Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-13 / 240. szám

1979. október 13. NÉPÚJSÁG 3 Kiss Józsefek boldogsága Kiss József és családja Bátaszéken, a Deák Ferenc utca 117. számú házban él. Most már saját házban. Itt élt korábban is, innen járt immár hat éve a Bá- taszéki Vázkerámia Gyár­ba dolgozni. Az építőrész­legben szocialista brigád­vezető. Idén márciusban meg­tudta: a házat, amelyben él, el akarják adni. Az el­ső gondolata az volt: „Mi lesz velünk, hova megyünk lakni, ha eladják a há­zat?” Aztán arra gondolt: „Mi is megvehetnénk! De, hogyan, miből?” A család elkészítette a költségvetést. Gondosan felmérték szűk anyagi helyzetüket. Kiderült: sa­ját erőből nem tudják megvenni a házat. Sok álmatlan éjszaká­juk volt. Hajnalokig be­szélgettek: szeretnek itt élni, a gyerekek itt nőttek fel, innen járnak iskolá­ba, ők munkába. Ha nem sikerül megvenni a házat, esetleg felmondhat nekik az új tulajdonos. Segítséget kértek a köz­ségi tanácstól, a megyei tanácstól, az OTP-től, a gyár vezetőjétől, szocialista brigádbeli társaiktól, isme­rősöktől. Ahogy lenni szo­kott: voltak, akik gyorsan segítettek, voltak, akik „nagyon körültekintően” intézték az ügyet. A gyár vezetői, a szocia­lista brigád tagjai biztat­ták, segítették: sikerülni fog. És sikerült. Kedvez­ményesen megvásárolhatta Kiss József és családja a bátaszéki házat. „Nemcsak akkor érez­tem, hogy akikhez fordul­tam, mellettem vannak. Már egy fél év telt el és még ma is segítenek. Tár­sadalmi munkában a há­zat is segítettek tatarozni. Csak az anyagot kellett megvásárolnunk. Még ma is meghatódok, ha arra gondolok: mindig jöttek, kérdezték, milyen társa­dalmi segítségre lenne szükségem. És nemcsak kérdeztek, cselekedtek is. Gyárunk vezetője és mű­szaki vezetője mindig na­gyon emberséges, nagyon körültekintő volt velünk. Olyanok jöttek el hozzánk segíteni, akiket azelőtt nem is nagyon ismertünk: Balogh Jenő, Kocsis Ká­roly. Ravasz Ferenc, a bá­taszéki lakásbarbantartó szövetkezet Béke szocia­lista brigádja és ott vol­tak mindig saját szocia­lista brigádtársaim is.” Kiss József és családja márciusban még elkesere­dett volt. Ma már boldog. Nemcsak azért, mert övék a ház, sikerült kedvezmé­nyesen megvásárolni, ha­nem azért is, mert sok olyan emberrel találkoz­tak, ismerkedtek meg, aki nemcsak ígér, de cselek­szik is, aki együtt tud bán­kódni és örülni embertár­sával. Kiss Józsefék boldogok. E jóleső érzésben oszto­zik velük sok-sok segítő ember. Sz. Bonyhádi cipőgyár Csizmák tengeren ... Az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron a látogatók nagy tetszéssel nézték a bonyhádi cipőket. Külön elismerést ka­pott a férficsizma, melyet most állítottak ki először. A ke­reskedelem vezetőinek már tavasszal bemutatták az új ter­méket, így a BNV-vel egyidőben megkezdték a gyártást. A belkereskedelemnek eladtak négyezer párat, kapható a boltokban. A TANNIMPEX külkereskedelmi vállalaton ke­resztül devizát érő üzletet is kötöttek. Többek között Ang­liába 7500 darabot kell szállítani, illetve a rendelés nagy részét már átadták. Az angliai partner szereti a bonyhádi lábbelit. A férfi divatcsizmák mellett még női és gyermek­cipőt rendeltek, 1979-ben összesen 25 ezer párat. Fotó: Gottvald Károly A kész, divatos férficsizmák A felsőrészek díszítését végzik a szalagon Ügyes géppel és kézzel kerül a helyére a húzózár A bélés bevarrása jf|%kaifékosafl|| Valamelyik országos napilapunkban olvastam a közel­múltban, hogy közúti ellenőrzéskor megállítottak egy nyolctonnás teherautót, amelyik két darab hatos csavart szállított Budapestről az egyik határközeli városba. Az an- titákarékosság elrettentő példája lehetne az eset, ha nem tudnánk hasonlókat kapásból felsorolni. Mert takarékosság ide, takarékosság oda, számtalan he­lyen ma még a kényelem, a megrögzött szokás dönt és az ésszerűbb, célszerűbb és olcsóbb módszer pedig süket fü­lekre talál. Tamásiban a legutóbbi községpolitikai koordinációs ér­tekezleten a Vegyépszer helyi gyáregységének vezetője, Horváth István felvetette, hogy a nagyközség területén működő gyárak, üzemek, gazdaságok és szövetkezetek majd mindegyike foglalkozik munkásszállítással. Sok­szor ugyanabból a környékbeli községből négy-öt terme­lőegység autóbusza is hozza a munkásokat. A legtöbb autóbusz ötvenszázalékos, vagy még annál is kisebb ki­használtsággal közlekedik. Célszerű lenne, ha a termelő- egységek — ahol mód és lehetőség van rá — összehangol­nák munkakezdéseiket és egy-egy járattal ugyanabból a községből két-háíbm munkahelyre is vinnék az embere­ket. Teljes mértékben ki lehetne használni a járatokat és a szállítók tetemes költségeket takaríthatnának meg. Mint elmondotta, a Vegyépszer évente mintegy kétmillió forin­tot költ munkásszállításra és ennek jó része — az autó­buszok kihasználatlansága miatt — kidobott vagy leg­alább is megtakarítható pénz. A Vegyépszer gyáregység­vezetője vállalta, hogy ha a termelőegységek vezetői be­küldik járataik és munkakezdéseik időpontját, a Vegyép­szer szakemberei elvégzik a járatok koordinálását, esetleg javaslatokat tesznek a munkaidőkezdések megfelelő kor­rekciójára is. Az elmúlt időszakban öt visszajelzés érkezett. Az Orion közölte, hogy munkásai a menetrendszerű Volán-járatok­kal utaznak, így a gyár nem érdekelt ebben. A KÖZGÉP, a SZÖVÁLi és a Tamási Állami Gazdaság beküldött infor­mációi lehetővé tesznek bizonyos összehangolást, így jó úton haladnák affelé, hogy a jövőben az állami gazdaság autóbuszával is utaznak a Vegyépszer dolgozói, illetve a Közgépesek a Vegyépszerével. A többi gazdálkodó egység egyelőre hallgat. Tamásiban mintegy húsz termelőegység dolgozik, közülük tehát tizen­öten nem reagáltak az ötletre. Hogy miért nem? Talán mert még mindig nincsenek rászorítva kellően a költsé­gekkel való gazdálkodásra, a takarékosságra, vagy mert túl könnyen kifizethetik a töbletköltségeket. Mindeneset­re tény, hogy némelyik munkahelyen a munkakezdés és végzés olyan tág határok között mozog, hogy nem tudnak másokhoz alkalmazkodni. Mi sem a koordináció tűzön-ví­zen keresztülvitelét szorgalmazzuk. Csak az ésszerű, költ­ségmentes munkaidő-csoportosítást. Azt a koordinációt, amelynek jelentős költségmegtakarítás az eredménye. Mert tény, hogy Tamásiban vannak olyan üzemek, ame­lyek munkakezdései nem vonhatók össze. De nem tizenöt ilyen van. Amikor Budapesten a közlekedés csúcsidőszakainak, a zsúfoltságnak - megszüntetéséért bevezették a lépcsős mun­kakezdést, nagy ellenkezést váltott ki sokakból. Aztán az idő múlásával a jobb, a célszerűbb, az ésszerűbb hódított, természetessé vált. Tamásiban sem hisszük, hogy a jelen­legi helyzet állandóvá válik. Most itt tartunk. A követke­ző községpolitikai koordinációs értekezletig még sok min­den történhet. Érdeklődéssel várjuk ennek a jó kezdeményezésnek a további sorsát! TAMÁSI A népfront életéből A Hazafias Népfront Szekszárd városi Bizottsá­ga és az MHSZ városi vezetősége lövészversenyt rendezett az aradi vérta­núk kivégzésének év- forduja alkalmából. Már szóltunk róla, hogy a vá­rosban működő Béke-bri­gádok rendszeresen talál­koznak, tartják a kapcsola­tot egymással. Erre a ver­senyre is ők neveztek be. A csapatversenyt, és ez­zel a városi népfront ado­mányozta kupát, a Posta Béke brigádja szerezte meg. * A népfront megyei el- nösége, leutóbbi ülésén a faddi községi bizottság tá­jékoztatóját hallgatta meg a községben folyó nép- frontmunkáról. Az élénk eszmecsere, ami a tájékoztató összeg­zése is volt, két fontos megállapítással zárult. Az egyik az, hogy sokkal több mindent csinálnak a bizottságok munkaközössé­gei, mint amennyi ese­mény, eredmény rögzítés­re kerül. A másik pedig az, hogy nem baj, ha a nép­front együtt csinál vala­mit más szervekkel. Nincs azon szégyellni való, ha nem „egyedül” a népfront szervezett valamit, hanem a pártszervezettel, a KISZ- szervezettel, Vöröskereszt­tel, vagy éppen a tanács­csal. Éppen ellenkezőleg, a koordináció megvalósítasa is célja a népfrontmozga­lomnak. Még inkább fon­tos, hogy tömegbázisával, mozgósító erejével jelen legyen a népfront minden eseményen, ami egy tele­pülésen történik. Nem a „szereplés” és az adminisztráció a fontos, hanem az, hogy az embe­reket bevonják lakóhelyük társadalmi-politikai életé­be. A faddi népfrontbizott­ságnak nincs szégyenkez­nivalója. Nemrégiben vál­tozott meg a bizottság és az elnökség összetétele. A változások természetesen átmenetileg akadályt je­lentettek, de az újonnan megválasztottak lendülete­sen kezdték a munkát. Mind a hét munkaközös­ség élére új elnök került. A munkaközösség vezetői részt vesznek az elnöksé­gi üléseken. Az idén a bizottság főbb tevékenységi körei az aláb­biak voltak. A falugyűlé­sek, társadalmi munkák megszervezése, ezen belül létezik az egy napot a köz­ségért mozgalom is. A ré­gi honismereti kör válság­ba jutott — mint ahogyan az ülésen elhangzott — azért, mert túl sokat mar­koltak és az ebből követ­kező kevés eredmény el­kedvetlenítette őket. Meg­történt az újjászervezés, reális célokkal. A társadalmi ünnepek méltó megtartására min­den esetben mozgósított a népfront, mint ahogyan részt vállaltak az öregek napjának megszervezésé­ből és a környezetvéde­lemből is. Köztudomású, hogy mi­lyen élénk a kulturális élet a községben, ebben is ré­sze van a népfrontbizott­ságnak. Most a legnagyobb munka a községben a gyer­mekintézmények számára készülő 400 adagos konyha építése. Ennek mielőbbi elkészülése érdekében szer­vezik a társadalmi mun­kát. A legjobban működő munkabizottság a nőpoli­tikái. Van kézimunka­szakkör, kiállítást is ren­deztek. Három előadás hangzott el a szülői mun­kaközösségekkel közös szervezésben a Szülők aka­démiája sorozatban. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom