Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-27 / 122. szám
SZOVJET-MAGYAR URPAROS XXX. évfolyam, 122. szám. ARA: 1,20 Ft 1980. május 27., kedd Az MTI és a TASZSZ közleménye: Moszkva, 1980. május 26. - 1980. május 26-án, moszkvai idő szerint 21 óra 20 perckor, budapesti idő szerint 20 óra 20 perckora Szovjetunióban felbocsátották a Szojuz-36 űrhajót Az űrhajón tartózkodó nemzetközi személyzet parancsnoka Valerij Kubászov, a Szovjetunió űrhajós-pilótája; kutató-űrhajósa, Farkas Bertalan, a Magyar^Népköztársaság állampolgáraA Szojuz—36 űrhajó a tervek szerint összekapcsolódik a Szaljut—6—Szojuz—35. űrkomplexummal, s ezt követően együttes kutatómunka kezdődik Leonyid Popov és Valerij Rjumin űrhajósokkal, akik 1980. április 9-e óta dolgo znak Föld körüli pályán. Az újabb nemzetközi űrrepülés résztvevői az Interkozmosz együttműködési programja keretében folytatják a szocialista országok közös űrkutatási célkitűzéseinek megvalósítását. E munka során korábban már csehszlovák, lengyel, NDK-beli és bolgár űrhajós hajtott végre űrrepülést szovjet űrhajós társaságában. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság állampolgárainak a világűrben szovjet űrhajón megkezdett útja újabb fényes bizonyítéka a szocialista országok együttműködésének. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan űrhajósok közérzete jó, a Szojuz—36 személyzete a meghatározott program szerint dolgozik. V Helyszíni tudósítás Bajkonurból Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti a bajkonuri űr- repülőtérről : Pontosan 20 óra 20 perc volt budapesti idő szerint, amikor a már sötétbe borult bajkonuri űrrepülőtérről magasba emelkedett a Szojuz— 36 űrhajó hatalmas hordozó- rakétája, hogy á Szaljut—6 űrállomáshoz juttassa a szovjet-magyar űrexpedíció két tagját: Valerij Kubászovot, a Szovjetunió kétszeres hősét, a világ egyik legismertebb űrhajósát, az expedíció parancsnokát és Farkas Bertalant, az első magyar űrhajóskutatót. A hajtómű dübörgése elnyomta a jelenlévő vendégek tapsát, az indítóasztal alól kitörő lángcsóva megvilágította az űrrepülőtér zászló- rúdján a szovjet zászló mellett lobogó plros-fehér-zöld zászlót. Csupán másodpercekig tartott, amíg a méltóságteljes lassúsággal induló rakéta fokozatosan felgyorsult, az alig látható mozgásból mind gyorsabban és gyorsabban kezdett emelkedni. Lángcsóvája még jó ideig látható volt, szabad szemmel is jól lehetett látni, ahogy a pályára álló űrhajóról levált a hordozórakéta első fokozata. Rendben vált le a második és a harmadik lépcső is. 500 másodperccel a rajt után a Szojuz—36 űrhajó, megszabadulva a védőburkától, ráállt a Föld körüli keringési pályára. A Szaljut—6 űrállomáshoz pályamódosításokkal jut majd el, hogy automatikus vezérléssel és az űrhajósok ellenőrzésével ösz- szekapcsolódjék azzal, előreláthatólag körülbelül egy nappal a rajt után, a 18. fordulatban. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan a rajt első pillana- (Folytatás a 2. oldalon) Farkas Bertalan és V. Kubászov Farkas Bertalan életrajza 1949-ben született Gyulaházán, Szabolcs-Szatmár megyében. Édesapja nyugdíjas, korábban cipészszövetkezetben dolgozott Kisvárdán, édesanyja háztartásbeli. Az általános iskolát Gyulaházán végezte. Ezután a Bessenyei György középiskolában folytatta tanulmányait. Nemsokára belépett a Magyar Honvédelmi Szövetség nyíregyházi klubjába, ahol első repüléseit hajtotta végre vitorlázó repülőgépen. Az érettségi vizsgák után 1967-ben Farkas Bertalan a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola hallgatója lett. Az első két év sikeres befejezése után a Szovjetunióban folytatta tanulmányait. 1972-ben hadnagyi rendfokozattal avatták tisztté, és a légierőkhöz került beosztásba. 1977-ben kapta meg az 1. osztályú vadászrepülő minősítést. 1978-ban századossá léptették elő. Különösen jelentős sikereket ért el a magasrepülés bonyolult feladataiban és a harci manőverezési feladatok végrehajtása során. Nős, kislánya, Aida hároméves, és fia, Gábor kilencéves. Farkas Bertalan fegyelmezett, politikailag képzett, öntudatos tiszt. 1976-ban lett a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja. Azóta, hogy tiszti rendfokozatot kapott, öt alkalommal részesítették kitüntetésben és nem egyszer vívta ki parancsnokai dicséretét. Sok társával együtt adta be jelentkezését, hogy irányítsák át az űrrepülésre való felkészítésre. A nehéz kiválasztási követelményeknek megfelelve 1978. március 20. óta tartózkodik a Jurij Gagarin Űrhajós Kiképző Központban, a Csillagvárosban, és készül annak a feladatnak a végrehajtására, amelyet a legnehezebbnek, de egyben a legszebbnek is tart az életben. A szocialista Magyarországon korántsem kivétel, mégsem mindennapos az első magyar űrhajós, a Szojuz—36 kutatóűrhajós, Farkas Bertalan életrajza. Életútja elsősorban azt bizonyítja, hogy a hivatástudat, a szorgalom, a felelősséggel végzett munka töretlenül vezet előre — Farkas Bertalan esetében egészen a világűrig. Alig volt 15 éves a kisvárdai gimnazista, a közeli Gyulaháza szülötte, amikor először találkozott a repülés örömével. Az MHSZ nyíregyházi repülőklubjában ismerkedett meg a vitorlázógéppel, fogta először kezébe a kormányt, érezte azt az élményt, amit a repülőgép irányítása jelent. 1967-ben lett Farkas Bertalan a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola hallgatója. Két évig ismerkedett az új feladatokkal, a katonai szolgálat sajátosságaival, a haza védelmének kötelességével — s természetesen a repüléssel is. ötévi kemény tanulás betetőzését jelentette, amikor 1972- ben, az alkotmány napján hadnaggyá avatták a Kossuth Lajos téren Farkas Bertalan harmadosztályú pilótát. Ezután a légierőknek a hazai légteret védelmező egyik elfogó-vadász- repülő egységéhez került. Jól végzett munkájának, példás közösségi magatartásának, az ifjúsági szervezetben végzett tevékenységének elismeréseként 1976-ban alakulatának kommunistái felvették a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjainak sorába. Az egységnél töltött évek sok-sok új feladatot és örömet hoztak Farkas Bertalannak. Magánéletében is jelentős változás történt: megnősült, családot alapított. Feleségével — akinek szakmája a fényképezés, fotólaboránsként dolgozik — szolgálati helyén ismerkedett meg. Kislányuk, Aida már Csillagvárosban töltötte életének jó részét: édesapját ugyanis beválasztották a magyar űrhaj ás-jelöltek közé. Nem volt könnyű megválni az alakulattól, a bajtársaktól, a barátoktól, az ismert és szeretett környezettől, s főként a repülés mindennapos élményétől. Amikor azonban megnyílt a lehetőség a jelentkezésre, Farkas Bertalan is ott volt azok között, akik az űrhajózást kívánták új hivatásukként megtanulni. Sok nehéz vizsga következett, ám fizikai és szellemi képességei egyaránt kiválónak bizonyultak. Az utolsó vizsgákat már a Jurij Gagaíin Űrhajós Kiképző Központban kellett letennie: Farkas Bertalan itt is kiválóan megfelelt, s külön nagy örömet jelentett számára, hogy ifjúkori barátjává' egykori növendék-, később ezredtársával, Magyari Bélával került az űrhajósok központjába. 1978 tavaszán kezdődött a kemény, egész embert kívánó munka: az űrhajóskiképzés. Elméleti ismeretekből és gyakorlatból egyaránt fel kellett készülni: az űrhajóü-ismeretek közé éppúgy beletartozik az ejtőernyős ugrás, mint az égi mecha(Folytatás a 2. oldalon) Farkas Bertalan
