Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-27 / 122. szám
2 Képújság 1980. május 27. Helyszíni tudósítás (Folytatás az 1. oldalról.) tától kezdve állandóan kapcsolatban volt a -bajkonuri indító- és ellenőrzőközponttal, beszámolt az egyes fejleményekről, közölte a műszerek állását, a fontosabb adatokat. A keringési pályáról megérkezett a jelentés: minden rendben, a Szojuz— 36 pályájára tért. Ekkor Bajkonur elbúcsúzott a személyzettől: ettől kezdve az űrhajó irányítását már a Moszkva közelében levő földi irányítóközpont vette át. ♦ Farkas Bertalan és parancsnoka már jó néhány napot töltött a rajt előtt az űrrepülőtéren. Bajkonur űrrepülőtere és a hozzátartozó lakótelep ezekben a napokban kétszeresen is ünnepel: a szovjet—magyar űrexpedíció rajtja után köszöntik a település fennállásának 25. évfordulóját. A kazahsztáni sztyeppe közepén épült űrközpont a májusi forróságban — a hőmérséklet ezekben a napokban 35 fok körül jár a déli órákban — e kettős ünnep jegyében él. A rajt napján azonban váratlanul eső áztatta az űrrepülőtér környékét. Farkas Bertalanékkal együtt érkeztek az űrrepülőtérre a felkészülésben részt vett társaik is: Vlagyimir Dzsanibekov, a Szovjetunió Hőse, űrhajós-pilóta és Ma- gyari Béla, a másik magyar kiképzett űrhajós. Ellátogattak a hatalmas szerelőcsarnokba is, ahol ekkor még a szerelőállványon feküdt a hatalmas hordozó- rakéta és az űrhajó: itt végezték el az összeszerelés előtti utolsó ellenőrzéseket. A rakéta és az űrhajó berendezéseit, a hajtómű működését ezernyi próbának vetik alá a szakértők, mielőtt engedélyeznék az űrutazás kezdetét. Kubászov és Farkas Bertalan maga is ellenőrizte az űrhajót, kipróbálta a „méretre készült”, a test formáját pontosan követő üléseket — erre azért van szükség, mert az ilyen ülésben az űrhajós könnyebben viseli el a rajtnál, illetve a visszatérésnél fellépő, a mellkastól a hát irányába ható négyszeres túlterhelést. Ugyancsak kipróbálták a szintén méretre szabott űrruhát, a szkafandert, amely teljes védelmet nyújt az űrhajósnak minden helyzetben. Május 24-én, késő délután tartottá meg első üliését Baj- konurban az Állami Bizottság. Tagjai kimondták a vég. leges döntést, amely szerint a Szojuz—36. személyzeteként Valerij Kubászov és Farkas Bertalan kapottt megbízatást az utazás végrehajtására. Sor került arra is, hogy a rajt előtt még találkozzanak a magyar és a szovjet sajtó képviselőivel is. „Farkas Bertalantól a közös felkészülés során sokat hallottam Magyarországról. Bercivel Igazán őszinte, baráti kapcsolatunk van, családjaink is öss zebará tk oztalk az elmúlt időszakban” — mondotta Kubászov. Jelen volt a sajtókonferencián az űrhajósok kiképzésének több vezetője, az űrhajósok több parancsnoka is. Ge- orgij Beregavoj altálbornáigy, a Jurij Gagarin Űrhajós Kiképző Központ vezetője —, aki részt vett Magyarország felszabadításában, s első ízben az ott tanúsított helytállásáért, a Jégiharcókban elért győzelmeiért kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést, — a körvetkezőket mondotta az MTI tudósítójának: „A harcok idején alakulatunk Nyíregyházán és Debrecenben is állomásozott, azon a vidéken, ahonnan Farkas Bertalan is származik. Természetesen akkor még nem gondoltunk arra. hogy a két nép együttműködése, amelynek 35 évvel ezelőtt ezek a harcok vetették meg az alapját, ilyen magaslatokig jut el. A közös űrrepülés nagyszerű feladat, s mindkét ország tudománya, népgaz. dasága számára hasznot hoz.” Vlagyimir Sata'lov altábornagy, az űrhajósok kiképzésének vezetője, a sajtókonferencián kijelentette: Farkas Bertalan a kiképzés során minden szempontból megfelelt, s így esett rá a választás, bár a másik űrhajós-jelölt is kiváló eredményt ért el. iFarkas Bertalan egyébként arra a kérdésre, kit vinne még magával, ha az űrhajó háromszemélyes lenne, habozás nélkül válaszolt: „A felkészülésben részt vett társamat, barátomat, Magyar! Bélát”. Választásával Valerij Kubászov is egyetértett. * Hétfőn nem túl korán volt ébresztő Farkas Bertalan és parancsnoka számára: az űrhajósok később keltek, mert az esti rajt következtében éjszaka még sok munka várt rá j í A rajt előtti utolisó megbeszélések, az étkezés, a pihenő után megkezdődött a beöltözés. A szkafander alatt az űrhajósok különleges alsóruhát viselnek. A szkafanderben állandóan kellemes a hőmérséklet, tökéletes a szellőzés. A sisak lezárása esetén önálló a levegőeLlátás, a hírközlő eszközök működnek. Az épület elé gördült a Koz- , rnodrom sárga-fehér külön- autóbusza: ezt az űrhajósok céljaira már különleges belső berendezéssel szerelték fel. Ezen tette meg Valerij Kubászov és Farkas Bertalan az utat az indítószerig, ahol már készen várta őket a hatalmas hordozórakéta. Az űrhajó parancsnoka, Valerij Kubászov tett jelentést az Állami Bizottság elnökének. Kubászov jelentette, hogy a Szojuz—36. űrhajó személyzete készen áll a közös szovjet—'magyar űrrepülésre. A lift gyorsan a rakéta csúcsán levő űrhajóhoz vitte a két kozmonautát. A technikusok segítségével elhelyezkedtek az űrhajóban. Mintegy két órával a rajt időpontja előtt zárták le a bejárati nyílást: ettől kezdve az űrhajósakkal már csak a rádióberendezések és az űrhajóba szerelt televíziós-adó útján lehetett kapcsolatot tartani. Ünnepélyes percek következtek: a televízió segítségével Valerij Kubászov és Farkas Bertalan nyilatkozott. Kubászov elmondotta: az iránta megnyilvánuló nagyfokú bizalom jelének tekinti, hogy a nemzetközi űrexpedíció parancsnoka lehet. Az utazás során folytatják annak a programnak végrehajtását, amelyet a szocialista országok az Interkozmosz együttműködésének keretében közösen oldanak meg a Szojuz—Szaljut űrkomplexumon. „A Szojuz—36. űrhajó személyzetének nevében jelentem: készen állunk az űrrepülésre, minden erőnkkel és tudásunkkal azon leszünk, .Moszkva, 1980. május 26. A szovjet űrexpedícióknál már hagyomány, hogy az újoncok egy-egy tapasztalt űrhajós társaságában hajtják végre első űrutazásukat. így a Száljut—6. űrállomáson a jelenlegi, negyedik állandó személyzet parancsnoka, Leonyid Ivanovics Popov, először van a világűrben, fedélzeti mérnöke, Valerij Vik- torovics Rjurnin viszont az űrutazás abszolút világcsúcstartója, most vesz részt harmadak űrutazásán, s május 26-án töltötte 225. napját a világűrben. Rjurnin 1979. február 25-én elindult a világűrbe a Szojuz—32. jelzésű űrhajón. Pahogy végrehajtsuk a ránk bízott felelősségteljes munkát.” Farkas Bertalan hangoztatta: nagy megtiszteltetésnek tekinti megbízatását, büszke arra, hogy a többi szocialista országgal együtt Magyarország is részt vesz a Szovjetunióval a világűr kutatásában. Hangsúlyozta: jelképes jelentőségű, hogy az űrutazásra röviddel hazánk történetének nagy eseménye, az ország felszabadulásának 35. évfordulója után kerül sor. „Közös űrrepülésünk méltón demonstrálja pártjaink, a magyar és a szovjet nép összeforrottságát” — mondotta. A magyar űrhajós köszönetét' fejezte ki a két ország pártjainak és kormányainak a megtisztelő megbízatásért. „Jelentem: készen állunk a Szojuz—36. űrhajón végrehajtandó űrrepülésre, minden erőmet és tudásomat arra fordítom, hogy sikeresen teljesítsem a rám bízott megtisztelő feladatot” — mondotta az űrhajóból a rajt előtt Farkas Bertalan. Ekkor már csak rövid idő volt az indulásig, javában tartott a visszaszámlálás, az indítás utolsó szakaszának előkészítése. Pontosan a megadott időpontban az indítóállás parancsnoka kiadta az utasítást: a kulcsot a starthelyzetbe! A szerelőállvá- nyak lassan oldalt dőltek, hogy a rajt ne okozzon kárt bennük, a kábelek automatikusan lekapcsolódtak. A következő parancs már a hajtómű indítására adott utasítást. Az indítóasztal alól kisüvített az első bíborló lángcsóva, a föld megremegett. A tartókarok lassan elengedtek a hordozórakétát, s csak a hangszórók közvetítették, amint az irányító jó utat kívánt az űrhajósoknak. A szovjet—magyar űrexpedíció a Szojuz—36. űrhajó felbocsátásával megkezdődött. rancsnoka, Vlagyimir Ljahov társaságában végrehajtotta a világ eddigi leghosszabb időtartamú, 175 napos űrutazását. A Szaljut—6. negyedik állandó személyzetének tagjai másfél hónapja folytatják a kutatási és kísérleti programot, s a körülményekhez való gyors alkalmazkodásukban, a tervezettnél gyorsabb munkájúkban nagy szerepe van Rjurnin helyismeretének. Leonyid Popov 1971, Valerij Rjurnin 1972 óta tagja az SZKP-nak. Rjumint korábbi űrrepüléseiért a Szovjetunió Hőse címmel és két ízben Le- nin-renddel tüntették ki. A Szaljut—6 űrállomás jelenlegi lakói: L. J. Popov és az abszolút űrrepülési időtartam új rekordere 225 űrnappal, V. V. Rjurnin. Magyar párt- és állami küldöttség Bajkonurban Hétfőn délben magyar párt- és állami küldöttség érkezett Bajkonurba a szovjet—magyar személyzettel útnak induló Szojuz—36. űrhajó rajtjára. A küldöttséget Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára vezeti. Tagjai: Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter és- Márta (Ferenc akadémikus, a Magyar Tudományos' Akadémia Interkozmosz Tanácsának elnöke. A Szaljut-6 állandó személyzete Farkas Bertalan életrajza (Folytatás az 1. oldalról) nika ismerete, a számítógép kezelése, vagy a csillagképekkel történő orientáció végrehajtása. „Az űrrepülésre történő felkészülés az egyik legnehezebb feladat a világon. Számunkra, számomra ez teljesen új életet jelentett” — mondta erről egy beszélgetés során. — „őszintén megmondom, korábban elképzelni sem tudtam, mit jelent ez...” Farkas Bertalan számára az elképzelhetetlen valósággá lett, s külön öröm volt, hogy a Szovjetunió egyik leghíresebb űrhajósát, az űrhajózás kiváló elméleti és gyakorlati szakértőjét, Valerij Kubászovot kapta parancsnokául. Kubászov így vélekedett a fiatal kutató-űrhajósról: „Mit becsülök partneremben? A nyíltságát és a rábízott feladatok iránt tanúsított felelősségtudatát. Rá mindig lehet számítani...” Az együtt eltöltött kemény munka, a baráti, elvtársi segítség, a feladat iránt érzett felelősségtudat volt az, ami meghozta a várva várt eredményt: Farkas Bertalant választották ki a szovjet—magyar űrexpedíció kutató-űrhajósául. Még jóval azelőtt, hogy a döntés megszületett volna, így beszélt a rá váró feladatról: „Azt hiszem, bármelyikünk is repül, Béla vagy én, nagyon szép élményben lesz része, végtelenül boldog lesz, hogy Földünkre a kozmoszból tekinthet le. Végtelenül szeretném megtudni, hogyan lehet a tartós súlytalanság állapotában dolgozni: szeretném kipróbálni, hogy mire is vagyok képes ilyen körülmények között... A legnagyobb öröm, azt hiszem, a Föld vizuális megfigyelése lesz, ezenkívül természetesen azoknak a kísérleteknek a végrehajtása, amelyeket szakértőink kértek. Ezeket magyar műszerekkel végezzük. Felkészültünk feladatunkra...” V. N. Kubászov életrajza Valerij Nyikolajevics Kubászov, a Szovjetunió kétszeres hőse, űrhajós-pilóta, a műszaki tudományok kandidátusa, 1935. január 7-én született Vjaznyiki városában, a vlagyi- miri járásban. V. N. Kubászov 1958-ban végezte el a moszkvai repülési főiskolát. Utána szerkesztő-irodában dolgozott. Repülőberendezések tervezésével, fejlesztésével és kipróbálásával foglalkozott. 1966-ban választották be a kozmonauták csoportjába. Elvégezte a Szojuz űrhajókon és a Szaljut űrállomásokon való repüléséhez szükséges tanfolyamokat. 1968 óta Kubászov a Szovjetunió Kommunista Pártjának tagja. 1969-ben hajtotta végre első ürepülését a Szojuz—6 űrhajon. 1975 júliusában fedélzeti mérnökként részt vett az első nemzetközi űrutazásban a Szojuz—19 szovjet és Apolló amerikai űrhajó fedélzetén. Kubászov nős. Felesége, Ludmilla Ivanovna, tudományos kutató intézetben dolgozik. Lánya, Jekatyerina 1966-ban, fia, Dimitrij 1971-ben született, jelenleg iskolások. V. N. Kubászov a Szovjet—Amerikai Baráti Társaság elnökhelyettese, a Nemzetközi Repülésügyi Szövetség űrrepülési tagozatának pedig társelnöke. A szovjet könyvesboltokban nemrégiben új, érdékss kiadvány került azokra a polcokra, amelyeken az űrhajózással foglalkozó szakikönyvek vannak. Kifejezetten tudományos munka, a címe: A knistálynövesztés irányítása a súlytalanság körülményei között. A szerzői kollektíva egyik tagja Valerij Nyikolajevics Kubászov kandidátus, a Szovjetunió kétszeres hőse, űrhajós-pilóta. A katalógusokban szerepel már egv másik szakkömyve is: A bolygóközi űrrepülés problémáiról szól, s bár a szező „könyvecskének” minősítette, a csaknem 18 íves munka komoly tudományos értékű szakikönyv. Amikor az első szovjet szputnyiik bip-bip jelzése érkezett a világűrből, az 1935-ben, a Vlagyimir terület Vjaznyiki nevű városában született Valerij éppen végzett a moszkvai Ordzso- nikidze Repülő Főiskolán. Már ott is kitűnt megalapozott ismereteivel, s főként alkotókedvével, így érhető, hogy meghívták abba a tudományos kutatóintézetbe, amely a nagy szovjet tudós, Koroljov akadémikus irányításával az űrhajózás gyakorlati kérdéseinek megvalósításával foglalkozott. Az ifjú komszomolista tervezőmérnök így került 1966-ban az űrhajós-egységbe. ahol elvégezte a Szojuz típusú űrhajók irányításának tanfolyamát, s ezzel párhuzamosan folytatta tudományos munkáját is. 1969-ben kiváló minősítéssel fogadták el a • kozmikus objektumok mozgástörvényeivel foglalkozó kandidátusi disszertációját. A jó munka jutalma, elismerése .az is, hogy 1968-ban felvették az SZRP tagjainak sorába. Valerij Kubászov az első felelősségteljes feladatot 1969-ben kaota meg az űrhajós-egvságben: Szojuz—4. és a Szojuz—5. űrhajó repülése idején ő volt Alekszej Jeliszejev dublőré, ősszel azonban már nemcsak felkészülő társként utazott a bajkonuri űrreoülőtárre: a Szojuz—6. űrhajó fedélzeti mérnökének jelölitek ki, parancsnoka Georgij Sonyin volt. Emlékezetes az 1969. októberi szovjet „kozmikus nagy hét” — három űrhajó, hét űrhajós hajtott végre kötelékrenülést. A sokrétű tudományos program végrehajtásában Kubászov különleges feladatot kapott: a Vulkán elnevezésű berendezéssel első ízben hajtott végre a Földön kipróbálhiatatlam technikai feladatot: hegesztést a világűrben. A sikeres űrrepülés után Valerji Kubászov, immár űrhaiós- pilóia-j elvén nyel és a Szovjetunió Hősének arany csillagával mellén, folytatta a munkát. Néhány évig keveset lehetett hallani róla, de azután egyszerre a nemzetközi érdeklődés közén- PQntjába került: őt jelölték ki a közös szovjet—‘amerikai űr- kísérlet, a Szojuz—Apolló program egyik résztvevőjéül, ő lett a Szojuz—19. űrhajó fedélzeti mérnöke, parancsnoka pedig az egyik legtapasztaltabb űrpilóta, Alekszej Leonov. A kimagasló sikerrel végződött közös szovjet—amerikai űrrepülést követően Valerij Kubászov ismét megkapta a legmagasabb szovjet kitüntetést. A siker után sem maradt abba a munka. A kiváló kutató- űrhajós folytatta a felkészülést, s egyúttal a tudományos munkát is, ennek egyik eredménye az említett két könyv is. Ugyanakkor fontos részt kapott a Szaljut-program előkészítésében, egyúttal elvégezte azt a tanfolyamot is. amely az űrállomáson végzendő munkához szükséges. 1978-ban kanta meg újabb feladatát: az Imterkozmosz-program keretében ő lett a közös szovjet—magyar űrexpedíció parancsnoka. Magyar társa. Farkas Bertalan a legnagyobb tisztelettel beszél Kubászovról. „Nélküle talán nem tudtam volna túljutni az első nehézségeken” — mondotta. A kétéves munka közel hozta egymáshoz a parancsnokot és a kutató-űrhajóst, családjuk is összsbarátkoztak. Valerij Kubászov felesége. Ludmilla Ivanovna „szakmabéli”: ő is a moszkvai repülőfőiskolát végezte, s egy gépipari vállalatnál dolgozik. Két gyermekük van, a 13 éves Kátya és a 8 éves Gyima. Kubászov nagyon szereti a természetet: horgászik, vadászik, télen síel, nyáron a vízisível is megpróbálkozott már, emellett szívesen fotózik és filmez. Magyar űrhajós a világűrben. Képünkön: a Szojuz—36 űrhajó fellövése Bajkonurból. (Képtávírónkon érkezett.)
