Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-03 / 78. szám
Egyidősek a szabadsággal Tv-napié Krimi a divat r FiataloEfc. 1945-ben születtek, akkor, amikor már nem dörögtek a (fegyverek. Így a háborút az idősebbek elbeszéléseiből, iskolai tanulmányaikból, történelemkönyvekből ismerik. Egyidősek 'hazánk felszabadulásával. Mit jelent most 30 évesnek lenni? Hogyan éreznek, gondolkodnak a mai 30 évesek? Nem kell rettegni o Kappel István, középmagas, szemüveges fiatalember, 1945. február 1-én született. Pápán. A Szekszárdi Nyomdában gépszedő. — Az ünneplések juttatják eszembe, harmincéves vagyok. Gyakran gondolok arra, mi lenne, ‘ha 1945 előtt, vagy később szüleiek. A múltról ritkán hallok csak, de ahhoz, hogy a jelent becsülhessük, tudni kell a múltról is. Most sokkal könnyebb 30 évesnek lenni, mint a felszabadulás előtt. Amikor a kislányom született, kettős öröm ért, az albérletből új lakásba költözhettünk. A gyerekeinknek mindent megadhatunk, amit csak kívánnak, ök a legdrágább játéknak sem tudnak úgy örülni, mint ahogyan mi az olcsónak örültünk. Nem vagyok elégedett ember, mindig a többre, a jobbra törekszem. Akinek gyereke van, annak gondolnia kell a jövőre! Ügy érzem, a legtöbb, amit az elmúlt harminc évtől kaptam, az a tudat, hogy békében élhetek. Nem kell attól rettegnem, hogy mindaz, amit eddig elértem, pillanatok alatt szertefoszlik. Van szép ' Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának a Szovjet irodalom című folyóirat első magyar nyelvű számában megjelent üdvözletét közli legfrissebb számában a Lityeraturnaja Cazeta. „Hatalmas politikai és termelést fellendülés légkörében köszönti a szocialista Magyarország nemzeti ünnepét, a fasiszta iga alóli felszabadulás 30. évfordulóját” — írja a szovjet irodalmi hetilap. otthonom és munkám, amit szívesen végzek. 'Biztosítva látom a jövőmet, s úgy érzem, életünkből a háború ki vaq zárva. Bíznak Bennem, megbecsülnek Lőrincz Lajos 1945 március 4-én, Dunaszentgyörgyön született. A szekszárdi Béri Balogh Ádám Mezőgazdasági Termelőszövetkezet traktorosa, két gyermek apja. A múltat nem tudja elképzelni, ritkán gondol arra is, hogy egyidős a szabadsággal. — Az embernek életcélja, van, ebben a szakmáiban kezdtem, ezt akarom csinálni, ameddig csak lehet, amíg a tsz-nek szüksége van rám. Átlagkeresetem 4500 forint. A változást a fejlődés hozza magával. Nem könnyű harminc évesnek lenni, de nem is olyan nehéz, mint a szüleimnek volt. Nekem háromévesen egy pár cipőm volt, a kislányomnak három pár van. Az édesapámnak nagyon sok mindenről le kellett mondania, amíg felépült a lakásunk, én már könnyebben építkezem, hiszen OTP-kölcsönt is kapunk, meg szociális kedvezményt A fiamnak pedig már biztosan nem jelent gondot a házépítés. Elég sokat hallottam arról, hogy régen nem volt becsülete a munkának, nem becsülték a mun- kásembert. Becsületesen dolgozom, nincs is problémám a munkahelyemen, jól megfizetnek. Jelenleg a tsz bérbe adta a traktorom, én is a TOTÉVA Lityeraturnaja Gazeta egy másik teljes oldalát ezen a héten a magyar irodalomnak szenteli. Közli Simon István írását, Vészi Endre. Rab Zsuzsa, Cseres Tibor nyilatkozatát, Somlyó György és Székely Dezső egy-egy költeményét, beszámol a budapesti színházi élet újdonságairól, a Szépirodalmi Könyvkiadó és az Európa Könyvkiadó terveiről. nél dolgozom. Ha egy hónapig nem megyek be a tsz-irodára, akkor sem keresnek, mert tudják, hogy nem kell a körmömre nézni. Bíznak bennem és becsülnek. Ez nagyon sokat je-; lent nekem. Belső kötelezettség: példát mutatni Lajkó Ferencné 1945 május 19-én született A Korzó áruház konfekcióosztályán eladó. Kis termetével eltűnik a ruhák között, ha látja az ember, tizenévesnek gondolná. A háborúról semmi nerp jut eszébe. A vevőket szereti és bízik abban, 60 évesen is szeretni fogja őket, csakúgy mint a szakmáját amit „örökségként”, a családiból hozott magával. — Szerencsés embernek tartom magam — mondja. Nyugodt kiegyensúlyozott gyermekkorom volt. A múltról csak annyit tudok, amennyit csendes téli estéken a szüleim, főként az édesapáim meséltek. Örülök, hogy most vagyok három. ii»céves. Soha nem gondoltam arra, hogy valaha nekem is háromszintes házam lesz. Egy-két év múlva pedig felépül. ki is tudjuk fizetni. Ha megkívánom a banánt, vagy narancsot ennék, megvehetem. De akkor sem jövök zavarba, ha ötszáz forintba kerül az a pulóver, amit viselni szeretnék. Férjemmel mindketten dolgozunk, szépen keresünk, színházba járunk, mert van színházbérletünk. A szüleim ezt elképzelni sem tudták. Néha arra gondolok, hogy nemcsak a társadalom változott meg, vele együtt az emberek is megváltoztak. Régen nem törődtek ennyire egymással és nem is segítettek ennyit egymásnak az emberek. A gyerekemnek is sokkal többet megáldhatunk, mint amennyit a szüleim kaphattak. Ügy érzem, az, hogy most vagyok harmincéves, kötelezettséget ró rám. Szép és nehéz feladatot: példát mutatni az ikúmjbk jövő fiatal nemzedéknek. segítem őket, hogy folytatni, tudják azt a munkát amit m1 kaptunk örökül, s nekik hagyunk. Száz éve született Edgar Wallace; ünnepeljük csak meg, instákxm. Wallace neve ugyan egyetlen jóravaló irodalomtörténetben sem található, de ki kéri ezt számon? Wallace, mint még annyian mások, a jóval gyatrábbak, tömegigényt elégített ki, s ha manapság tán apadna az igény, megpróbáljuk mesterségesen is fenntartani. A tv krimi-kínálata ellen igazán nem lehet kifogás, tessék, lehet válogatni. Minden műfaj jó, ezt már Voltaire is megmondta. Természetesen a krimi is, illetve az, amit fénykorában még de- tektívregénynek hívtak, s a szerzők között olyan névvel i6 találkozunk, mint Dosztojevszkij, mert ugyan mi más lenne a Bűn és bűinihődés, a Karama- zav testvérek, vagy a A félkegyelmű, mint végsőkig hajszolt bűnügyi történet, mégpedig olyan fokon, hogy bűnüldözők, ideggyógyászok egyaránt haszonnal forgathatják, miként ezt már annyiszor megállapították. A műfaj azonban felhígult, s aki Rejtő Jenőt, vagy akár a mégis csak jobb Wal- lace-t olvasva Dosztojevszkijre gondol, — Conan DoyLe-t, aki viszont jól tudott írni nem is említve —, tévutakon bolyong, a távolság ugyanis -felmérhetetlen köztük. Ami Dosztojevszkijnél sors és lélek valósága, a kézenfekvő és titokzatos, az egészséges és beteges lélek mélyén lejátszódó tragédia, az gyengécske követőinél jól-rosszul összetákolt történet lesz, story, amit visszafelé kell kitalálni, a szerző ugyanis a gyilkos és áldozat végeredményéből halad egy aiapszituá- cióhoz, ami vagy jó, vagy nem jó. Wallace filmjének, amivel a .klasszikus” szerzőre kellett emlékeznünk, legalább valami vékony lélektani alapja van: a fejvadász idegbeteg angol főúr, aki kazamatáiból titkos szervezetet irányit. A lélektani alap a hóhér-ős, az agyafúrt főúr ideálja, akinek minden tettét, illetve rémtettét igyekszik utánozni. S közben felvonul a vadro-j mantikát is meghazudtoló rémeik, árnyak, kísértetek, ször-- nyetegek egész sora (18 évért felülieknek, nem mintha nekik jobb lenne az idegzetük), s it6 van természetesen a szabóreklám eleganciája mesterdetek-f tív is, aki megfejti a 'nagy talányt, s természetesen elnyeri méltó jutalmát. Éljen az ifjút póri , 4 Nem Is a legrosszabb, mond* hatjuk rezignálton, mert műt szóljunk Maigret vitathatatlan) logikája után halovány nyu«f gatnémet másolatához, a FelHg ügyelőhöz? Ki a gyilkos? — teszik fel a felügyelőnek a kór» dést, aki természetesen azon» nal megfejti, s valójában nine#?, is nehéz dolga. Mindig azjg akiről a szerző eleve eltereli»:, figyelmet, még akkor is, ha eb gyilkosság ténye tökéletesen lo»’ gikátlan. Például húsvéti kriai minkben a divatos színésznőkét felvonás között megöli sje férjét, mert ugyebár ez a leg-*' egyszerűbb módja annak, hogyt; megszabaduljon tőle. A néző mihelyt kérdez valamit* össze»?. omlik az író egész konstrufc»' ciója, tehát nem szabad kér-- dezni semmit. Például azt£ hogy miért lett a feleségei;', miért nem válik el tőle, stb. Éjit kell fogadni a tényt, s nyomortv kell követni a hajszát az áriát*?'' lan fiú után, holott a leg»' együgyűbb néző is tudja, hogy»' nem ő a gyilkos^ egyébkén» nem üldöznék. S Bt már baj; van. Mert a néző legszeré» nyebb kombinsatív képességé» is kétségbe vonják, s szerepé mindössze annyi, hogy végig-* nézheti egy ál-szituáció ál-fej» leményeit. Ez pedig még a fe». lületi izgalmakhoz is kevés. I Sok hát a krimi? A csudá tudja. Inkább azt mondhatjuk^ sok a rossz, ötlettelen krimi, j Cs. L. ! A Lityeraturnaja Cazeta magyar oldala A németek ellen fordítottuk a fegyvert A 6. hadosztály tüzére volt Tombor György T. „Kedves Elvtársak! Nagyot dobbant a szívem, amikor lapunk hátoldalán olvastam az »Ünnepség egy 30 éves tüzér egy ségnél« című cikket. Ugyanis az említett egység debreceni születésénél én is ott bábáskodtam a 11/1. táb. tü. o. 2. ütegénél, mint fo-_ gatos tiszthelyettes.’“ A levelet id. Tombor György írta. a faddi termelőszövetkezet nyugdíjasa. Tombor Gyuri bácsit 1944 nyarán — akkor harminchat évesen — szólította a behívó a pécsi, IV. tábori tüzér hadosztályhoz. — Tartalék hadosztály voltunk, de aztán fölvilágosítottak bennünket, nem fogunk sokáig itt kuksolni Pécsen, mert a l.tábori” elnevezés azzal jár együtt, hogy visznek majd bennünket a frontra. „Rettentő nagy” volt a harci kedvünk, hiszen akkor már a németeket kifele ebrudalták a Szovjetunióból. Be is vagoníroztalc bennünket, azzal, hogy a végcél Nagyszalonta. De útközben, hálistennek történt egy incidens. Kelenföldön tudtuk meg, hogy a vasúti hidat bombatalálat érte. Vissza kellett jönnünk Sárbogárdra, onnan. Fehérváron, Komáromon. Esztergomon keresztül értünk vissza Pestre, onnan Debrecenen keresztül Nagyszalontára. Jó kis kerülő volt, néhány napot késtünk a háborúból. Mire odaértünk a színhelyre, közben a románok átálltak a szovjet oldalára. — Hadosztályparancsnokunknak már előre fejébe szállt a dicsőség, minden áron érdemeket akart szerezni. Vitéz módon nyomultunk előre, hiszen nem volt semmi ellenállás. Mivel német felsőbb parancsnokság alá tartoztunk, meg volt határozva, naponta milyen terepszakaszokat foglalhatunk el, hát ezen akart túltenni a mi parancsnokunk, túlhajtotta a hadosztályt. Dicső szövetségesünk repülői pedig ellenségnek néztek bennünket, alaposan végigbombáztak. Ügy szétrúgtak bennünket. mint a tyúk a töreket. Amikor aztán a szovjet tankokkal szembetaláltuk magunkat. futottunk visszafelé, hogy nem győztük utolérni a németeket. Amikor láttuk, hogy a németek tekerik fel a kábeleket, mondogattuk egymásnak; Csomagolhatunk mi is. Ilyen körülmények között ért bennünket október 15. Egy munkácsi származású. Magyar nevű karpaszományos őrvezető. írnok — tanító volt civilben — mondja ám: — Őrmester úr, tudja mi újság? Horthy bejelentette, vége a háborúnak. A tisztek elkezdtek csomagolni — tele voltak szajréval — be a kocsikba. Irány Debrecen felé. — Hát velünk mi lesz? —• kérdeztem egyik, századost. — Jöjjenek kentek is Debrecen felé. Erre fel. mi is elindultunk a trénnek Balmazújváros előtt 'messziről látjuk, valami társaság ácsorog az út mellett. Ahogy odaérünk, látjuk, a mi tisztjeink, szajré nélkül. Beszaladt egy orosz páncélos ék. úgy begazoltak. hogy elhánytak mindent. Ennyi incidens után a hadosztályparancsnokunk, megromlott egészségi állapotára hivatkozva otthagyta a parancsnokságot. De még volt egy eset, még lent. a Körös partján. összehívatta a hadosztálytörzset, mi ott szépen felsorakoztunk: tisztek, altisztek. írnokok, küldöncök, meg a tábori pap. Azzal kezdte a szöveget: baj- társak. Én meg súgom Tóth szakaszvezetőnek: Ha így kezdi. abból valami disznóság kerekedik ki. Az is lett, mert úgy folytatta a szöveget: — Most nekünk meg kell mutatni, mj a magyar virtus. Itt vagyunk a Körös partján, az oroszok a másikon. Ezen a folyón nem jöhetnek át, csak a holttestünkön keresztül, s majd az unokáink imába foglalják nevünket. Megint csak röhögnöm kellett. A Körösben annyi víz volt, hogy a liba fűkörme kilátszott belőle. Pont mi és pont itt állítjuk meg az oroszokat. amikor sokkal széle* sebb és nagyobb vizeken is át* jöttek. A nagy hősködésnek az lett a vége, hogy másnap reggelre a mi parancsnokságunknak sö híre, se hamva nem volt. Kint voltunk biztosító állásban, a Fürdős százados beküldte a le* gényét a köpenyéért. Azzal jött vissza, se a köpenyt, se a parancsnokságot nem találja. Így keveredtünk be Buda* pestre. Ha csapattal találkoz* tunk, az be akart sorolni, ha tábori csendőrrel, az le akart tartóztatni. A Drasche-téglagyárnál fog* láttunk állást, hálistennek ott kaptam légnyomást, egy becsapódó aknától, éppen újév napján. A MÁV-kórházba kerültem, ott voltam tán egy hé* tig, amikor jött két karszalagos főnyilas, még az orvoshadnagy Is nem győzött ga- zsulálni nekik. — Mi a baja? — Légnyomás. — Kiírni. Mellettem egy gyalogos szakaszvezető feküdt, egy ujja maradt egyik kézért, még azt is ki akarták íratni. Kilenc ember egy raj, há* rom. raj egy szakasz, indiai ás a Ludovikára felszerelni, ki a: vecsési halálárokhoz. Csendőr, tüzér, híradós, gyalogos, mindegy. egy bagázsban. A szakaszparancsnokunk egy csendőr törzsőrmestert állított, a sza-. kasz végére, nehogy útközben yalaki meglógjon. Mire odaértünk, mindenki megvolt; ciak éppen a csendőr lépett le." (Folytatjuk) BOGNÁR ISTVÁN j f* btíHvi'i h: >ív fí<« císHüWí? Illatot vány V »->>.'» C.í ! ' * . , . 'Uh t . 5 <’ isi'-« i y, í >ä£., V-' -1 V i '»»íc» 1 . '•* * . b/ f " ; : • i :- / V
