Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-28 / 123. szám

1980. május 28. Képújság 5 ■ = Ha gyárakról, üzemekről, hisz mindenütt arra törekszenek, hogy olyan termékeket állítsanak elő M ipari vagy mezőgazdasági ami eladható, s jó piaca is van. Amire ráfizetnek, annak a gyártását szövetkezetekről beszélünk, gyakran kerül szóba mostanában a ler- abbahagyják, s helyettük újabb termékeket vezetnek be. Ilyen új ter­mékösszetétel, a gyártmányszerkezet és a termékváltás. Nem véletlen, mékek után kutattunk a megye néhány üzemében. A lucernaszéna-készítés új módja Tudományos tanácskozás A hatalmas épületben négy rekesz van, és ide fúvatják az előtérben látható csöveken át a darabolt, fonnyasztott lucernát. (Ha nedvesebb a kívántnál a növény, akkor a kép jobb oldalán lévő ventillátorra rákapcsolják a hőfej­lesztő aggregátot is. Sassonkefe és fodrászolló Bngórafarm Regülyben Négyemeletes nyúlkutricák A növénytermesztő gazda­ságok egyre-másra keresik az új módszereket a gazdaságo­sabb ágazati munkára. így a szénakészítésben is a Szek­szárdi Állami Gazdaságban jelentős eredményeket értek el. Kedden kétnapos tudomá­nyos tanácskozás kezdődött a nagyüzemi pajtás szénakészí­tés — bádogkaztas módszer — eredményeiről Tegnap reggel Balta Antal igazgató közel száz szakembert kö­szönthetett a tudományos tanácskozáson, ahol Vámosi Jenő tudományos csoportve­zető, c. egyetemi tanár „A szekszárdi nagyüzemi pajtás szénakészítés technológiája” címmel tartott nagy érdeklő­déssel kísért előadást. Az állami gazdaság jege- nyési tehenészeti telepén be­mutatták az új szénakészíté­si módszert. Kovács József, a SZÁG termelési igazgatóhe­lyettese az elmúlt évi, s az idei tapasztalatokkal ismer­tette meg a résztvevőket. És munka közben láthatták, amint a szántóföldről a bá­dogkazalba raktározzák el a lucernát. Az Állattenyésztési Kutató Intézet, valamint a SZÁG az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság megbízásából vé­gezte a kísérletező munkát, ma pedig már „üzemel” az új lucernaszéna készítő be­rendezés. Az újszerű szénakészítés révén olyan „szálas” takar­mány kerülhet a jószágok elé, amelynek előállítása — vágás, behordás, szárítás, tá­rolás — olcsóbb, mint eddig bármely módszer és a takar­mány megőrzi béltartalmát. Az eljárás lényege, hogy a lucernát nem szárítják, csu­pán fonnyasztják. Az ^ új rendszerű kasza úgy vágja a növényt, hogy szinte alagút marad alatta, a második fá­zisban Pöttingen-Landsberg típusú felszedővel a földről felszedik a növényt, a telepre szállítják, és a keskeny csí­kokra szabdalt anyagot egy dobóventillátor a 17,5 vago- nos fakonokba rakja. Négy ilyen van egy tető alatt, amint egyik megtelik, követ­kezik a másik töltése. Ha szükséges, hideg levegő he­lyett meleg levegőt is lehet .fúvatni a kazalba, de erre eddig elég ritkán került sor. A szakaszos terítés lehetővé teszi igen jó minőségű széna készítését, amelyet az állatok jó étvággyal fogyasztanak. A takarmány kiszedés a „bá- dogkazalból” géppel történ­het. A tudományos tanácskozás mai, szerdai napján a szak­emberek egy másik nagy cso­portjának tartanak bemuta­tót a SZÁG jegenyéspusztai üzemegységében. Szekszárdi Nyomda Keresni, hozni az újat A Szekszárdi Nyomdáról közismert, hogy az ország egyik, ha nem a legnagyobb, „naptárgyára”. A kívülálló joggal hihetné, hogy ez időt­len-időkig meghatározza a tennivalókat, s bizonyos ér­telemben egysíkúvá teszi az itteni munkát. Az itt dolgozók azonban tudják, hogy koránt­sem ez a helyzet. A naptár tegnap is az Volt, holnapután is az lesz, ami a tartalmat il­leti, a forma azonban már más kérdés, az előállítási technika, technológia meg különösen más. Már 1978-ban is készült újítási feladatterv és műsza­ki fejlesztési terv, tavaly ugyanúgy, az idén szintén. A belkereskedelem számára korszerűsített változatban ké­szültek és készülnek a nap­tárak, ugyanakkor, amikor a kötészetben háromezer sze­mélyi órát tudtak megtakarí­tani. Uj termék volt a PIÉRT részére készült olcsó asztali naptár. Ugyancsak új a mini asztali naptár, amelynek nép­szerűsége szinte páratlan. A hagyományos határidőnaplók tipográfiáját is megváltoz­tatták, korszerűbbre, szebbre. Nyomásuk .rotációs gépen tör­tént, amely olcsóbb; mint az ívnyomás. Anyagtakarékossá- gj okokból, két oldalán’ nyo­mott asztali naptárt készíte­nek, természetesen fele költ­séggel, s a vevő is jól jár majd a végén. A korábbinál sokkal szeb­bek a pvc-k, a gyárak kor­szerűsítése eredményekép­pen, így szebbé válik a kész­termék is. Megújult a ter­mékszerkezet, s újul szinte napról napra. Két új határ­időnaplót rendelt a PIÉRT, 180 ezer példányban. Itt nyomják az Egészség című folyóiratot, amely négyszín­nyomású címoldalával fel­tűnően szép. Egyébként egy­re több többszínnyomású bo­rító készül az üzemben, ahol egy évtizede még csak ál­modtak a színes nyomásról, legutóbb a Compack-nak készült borító hat színben. A termékek közül számos már fényszedéssel készül, a tapasztalatok jók, a fejlett technika rendkívül jó minő­séget ad. S utoljára hagytuk lapun­kat, a Tolna megyei Népújsá­got, amely 1975 óta ofszet- nyomással készült, szebb kül­lemében elévülhetetlen ré­szük van a szekszárdi nyom­dászoknak. A pehelykönnyű, szép és jó meleg angórakardigánt a középkorúak és az idősebbek még hordták. A gyerekek, a nők nem kesztyűt húztak, hanem angóramuffba dug­ták a kezüket csikorgóan hi­deg téli napokon. Aztán az angórafonal eltűnt, maradt a birkagyapjú, amit a bánion, a trevira, egyszóval a mű­szál követett. Ahogy visszatért a termé­szetes alapanyagú ruhane­műk divatja, úgy szaporod­tak a birkanyájak, s gyapjú- szövet öltönyt kezdtek visel­ni a férfiak. Nyakunkon a világpiac, így aztán az állat­tartással foglalkozó gazdasá­gok figyelme a keresett ex­portcikkek felé fordult. Ezek egyike: az angóra. A Kis- Ázsiából származó, s a nyúl- fajták közül egyedül nyír­ható angóranyúl tenyésztésé­vel megyénkben elsőként a regölyi Kaposvölgye szövet­kezet kezdett foglalkozni. A baromfitartás nem lett kifizetődő a gazdaságnak, így aztán keresgélni kezdtek: ho­gyan lehetne ésszerűen hasz­nosítani a megüresedett ál­lattartó telepeket. Az ISV az angóranyulat ajánlotta. A tsz szakemberei elutaztak a Győr-Sopron megyei Csapod­ra, ahol már korábban el­kezdték a nyulak tenyészté­sét. Osztottak, szoroztak, számba vették a lehetőségei­ket, s úgy döntöttek, hogy érdemes nyulakkal foglalkoz­ni. Merthogy magas nyeresé­get ad, s az angóragyapjú piaca biztos. Évente ötször lehet nyírni az állatokat, egy-egy alkalommal 17—23 dekagramm gyapjút is ad egyetlen nyúl, s négy éven át nyírható. A gyapjú fel- vásárlási átlagára kilónként 950 forint, ugyanakkor a tar­tás költsége mindössze 500 forint. A gondozása nem túl munkaigényes, szénát, ezen­kívül naponta csupán 13 de­kagramm abrakot eszik meg egy állat. Az angóranyúl iránt máris nagy az érdeklődés. Nem csupán a nagyüzemek, ha­nem a kistermelők részéről is. Az üzemek 300 forintért juthatnak a 3 és fél hónapos nyálhoz, a gyapjút a regölyi szövetkezet vásárolja fel, s adja tovább az exportáló vál­lalatnak. Nemcsak a nagy­üzemekkel, hanem az ÁFÉSZ-ekkel is felveszik a kapcsolatot — a kistermelők­nek 900 forintot fizetnek a gyapjú kilójáért, s 350 fo­rintért kaphatnak egy nyu­lat. Természetesen az álla­tok mellé komplett tehcnoló- giát is adnak, s a praktikus, könnyen kezelhető férőhelyek beszerzését is a gesztorgazda­ság vállalja. A közeljövőben Regölyben és a környező községekben mintaudvarokon láthatják majd az érdeklődők, hogy a jelenleg használaton kívüli istállókban, pajtákban, szí­nekben hogyan lehet jól jö­vedelmező nyúlfarmot kiala­kítani. A háztájiban — 100 termelő nyúllal számolva — naponta négy óra munka adódik. Az első nyírás 56 napos korban történik, majd 75 naponként kell ismét le­nyírni a 6 cm-es pehely­könnyű gyapjút. A szövetkezet tavaly de­cemberben 400 nyulat vásá­rolt — ez az állat tudvalevő­leg igen szapora, így aztán jelenleg 1600-as az állomány. Június elején 500 nyulat visz­nek a naki Dózsa Tsz-be. A felmérések szerint idén 1000 kerül nagyüzembe, ugyan­annyi a háztáji gazdaságok­ba. Minden bizonnyal sokan és szívesen foglalkoznak majd angóranyúl-tartással, hisz az állat igénytelen, s a nyírása egyszerű, könnyen el­sajátítható. A „nyúlfodrá- szat” kellékei: sassonkefe és jó éles fodrászolló. A regölyi asszonyok már lehozták a padlásról és po­rolják a rokkákat, mert mint mondják, a nyúl hosszú, fi­nom szőre könnyen fonható. Ha muffot már nem is ké­szítenek, de hófehér, jó me­leg angórakardigánokat biz­tosan kötnek majd ebből a szép és mutatós fonalból. Kiállítás a Kishegyen Bemutatkozik a konzervgyár A világszerte ismert ter­mékeik .- és az újabbak is he­lyet kaptak egy hétre a Paksi Konzervgyár kiállítá­sán, amelyet az atomerőmű lakótelepén rendeztek, a munkásművelődési központ legnagyobb klubtermében. Hétfőn délután nyitotta meg a sok tekintetben újsze­rű bemutatót Örvös Ferenc, a gyár igazgatója. A kiállí­tásnak azt a címet adták, hogy bemutatkozik a kon­zervgyár. ‘ így, együtt való­ban nem lehet látni sehol a paksi konzervek, befőttek, gyümölcslevek és más ter­mékek gazdag választékát, hiszen az áru 70 \ százaléka külföldre kerül, a paksi üz­letek sem kapnak túlságo­san sokat. De nemcsak azért teljes a bemutatkozás, mert itt most minden megtalálható. A konzervekén kívül kiállítot­Zsugorfóliás egységcsomag befőttekből, mellette díjak garmadája Fotó: Borbély Mihály táik a díjakat, kitüntető el­ismerések plakettjeit, és lát­ható például a kiváló áruk jellegzetes háromszöge, amit egy korábbi BNV-n kapott a Paksi Konzervgyár. Lát­ható továbbá a gyári dolgo­zók sokféle készítménye, al­kotása és gyűjteménye, ame­lyeket otthon valósítottak meg: hímzés, vasmunkák, grafika, intarzia, éremgyűj­temény. Sok nagy fénykép és szemléltető tábla is mu­tatja, milyen völt régen a gyár és milyen ma, hogyan ment végbe a fejlődés. A megnyitón részt vett vendégek között ott volt Baksay Ferenc, a városi pártbizottság titkára. Örvös Ferenc igazgató érdekes, él­vezetes. előadást tartott a konzervgyár megalakulásá­ról, legnagyobb változásairól. Elmondta, eredetileg szesz­főzde létesült, 1932-ben, a gazdasági válság mélypont­ján jött Paksra a Krausz és a Moskovics család, fölfedez­ve, milyen sok a szilva Pak­son és fillérekért megvásá­rolható. Kiváló pálinkát főz­tek, már akkoriban terjedt a hírnév. A szeszfőzdéhez az iparengedélyt 1932. no­vember 22-én állította ki a főszolgabíró. Rohamosan bő­vült az üzem, aszalványokat készítettek hat szárítóban, hagymából, zöldségből, sár­garépából. Egyidőben pácolt hal is készült. Az államosítás 1948-ban megtörtént, az első munkás- igazgató Subecz Imre volt. A jelenlegi profil kialakítá­sa 1951-ben kezdődött, akkor 149 fős létszámmal 1800 ton­na konzervet készítettek, tíz évvel később már 810 dolgo­zó tartozott a gyárhoz és az évi termelés 9800 tonnára növekedett. A nagy változás 1965 és 1973 között követke­zett be: 153 millió forinttal, teljes rekonstrukcióval épül­tek fel • az új üzemek, ezek­ben egyre kevesebb a nehéz fizikai munka és a legkor­szerűbb igényeknek eleget tesz a gyár, a szovjet és az NSZK-beli piacon éppen úgy, mint a Kanári-szigetek, vagy Üj-Zéland fogyasztói­nak körében. Zöldborsóból 15 ezer tonna az évi terv. Vegyes savanyúságok, sűrít­mények, ivólevek készülnek nagy választékban. Az újabb termékekre jellemző az ere­deti íz megőrzése, a borsó­nál a zsenge minőség, a sa­vanyúságoknál a fűszerezés, illetve speciális összeállítás, a vevő cégek igénye szerint. A szovjet piacra kerülő za-- kuszka, a Nyugat-Európá- nak gyártott magozott meggy és az óriási tételben készülő borsó- vagy paradicsomkon- ■ zerv egyaránt specialitásnak számít, ha a címke nem fe­jezi is ki szó szerint. Jellemző a korszerű fel­dolgozásra, például: a zöld- borsókonzervből percenként 250 egykilós dobozt tölt és zár a gép, tehát egyetlen másodperc alatt négynél is többet. A dolgozók elnevez­ték villámtöltőnek. A kiállítás este 10 óráig kínálja magát mindennap, egy hétig. GEMENCI JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom