi tanács­kozását, amely helyes állás­pontot foglalt el a feszültség okainak feltárásában és az enyhülésért vívott harc kér­déseiben. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt üdvözölte a Béke-világtanács elnökségé­nek Budapesten végzett fe­lelősségteljes munkáját. lyesnek tartottuk, hogy a Szovjetunió külügymíniiszte. re, Gromiko elvtárs és az Egyesült Államok új külügy­minisztere, Muskie úr talál­kozott, tárgyalt egymással. Üdvözöljük és hasznosnak te­kintjük azt a találkozót, amely Varsóban Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának főtitkára, a Leg­felsőbb Tanács Elnökségének elnöke és G.isciard d’Estaing úr, a Francia Köztársaság el­nöke között létrejött. A nemzetközi helyzet fe­szültségpontjainak helyes megközelítése véleményünk szerint: tárgyalások, találko­zók, eszmecserék. A kontak­tusok folytatását kívánjuk. Nemzetközi tevékenységünk­kel, külpolitikánkkal a jövő­ben is az ilyen találkozók előmozdításáért fogunk dol­gozni. Külpolitikai törekvé­seink, céljaink lényegét így foglalhatjuk össze: lanka­datlanul és szívósan küzd- jünk, dolgozzunk az enyhü­lésért, a béke megvédéséért és megszilárdításáért szövet­ségeseinkkel együtt, minden erre kész erővel összefogva. (Taps.) Nemzetközi téren ez a mi választási programunk. Ezek­hez a törekvésekhez is kér­jük népünk eddig is tapasz­talt, számunkra rendkívül fontos, odaadó támogatását. (Taps.) Tisztelt nagygyűlés! Ked­ves elvtársnők, kedves elv­társak! Kérem a választó- polgárokat: június 8-án tá­mogassák, kövessék a Haza­fias Népfront felhívását, sza­vazzanak jelöltjeire. Ez a választás legyen méltó ah­hoz az ügyhöz, amit szolgál­nia kell. Népünk szavazatá­val, a választás, méltóságával is mutassa meg, hogy tá­mogatja a Magyar Szocia­lista Munkáspárt politikáját. Fejezze ki a szocializmust építő magyar nép egységét, elkötelezettségét a béke és a szocializmus ügye mellett. (Hosszan tartó taps.) A választási nagygyűlés Trautmann Rezső zárszavá­val és az Internacionálé hangjaival ért véget. Célunk, hogy megvédjük, megszilárdítsuk eredményeinket A minőségi munkán a hangsúly A fejlett szocialista társadalom további építéséért szállunk síkra Nemzetközi kérdések Részt veszünk a világűr békés kutatásában Küzdünk az enyhülésért, a béke megvédéséért

Next

/
Oldalképek
Tartalom