Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-29 / 203. szám

s Képújság 1978. augusztus 29. Búcsúmérkőzés Augusztus 31-én, csütörtö­kön 16.30 órakor rendezik Szekszárdon dr. Freppán Miklósnak, a Dózsa volt lab­darúgójának búcsúmérkőzé­sét. A várhatóan nagyszámú közönség a Ferencváros öreg- fiúkcsapata elleni találkozón köszöntheti az aktív játék­tól visszavonult dr. Freppánt. A Ferencváros öregfiúk- együttesében több egykori sokszoros magyar válogatott lép pályára. így Géczi, Gu­lyás, Albert, Borsos, Dalno­ki, Dékány dr., Fenyvesi dr.. Gerendás, Juhász dr.. Kará­ba, Mátrai, Novák, Orosz. Thoman és Vilezsál is helyet kap a zöld-fehérek kereté­ben. \ A Szekszárdi Dózsa 1972- ben bajnokságot nyert csapa­tában viszont ismét láthatják majd a nézők Csordást, Gel- lért, Hegedűst, Jerabeket, Kalászt, Kálmánt, Lelovicsot, Lickert, Lipovszkit, Micskót., Törököt, Vábrót és Ziel- bauert. A barátságos talál­kozó nagyszerű sportcseme­gének ígérkezik. Birkózó-VB Mexikóvárosban befejező­dött a szabadfogású birkózó­világbajnokság. Mint a szak­emberek várták, ebben a ka­tegóriában is nagy volt a szovjet fölény, s ezt hat aranyérmük jelzi. Két első­ség jutott az NDK birkózói­nak, egy-egy súlycsoportban japán és amerikai győzel­met hirdettek. A szabadfo­gású birkózó-VB végeredmé­nye: 48 kg világbajnok: Szergej Kornyilajev (Szovjetunió). 52 kg világbajnok: Anato- lij Beloglazov (Szovjetunió). 57 kg világbajnok: Tomi- hada Hideaki (Japán). 62 kg világbajnok: Vla­gyimir Jumin (Szovjetunió). 68 kg világbajnok: Pavel Pinigin (Szovjetunió). 74 kg világbajnok: Leroy Kamp (Egyesült Államok). 82 kg világbajnok: Mago- mekdham Abrazilov (Szov­jetunió). 90 kg világbajnok: Uwe Neupert (NDK). 100 kg világbajnok: Harala Buttner (NDK). 100 kg felett világbajnok- Andrej Sosian (Szovjetunió). Gerjeni MEDOSZ—Fadd 2:1 (0:1). Gerjen, 400 néző Vezette: Takács. Gerjen :Gyi- mesi — Percsi, Dudla, Sár­közi, Kiss, Klement, Vajda, Földesi, Domsa, Pesti, Soós. Csere: Ladányi, Majzer. Fadd: Soponyai — Kertész, Aradi, Oláh, Varga, Papp, Takács, Kiss, Vörös, Lam- pek, Horváth. Csere: Csapó. Nagy lendülettel kezdett a vendégcsapat, már a kezdés után több gólhelyzete adó­dott, de Gyimesi hárítani tu­dott. Ezután a hazaiak kez­deményeztek többet, de a vezetést mégis a vendégek szerezték meg. Szünet után a gerjeniek fölényben ját­szottak. Gólszerzők: Pesti, Ladányi, illetve Varga. Jók: Percsi, Gyimesi, Dudla, il­letve Kertész. Dombóvári MSC I.—Dom­bóvári MSC II. 4:1 (2:0). Dombóvár, 100 néző. Vezette: Bancsi. A DMSC első csapa­tában Foki — Horváth II., Horváth I., Szíjártó, Csatári. Vida, G. Kiss, Tóthbagi I., Németh, Banai, Porcsa ka­pott helyet. Csere: Magyar, Kövécs. Javuló játékkal biz­tosan nyert az első csapat. Gólszerzők: Porcsa 3, Csatá­ri, illetve Tóthbagi II. Kézilabda NB ii Két mérkőzésen egy pont Pécsi Zsolnay—Szekszárdi Spartacus 10:10 (5:7). Pé­csett, a következő összeállí­tásban lépett pályára a Spartacus csapata: Tóth — Simonné, Kovács, Zimmer- - mann, Gaszler, Zsinkó Sztáronszky. Csere: Kadosa, Vasadi, Engelmajer, Niki. A Spartacus csapata kezdte a játékot, de gólt csak a má­sodik percben Zimmermann révén, büntetőből sikerült szereznie. A hazaiak egyen­lítettek, Simonné gólja is­mét a szekszárdiakat juttat­ta vezetéshez. Ezután fel­váltva estek a gólok, a ha­zaiak húztak el, de Zim­mermann révén sikerült az egyenlítés. A pécsiek bün­tetőjét Tóth hárította, az ellentámadás végén Sztá­ronszky t szabálytalanul sze­relték, a megítélt büntetőt Simonné értékesítette. A 23. percben Sztáronszky révén két gólra nőtt a szekszárdi­ak előnye, amit a pécsiek csökkentettek, de az utolsó percben Zimmermann isméi kétgólos előnyhöz juttatta csapatát. A második félidőben a hazaiak büntetőből csökken­tették hátrányukat, majd kiegyenlítettek. A 3. perc­ben Simonné révén újra a Spartacus együttese vezetett. Keményen, sok esetben dur­ván védekeztek a hazaiak, a játékvezetők a figyelmez­tetéssel beérték. Az 5. perc­ben újabb büntetőt hárított Tóth, sőt két perccel ké­sőbb a kapufa segítségével egy másik hétméterest is menteni tudott. Simonné re­mek góljával ismét kétgólos előnyre tett szert a Sparta­cus. Zsinkó kiállítása után szépítettek, majd a 10. perc­ben büntetőből egyenlítettek a pécsiek. A hátralévő per­cekben tovább fokozódott a küzdelem, a hazaiak ismét emberelőnybe kerültek. A 16. percben büntetőt hibáz­tak a szekszárdiak. Másfél perccel a találkozó befeje­zése előtt Zimmermannt is­mét kiállították a játékve­zetők, de szoros védekezés­sel sikerült megmenteni Tóth kapuját a góltól. A szekszárdi csapat játékosai dicséretet érdemelnek lel­kes, odaadó teljesítményü­kért, jó védekezésükért Góldobók: Simonné 4, Zim­mermann 3, Sztáronszky 2, Zsinkó. , Tatai Rákóczi SE—Dom­bóvári Kesztyű 19:18 (8:8). Dombóvár, 100 néző, vezet­te: Bánkúti, Reispach. Dom­bóvári Kesztyű: Mosóczky — Kolossá, Szili B., Erdész, Mayer, Deli, Pataki. Csere: Maráczi, Eigenbróth, Zenka. A hazai együttes Kecskést, Baloghot és Túrit nélkülöz­ve. erősen tartalékosán lé­pett pályára, a listavezető honvédcsapat ellen. Mo­sóczky bravúros védésével kezdődött a játék, majd a másik oldalon Kolossá lövé­sét a kapufa mentette. A 3 percben Erdész révén szer­zett vezetést a hazai együt­tes. Ezután végig szakadó esőben folytatódott a játék. A 9. percben Deli révén 3:2- re, majd a 13. p'ercben Pa­taki góljával 5:3-ra alakult az eredmény. A 23. percben kétgólos előnyt szerzett a vendégcsapat, de egy perc­cel a félidő lefújása előtt Kolossá egyenlített. A második félidőben vá­ratlan fordulat következett be a dombóváriak játéká­ban. A hazaiak rossz véde­kezése folytán a Rákóczi SE szinte percek alatt el­húzott öt góllal. A 10. perc­ben már 15:10-re vezettek a tataiak. Ezt az előnyét a vendégcsapat szinte végig tartani tudta, de az utolsó öt percben hatalmas hajrát vágott ki a kesztyűgyári csapat, s a végén közel állt a döntetlenhez. A tartalékos dombóvári csapat nem játszott aláren­delt szerepet, kis szerencsé­vel az egyik pontot is ott­hon tarthatta volna a lista­vezető Rákóczi SE-vel szem­ben. Gólszerzők: Kolossá 6, Erdész 5, Mayer, Pataki 3— 3. Deli. Kerékpár A Ivoviak nyerték a Mecsek-kupát Nyolc ország huszonnégy csapatának nyolcvanhat ver­senyzője szerepelt a XIX. Mecsek-kupa nemzetközi ke­rékpárosverseny háromnapos küzdelemsorozatán. Az első napon a Pécs, Bonyhád, Szek­szárd közötti 62 kilométeres útvonalon a hármas csapat- verseny küzdelmeire került sor. Ezen a szakaszon Lvov együttese 1:24,19-es időered­ményével szerezte meg a győzelmet. A részt vevő ma­gyar csapatok közül máso­diknak a Ferencváros csapa­ta érkezett a szekszárdi cél­ba. A zöld-fehérek időered­ménye: 1:27,48 volt. A har­madik helyen az olasz SC Padovani együttese végzett, míg a Szekszárdi Spartacus csapata 4. lett. Mint ismere­tes a szövetkezeti együttesből Pálinkás sérülés, Halász László pedig a VB-n való szereplés miatt hiányzott. Az első versenynap máso­dik szakaszán a Szekszárd, Bonyhád, Mecseknádasd, Komló, Pécs közötti 92 kilo­méteres útvonalon mérték össze erejüket a résztvevők. Egyénileg Zaka István (KSI) szerezte meg a győzelmet a Ívovi Pléh Pavel és az oszt­rák Germ Werner előtt. A szekszárdi Halász Zoltán a győztessel azonos idővel, az élbollyal érkezett a célba. Liska Pál a 61.. Csákovits Fe­renc a 68., míg Szúnyogh Nándor és Bólyás Antal a 73 —74. helyen futott be. A 92 kilométeres távon négy rész­hajrát is rendeztek. Ezek kö­zül Maul Péter (PMSC) ket­tőt, Szuromi (BKV Előre), és Zajac Jurij (Lvov) egy-egyet nyert. A zobáktetői hegyi hajrában Halász Zoltán 3. volt. Csapatversenyben a kö­vetkező sorrend alakult ki: 1. Tyrolia, 2. Tipográfia, 3. SC Padovani. A Szekszárdi Spartacus csapata a 16. volt. Az első napi két versenysza­kasz összetett csapatverse­nyében első helyen a Lvov. másodikon az FTC, harma­dikon az SC Padovani együt­tesét találtuk. A szekszárdi­ak a 15. helyről várhatták a Mecsek-kupa következő napi folytatását. Szombaton az egyenkénti indításos állórajtos hegyi és csapatversennyel folytatódott Pécsett a küzdelemsorozat. Az eredetileg tervezett 5.6 km helyett csak 4,6 km-es volt a táv. és a hazai terepet jól imerő pécsi Maul diadal­maskodott. Halász Zoltán de­rekasan küzdött, és a 3. he­lyet szerezte meg a hegyi ver­senyben. Ebben a számban a csapatversenyt a Lvov együt­tese nyerte a PMSC I., és az FTC együttese előtt. A me­gyénk színeit képviselő szek­szárdi csapat 9. lett. Az egyé­ni összetett versenyben Ha­lász Zoli felküzdötte magát a 3. helyre. Délután a 162 kilométeres tömegrajtos egyéni és csa­patversenyt rendezték a Pécs, Mohács, Szekszárd, Bonyhád, Komló, Pécs útvo­nalon. A rossz idő alaposan próbára tette az időközben 78 főre csökkent mezőny tagjai­nak felkészültségét. A célba elsőnek Zajac Jurij (Lvov) érkezett, őt az olasz Moro Giovanni és Maul Péter kö­vette. A Spartacus verseny­zője, Liska Pál a győztessel azonos idővel 9.-ként haladt át a célon. Halász Zoltán is jól hajrázott, ő is a győztes­sel azonos időt ért el és az élmezőnnyel érkezett. Csa­patban ismét a Ivoviak vé­geztek az első helyen, őket a Padovani és a Pécsi MSC első csapata követte. A Szek­szárdi Spartacus tizedik volt. Vasárnap a huszonöt körös, 72 km-es kritériumverseny- nyel fejeződött be Pécsett a XIX. Mecsek-kupa nemzet­közi országúti kerékpárver­seny. Ebben a számban Bür­ger (FTC) győzött az NDK-s Lötzsch, valamint az olasz Moro előtt. Csapatban FTC, SC Padovani, Lvov volt a sorrend. A szekszárdiak kö­zül Halász Zoltán az élboly- lyal érkezett a célba, a Spar­tacus csapata pedig a 6. he­lyezést szerezte meg. A Mecsek-kupa végered­ménye. Egyéniben: 1. Lötzsch (Karl-Marx-Stadt), 2. Moro (Padovani), 3. Maul (PMSC). Halász a 6. helyen végzett. Csapatban: 1. Lvov, 2. FTC, 3. Padovani. A szekszárdi együttes a 9. helyen végzett. Ezüstérem vízilabdában Vasárnap este befejeződött az olimpiai vízilabdatorna, amely Olaszország győzelmét hozta, Magyarország a máso­dik, Jugoszlávia a harmadik és a Szovjetunió a negyedik. A magyar válogatott nagy lehetőséget szalasztott el, hogy 1973 után újból arany­érmes legyen. Az olimpiai úszóstadion es­ti programjában három mér­kőzés szerepelt, elsőnek Hol­landia—Mexikó 6:5 (2:0, 2:2 1:1, 1:2). Ezzel: 13. Kanada, 14. Hollandia, 15. Mexikó 16. Izrael. A négyes döntő utolsó előt­ti találkozóján Jugoszlávia 6:4-re nyert a Szovjetunió el­len, a negyedek: 2:1, 0:2. 2:0, 2:1. Ezután: Olaszország— Magyarország 4:4 (2:1, 0:2, 2:0, 0:1). Vezette: Exerov (bolgár), Félix (amerikai). Góldobók: De Magistris (2). Fondelli és Marsili, illetve Faragó és Horkai (2—2). Olaszország: Alberani — Simeoni, Baracchini — Mar­sili — Fondelli, De Magistris, Ghibellini. Csere: Galli és Ragosa. Magyarország: Molnár — Sudár, Csapó — Horkai, Ge­rendás, Faragó, Kenéz. Cse­re: Szívós, Somosi. Faragó akciógóljával indult a mérkőzés, aztán ember­előnyből De Magistris egyen­lített. Lendületes volt a já­ték, a szakadó eső sem za­varta a csapatokat. Felváltva estek a gólok, s a masodiK negyed 3:2-es magyar veze­téssel és emberelőnnyel vég­ződött. Ezt az előnyt a csa pat a következő játékrészben nem tudta kihasználni, egy­más után 3 kapufát is lőtt Az olaszok egyenlítettek — emberelőnyből, majd ugyan­ilyen helyzetből gólt is sze­reztek. Az eredmény 4:3 volt az olaszok javára, amikor a második negyed közepétől gólképtelen magyar csapat az utolsó játékrész közepén em­berelőnyből kiegyenlített, óriási lehetőség következett, hiszen Foridellit kiállította a jáiékvezető, de az előnyt nem sikerült kihasználni. VÉGEREDMÉNY: 1. Olaszország 3 2 1 — 15-13 5 2. Magyarország 3 1 2 — 13-11 4 3. Jugoszlávia 3 1—2 14-15 2 4. Szovjetunió 3 — 12 12-15 1 w Érdekességek a sportágak történetéből Vívás (2.) Ami Friedrich volt Pesten, Biasini Erdélyben, az volt Martinengo Nándor Pozsony­ban. Működéséről nem írtak összefoglaló történetet, pedig termében a pozsonyi nemzet- gyűlés idején korunk vezető szellemei találkoztak. Keresztessy József 1819. augusztus 7-én született Pes­ten. Elszegényedett szülők gyermeke volt és 12 éves ko­rában került a Pesti Nemzeti Vívó Intézetbe, Friedrich Fe­renc vezető mester kezébe. A vívóintézet célja ugyanis a tagoknak nyújtott vívóokta-' táson kívül az is volt, hogy szegénysorsú ifjakat képez­zen ki a vívás oktatásának ellátására. A fiatal fiú olyan ügyesnek és tanulékonynak bizonyult, hogy Friedrich már a második év végén ma­ga mellé vette segédnek. Tíz évig működött ilyen minő­ségben. A vívás minden for­télyát elsajátította. 1842. feb­ruár 4-én volt a mestervizs­gája. Közép-Európában az olasz rendszer első számú pionír­ja Luigi Barbasetti volt, aki 1893-ban telepedett meg Bécsben, és csakhamar meg­hódította az öreg császárvá­rost. 1895-ben pedig, prágai diadala után, Wiener- neustadtban is áttértek az olasz rendszerű vívásra. Sa­ját nevelésű gárdájával meg­jelent a monarchia tartomá­nyainak nagyobb városaiban és akadémiákon, ünnepi be­mutató esteken szemléltette a modern olasz vívás fensőbb- ségét a régivel szemben. Így jutott el két ízben is a magyar fővárosba. Először 1895. május 12—13- án vett részt tenítványaival — mondhatjuk bátran — az első nyilvános budapesti ví- vóvefsenyen, ahol a bécsi gárda minden dicsőséget le­aratott, csak az amatőr kard­versenynek van magyar győz­tese, IványV Gyula személyé­ben, aki a régi, virtusos ma­gyar stílusnak volt pregnáns képviselője. 1900-ban került első ízben megrendezésre a magyar tör­és kardbajnokság. A teljes mai bajnoki rendszer a ké­sőbbi évek folyamán alakult ki. így az első kardcsapat­bajnokságra 1912-ben, a tőr­csapatbajnokságra 1914-ben, a női tőrbajnokságra 1928- ban, párbajtőrbajnokságra 1930-ban, párbajtőr-csapat­bajnokságra 1931-ben és a női tőrcsapatbajnokságra 1938-ban került sor. A hazai és nemzetközi sportélet fejlődésére döntő hatást gyakorolt a modern olimpiai játékok felújítása. Magyarország — mint isme­retes —, az első perctől kezd­ve csatlakozott a játékokat kezdeményező nemzetek mozgalmához, de az első olimpián vívóküldöttséggel nem vettünk részt. Az olim­piával egyidőben megrende­zésre kerülő millenáris ver­seny ugyanis teljesen lefog­lalta az illetékes körök fi­gyelmét és így eltekintettek az olimpián való megjele­néstől. De az olimpiáról ha­zatérő atléták és úszók elbe­szélése, valamint a külföldön egyre gyakrabban megren­dezésre kerülő vívóünnepsé­gekről, akadémiákról, sőt nemzeti, csapatok közötti ví­vómérkőzésekről érkező hír­adások a hazai vívóviszo­nyokra is fejlesztőleg hatot­tak. 1920-ban, ötévi kihagyás után újra megindulhattak a bajnoki küzdelmek. A nemzetközi vívóéletbe való bekapcsolódást egyelőre akadályozta a volt központi hatalmak szövetségeseinek a nemzetközi vívóéletből való kizárása. Nem vehettünk részt az 1920. évi antwerpeni ún. csonka olimpián, sem pe­dig az időközben elhatározott Európa-bajnokságokon. 1924- ben -a párizsi kongresszuson oldották fel a kizáró határo­zatot és vették fel hazánkat teljes jogú tagként újra, a FIE tagjai közé. így mi is részt vehettünk Párizsban, a VII. olimpián. Ettől kezdve valamennyi olimpián ott sze­repeltek vívóink a többi nem­zet vívói között, és jelenleg 27 olimpiai aranyéremmel a legsikeresebb magyar sportág büszke címet viselhetjük. A vívóolimpiák mellett a már említett Európa-bajnok- ságok a nemzetközi vívóélet kimagasló eseményei. Ilyet első ízben 1921-ben rendez­tek, s minden évben meg­rendezésre került az olimpiák évének kivételével. Az első Európa-bajnokságokon — mint említettük — Magyar- ország nem vehetett részt és csak 1925-ben jelentek meg színeik képviselői. E bajnok­ságokat 1933 óta mind a négy fegyvernemben (egyéni és csapatszámokban is) megren­dezték, és 1937 óta világbaj­nokságoknak deklarálták. A nemzetközi vívótalálko­zók eredményeit a szakembe­rek nagy figyelemmel kísérik és alaposan kiértékelik. A régi időkben kialakult olasz —francia fölény a szúrófegy­verekben, valamint az elsöp­rő magyar kardhegemónia el­tűnt, az erők kiegyensúlyo­zódtak és az elsőségért elke­seredett harc folyik a részt vevő nemzetek között, ame­lyek soraiban új nemzetek is akadnak. Mindez a sportág rohamos fejlődésének bizo­nyítéka. Támad a dombóvári csapat. Szili B. (4-es mezben) lö­vését- hárítják a tataiak. Nagy küzdelmet vívtak a helyezésekért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom