Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

2 Képújság 1978. április 30. Erősödjék a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése, együttműködése! Hétfő: Francia hivatalos cáfolat, nem gyártanak neut­ronbombát, nem volt kísérleti robbantás. — Ponomarjov felszólalt a Szocialista Internacionálénak a leszerelésről Helsinkiben tartott konferenciáján. — Moróért cserébe 13 terrorista szabadon bocsátását követelték a „vörös brigá­dok”. Kedd: Leonyid Brezsnyev nagy beszéde a Komszomol kongresszusán. — Véget ért Szófiában a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának kétnapos ülése. — New Yorkban Namíbia sorsáról tárgyal az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka. Szerda: Iljicsov szovjet külügyminiszter-helyettes Pe- kingbe érkezett. — Carter sajtóértekezletén elutasította Brezsnyev javaslatait. — Dajan Washingtonban tárgyalá­sokat kezd. Csütörtök: Az afgán fegyveres erők megdöntötték Mo­hammed Daud kormányát. •— Egymilliós tömeggyűlés Ha­vannában Castro és Mengisztu felszólalásával. — Ecevit török miniszterelnök fogadta Ogarkov marsallt, szovjet ve­zérkari főnököt. Péntek: A Francia Kommunista Párt Központi Bizott­sága elemezte a márciusi választások kimenetelét. — Egye­sültek az eritreai szeparatista szervezetek, állítólag 40 000 fegyveressel új offenzívára készülnek. Szombat: Harcok a Csád Köztársaságban a felkelők és a kormány, valamint az annak segítségére siető francia erők között. — Minies jugoszláv külügyminiszter Vietnam­ba és Kambodzsába utazott. — Husszein jordániai király befejezte jugoszláviai látogatását. — Carter Camp David- ben készül fel Begin izraeli miniszterelnökkel folytatandó alkudozására. A hét 3 kérdése A Varsói Szerződés egyik új szerve, a külügyminiszteri bizottság, amely rendszeresen és felváltva ülésezik a tag­országok fővárosaiban. Most Szófiában találkozott a hét külügyminiszter. Az ülés jelentőségét az is megadta, hogy közvetlen követte Vance amerikai külügyminiszter moszk­vai tárgyalásait. Milyen határozatok születtek az ülésen? — ez a hét első kérdése. Helsinkiben a szocialista-szociáldemokrata pártok is­mert nemzetközi szervezete, a Szocialista Internacionálé kongresszust tartott, amelyre meghívták a Szovjetunió Kommunista Pártjának képviselőjét is. Milyen lehetőségek vannak kommunisták és szocialisták együttműködésére a leszerelés terén? — sokan kérdezik ma ezt a világban. A Közel-Kelettel kapcsolatos diplomáciai mozgás szol­gáltatja a hét harmadik kérdését, miután Dajan Washing­tonban, Husszein király Jugoszláviában tárgyalt. Libanon­ban pedig új kormány alakult. Sikerülhet-e az amerikai elnöknek engedményekre bírni Izraelt Begin látogatása során ? I. Milyen határozatok születtek a Varsói Szerződés külügy­miniszteri bizottságának ülésén? A nemzetközi enyhülés elmélyítéséért, szélesítéséért további erőfeszítéseket tesznek a Varsói Szerződés orszá­gai — ez volt a hét külügyminiszter szófiai tanácskozásáról kiadott közlemény első mondanivalója. A leszerelés kérdé­sei kerültek a napirend élére. Küszöbön áll ugyanis az ENSZ-közgyűlésnek a leszereléssel foglalkozó rendkívüli ülésszaka. Ennek közös előkészítése volt a szófiai ülés egyik fontos teendője. Kijelentették a külügyminiszterek, hogy az ENSZ-közgyűlésnek fórumnak kell lennie a fegy­verkezési verseny megfékezésével kapcsolatos kérdések széles körű vitája számára. Határozott előrelépést várnak a Varsói Szerződés országai a gyakorlati intézkedések te­rületén. A hét ország konstruktív módon fog hozzájárulni a rendkívüli ülésszak munkájához, kedvező és konkrét eredményeket kíván elérni. A szófiai külügyminiszteri bizottsági ülésen szó volt az európai biztonságról. Aláhúzták a részvevők annak fon­tosságát, hogy napjainkban különösen az államok belügyei- be való imperialista beavatkozás ellen kell harcolni, a fegyverkezési verseny fokozása ellen kell erőfeszítéseket tenni, s egyáltalán: az európai földrészen kialakult katonai szembenállás kiéleződését nem szabad megengedni. A bi­zalom erősítését Európában elősegítő konkrét és hatékony lépések mielőbbi megtételéért is síkraszálltak a külügy­miniszteri bizottság tagjai. Végül a közelmúltban lezajlott belgrádi találkozót is értékelték a külügyminiszterek, megállapítva, hogy annak legfőbb eredménye az volt, ami a folyamat továbbvitelére vonatkozó általános szándékban jelentkezett. Tehát Hel­sinki után jött Belgrád, Belgrádban megállapodtak a mad­ridi 1980-as értekezlet összehívásában, s így folytatódik az európai biztonság és együttműködés lehetőségeinek kere­2. Milyen lehetőség van kommunisták és szocialisták, szo­ciáldemokraták együttműködésére a leszerelés terén? A Szocialista Internacionálé túl hosszú időn át volt a szovjetellenesség és a kommunistaellenesség valóságos fel­legvára, semmint hogy egy csapásra megváltozott volna és a kommunistákkal való együttműködés új központjává válhatnék. Viszont éppen ezért is figyelemre méltó, hogy a Szocialista Internacionálé helsinki rendkívüli kongresszu­sára meghívták az SZKP-t, s annak képviseletében Borisz Ponomarjovot, a központi bizottság titkárát, 1951-ben. a hidegháború legfagyosabb időszakában alakult a Szocia­lista Internacionálé, aztóta soha sem volt bárminő kapcso­lat e szervezet és a kommunista pártok között... Valószínű, hogy a mostani kezdeményezés egyrészt a vendéglátó Finn­ország szociáldemokratáitól, illetve a Szocialista Interna- cionálé elnökétől, a nyugatnémet Willy Brandttól indult ki. János Károly spanyol király Madridban fogadta Roy Jen­kinst, a Közös Piac bizottságának elnökét. A találkozón elsősorban Spanyolország közös piaci csatlakozási kérel­méről volt szó. (Képtávírónkon érkezett) Rómában különleges rendőralakulatok továbbra is kutat­nak a terroristák által elrabolt Aldo Moro után. (Képtávírónkon érkezett) Ponomarjov figyelmeztette a kongresszus résztvevőit: a Szovjetunió meg van győződve arról, ha a legrövidebb időn belül nem történnek intézkedések a fegyverkezési hajsza megfékezésére, akkor a mulasztásért drágán kell- megfizetni. Az SZKP Központi Bizottságának titkára fel­használta az alkalmat arra, hogy megcáfolja a Nyugaton terjesztett állításokat, amelyek szerint a szovjet fegyveres erők túlságosan nagy létszámúak, túlságosan sok fegyver­rel vannak felszerelve. Ezzel szemben Ponomarjov felso­rolta a szovjet leszerelési javaslatokat. Olyan jelentős szo­ciáldemokrata személyiség, mint Palme, volt svéd minisz­terelnök, a Szocialista Internacionálé elnökhelyettese ki­jelentette, hogy a szovjet javaslatok tanulmányozást érde­melnek, a közös, szociáldemokrata-kommunista leszerelé­si lépések gondolata pedig támogatásra találhat. Palme szerint a kongresszuson elhangzott kétkedkő vélemények — mert ilyenek is voltak! — nem tükrözték a szociálde­mokraták többségének álláspontját. Nagy feltűnést keltett, hogy Ponomarjov az SZKP Központi Bizottsága nevében meghívta moszkvai látoga­tásra a Szocialista Internacionálé küldöttségét. A Pravda pedig a Szocialista Internacionálé helsinki kongresszusát elemző cikkében rámutatott arra, mekkora lehetőségek rejlenek a szociáldemokraták és a kommunisták békekez­deményezéseinek egyesítésében. 3. Sikerülhet-e az amerikai elnöknek engedményekre bírnia Izraelt? A nyugati sajtó, mindenekelőtt az amerikai lapok közléseiből olyan kép alakul ki, mintha Carter elnök a május 1-én Washingtonba* érkező Begin izraeli miniszter- elnökkel most már végleg tisztázni kívánná, mikor és ho­gyan és mennyire vonulnak vissza az izraeli erők, milyen engedményekre hajlandó a jeruzsálemi kormány? Dajan külügyminiszter a héten már erről tárgyalt. A jelek sze­rint hajthatatlannak bizonyult, e miatt a Vance—Dajan alkudozás során megállapodásra nem került sor. A véle­ményeltérések tisztázása a Carter—Begin találkozóra ma­radt. Az amerikai elnöknek szüksége van arra, hogy az iz­raeli kormányfő visszakozzék és a közel-keleti rendezés felé vezető hosszú úton az első lépések megtételére bele­egyezzék, hiszen különben nem lehet elhitetni a világgal és az amerikai szenátussal, hogy közeli volna a közel-ke­leti béke, ami nélkül viszont — nem lehet megszavaztatni a közel-keleti fegyverszállítások dolgát a kongresszussal! Akármilyen furcsán hangzik is, Carter éppen azért akar nagyszabású fegyver-, (mindenekelőtt repülőgép-)szállítá- sokat elkezdeni, mind Izraelnek, mind Egyiptomnak és Szaúd-Arábiának, mert azt mondja, hogy most már azo­kat a fegyvereket nem egymás ellen fogják izraeliek és egyiptomiak felhasználni... Carter a hét végén beterjesztette „csomagtervét” a szenátusba. Azért „csomag”, mert egyszerre kell elvetni vagy elfogadni: ha a szenátorok nem szavazzák meg az Egyiptomnak és Szaúd-Arábiának szánt repülőgépek el­adását, akkor Izrael sem kaphatja meg az ígért 200 leg­modernebb harci repülőgépet. Dajan tiltakozott a „cso­mag” ellen, az amerikai szenátus „Izrael-lobbyja” úgyszin­tén. Rövidesen eldől, hogy az elnök keresztül tudja-e vin­ni akaratát a szenátusban és a szövetséges Izrael vezetői­nél. PÄLFY JÓZSEF Tervszerűen építjük a fejlett, szocialista társadalmat Gál László SZOT-főtitkárhelyettes ünnepi rádió- és tv-beszéde Az alábbiakban közöljük Gál Lászlónak, a SZOT fő­titkárhelyettesének május 1-e alkalmából mondott ünnepi beszédét, amely elhangzott a Kossuth-rádióban és a tele­vízióban. Kedves Elvtársnők és Elv­társak! Az esztendő egyik legszebb napja május elseje, a terem­tő munka és az alkotó em­ber, a történelmet formáló munkásösszefogás nemzetközi ünnepe. Az elnyomás elleni küzdel­met, az emberhez méltó igaz­ságos társadalom megterem^- tését és felépítését zászlajára tűző munkásosztály nemes céljaihoz méltó, szimbólum­nak is beillő ünnepet válasz­tott. Az ilyenkor újjáéledő természet is jelképezi, hogy a dolgozó ember harca és keze nyomán születik az új világ. Engedjék meg, hogy az ünnep előestéjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar népköztársaság kormánya és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében tisztelettel köszöntsem hazánk dolgos népét, valamennyiüket, akik a gyárakban, a földeken, az in­tézményekben, a tervezőasz­taloknál, vagy az élet bár­mely más hasznos területén munkálkodnak mindany- nyiunkért. Üdvözlöm a holnapra ké­szülő ifjúságot, és a megérde­melt pihenés esztendeit is le­hetőség szerint tevékenyen töltő anyáinkat, apáinkat, a nyugdíjasokat. Külön köszöntöm a szocia­lista munkaverseny-mozga- lomban kiemelkedő teljesít­ményt elért és most kitünte­tésben részesült közössége­ket. Barátaink! Május első napján a világ dolgozóival együtt a magyar nép is a munkás-nemzetközi­ség vörös lobogója jegyében ünnepel. A forradalmi tűz és az igaz ügyért hullott vér szí­nének harcos egységbe tömö­rítő zászlaját magasba emel­ve, a haladó emberiség ismét hatalmas és elkötelezett se­regszemléken száll síkra a béke, a szabadság, a társa­dalmi haladás ügyéért — mondotta a többi közt, majd így folytatta: Kedves Elvtársak! A hétköznapok pezsgő lük­tetését pihenésre, kikapcsoló­dásra váltó ünnep mindig módot nyújt a számvetésre, és egy kicsit az előttünk álló tennivalók áttekintésére is. Néhány nappal ezelőtt a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága át­fogóan elemezte és értékelte a XI. kongresszuson jóváha­gyott társadalmi, politikai je­lentőségű határozatok eddigi végrehajtását és a legfonto­sabb tennivalókra irányította a figyelmünket. Már önmagában az a tény sokat mond, hogy a legtöb­ben legbensőbb magánügye­inket megillető érdeklődéssel vártuk a közleményt. Ez ért-' hető, hiszen az a vasárnap reggeli újság életünk hű tü­körképét tárta elénk. Láthat­tuk írásban is, amit nap mint nap tapasztalhatunk magunk körül. A fejlett szocialista társa­dalom közös munkánk ered­ményeként, tervszerűen épül hazánkban. A közhangulat jó, népünk egységesen támogat­ja a Magyar Szocialista Mun­káspárt politikáját. Termé­szetesen vannak kisebb-na- gyobb gondjaink, de az el­múlt évtizedek megtanítottak az igazságra, hogy az új tár­sadalom építésének útját előttünk senki sem aszfaltoz­ta ki, és ezt a munkát senki sem végzi el helyettünk. öröm és megnyugvás azon­ban, hogy mindig bizton szá­míthatunk barátainkra, a szocialista országok közössé­gére, elsősorban a Szovjet­unió testvéri támogatására, tapasztalataira. Életünk szá­mos területén érezzük a tet­tekben testet öltő nemzetközi munkásösszefogás kölcsönös erejét és hasznát. Eredményeinkre joggal le­hetünk büszkék, de elégedett­ségre mégsincs okunk. Az igaz, hogy az utóbbi években jelentékeny eredmé­nyeket értünk el gazdasági életünk, társadalmi demokra­tizmusunk, életszínvonalunk fejlesztésében, ám a szocia­lista embernek elsősorban mindig a még megoldásra vá­ró tennivalókat kell szem előtt tartania. Ilyenek pedig bőven vannak. Talán a munka ünnepén sem ünneprontás, ha kimon­dom: munkánk hatékonysága nem attól javul majd tovább, hogy egyre gyakrabban emle­getjük ezt a halaszthatatlan kötelezettséget, hanem attól, ha mindenki a saját munka­helyén megkeresi és meg is találja a cselekvés lehetősé­gét. Hazánkban ma már nem a barikádokon dől el, hogy ki az igazi szocialista ember, hogy ki á forradalmi hagyo­mányok folytatója, hanem a közéletben, a munkahelye­ken, a gépeknél és a földe­ken. Gál László befejezésül hangsúlyozta: A magyar nép, a proletár internacionalizmus és a bé­kevágy nemes eszméitől ve­zetve, mindig szolidáris volt és lesz a szabadságukért, nemzeti önrendelkezési jo­gukért küzdő népekkel, támo­gatja osztály testvéreinek igaz ügyért vívott küzdelmét. Nyolcadszor is kiválóak a dalmandiak Tegnap délután ünneplőbe öltöztek a Dalmandi Állami Gazdaság dolgozói, hogy meg­ünnepeljék nyolcadik „Ki­váló vállalat” kitüntetésüket. Az ünnepségen megjelent dr. Mentényi Miklós, az állami gazdaságok vezérigazgató­helyettese, Varga György, a MEDOSZ titkára, Bucsi Elek, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője, Barsi Mihály, a megyei tanács osztályvezető­je, valamint a társgazdasá­gok küldöttei, a meghívott vendégek. Vass István igazgató érté­kelte a vállalat 1977. évi gaz­dálkodását. Többek között el­mondotta: az elmúlt évben közel 700 millió forint lett a bevételük és ebből 163 mil­lió forint nyereség képződött, ez 40 százalékkal több mint az elmúlt évi. Ezután Varga György nyújtotta át a kitün­tetést, melyet Vass István vett át a dalmandiak nevé­ben. Az ünnepségen 56-an kap­ták meg „A vállalat kiváló dolgozója” jelvényt, ' az Ady Endre halászati szocialista brigád „A vállalat kiváló brigádja” kitüntetésben ré­szesült. Ezen felül 14-en ér­demelték ki a miniszteri ki­tüntetést és 28 brigád, vala­mint 558 dolgozó 470 ezer forint jutalmat kapott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom