Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-30 / 125. szám
2 MÉPÜJSÁG 1980. május 30. Kádár János a budapesti választási nagygyűlésen Kádár János beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) Kedves elvtársak! Kedves elvtársnők! Megköszönve a szíves fogadtatást, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, valamint a magam nevében szívből köszöntőm a nagygyűlés minden résztvevőjét, a Magyar Hajó- és Darugyár, Angyalföld és Budapest dolgozóit, a választásra készülő egész népünket. Kedves elvtársak! Most, rövid idő alatt nagyon fontos belpolitikai események mennek végbe hazánkban. Az időbeli sorrendet követve, elsőként kell szólnom társadalmunk vezető erejének, a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusáról, amely fölmérte a megtett utat, elemezte a helyzetet és feladatához híven kijelölte számunkra a tennivalókat. Ezután méltóképpen megemlékeztünk hazánk fel- szabadulásának 35. évfordulójáról, arról a napról, amikor a dicső szovjet hadsereg a fasizmussal vívott harc menetében teljesen felszabadította Magyarországot. Nyomban ezután megkezdődött az idei év harmadik nagy, politikai jelentőségű eseménye, az országgyűlési és tanácsválasztások kampánya. A választásoknak meghatározott rendeltetésük van. Népünk újjáválasztja legfőbb törvényhozó testületünket, az országgyűlést, a helyi hatalmi népképviseleti szerveinkét, a tanácsokat. Az ország- gyűlés alakuló ülésén újjá kell választani az országgyűlés tisztikarát, az Elnöki Tanácsot és kormányunkat is. Ezek nagyon fontos politikai események népünk életében. Hiszen központi szerveink törvény szabta kötelessége az ország ügyeinek irányítása, a tanácsoké a központi elhatározások végrehajtása és a gondos törődés a helyi érdekekkel, az ad.ott terület lakosságának mindennapi életével. Meggyőződésem, hogy a választás napján öntudatos honfitársaink a Hazafias Népfront felhívását követve méltóképpen veszik ki részüket a fontos eseményből, megválasztják az országgyűlés és a tanácsok tagjait. A választásokon, minden országban — a társadalmi berendezkedéstől függetlenül — a politikai és társadalmi rendről is szavaznak az emberek. Ez így lesz nálunk is. A képviselőknek és a tanácstagoknak adott megbízatás mellett ez a választás egyszersmind szavazás politikai intézményeinkre és rendszerünkre is. A jelölteket mélyen demokratikus eljárás során választották ki. A választási rendszerekről, különbözőségükről természetesen vannak viták. Mi keveset beszélünk arról, hogy nálunk a demok-' rácia a szó régi, eredeti értelmében értendő, mert a demokrácia a régi görögök nyelvén azt jelenti, hogy népuralom. Nálunk néphatalom van, és ennek a jegyében választotta jelöltjeit a nép. A jelölést a Hazafias Népfront ajánlására a jelölőgyűlések résztvevői végezték. A gyűléseken több mint kétmilliókétszázezer ember, az összes választóknak nagy százaléka vett részt, több mint 200 ezer ember fejtette ki véleményét, majd döntött arról, kiket jelöl a képviselő- és tanácstagi választásokra. A többes jelölés aránylag nem sok a képviselőjelöltek között. Többször fordult elő a tanácstag-jelölteknél. Ez, úgy látszik, a mi talán még nem helyes közfelfogásunk miatt alakult így. Akit a több jelölt közül nem választották meg, azt úgy tekintik, mintha bukott ember volna. Pedig szerintem tiszteletre méltó minden ember, akárhá- nyadiknak vették fel a nevét a jelöltlistára, akit a gyűlés felelős tisztségre méltónak tart. De aránylag azért sem sok a többes jelölés, mert az előkészítés keretében, a jeMi a társadalmi rendünk lényege? Azt hiszem az, amivel számunkra az új világ kezdődött: a munkásosztály, a nép hatalma. A választásokon ezt is megerősítjük: kiállunk a szocialista társadalmi rend mellett. Elvtársak! A mi pártunk, a Magyar Népköztársaság felelős vezető testületéi megnyilatkozásaikban mindig tartózkodnak attól, hogy fennálló intézményeinket, így politikai viszonyainkat is abszolút tökéletesnek, mintaképnek állítsák be. Politikai, társadalmi intézményeinkre sem mondjuk, hogy már befutották a fejlődés teljes pályáját. Tudjuk, hogy tovább kell- javítanunk ezeket a szocialista demokrácia jegyében. Ugyanígy országunk gazdasági alapjaira, kulturális intézményeire, amelyek nagyon sokat jelentenek számunkra, is úgy tekintünk, miint amelyeket szüntelenül tovább kell fejlesztenünk. De amikor mi munkánk gyengeségéről, intézményeink még javítandó oldaláról és vonásairól szólunk, akkor — és szerintem ez a dolog politikai lényege — saját rendszerünkről és saját intézményeinkről beszélünk. Bízom benne, hogy a június 8-i választás napján népünk a szavazatával a maga rendszerét erősíti tovább. (Taps.) A szocializmus és a kapitalizmus szóvivői között mindig vannak viták a rendszerekről. Melyik a jobb? Vajon ki tudja igazán összehasonlítani őket? Azt hiszem, a most élő magyarok közül — hogy finoman fejezzem ki magamat — a középkorúak és az idősebbek tudnak különbséget tenni a két rendszer között, mert ők már Amikor azt mondjuk, hogy nálunk szocialista társadalmi rend van, akkor kijelentjük: a kapitalista múltat végképp, örökre eltemettük. (Taps.) A régi világ elmúlt. Ma az öltözék alapján nem lehet megmondani, kinek mi a foglalkozása. Még kelölőgyűléseken minden bizonnyal gondosan és alaposan mérlegelték a résztvevők, hogy kit tiszteljenek meg a bizalmukkal. éltek a kapitalista társadalmi rendszerben is. Különbséget tudnak, és fognak is tenni — gondolom — még június 8-án is. (Taps.) iNagy örömmel hallgattam, amit Bozsik elvtárs és a többi felszólaló előttem mondott. Ez egyikük, Oszlánszki- né elvtársnő arról szólt, hogy harminc éve ismeri Angyalföldet. Most nem tudom, örüljek vagy sajnáljam, de én hosszabb ideje ismerem Angyalföldet, mert nyolcéves koromban lettem Hungária körúti lakos — a mai Róbert Károly körutat is úgy hívták akkor —, s bizony ennek már 60 éve. Emlékszem, hogy ifjú koromban, felnőtt emberként sokszor, s a közelmúlt években is megfordultam Angyalföldön. Amikor először jártam itt, habár mint kisgyerek, de már sokat láttam. Akikor másfajta Angyalfölddel találkoztam. A gyerekek mezítláb jártak, éhesek, rongyosak voltak. A felnőtt emberek egy részének, munkaképes, családos, dolgozni akaró embereknek nem volt munkájuk. Itt állt a Váci úton a Schlick—Nicholson- gyár is —, amely előtt is sok nyomorult ember ácsorgott munka nélkül. A cigaretta- végeket lesték a járda szélén, hogy rágyújthassanak. Akkor, ha az utcán ment valaki, pontosan meg lehetett mondani, mi a foglalkozása, a társadalmi állása, és milyen az anyagi helyzete. A muinkásembert messziről fel lehetett ismerni. A tisztviselőt is: bár a legtöbb otthon nélkülözött, de a társadalmi norma miatt neki muszáj volt gallért és nyakkendőt felvenni, ha az utcára ment. A vagyonos embert nem ismerték fel, • mert az nem szokott mutatkozni azon a tájon. '(Derültség.) vésbé a gyermekekről, hogy mi a szüleik foglalkozása. Ez is a mi rendszerünk — egyik vívmánya. A munkáshatalom, a nép- hatalom a mi társadalmi rendszerünk, s ha időnként kritikus szemmel tekintünk intézményeire, akkor azt is meg kell érteni, hogy a felszabadult népnek, a munkásosztálynak nem volt tapasztalata a kormányzásban, a gazdasági munka irányításában, mert azelőtt mások irányítottak. A tandíjat meg kellett fizetni. De a munkás- osztály 'megtanulta, hogyan kell az országot vezetni, a Választási programunk az, hogy hazánk tovább gyarapodjék, fejlesszük tovább a társadalmi rendszerünk gazdasági alapjait —, amelyekből valójában minden érték gazdasági munkát irányítani, a kultúrát építen-i, hogyan kell a pedagógiával, az egészségüggyel és sok egyébbel foglalkozni. Akkoriban a régi világnak a hatalomból kicsöppent emberei kárörvendve nézték a munkásosztályt, s azt mondták: „Ezek nem értenek semmihez, hogyan fogják az országot vezetni”. S bár akkor még romokban hevert az ország, de népünk megmutatta, hogy tud élni a hatalommal, s megteremtette a szocialista rendszert. Elvtársak! A politika legfőbb tényezőjét, a hatalmat illetően pártunknak és a Hazafias Népfrontnak van választási programja. Ha a felhívásban ezt így talán nem is írtuk ki, de programunk az, hogy tovább erősítjük a munkásosztály, a nép hatalmát, szocialista rendszerünket. A választóktól azt kérjük: ezt a hatalmat támaszszák alá ismét, ország-világ előtt látható módon szavazataikkal június 8-án! (Taps.) A megválasztandó ország- gyűlés mint legfőbb törvényhozó szervünk határoz alkotmányos rendünkről, alkotja törvényeinket, megszabja, hogy a magyar állampolgárok milyen törvényes keretek között éljenek. A tanácsoktól is sok tekintetben függ az emberek mindennapi élete. Az a sok, látszólag apró kis ügy, amit a tanácsokban intéznek, jórészt meghatározza az emberek közérzetét, hangulatát, talán még a rend" szerhez való viszonyát is. Mert néha még a rossz vízcsapért is a rendszert szidják. (Derültség.) ered, ami nélkül nem tudunk létezni. Három évtizedre visszatekintve azt is elmondhatjuk, hogy növekedett népünk műveltsége is. Ez idő alatt a nyolc osztályos általános iskolát, illetve a vele egyenértékű iskolát végzett emberek száma megháromszorozódott, s most már a felnőtt korosztály 58 százaléka. A középiskolát végzettek száma ugyancsak háromszorosára nőtt, és ez ma a felnőttlakosság 18 százaléka. A főiskolát és egyetemet végzettek száma ma szántén háromszor akkora, mint 30 éve, és most már meghaladja a felnőttlákosság 5 százalékát. Ez óriási fejlődés. A könyvek példányszáma 4,5-szeresére, a szakképzett dolgozók száma körülbelül háromszorosára nőtt, és elérte az 1 millió 300 ezer főt. Itt nemcsak a szakmunkásokat említettem, mert most már a mezőgazdaságban is sok szakképzett dolgozó tevékenykedik. A munkásosztály 44 százaléka már szakképzett, alkik között nem kevés az érettségizett. Mindez mutatja, hogy ezen a téren is óriási a fejlődés. Választási programunk az, hogy a műveltségnek és a szakképzettségnek töretlenül és gyorsan tovább kell növekednie, mert enélkül nem oldhatjuk meg feladatainkat. Az életszínvonalról szólva is csak azt mondhatom, amit a politikai rendszerünkről a népgazdaságról mondtam: vannak még megoldandó feladataink, szociális problémáink, amelyeket nem vehetünk le a napirendről, ilyenek a kisgyermeket nevelő anyák vagy az idős, alacsony összegű nyugdíjasok és hasonlók problémái, a fiatal, házasulni akaró emberek lakásgondjai. Ezeket napirenden is fogjuk tartani, s lehetőségeinkhez képest a legközelebbi években is megteszünk mindent a gondok enyhítésére. De hát az életszínvonalról szólva nemcsak gondokat sorolhatunk fel, hiszen biztosítottuk az életszínvonal alapját, a teljes foglalkoztatottságot. A mai nemzedék nagy része nem tudja eléggé becsülni ezt a vívmányt. Akik valaha láttak munka- nélküliséget, tudják, mi az. A dolgozó embernek nincs más létalapja, mint hogy dolgozhat, és megkeresheti a mindennapi betevő falatját, gondoskodni tud a gyerekeiről. Mindez párosul azzal is — amit én nagyon fontosnak tartok —, hogy véleményünk szerint nálunk tisztes a bér, nem rossz a közellátás, s azt is számításba kell venni, hogy az utóbbi öt évben másfél millió ember költözött új lakásba, ötszáztízezren vásároltak személy- gépkocsit. Évente több mint ötmillió magyar állampolgár utazott külföldre. Ezek a számok nagyon sokat mondanak az életszínvonalról! Budapesten is sok fontos változás történt az utóbbi öt évben. Felépült 80 ezer lakás. A metróvonalak hosz- sza megkétszereződött, pedig szinte minden métere sok millió forintba kerül. Ki- lencszáz új iskolai tanterem készült el. Az óvodákban a korosztály 85 százalékának jut hely és ezzel lassan megközelítjük a szükséges befogadóképességet. Az idén megkezdődik a gyógyítás a 800 ágyas dél-pesti kórházban, s ez figyelemreméltó javulást hoz majd a fővárosi és a környékbeli egészség- ügyi ellátásban. Sok más fontos létesítmény is épült és épül Budapesten, ezen belül Angyalföldön. A kedvező változás a városrész külsején is látszik. A sok egyéb között — a hajógyár segítségével — munkásíafcásokkal is gyarapodott a kerület. A Magyar Hajó- és Darugyár kilencezres kollektívája számottevő tényező Angyalföldön,- és fontos szerepe van az egész népgazdaságban. Néhány évvel ezelőtt nagyon bonyolult helyzet állott itt elő. Keresniük kellett a kiutat, a kialakítandó gyártmányszerkezetet. Az erről folytatott beszélgetésekre (Folytatás a 3. oldalon.) Kádár János beszédét mondja (Képtávírónkon érkezett.) Kiállunk a szocialista társadalmi rend mellett A munkásosztály megtanulta, hogyan kell az országot vezetni Elkötelezett képviselőket kell választanunk Nekünk elkötelezett képviselőket kell választanunk, olyanokat, akik a Hazafias Népfront programját megvalósítva híven szolgálják népünket, a szocializmust. Az elkötelezett emberek is többfélék: vannak közöttük párttagok és pártonkívüliek; vannak munkások, szövetkezeti parasztok, mezőgazdasági és közlekedési dolgozók, pedagógusok, egészségügyi és más alkalmazottak. Művészek, tudósok, irodalmárok. És a szocializmusnak vannak támogatói a legkülönbözőbb hitfelekezetek egyházi férfiai között is. De minden- Kinek másfajta kötelmei vannak. Állami-társadalmi testületeinkben kellő számA választás - számadás A választás — számadás: természetes, hogy a párt, a Hazafias Népfront és azoknak minden képviselője számadással is tartozik a népnek. Teljes számadásra itt nem vállalkozom, de ez nem is szükséges. 35 évvel ezelőtt szabadultunk fel, de amíg az elemi dolgokat a helyükre igazítottuk és végül is eldőlt, hogy kinek a javára kell az országot újjáépíteni, erre ráment egy pár esztendő. De azután hozzákezdtünk a szocialista társadalom építéséhez, s ha harminc évet nézünk, akkor a pártnak, a Hazafias Népfrontnak van mit mondania megváltozott életünkről. A munkásosztály hatalmát megvédi ük és t ovább szilárdították. Bafsjsztük szocialista társadalmi rendünk állapjainak lerakását, és továbbfejlesztetFejiesszük tovább társadalmi rendszerünk gazdasági alapj'ait ban vannak párttagok és pártonkívüliek is. A képviselő- és tanácstagjelöltek nagy többsége pártonkívüli, mint ahogy a lakosság többsége is az. A mi rendszerünkben mindenki hű lehet saját világnézetéhez, élhet bármilyen hivatásnak. De aki képviselői és tanácstagi minőségében a szocializmust építő magyar nép szolgálatára vállalkozik, annak elkötelezettnek kell lennie. Nagyjából ismerem a jelölteket, s mondhatom, elkötelezettek, bizalommal lehet rájuk szavazni. Most nem magam mellett agitálok, de saját választó- körzetemben ezt mégis el kell mondanom. (Derültség, taps.) tűk a szocialista társadalmi rendet. Hazánk a felszabadulás előtt elmaradott, félfeudális, agrárjellegű ország volt. 35 év alatt modern iparral és mezőgazdasággal, megfelelő közlekedéssel és egyéb termelő berendezéssel ellátott, közepesen fejlett ipari országgá vált. Megvan a reményünk és a lehetőségünk, hogy Magyarországot céltudatosan, egy irányba és megfelelően dolgozva, belátható időn belül az iparilag fejlett országok sorába emeljük. Ez a mi számadásunk. Harminc év alatt a nemzeti jövedelem ötszörösére növekedett, az ipar ma kilencszer annyit gyárt, a mező- gazdaság körülbelül 10 százalékkal kisebb területén, fele annyi dolgozóval, kétszer- annyit termel, mint 30 évvel ezelőtt. Szállításunk teljesítménye hétszeresére növekedett és ezt az -összehasonlítást hosszan lehetne tovább folytatni.
