Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-26 / 253. szám
1976. október. 26. ^PÚJSÁG 3 Szervezeti egység — politikai erő A kis létszámú alapszervezetek helyzete i. P ártunkban a szervezéspolitikai intézkedéseket mindenkor alárendeltük a politikai célszerűségnek, az olyan objektív tényezőknek, melyek hatnak a párt vezető szerepének érvényesítésére. Lényegében ez a törekvés fejeződik ki a módosított szervezeti szabályzatban. Ugyancsak ez fogalmazódik meg a XI. kongresszus azon határozatában, hogy „a nagyobb alapszervezetek létrehozásával meg kell szüntetni a szétaprózottságot minden olyan helyen, üzemben, községben, hivatalban, ahol ez szükséges és feltételei is megvannak. Ezzel is növelni kell a kommunisták akcióképességét, befolyását”. A Központi Bizottság titkárságának 1976. augusztus 30-i határozata ennek végrehajtására szolgál fontos iránymutatásként. A 10 fő alatti taglétszámú alapszervezetek országosan mintegy 13 százalékot képviselnek az alapszervezetek összlétszámán belül. Hozzájuk tartozik a párttagság közel 4 százaléka. Ezek az alapszervezetek nagyobb arány, ban a különböző hivatalokban, intézményekben, szövetkezetekben, községekben, valamint a közlekedés és kereskedelem területén működnek. Számuk és arányuk területenként jelentős változásokat mutat. Fenntartásukra, megszüntetésükre, illetve újak létrehozására országos viszonylatban az utóbbi években különböző tényezők hatnak: mindenekelőtt annak az elvnek helyes és következetes alkalmazása, hogy a köz- igazgatás községi szintjének átszervezésével a társközségek ne maradjanak politikai irányítás nélkül. Azonban az új, alacsony taglétszámú alapszervezetek létrehozását nem minden esetben a helyesen értelmezett és alkalmazott politikai célszerűség határozta meg; helyenként félreértelmezve a párt felépítésének területi — üzemi elvét, arra törekedtek, hogy minden termelési ágazatban, a legkisebb hivatali egységben legyen egy-egy alapszervezet; más területeken — különösen a Politikai Bizottság 1972. márciusi határozatai után — azért bontottak meg alapszervezeteket, hogy növelve az alapszervezetek számát, létrehozhassák a községi,- üzemi pártbizottságot, vagy pártvezetőséget, gyakran azzal az elgondolással, hogy így tehermentesítsék a járási, városi apparátust; a legnagyobb problémát az okozza, hogy az e kategóriába tartozó alapszervezetek létrehozása után nem mindenütt segítették és irányították szervezeti és politikai megerősítésüket. Holott számtalan a példa, hogy ahol fenntartásuknak egyéb feltételei és reális indokai is megvannak, céltudatos munkával ezek az alapszervezetek is életképes és hatékony pártszervezetekké válhatnak. Az alacsony taglétszámú alapszervezetek helyzetének megítélésénél abból az elvből helyes kiindulni, hogy a párt valamely szervezeti egységének politikai erejét, tekintélyét, befolyását és munkájának hatékonyságát alapvetően nem a taglétszám adja. A korábban folytatott vizsgálatok igazolják, hogy a pártmunka javítására tett intézkedések — különösképpen a Politikai Bizottság 1972. decemberi, az alapszervezeti munka fejlesztésével kapcsolatos határozatában foglaltak megvalósítása e területeken is eredményeket hozott. Rendszeresebbé vált a szervezeti élet, aktívabb a párttagok munkája. Szélesedett a pártmegbízatások köre, tartalmasabbak a taggyűlések, a tagfelvételi munkában is mutatkozik némi előrelépés. A szervezeti megerősítésükben és a tartalmi munka javításában elért eredmények mellett az alapszervezetek nagy részében azonban számottevő gondok is jelentkeznek. A pártmunka hatékonyságát, a pártélet rendszerességét főleg a „mesterkélten” létrehozott alapszervezetek jelentős hányadában gyengének lehet minősíteni. Munkájukban sok a formális vonás, nem találják helyüket a terület politikai irányításában, környezetükre jelentősebb politikai hatást gyakorolni nem tudnak. Még jelentősebbek a gondok azokban az alapszervezetekben, ahol az amúgy is kevés számú párttag „szétszórt” munkahelyen dolgozik. A párt vezető szerepének minden területre kiterjedő érvényesítéséből kiindulva tehát elejét kell venni a szervezeti egység indokolatlan megbontásának, végrehajtva a XI. kongresszus ezzel kapcsolatos határozatát. Ahol ez szükséges, meg kell teremteni a párt szervezeti erejének megfelelő összpontosítását. Területi pártszerveinkre és az érintett alapszervezetekre ezzel kapcsolatban három feladat hárul. Ahol ez szükséges, el kell végezni az alapszervezetek összevonását, másrészt ki kell dolgozni a továbbra is indokoltan fenntartott alacsony létszámú alapszervezetek szervezeti, politikai és kádermegerősítésének feladatait. Végül a helyi viszonyoknak megfelelően meg kell határozni az újonnan alakítandó alacsony létszámú alapszervezetek létrehozásának feltételeit. DR. LATOS ISTVÁN (Folytatjuk). Közös vállalkozás A CSEMEGESZŐLŐ DUMFMRON „Kívánatos, hogy a különböző társulásokban, termelési rendszerekben az agrár-ipari egyesülésben alakuljon ki az állami gazdaságok, a mezőgazdasági szövetkezetek. a feldolgozó, ellátó és szolgáltató vállalatok szervezett együttműködése.” (Részlet: a mezőgazdasági szövetkezetek III. kongresszusa állásfoglalásának kialakításához adott TOT-ajánlásból.) Magyarországon ma 266 szövetkezeti társulás, közös vállalkozás van. A közös vállalkozás tevékenységét működési szabályzat alapján folytatja. Szervei: az igazgató tanács, az igazgatóság és az ellenőrző bizottság. A közös vállalkozásban együttműködő tsz-ek a vállalkozás vezetésében, ellenőrzésében és irányításában az igazgató tanácsba küldött tagjaikon keresztül vesznek részt. A közreműködés mértékét, módját, a nyereségben vagy a veszteségben való részvétel arányát közös megegyezéssel állapítják meg. A vállalkozás a téeszek hozzájárulásával kapott, valamint saját eszközökkel dolgozik. A dunaföldvári közös vállalkozás főkertészével, Miru Sándorral beszélgetünk, a gazdálkodás e sajátos formájáról. — Mikor, milyen körülmények között alakult meg a közös vállalkozás? — 1961-ben, a négy helyi termelőszövetkezet elhatározta: nem külön-külön, hanem együtt, egy tagban szőlőt telepít. A téeszek 9 millió forintot adtak össze, és 162 hektáron középmagas és magas kordonon Chasselast (saszlát), szőlőskertek királynőjét, Afuz Alit, Csabagyöngyét, Glória Hungáriát, Itáliát és néhány más csemege- és borszőlőfajtát telepítettek. Az étkezési szőlő zöme a budapesti piacokra kerül. — Az alacsony kordon, a 180-as, 240-es sortávolság a hatvanas években a legkorszerűbbnek számított. — Akkor igen, ma már nem az. A technikai feltételekhez igazodva szélesítjük a sorokat, és alkalmazzuk a legújabb metszési eljárásokat is. A művelésmó- don változtatni lehet, de a tőkéket a helyükről elmozdítani nem. Idén mind a 162 hektár fagyot kapott, és három alkalommal pusztított a jég. — Miért fagyveszélyes, jégverte területre telepítettek? — Amikor 1965-ben a vállalkozáshoz kerültem, már minden tőke a helyén állt. Kedvezőtlen fekvésben a fagyérzékeny csemegeszőlő nem képes azt a termésátlagot produkálni, amelyet jó adottságok mellett. Pedig gerincvezetékes öntözőtelepünk is van, de használni tív évből maximum két évben tudjuk. A szőlőt egy bizonyos közgazdasági határ alatt öntözni nem érdemes, s a mi szőlőnk — az állandóan ismétlődő elemi csapások miatt — ez alatt a határ alatt van. Az öntözőberendezés akkor üzemel majd gazdaságosan, ha a Virágzó Tsz a szőlőterület mellett kertészetet létesít. — Tizenöt év alatt mi változott lényegesen? — Amíg nem fordult termőre a szőlő, különböző melléküzemágakból tartottuk fenn magunkat; baromfitelepünk, fuvarozó, parképítő részlegünk, gépműhelyünk volt. Melléküzemre ma már nincs szükség: másfél évtized alatt a közös vagyon 17 millióra nőtt. — Milyen kötelezettségei vannak az alapító tsz- eknek? — Munkaerőről kell gon- doskodniok — a 35—40 állandó munkás javarésze tsztag —, s olyan gépeket biztosítani, amelyet a vállalkozásnak megvenni nem érdemes, mert csak kampány- munka idején van rájuk szükség. — Hogyan osztoznak a nyereségen, vagy a veszteségen? — Veszteségen eddig osztozni még nem kellett. A nyereséget minden tsz vagyoni hozzájárulása alapján kapja. A 16 tagú igazgató tanácsnak nem könnyű a dolga, hisz a közös vállalkozás egyetlen növényi kultúrára épül, s így a termésingadozást, az elemi csapásból eredő kórt más üzemagakból pótolni nem lenet. — A közös vállalkozás jobb körülmények között dolgozik, mintha például va. lamely tsz üzemága lenne? — Igen, hisz a nagy teljesítményű speciális gépeket gazdaságosan kihasználni csak nagy területen lehet. A közös vállalkozás gépparkja — csaknem minden gépet saját erőből vásároltunk — minden igényt kielégít. Ha például szorít az idő, a permetezéssel két nap alatt tudunk fordulni. (dvm) S AZZAL KEZDEM, hogy nem kellett tűvé tenni miattuk a lakhelyüket. Vannak családok, melyek nem tudnak ismeretlenségbe rejtőzve élni még egy olyan ötezer lelkes nagyközségben sem, mint Simontornya. Mi teszi nevezetessé, a nem törzsökösen idevalók előtt is egycsapásra ismertté ezeket a családokat? Ne számítson senki a szenzár ció erejével ható indoklásra. Hírnevüket a munkáscsalá- dok munkával szerzik, azzal tartják meg és azzal gazdagítják, sokszor még azután is, hogy az obsitot jelentő nyugdíj a kezükbe kerül. * Baum Károly lakatos 1921- től 57-ig dolgozott a Simon- tornyai Bőrgyárban, ahova bejutni és ahol megmaradni az idő tájt távolról sem volt olyan könnyű dolog, mint manapság. A középtermetű, derűs kedve, arany keze miatt népszerű ember öt gyermek apja volt, s akár lázadt, akár nem, az egy keresőre nehezedő terhek miatt, dolgozott derekasan, s mert úgy látta, hogy azé a biztosabb jövő, akinek szakma van a kezéBaum István és Ferenc: — Apánk nagyon szeretett bennünket. ben, szakmunkásokat nevelt a fiaiból. István, a legidősebb fiú — aki negyvenegy évvel ezelőtt lépte át először a gyár küszö- bát —, esztergályos. Ferenc, az utána következő, asztalos. Károly a villanyszerelést ta- 'nulta ki és Laci a víz- és csőszerelést. A Baumök közül egyedül az ötödiknek született lány, Margit nem dolgozik a bőrgyárban. A fiúk közül háromnak a felesége is itt keresi a kenyerét, s gyerekeik közül is itt akar megtapadni három. MŰSZAK UTÁNRA szólt a randevúnk Károly új lakásába és mit tagadjam, a testvérek sokkal inkább örültek a soron kívüli együttlét lehetőségének — annak, hogy megszemlélhetik kedvükre a gyönyörű fészket —, mint az újságíró érdeklődésének. Laci, akin rajta maradt a kisfiú korában kapott Buci becenév, órák múlva is bizalmatlanul nézeget bennünket. — Nem értem mit akarnak, nagyon hétköznapi a mi életünk. Dolgozunk, s ami idő marad, az a családé — mondja többször. Buci hasonlít leginkább a papára, aki nem szerette a fölösleges beszédet. „Dologra, dologra gyerekék!” S a gyerekek ma, dere-' sedőn is fiúi tisztelettel idézik apjuk alakját. — Nálunk nagyon kellett a pénz — vált emlékezőre a legidősebb testvér hangja. — Sokan voltunk az egy keresetre, és akkor lett könnyebb, amikor lassan mi is oda tudtuk tenni a keresetünket a család asztalára. — Emlékszel hányszor mentünk vagont kirakni 10 filléres órabérért? — Hát a ház, ott a Temető utca 328-ban! Később meg az Oncsa-telepen. ELKOMOLYODNAK az arcok. A Temető utcai földes, szoba-konyhás lakásban legfeljebb lázas állapotban álmodhattak szülők és gyerekek olyan családi fészekről, mint amilyen most valahá- nyuknak van. — Ez most mindegyikünkénél szebb, — jelenti ki mély meggyőződéssel Ferenc, és szóba kerül, hogy sokat segédkeztek a társulásos alapon épített, két szinten elhelyezkedő lakás építésében. NAPJAINKBAN annyi riasztó történetet hall az ember családok széthullásáról, szülők és gyerekek, testvérek és testvérek között dúló perpatvarokról, melyeknek bírói pulpitusról elhangzó ítéletek vetnek véget, ha véget vetnek. Jólesik hát azt hallani, hogy a Baumok — akik a hazulról hozott kollektív szellemet labdarúgókként is nélkülözhetetlen életele- müknék vallották — ott segítették egymásnak, ahol csak lehetett. Buci — aki szófukarsága ellenére született optimista — megvásárolt egy romos házat. Mondhatott volna bárki bármit, akkor is megvette volna, mert meglátta a romokban, hogy mit lehet kihozni munkával a szemre nem valami vonzó hajlékból. — Ha azt látná! — veti közbe Károly. — Mindent ő csinált! — Az ám, három testvérével, meg a kőműves unoka- öccsével — hárítja el a dicséretet a címzett. Laci, az unokaöccs szerény mosolyt engedélyez magának, aztán megint csupa szem, csupa fül. Látnivaló különösebb firtatás nélkül, hogy szereti is, tiszteli is az öregeket. Nem tudom elképzelni, hogy adódhat olyan probléma ebben a családban, ar»it ne nyíltan és higgadtan beszélnének meg. Azt mondják az apák, tulajdonképpen soha sem bánták meg, hogy nem vettek búcsút a bőrgyártól, bár a fiatalkori jövés-menésnek van egy olyan haszna, ami megbecsülendő, mert „aki ésszel jön-megy a világban, és nemcsak a pénze után fut, rengeteget tanulhat”. TANULÁS. Baum Katica — István bácsi asszony leánya — bőripari technikus. Meggyőződésem, hogy nem lett volna azzá, ha a Baumok élete, neve nem kapcsolódik a bőrgyáréhoz. Laci, a kőműves is a mesterségében dolgozna inkább, s nem anyagraktárosként, ha nem azt látja, hogy a magukat megbecsülő, jó munkásokra nagy szüksége van az üzemnek. Úgy beszélgetünk a hűségről, hogy nem mondjuk ki a nevét. Pedig a Baumoknak ez is életelemük. Karcsi próbálkozott kétszer kiszakadni innen. S ő mondja, hogy „mint a földobott kő, visszahullott” ide, de soha nem fájlalta. Szeretett volna elektromérnök lenni. Három kenyérkereső volt már a családban, elvégezhette a polgárit, aztán szakérettségizett is, de kultúrmérnöki karra vették föl. Ahhoz nem volt kedve. S most nincs benne mákszemnyi keserűség, hogy megmaradt villanyszerelőnek. Feri bácsi rövidesen megkapja — a törzsgárda magvát alkotó — idős szakiknak kijáró aranygyűrűt. Ebből négy már bizonyosan a családba kerül. Eszmeileg öt, mert „a fater is kiérdemelte”. Csak egy évig pihent, egy évet élt nyugdíjasként. Évtized múltán utánament a mama is. De sokat tudna pedig beszélni a vele egyívású munkásasszonyok életéről! A nagymama előtt Feri bácsi Laci fia se igen merné mondani, Kati bőripari technikus. Károly soha nem bánta meg, hogy villanyszerelő maradt. hogy neki „már nem elég” a havi 3500 forintos kereset. E dologban a nagybácsik az engedékenyebbek, szaktárs- módon megértőbbek. Pista bácsi ugyanakkor már majd egy emberéletet végigdolgozott és ma, 2800 forint a fizetése. a vendég tisztelte meg a házigazdákat, hanem a házigazda a vendéget azzal, hogy szívesen látta. MIT MONDHATNÉK... Ez az a méltóság, ami előtt meghajthatjuk a fejünket. Bau- mékra rátalálva! Hiába várom a fiatalokat kiokító tanmesét, ami így kezdődik: a mi időnkben fiam..., s folytatódik azzal, hogy a munkásembernek nemigen lehettek igényei, mert örült, ha állandó munkát talált és mint eresz aljához fecs»ke a fészkét, odatapaszthatta a maga kis küzdelmes életét valamelyik ipari üzem életéhez. * Saját termésű újbor és fes- tenivalóan szép alma az asztalon a vadonatúj bútorok illatát lehelő lakásban. Másutt is fogadott már ugyanez a kép, de valahogy más volt a kínálás és az időt kitöltő beszélgetés. Itt, jöttével nem LÁSZLÓ IBOLYA A két Laci — nagybácsi és unokaöcs.
