Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-12 / 9. szám

e képújság 1977. január 12. Dunaföldvártól tanulni kell! A kitüntetett Hírek külföldről Meglepő tartalmú levelet kapott dr. Lakatos György, a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség elnökségének tag­ja: Roy Evans, a szervezet elnöke értesítette, az Egye­sült Államok lemondta az 1979. évi világbajnokság rendezését. — Váratlan az amerikaiak döntése, mert már híreink voltak előkészületeikről — mondta dr. Lakatos György. A lemondás következtében új és sürgető helyzet állt elő a két év múlva sorra kerülő vb színhelyével kap. csolatban. Márciusban a nemzetközi szövetség bir­minghami kongresszusán kell arról határozniuk, hogy hol lesz a verseny. * A minszki atlétikai ver­senyen Alekszandr Grigor- jev.2,26 m-es eredménnyel győzött és ezzel megdöntöt­te Valerij Brumel 16 éve fennálló európai és szovjet fedettpályás rekordját. • Január 9-e fekete vasár­napja volt a holland labda­rúgásnak, a különböző mér­kőzések színhelyein, de főleg Hágában és Utrechtben összesen 84 fiatalt tartóztat­tak le rendzavarás, rend­bontás miatt. A rendőröknek igen sok dolgot adtak a fiatal huli­gánok, akik szúró- és ütő­fegyverekkel is fel voltak fegyverkezve. • A hastingsi nemzetközi sakkversenyen, Adorján András az amerikai Kaplan ellen küzdött és döntetlent harcolt ki, Faragó viszont nem tudott megbirkózni a szovjet Szmiszlovval, veresé­get szenvedett. Újsághír: Budapesten a Népstadion sajtóépületének különtermében Jendrolovits Ferenc, a Dunaföldvári Szö­vetkezeti Sportkör elnökségé­nek tagja a Magyar Népköz- társaság Sportérdemrend bronz fokozatát kapta. Dunaföldváron a nagyköz­ségi tanács elnökének hiva­talában beszélgetünk Jendro­lovits Ferenccel, a kitüntetet­tel. Először arra kértünk vá­laszt. mi a titka annak, hogy az elmúlt néhány év alatt a dunaföldvári tanács vezetői feladták a közömbösséget és ilyen aktív támogatói lettek a sportnak. Jendrolovits Ferenc tanácselnök a következőkép­pen válaszolt: — Mi régebben is szerettük a sportot és a lehetőségekhez képest támogattuk az egyesü­letet, de akkor még nem volt olyan pénzügyi fedezet, mint most. Közben megjelent az ifjúsági törvény, melyet mi nagyon komolyan veszünk, a sport állami irányítás alá ke­rült. így ma már tanácsi fel­adat a sport sokirányú támo­gatása. Tárgyi feltétel nélkül azonban nem lehet várni, hogy sportolóink eredményt tudjanak elérni. Két fiam rendszeresen sportol és tőlük közvetlen tudom a sportolók gondját-baját. — Mivel kezdődött a mun­ka? — A legnagyobb gondot az okozta, hogy nem volt meg­felelő öltözőnk. Közös össze­fogással megépítettük az öl­tözőt. ahol a hazaiakon kívül a vendégeknek is van külön helyiség, helyet kapott a szer­tár és a fürdő. Az épület ér­téke eléri az egymillió­háromszázezer forintot. Ré­gebben a gimnázium udvarán volt egy szabálytalan méretű kézilabdapálya, azt használ­ták sportolóink. Helyette a sporttelepen az előírásoknak megfelelő méretű bitumenes pályát készítettünk, ugyan­akkor a pályát bővítettük, a kerítést kijjebb helyeztük. A pálya és a kerítés áthelyezése negyedmillió forintba került. A volt öltözőt gondnoklakás­nak alakítottuk át. Ez 110 ezer forintba került. Állami támo­gatásként 150 ezer forintot kaptunk az atlétikai pálya felújítására, korszerűsítésére. Bár az összeg nagynak tűnik, de itt is kellett komoly társa­dalmi munka, hogy elkészül­jön. — Hogy kezdődött a sport- csarnok építése? — Nemcsak az elhanyagolt sportpálya jelentett nagy gondot, hanem az is, hogy a gimnáziumnak és az általá­nos iskoláknak nincs torna­terme. 1975-ben tornaterem­építés támogatására kaptunk a megyei tanácstól 800 ezer forintot. Ez az összeg kevés volt még kisméretű torna­terem építésére is, ezért en­gedélyt kaptunk a megyei ta­nácstól — miután ismertettük terveinket —, hogy az építke­zést elhalasszuk. Többször jártunk Dunaújvárosban, ahol a Dunai Vasmű vezér- igazgatójától kértünk támo­gatást. ö ígéretet tett, s ami­ben tudott, segített bennün­ket. A vasmű tervezőirodájá­ban díjtalanul elkészítették a tornacsarnok tervdokumentá­cióját. A kivitelezési terv 4 millió felett volt. Mivel a 800 ezer forinton kívül nem volt pénzünk, ismét a megyei ta­nácshoz fordultunk. Közpon­ti alapból kaptunk 2 milliót. Még mindig kevés volt a pén­zünk, ekkor a község lakói­hoz fordultunk felhívással: kértük, támogassanak ben­nünket. A felhívásnak komoly eredménye lett, tsz-ek, válla­latok, ipari szövetkezetek, in­tézmények és még egyéni gaz­dák is adtak — ki-ki erejéhez képest. Negyedmillió forint gyűlt össze. Közben a Dunai Vasmű leszállította az épület vasvázát, majd az országszer­te híres Lieszkowszki brigád egy hétig dolgozott társadal­mi munkában a dunaújváro­siak darujával, hogy a vas­vázakat felállítsák. Itt újabb bonyodalmak akadtak menet közben, hisz 7—8 méteres alapok vannak, közben régi várpincék miatt volt olyan üreg, ahová 600 köbméter só­dert kellett beépíteni. A mun­kát a vasmű gyáregységveze­tői személyesen is ellenőriz­ték. Egyszer megkérdezték, hány dunaföldvári dolgozik Dunaújvárosban. Amikor megmondtuk, hogy 1500-an járnak naponta a községből Dunaújvárosba dolgozni, a vasmű vezérigazgatója ko­moly engedményt adott az árakból. A nagyközségi ta­nács költségvetési üzemének emberei végezték az alapo­zást, de például a szennyvíz­elvezető csatorna építését a TOTÉV emberei végezték társadalmi munkában, mely­nek értéke 350 ezer forint. Most ott tartunk, hogy áll­nak a falak, ajtók, ablakok helyén vannak, a válaszfalak vannak hátra és a belső va­kolás, berendezés. Már a bel­ső felszerelésre is történtek felajánlások. A munkásőrök már eddig is sokat segítettek, de mondták, hogy csak szól­junk; ők ismét jönnek. A Fa- és Építőipari Szövetkezet fel­ajánlotta a belső bordásfal elkészítését. Felajánlották az iskolák mellett a sportköri tagok is segítségüket. Amikor készen leszünk, egyszerre több testnevelési órát is tart­hatnak a csarnokban, mivel elválasztható rendszerrel készül. — Hallhatnánk a csarnok méretéről néhány adatot? — Az alapterület 36x18 mé­ter. Magassága 7 méter. A te­rem belső mérete 30x18 mé­ter lesz, mivel két szinten szertár, öltöző, zuhanyozó és irodahelyiség lesz. Mellette a karzaton száz nézőnek tudunk helyet biztosítani. A fűtés központi légfúvásos lesz. — Mik a következő tervek? — Annak ellenére, hogy ilyen nagy ‘kiadásaink van­nak, az idén a sportkörnek 50 ezer forinttal fölemeljük a tanácsi támogatást. Ezzel le­hetővé válik, hogy függetle- nitett ügyvezető álljon a sportkör élén. Remélem, hogy az atlétika-, kézilabda-, ka­jak-kenu, asztalitenisz- és labdarúgó-szakosztály a meg­változott körülmények között megerősödik és még jobb eredményeket ér el. Van két olyan tervünk, melyet néhány éven belül feltétlen megvaló­sítunk. Az egyik: a kajak­kenu szakosztály fejlesztése. Itt a Duna, ezt a kedvező le­hetőséget ki kell használnunk. Vannak már elgondolásaink és biztos vagyok abban, azt végre is hajtjuk. A másik ilyen régi vágyunk, hogy a sportolóknak a központban klubhelyiséget hozzunk létre. Ez az igény régi és teljesen jogos. Remélem, egy-két éven belül erre is sor kerül. — Jendrolovits elvtárs, a látottak és az elmondottak is meggyőztek arról, hogy jó helyre került a kitüntetés, ki­érdemelte azt. Engedje meg, hogy gratuláljunk és további sikereket kívánjunk. — Köszönöm, de hadd je­gyezzem meg; az eredmény nemcsak az én érdemem, a kitüntetésben a nagyközségi tanács és az egész község munkájának elismerését lá­tom. Igyekszünk úgy dolgoz­ni a jövőben is, hogy mun­kánkkal mindenki elégedett legyen, hogy a fiatalság egy­re jobb, kulturáltabb körül­mények közt sportolhasson. Foto: G. K. \ s Közgyűlés a Dombóvári Tsz SK-nál „Nincsenek alapvető problémák” A Dombóvári Termelőszö­vetkezeti Sportkör is meg­tartotta közgyűlését. Az el­nökség beszámolóját Pecznik János, a sportkör elnöke is­mertette. Bevezetőjében el­mondta: mivel nemrég kap­csolódott be a sportmunká­ba, voltak kisebb-nagyobb fennakadások, de az elnök­ség segítséget nyújtott ne­kik, így sikerült a kitűzött feladatokat végrehajtani. A sportkör két szakosztálya közül először a lovasszakosz­tály munkáját értékelte. Hangsúlyozta: a szakosztály mindössze hároméves múltra tekint vissza, a legnagyobb feladat a versenylovak be­szerzése és felkészítése volt a különböző versenyekre. Kü­lön említette az elmúlt évben nagy sikert aratott dombó­vári napok lovasprogramját, melynek szervezésében Fe­hér István, a lovasszakosz­tály edzője végzett nagy munkát. A kétnapos rendez­vény nagy közönségsikert aratott a városban. A szak­osztály már akadály, és fo­gathajtóversenyen is szere­pelt, sőt helyezést is ért el. A mindössze öt aktív ver­senyzővel működő szakosz­tály — a körülményeket fi­gyelembe véve — elismerés­re méltó munkát végzett. A sportkör elnöke a labda­rúgó-szakosztályról megálla­pította: újonc létükre a me­gyei I. osztályban jól helyt­álltak és ebben része van Egyed Lehel edzőnek, vala­mint a játékosoknak, akik lelkesen küzdöttek, ezzel el­ismerést szereztek a tsz- sportkörnek. Elismerőleg nyilatkozott a labdarúgókról, akik kivették részüket a tár­sadalmi munkából is, dol­goztak a pálya javításán és azon, hogy legyen öltöző. Az elnök végül érintette a tö­megsportot, ahol még komoly feladataik vannak. Sajnálat­tal állapította meg azt is, hogy káderképzés területén is sok a tennivaló, az edzői és játékvezetői tanfolyamra senki nem jelentkezett. „ Koch Antal főkönyvelő, mint a számvizsgáló bizott­ság elnöke, ismertette a jport­kör anyagi helyzetét, vala­mint az idei évre tervezett kiadásokat, bevételeket. A felszólalók közül Egyed Lehel sajnálattal állapította meg, hogy a vezetőség nem hívta meg a másik három dombóvári egyesület vezető­it. Labdarúgóiról kijelentet­te, elégedett és — amennyi­ben ilyen lelkesek maradnak játékosai — akár az első tiz között is végezhetnek. Fe­hér István, a lovasszakosz­tály munkáját boncolgatta és mint mondotta, csak a kö­vetkezetes, jó munkával le­het biztosítani a város szó­rakozását, sportélményét. Somogyi György, a sportfel­ügyelőség vezetője a labda­rúgók jó helytállásáról be­szélt. de felhívta a figyelmet, az ifjúsági csapathoz feltét­len szükséges szakképzett ed­ző. Szabó István, a labdarú­gócsapat kapitánya játékostár­sai nevében mondott köszö­netét a termelőszövetkezet elnökének, vezetőinek a tá­mogatásért és kérte, találja­nak lehetőséget a személyes kapcsolatok elmélyítésére. A termelőszövetkezet elnöke: Szőke Géza is felszólalt, ki­jelentette: nincsenek alap­vető problémák, de még jobban is mehetnének a dol­gok. Mint mondotta: célul tűzték ki, hogy többet fog­lalkozzanak a sportolókkal. Beszélt a játékvezetésről, arról a néhány szurkolóról, aki nem tudja fékezni indu­latait, majd közölte: a ter­melőszövetkezet a jövőben is — anyagi erejéhez mérten — támogatja a sportkört. Sakktörténeti jelentőséggel bíró esemény zajlott Kalo­csán, amikor — Európában első helyen — megalakult a Magyar Eszperantó Sakk­csoport, melynek neve esz­perantó nyelven: „Esperanta Sak-Grupe Hungara”. (ESGH). Az alakuló közgyűlésen, — mely 41 tag képviseleté­ben mondta ki a megalaku­lást —, részt vett Ladisláv Fiala, a Nemzetközi Eszpe­rantó Sakkszövetség titkára. A Magyar Eszperantó Szö­vetséget Fenyvesi Ervin és — a „Hungara Vivo” eszpe­rantó folyóirat szerkesztője — Szekeres József, a Magyar Sakkszövetséget Karakas Éva nemzetközi mester kép­viselte. A közgyűlés jóvá­hagyta a működési szabály­zatát, és megválasztotta a héttagú vezetőséget. A tisz­teletbeli elnöki tisztségre Barcza Gedeon nemzetközi nagymestert kérte fel. Elnö­ke dr. Németh József (Ka­locsa). A csoport 41 tagja kö­zött van Portisch Lajos nem­zetközi nagymester, Karakas Éva nemzetközi mester, dr. Négyesy György mester, Fleck Ferenc és Szöghy Jó­zsef feladványmesterek, és számos magasabb minősítésű sakkozó. Tolna megyét öt tag kép­viseli, közülük Halmai László a vezetőség tagja, és összekötői szerepe is van a csoport és a Tolna megyei tagok között. Az érdeklődők őt keressék fel, és a szüksé­ges felvilágosításokat meg­adja. A hivatalos program után versenyekkel folytatódott a találkozó. Feladványverseny Fleck mester munkáiból, me­lyen Uzner Árpád (Tenge- lic) 2. helyezést ért el. Vil­lámverseny, nyelvi verseny, valamint Karakas Éva nem­zetközi mester szimultánja tette élvezetessé és kellemes­sé a két napot. A csoport rendkívül sok programot kí­nál jelenlegi és leendő tag­jainak. Tervezi egy nemzet­közi csapat levelezőverseny kiírását, egyéni nemzetközi versenyre való nevezést. Nyelvtudás szerzéséhez sakk­szakszótár kiadását tervezi. 1978-ban Kalocsán kívánják megrendezni az eszperantó­kongresszust. Ezeknek a ter­veknek résztvevőiként és segítőiként várja a csoport újabb tagjait, akik a sakkot és az eszperantót szeretik, és művelik. Az épülő tornacsarnok A labdarúgók egy csoportja a közgyűlésen. Fotó: Tillinger Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom