Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-24 / 19. szám

1979. január 24. NÉPÚJSÁG ON KÉR Levélcímünk: 7101 Szeks*árd, Postafiók: 71 „Hulló falevelek” Boros József Győréből kér­dezi: „Nem tudom, mitévő le­gyek? Amikor kezdtek hul­lani a falevelek, én a szőlős­kertem végében lévő diófám­ról a lehullott leveleket ösz- szeszedtem, sőt a kertem tő- szomszédságában lévő sze­méttelepre mások által kihor­dott diófalevelet is behord- tam a szőlőlugas soraiba, mondván: ez majd jól meg­hajtja a szőlőtőkéket, és ez­által humuszos talaj képző­dik és a bőséges termés nem marad el. Ahogy a fenti munkálatokat befejeztem, egyik ugyancsak szőlőter­mesztő gazdatársam moso­lyogva jegyezte meg, hogy ezt nem jól tettem, és ezzel továbbment. A múltkor nyugdíjas-találkozót tartot­tunk, és szóba került a dió- falevél-ügy is. Egyik ugyan­csak jól értesült nyugdíjas barátom azt hajtogatta, a dió­falevél biológiai összetétele folytán nemhogy elősegítené a növény fejlődését, hanem inkább visszafelé fejleszti. A kétségbeesés környékezett, és másnap ebben a kemény, zord időben kimentem a sző­lőskertbe és az összes faleve­let kigereblyéztem és nyom­ban elégettem, mondván, mentsük, ami menthető! S azóta is azon gondolkozom, vajon mit kellett volna ten­nem? Jól tettem-e, hogy ki­gereblyéztem a sorok közül a faleveleket? ...” Olvasónk levelét elküldtük a Tolna megyei Tanácsi Kommunális Szolgáltató Vál­lalathoz, ahonnét Jung Hen­rik igazgató az alábbiakat válaszolta: Telefonszámunk: 129-01, 123-61. „A diófának a levele úgy­nevezett „inhibicid” csírázás- gátló anyagot tartalmaz. Eb­ből eredően a diófalevéllel való trágyázás termő szőlő­ben különösebb károsodást nem okoz. De ha ugyanabban a szőlőben magról vetett köz­test (zöldségféléket) is ter­melnek, úgy az említett káro­sító anyag a csírázást gátol­ja, vagy késlelteti. Azzal, hogy utólag a diófaleveleket eltávolította és elégette, he­lyesen cselekedett. A levél elégetésével a lappangó rova­rok és gombák elpusztultak, és ezzel megelőzte a követke­ző évi károsítást. Az elégetés után megmaradt hamu egyébként a növényekre hasznos tápelemeket tartal­maz, ezért ennek elhintése a kertben hasznot eredmé­nyez .. Hatósági hússzék Dombóvárról kaptuk a kö­vetkező levelet: ........Ne róják fel, hogy alá­írás nélkül küldök panaszos levelet, de már nem lehet elnézni, ami itt Dombóváron a hatósági hússzékben folyik. Mi itt állunk 20—30-an sor­ban, ugyanakkor a protek­ciósoknak mérik szét a 3—5 kilogramm java húst. De disznóvágás idején van olyan család, amelyik 50—60 kiló darálni való húst is elvisz. Kérem a szerkesztőséget, ha lehet, tegyék illetékes helyen szóvá ezt a dolgot...” P anaszosunk levelét el­küldtük a dombóvári Városi Tanács elnökének, Vidóczy Lászlónak, aki a következő­ket válaszolta: „A hatósági hússzékkel kapcsolatos bejelentést meg­vizsgáltattam: a vizsgálat során megállapítást nyert, hogy előrendelések valóban történtek. A rendelés szerint elkészített csomagokat egy- egy személy vette át. Ezek a tételek azonban a bejelentés­ben említett mennyiséget meg sem közelítették. Az előrendelések szerinti kiszolgálást azonnali hatály- lyal leállítottam, a húsbolt vezetőjének küldött ezirányú intézkedésem szerint...” Támogatási kérelem Egy olvasónk Iregszemcsé- ről kérdezi a következőket: „... Állandóan tartok tehe­net. 1978. január 30-án egyet leadtam a vágóba, mert el­vetélt, és április 17-én vettem egy másikat, az 3 hónapos vemhes volt. November 11- én megborjazott. Azt szeret­ném tudni, hogy megkapom-e az után az 1500 forint álla­mi támogatást?...” A levelet elküldtük az ireg- szemcsei községi közös tanács vb-nek, ahonnét Hadaró Sándor a szakigazgatási szerv vezetője az alábbiakat vála­szolta : .. Állami támogatásra jo­gosult olvasójuk, megkapja a támogatást, ha igazolni tudja a 3 hónapon belüli egyedvái- tást, valamint azt, hogy tehe­nét a 10/1972. (VIII. 9.) MÉM sz. rendelet szerint tartósan megjelölték, utoljára, legfel­jebb 13 hónapon belül közte­nyésztésre engedélyezett bi­kával megtermékenyíttették, ha az egyed tbc-mentes...” „Távolsági” utasok Több utas nevében kap­tunk Dunaszekcsőről levelet, amelyből idézünk: .........Szekszárd—Dunaszek­cső között közlekedő, 16.30- kor induló buszjárattal já­runk naponta munkából, Há­táról. Ez ideig még nem hal­lottuk a buszvezetőtől, hogy a távolsági utasok szánjanak fel először, utána a rövidebb távra utazók. Egyik nap ezt a buszvezetőnek szóvá is tet­tük, s vita támadt közöttünk. A kérdésünk tehát az, hogy milyen sorrendben lehet fel­szállni a buszra?” Olvasóink levelét elküldtük a Volán 11. számú Vállalat­hoz, ahonnét Piegl Ferenc igazgató az alábbi választ ad­ta: ......A Személyforgalmi és K ereskedelmi Utasítás XXIV. fejezet 274. sz. pontja egyér­telműen szabályozza az autó­buszra történő beszállás sor­rendjét. A felszállásnál előnyben kell részesíteni a nagyobb tá­volságra utazókat. „A na­gyobb távolságra utazókat a végállomástól visszafelé so­rolt megállóhelyek szerint, sorrendben kell beszállítani.” A fenti utasítás betartásá­ra nyomatékosan felhívjuk az említett járat személyzeté­nek figyelmét...” MI VÁLASZOLUNK Sárközi György emlékezete Nyolcvan éve, 1897. január 22-én született Sárközi György, akit indulásakor az Ady utáni nemzedék egyik legnagyobb ígéreteként tar­tottak számon. Tizennyolc éves korában jelent meg első verse a Nyugatban, és hama­rosan egyéb lapok is közölték írásait. A művelt, széles lá­tókörű költő az Athenaeum könyv- és lapkiadó munka­társa lett. Első verseskötete 1926-ban jelent meg Angyalok harca címmel. Finom művészi ér­zékkel és költői erővel for­mált versei egy magányos ember vívódásainak, idealista hitkeresésének és szépségkul­tuszának a kifejezői. Később hangja elkomorul, szemléle­tében sötétebb tónusok kap­nak helyt, s a feszítő társa­dalmi ellentmondások, gon­dok egyre inkább beszűrőd­nek verseibe. A költészet mellett regényeket és elbe­széléseket írt. Legismertebb műve a Mint oldott kéve... című történelmi regény, amelyben áttételesen saját útkereséséről, saját korának szól. Hőse, Mednyánszky Cé­zár táborj lelkész végighar­colta az 1848—49-es szabad­ságharcot, az emigrációban hitében megrendül, leveti a csuhát és elhagyatva, magá­nyosan hal meg. A harmincas évek társa­dalmi harcai tisztára, ke­ményre érlelték költészetét; a polgári indíttatású költő eljutott a szegényparasztság társadalmi gondjainak felvál­lalásáig, az elvont humanista a népi írók, a nemzetért fe­lelősséget érző értelmiségiek harcának igenléséig. 1935-től 38-ig a népi írók folyóiratának, a Válasznak a szerkesztője volt, az Athenae- umnál pedig elindította a Sárközi György portréja Magyarország felfedezése cí­mű szociográfiai sorozatot, amelyben olyan nagyhatású könyvek jelentek meg, mint Erdei Ferenc Futóhomokja vagy Féja Géza Viharsarok- ja. A nemzeti függetlensé­gért, a társadalmi haladásért felelősséget vállaló írók, po­litikusok 1937-ben a Márciu­si Frontba tömörültek, ennek egyik szervezője, vezető egyé­nisége Sárközi György volt, költő- és harcostársa, Illyés Gyula emlékezete szerint az ő íróasztalán, az ő tollával fogalmazták közösen a Front felhívását. Az erősödő fasiz­mus következtében azonban egyre inkább kiszorult a köz­életből. 1944. márciusában a balfi munkaszolgálatos tábor­ban halt meg, negyvenhat éves korában. Sárközi György költői és írói munkássága, előítélete­ken felülemelkedő szellemi nagysága, erkölcsi bátorsága máig érvényes, megszívlelen­dő üzenetet tartalmaz szá­munkra. A. J. Egy hétköznapi karrier Körülötte csupa nyüzsgés, mind csak űzte, hajszolta ön­magát és a másikat, esztele­nül forogtak összevissza. Ki tudja, meddig nyűtte magát így az egész mindenség, csak annyi bizonyos, hogy egyszer- csak elég lett ebből is, né­hány elem legalábbis belefá­radt a dologba. Ezek megfe­szítették végső erejüket, és kitépték magukat a zűrös keveredésből. Viszonylag rö­vid idő alatt sikerült lecsilla­podniuk, mondjuk így: ösz- szeszedték magukat. Egyikük mérsékelt maga­tartása különösen kitűnt a többi közül. Olyan fegyelme­zett, sima, polgári formák közé szorította valamikori heves dulakodó kedvét, hogy senki sem sejtette, mi rejlik a kérges, egyöntetű, szürke felszín alatt. Igaz, hogy oly­kor majd szétfeszítette az el­fojtott lobogás; kivörösödött, ki-kitört, de többé-kevésbé mindig sikerült visszanyernie konszolidált küllemét. Rutinos, kimért pontossága, •szenvtelen, megbízható buz­galma lassankint elfeledtette egykori forrófejűségét. Nem hagyta el pályáját, nem is­mert kilengést, kerekre si­mult, kifejezéstelen képét minden irányban egyforma figyelemmel forgatta, el is érte, hogy a legsötétebb hely­zetekben sem borult teljesen árnyékba. Ragyogó pályafu­tása a lehető legszemlélete­sebben bizonyította, mit tesz az, ha valaki annyira ért a helyezkedéshez, mint előtte soha senki. Helyzeti előnyével össze­függésben szinte konkurren- cia-mentesen foroghatott a legfényesebb körökben. Stá­tusának stabilitását fölismer­ve, kikerült minden össze­koccanást, Még a Főnök in­dokolatlan, hisztérikus kitö­réseit is fegyelmezetten tűr­te, s úgy fogadta, mint elke­rülhetetlen szükségszerűsé­get. Hivatali pozícióját elősegí­tette az is, hogy minden kö­rülmények között megtartot­ta az előírt távolságot. Igaz, felettese nap mint nap meg­felelő világításba helyezte a dolgokat de ez a ragyogó fő­nök ösztönös pszichológiával elejét vette a beosztott egész­ségtelenül túlzott biztonság- érzetének is. Olykor például csaknem teljesen magára hagyta. Ilyenkor a beosztott sötéten látott, ideges rette­gés, ingerlékenység lett úrrá rajta. De végül is mindig újra megtalálták a kellő kapcso­latot, mint akiket egy anyag­ból gyúrtak, s mint akik kö­zött csupán annyi a különb­ség, hogy az egyik eltalálta, melyik a legszerencsésebb pillanat ahhoz, hogy kiugor- jon az egészből Csakhogy vannak pillana­tok, amelyekben a konszoli­dáció is rabságnak látszik. Szegény, seszínű, poros be­osztott is úgy érezte egy sze­rencsétlen időszakában, hogy fel kell lázadnia a lázadás­mentes élet ellen. Elszakadt volna, önállósította volna magát. De hiába, nem ma­radt egy szikrányi önálló energiája sem. Csak kerin­gett, forgott, rótta az unalo­mig megszokott utat, gömbö­lyű képe kissé laposodni kez­dett, lehervadtak utolsó ró­zsái is. Végérvényesen ellom- posodott. így lett, hogy a Föld, a be­osztottak gyöngye, méltán nyerte el, s tartotta meg ki­tűnőnek nevezhető kozmosz­beli pozícióját. Nyugdíjig csak kihúzza, akárhogyan is. Ha pedig felrobban mégis, az sem a maga akaratából tör­ténik. PERELI GABRIELLA A csökkent munka- képességű dolgozók átmeneti segélyé­nek és szociális já­radékának emelé­séről szól a mun­kaügyi miniszter, az egész­ségügyi miniszter és a pénz­ügyminiszter 18/1978. (XII. 30.) Mü. M—Eü. M—PM szá­mú együttes rendelete, amely szerint az ott megj előlit eset­ben a segély összege havi 1190 forintnál nem lehet ke­vesebb, illetve a rendszeres szociális járadék havi össze­ge 1190 forint. Kimondja a jogszabály azt is, hogy ha a járadékban részesülő sze­mély háztartásában olyan támogatásra szoruló hozzá­tartozójáról is gondoskodik, akinek eltartására köteles, járadékát minden ilyen hoz­zátartozó után legfeljebb ha­vi 540 forinttal lehet növelni. Az együttes rendelet — amely a Magyar Közlöny 1978. évi 91. számában je­lent meg — 1979. január 1. napján hatályba lépett. A könnyűipari miniszter­nek az államtitok és a szol­gálati titok védelméről szóló jogszabályok végrehajtása tárgyában kiadott 7/1978. Kip. M. számú utasításából csupán az alábbiakat idéz­zük: „Az utasítás hatálya alá tartozó szervek vezetői gon­doskodjanak arról, hogy az érdekelt dolgozók megismer­jék és megtartsák a titokvé­delemre vonatkozó szabályo­kat.” (Könnyűipari Értesítő 1978. évi december 30-i szá­ma.) A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszternek két utasítására is indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet. A 11/1978. MÉM számú uta­sítás a vállalati felügyeleti és belső ellenőrzésről szól, megszabja a felügyelő bi­zottság tevékenységét, a vál­lalatok gazdálkodásának éves értékelését, a belső el­lenőrzés körében pedig az ellenőri szervezet részére kötelezően előírja éves mun­katerv készítését, és azt is, hogy az ellenőrzési feladatok végrehajtását milyen ellen­őrzések (átfogó, téma- és cél- ellenőrzések) elrendelésével kell biztosítani. A vállalat vezetője köteles gondoskodni a belső ellenőr tájékoztatá­sáról, munkájának megfelelő anyagi-erkölcsi elismerésé­ről, az ellenőrzések tapaszta­latait pedig évente össze kell foglalni és meg kell tárgyal­ni. A másik, a 12/1978. MÉM számú utasítás a természet­beni juttatás pénzbeni meg­váltását és a vállalati dol­gozók vásárlását szabályoz­za és pedig akként, hogy a dolgozók részére adott térí­tés és térítésmentes juttatást — az utasításban megjelölt vállalatoknál — 1979. január 1-től kezdődően pénzben kell megváltani. A pénzbeni megváltás összege évi 750 Ft, amely a ténylegesen munkában töltött időre jár. A vállalat dolgozói részére a háztartási szükséglet mérté­kéig a forgalomba kerülő termékeit fogyasztói áron, a forgalomba nem kerülő ter­mékeit (csökkent értékű osz­tályon kívüli stb.) az általa megállapított áron értékesít­heti. A vásárlást a kollektív szerződésben kell szabályoz­ni. Mindkét utasítás a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 1978. évi 30. számá­ban jelent meg és 1979. évi január 1. napján lépett ha­tályba. A Belkereskedelmi Mi­nisztériumnak a SZÖVOSZ Tájékoztató idei 1. számában megjelent, a megrendeléses, előjegyzéses vásárlások bel­ső szabályozásáról szóló irányelve felhívja a figyel­met, hogy következetesen al­kalmazni kell a kiszolgálás­nak azt az általános elvét, amely szerint minden raktá­ron levő árut az eladótérben is be kell mutatni. „A ki­szolgálás indokolatlan meg­tagadása esetén, vagy ha a raktáron levő áru az eladó­térben a vevők által jól lát­ható helyen nincs elhelyez­ve, a boltvezetőt (helyette­sét) és az érintett eladót fe­lelősségre kell vonni” — mondja ki az irányelv, amelyben foglaltaknak kö­vetkezetes alkalmazása nyil­ván megszünteti az úgyneve­zett „pult alól” történő vá­sárlásokat. A Művelődésügyi Közlöny idei 1. számában hivatalos közlemény jelent meg a köz- alkalmazottak utazási ked­vezményéről, amely tájékoz­tatást ad az igényjogosult­ságról, az igény jogosultság szüneteléséről, a térítési, ki­állítási és késedelmi díjak­ról, de ismerteti az utazási igazolvánnyal történő vissza­élés következményeit is. DR DEÁK KONRÁD osztályvezető ügyész Klasszikusok és kortársak több mint kétszáz kötetben A Szépirodalmi Könyvki­adó idei terveiben a klasszi­kusok hetvennél több műve mellett 150 kötetben látnak napvilágot a kortárs szerzők írásai. Huszonöt-harminc új re­gény — többek között Cse­res Tibor, Dobozi Imre, Haj­nóczy Péter, Molnár Géza, Nádas Péter, Szentmihályi Szabó Péter műve — s kö­rülbelül ugyanennyi movel- lás kötet — köztük Gál Ist­ván, Jókai Anna, Kertész Ákos írásai — vár kiadásra. Tovább folytatja a kiadó nagyszabású vállalkozását, a „Harminc év magyar irodal­ma” sorozatot. A népszerű könyvfüzér 14 kötettel gaz­dagodik 1979-ben. Ebben a sorozatban jelentetik meg Bárány Tamás: Város esti fényben, Boldizsár Iván: Örökké élni, Déry Tibor: ítélet nincs, Kertész Ákos: Makra — Sikátor című mű­veit, valamint Illyés Gyula, Jékely Zoltán, Simon István, Zelk Zoltán válogatott ver­seit. Folytatódnak az életmű­kiadások is Illyés Gyula, Dé­ry Tibor, Mesterházi Lajos munkáinak utánnyomásával, illetve új kiadásával. A Ka­rinthy Frigyes-sorozat új kö­tete az „így íjtek ti” lesz. A sorozatban kezdik meg Ka­rinthy Ferenc és Móra Fe­renc életművének gyűjtemé­nyes kiadását is. , A klasszikusok megjelen­tetésénél — mindenekelőtt a Magyar remekírók sorozat­ban — a régi magyar iro­dalom kerül előtérbe: Beth­len Miklós és Kemény Já­nos önéletírása, a bölcseleti próza remekeit közlő „Ma­gyar gondolkodók a XVII. századiban” című könyv, va­lamint Heltai Gáspár, Bor­nemissza Péter, Kazinczy Fe­renc művei. Az Olcsó könyv­tárban Rákóczi Ferenc em­lékiratai, Szerémi György: Magyarország romlásáról cí­mű munkája kerül a boltok­ba. Ez utóbbi V. László ko­rától 1543-ig követi nyomon a magyarországi eseménye­ket, s középpontjában a Hu­nyadiak, a Dózsa-felkelés és a mohácsi tragédia áll. A Magyar századok sorozat­ban az aradi vértanúk em­lékirataiból, s a bírósági jegyzőkönyvekből összeállí­tott kétkötetes gyűjteményt adnak közre. A Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 60. évfordulójá­ra egyebek között a „Meg­váltó viharban.” című anto­lógiát, József Farkas: írók, eszrnek, forradalmak című tanulmányikötetét, s Illés Bé­la: Ég a Tisza című regényét jelentetik meg. Móricz Zsig- mond születésének századik évfordulójára a Helikon-ki­adványok között az Erdély, az Olcsó könyvtárban a Fáklya, a Kivilágos kivir- radtig, az Úri muri és a Pil­langó, valamint egyedi ki­adásban a Boldog ember lát napvilágot. Két tanulmány- kötet is kikerül a nyomdá­ból ez alkalomból: Schöpflin Aladár Móricz Zsigmondról című műve és Nagy Péter Móricz-monográfiája. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom