Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-26 / 22. szám

üj könyvek A Kossuth Könyvkiadó új­donságai között találjuk a Marx és Engels összes művei sorában megjelent 32. kötetet. A sok érdekes dokumentumot tartalmazó kötet Kari Marx és Friedrich Engels 1868—1870. közötti levelezését tartalmaz­za. Napvilágot látott a szep­tember 25-i országos közmű­velődési aktíva anyaga. A fü­zet közli Aczél György elő­adói beszédét, zárszavát és több hozzászólást is ismertet. Ugyancsak fontos dokumentum A szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus időszerű kérdései. A füzet az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő Kultúrpoliti­kai Munkaközösség állásfogla­lását tartalmazza. A tanácsok gazdálkodásának aktuális kér­déseit ismerteti Sóvári Gizella munkája, A Közgazdasági is­meretek ! sorozatban látott napvilágot a magyar népgaz­daság 1DG3—1974 közötti fej­lődését vázoló könyv. Nyilas András tollából. Az Európa Könyvkiadónál látott napvilágot a nálunk is népszerű idősebb Dumas négykötetes regénye, az Egy orvos feljegyzései. Megjelent Mihail Lermontov válogatott műveinek kötete, amelyet Pór Judit állított össze és látott el jegyzetekkel. Ugyancsak most került a könyvesboltokba a Modern könyvtár egyik új kö­tete, Barbara Frischmuth: A zárda című kisregénye. Hen­ryk Ibsen Nóra című drámá­ja, valamint Antonisz Sza- marakisz regénye, A hiba. A Gondolat Kiadó jelentette meg a Gondolkodók sorozat­ban Wilhelm Dilthey A tör­ténelmi világ felépítése a szel­lemtudományokban című ta. nulmánykötetét. Frank Lloyd Wright tanulmányait, vissza­emlékezéseit közli a Testa­mentum, mely tartalmazza a Szerzőnek az építészet jövője című nagyobb lélegzetű tanul­mányát is. Buda Béla és Szi­lágyi Vilmos közös könyve a Párválasztás, amely a partner- kapcsolatok pszichológiáját taglalja. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó jelentette meg Dékány András: A fekete her­ceg című ifjúsági regényét, s ugyancsak tőle látott napvilá­got egy Delfin-könyv, az S. O. S. Titanic! című ifjúsági regény. Az iskolás gyerekek számára íródott Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek? című humoreszkkötete, Ré- ber László kedves illusztrációi- vaL Az így élt... sorozat új kötete Rónaszegi Miklós élet­rajzi regénye Marco Poíóról. Több új Kozmosz-könyv is a könyvesboltokba került, köz­tük Cseres Tibor Bizonytalan század című regénye, a Jókai Mór fantasztikus írásait tar­talmazó Óceánia, Varga Do­mokos karcolatainak kötete, a Kölyökkóstolgató, továbbá Vaszilij Ardamatszkij Grant hívja Moszkvát című kémre­génye. A Szépirodalmi Könyv­kiadónál látott napvilágot Juhász Ferenc versprózáinak és más írásainak kötete, az írás egy jövendő őskoponyán. A Magyar Remekírók sorozatban jelent meg Katona József és Madách Imre válogatott mű­veinek közös kötete, a Szép­irodalmi Kiskönyvtárban pe­dig Bródy Sándor Az ezüst­kecske című regénye. Megje­lent Spiró György új regénye, a Keringő. Negyedik kiadás­ban került a könyvesboltokba Déry Tibor kisregénye, a Kép­zelt riport egy amerikai pop­fesztiválról. ÍT»CI8 r — 1975. Január 26. Illyés Gyula Tamási áronról A világirodalomban is nagy ritkaság, hogy egymás után, két emberöltőn belül két nagy írónemzedék lép egy­más nyomába. A XX. századi Magyarország ezzel dicseked­het. A nagy Nyugat-nemze­dék után egy hasonlóan nagy és eredeti tehetségekkel dús- kálkodó nemzedék lépett föL Megvan az a szerencséje is, hogy java tagjai a magyar irodalomban szokatlanul ma­gas életkort értek meg. A nyugatosok életük negyvenes- ötvenes éveiben távoztak el az élők sorából. Ady, Kaffka, Tóth Árpád, Kosztolányi, Ka­rinthy, Babits, Móricz erejük teljében, alkotóképességük zenitjén tűntek el a magyar életből. A hangadó írókról általában népinek nevezett írónemzedék számos tagja el­érte a hetvenedik életévét. Legnagyobb és legterméke­nyebb alakja, Illyés Gyula, ma is ereje teljében van kö­zöttünk. Pár éve még javá­ban írt Németh László is, sőt Illyés mellett valószínűleg a nemzedék legnagyobb sze­mélyisége, Tamási Áron is élt és alkotott. Most a debreceni Alföld című folyóirat 1974. decem­beri teljes számát Tamási Áronnak szenteli. A kötetnek beillő, gondosan szerkesztett, változatos tartalmú és bőven dokumentált folyóirat-külön- szám méltó megemlékezés a legnagyobb erdélyi származá­sú magyar elbeszélőről. Veze­tő helyen Illyés Gyula meg­emlékezését, méltatását és világirodalmi rangsorolását közli Tamásiról. Mint Illyés Az elmúlt hetekben értékes kis könyv jelent meg a nagy múltú dunántúli városban, Pápán; a Heitler László mű­vészeti író (és egyben kvalitá­sos festőművész) által szer­kesztett, gazdagon illusztrált kis enciklopédia a Pápán szü­letett, vagy itt tanult, illetve (hosszabb-rövidebb ideig) itt működött írók, költők, műfor­dítók, prédikátorok, újságírók, történészek, nyelvészek, nép­rajztudósok, történészek, em­lékiratírók, irodalom- és mű­vészettörténészek életrajzának és munkásságának tömör át­tekintését tartalmazza, idő­rendben haladva. (A lexikális adatokat jól kiválasztott iro­dalmi szemelvényekkel, Pető. fi, Jókai, Orlai Petrich, Erdé­lyi József, Rab Zsuzsa, Nagy László és Csoóri Sándor mun­káiból vett passzusokkal-stró- fákkal élénkíti-fűszerezl Heitler László.) A kötetben szereplő írók sorát a XVI. században élt Martonfalvy Imre pápai vár­nagy nyitja meg (a pápai vár megerősítéséről és védelméről szóló emlékiratát 1505-ben fe­jezte be._) és az 1946-ban szü­letett Bereményi Géza novel­laíró (aki a 60-as évek elején a pápai1 gimnázium diákja volt...) zárja be. E két név — a négy­száz év előtt élt várnagyé és a legfiatalabb magyar irógene. rációhoz tartozó Bereményié — fogja közre Sztárai Mihályt (hitvitázó dialógusokat írt a XVI. század második felében). Huszár Gál reformátort és nyomdászt (aki éppen 400 év­vel ezelőtt, 1575-ben halt meg Pápán), Kocsi Csergő Bálintot (aki protestáns hite miatt gá­lyarabságot szenvedett az 1670-es években, s akinek há­nyatott sorsáról Moldova György frt regényt 1972-ben), Thaly Kálmán költőt, törté­netírót, liberális politikust, iro_ dalmi misztiflkátort (aki saját verseit a kuruc népköltészet alkotásaiként publikálta), Pe­tőfit, Jókait és Orlai Petrich ’oma festőt (akik mindhár- rin pápai diákok voltak az valamennyi új írásának min­den egyes mondata, ez is rendkívüli jelentőségű — a legjobb és legsúlyosabb érté­kelése Tamási Áron emberi és művészi nagyságának. Illyés írásának különleges értéke, hogy benne Tamási életrajzának ismeretlen epi­zódjai vegyülnek irodalmi ér­tékeinek ábrázolásával. „Édes testvérbátyámat vesztettem el benne.” — írja. Megragadó képet fest a nemes megjele­nésű székely parasztfiúról: „Majdnem mosolyogva ál­lapítottam meg, már első lá­tásra, hogy ez a székely pa­rasztfiú milyen fejedelmien elegáns; milyen tartózkodóan — nagyúri. Méltóságteljes férfi volt már fiatal korá­ban ... De a habitusában, föllépésében olyan volt, ami­lyenre valaha még görög kori jó értelemben arisztokratát mondtak. Már ez lenyűgözött mindenkit, hogy milyen ön­tudatos, finom, csaknem szer. tartásosan udvarias (ez a pa­rasztszármazék!). Mennyit ad a külső-belső tisztaságra, az emberi érintkezés ősi for­máira.” ”... Letörölhetetlen agyam faláról —, folytatja Illyés — az a kedves, férfia­sán bájos jelenség, aki S volt; hódított, igen, mindenütt. De mivel is, igazánból? A legal­sóbb néprétegnek, a szegény­parasztságnak egy képviselő­je följön odalentről és jobban tud viselkedni íme, a világ­ban, mint akit húsz generá­ción arra formáltak, hogy miként kell emberekkel szót váltani, még enni is, vagy felköszönteni, egyszóval hely­1840-es években), Eötvös Ká­rolyt (aki „A nagy per” című könyvében — s már előbb a bírósági tárgyaláson, mint az ártatlanul meghurcolt zsidó vádlottak védőügyvédje — ízekre szedte szét az antisze­mita rágalmazók koholmánya­it), Győrök Leó festőművészt és írót (aki Courbet ismerőse, s az 1871-es Párizsi Kommün tisztje volt), Vikár Bélát (a Kalevala-fordítót), Rózsa Mik­lós művészeti írót („A magyar impresszionista festészet” című monográfia szerzőjét, haladó szellemű művészeti egyesüle­tek megszervezőjét), Kőrös Endre írót, szerkesztőt (aki a németek 1944-es bevonulása után öngyilkos lett, hogy a de­portálást elkerülje). Erdélyi József költőt (akinek négy ver­seskönyve Pápán jelent meg, s több verse szól a városról...), Bódás János, Rab Zsuzsa, Nagy László és Csoóri Sándor lírikusokat (akik ifjúkoruk­ban Pápán éltek), Lőrtncze Lajos nyelvészt és Szíj Rezső művészettörténészt (akik an­nak idején a pápai református kollégium növendékei voltak) s a pápai születésű Csaba Im­re publicistát, akinek „A Ta­nácsköztársaság Veszprém me­gyében” című könyve 1959- ben látott napvilágot, s aki közel harminc esztendő óta főszerkesztője Veszprém me­gye újságjának... Heitler László minienciklo­pédiája a pápai irodalmi és tu­dományos egyesületekről is megemlékezik, így a reform­korban alakult „Képzőtársu- lat”-ról is, amelynek cente­náriumi ünnepségein (1941) Németh László is részt vett és felolvasást tartott. A helyi kulturális örökség ápolását igen hasznosan szol­gálja a kis kötet, amelyet Jő minőségű («pírra nyomva bo­csátott közre a Mac var Hirde­tő pápai kirendeltsége. A* íz­léses kiadvány an. 1975-ös év pápai közművelődési prog­ramját is közli; a felsorolás­ból megtudjuk, hogy február­ban emlékünnepélyt rendes­zetekben megállni. De ily mó­don volt képviselője annak a lenti világnak a népek közti érintkezésekben is. Élt benne elevenen a közösségének a fájdalma, de élt benne a kö­zösség — így kell mondanom — illem tudása. Jólneveltsé- ge, bölcsessége, előrelátása: embersége.” Elmeséli Illyés, hogy Erdély visszatérésekor két héten keresztül együtt utazták be Erdélyt Eljutott 1956 telén szülőfalujába, Far­kaslakára is, ahol megcsodál­ta a székely falu pireneusi és svájci típusú parasztházait, és azt a meleg családi kö­zösséget, amely Áront dajkál, ta. Elmondja, hogy 1947-ben, amikor őt magát javasolta a Nemzeti Parasztpárt kultusz- miniszternek, 6 Tamásit ajánlta maga helyett Fölhá­borodva emlékszik vissza a másik nagy székelynek, Sza­bó Dezsőnek Tamási elleni támadására, aki ahelyett, hogy büszkén pártfogolta volna, igazságtalanul megtámadta első regénye miatt. (Magam is tanúskodhatok arról, hogy bármilyen rosszul esett is ez Tamásinak, egyáltalán nem sértődött meg miatta: 1931 őszén vele együtt látogattuk meg Szabó Dezsőt, aki arcát­lanul, mintha mi sem történt volna, nyájasan fogadta és büszkélkedett vele, mint ta­nítványával.) Jelen volt Illyés, amikor az akkor aktív miniszterelnök Gömbös Gyu­lának szemébe vágta Zsilinsz­ky elleni gonosz hadjáratát. Annál büszkébben nyugtáz­za Illyés Babits Mihály érde­meit Tamási Áron korai él­nék a városban tanult Jókai Mór születésének 150. évfor­dulója alkalmából. Hiányérzetünk — a kis könyvecske lapozgatása köz­ben — csak egyetlen ponton támadt: a névsorból hiányzik Beck ö. Fülöp szobrászművész, Pápa szülötte, aki nemcsak a magyar művészettörténetnek volt nagy alakja, de a magyar memoárirodalomnak is... (A nyilas terror idején mártírha­lált halt mester emlékiratai 1957-ben jejentek meg a Szép­irodalmi Kiadó gondozásában.) DÉVÉNYI IVÁN ismerése ügyében: „Babits rajongott érte. Babitsnak óri­ási érdeme van Áron érvé­nyesítésében. Ez azért is megemlegetendő, mert hisz Babits világa merőben más, mint Tamási világa. Bizonyos, ha beviszik egy székely falu­ba, két mondatot nem tudott volna mondani a maga túl intellektuális mivoltában. De amikor elolvasta Áron műve­it, otthonosan el volt ragad­tatva. A művészi nagyságot fedezte fel rögtön benne, füg. getlenül attól, hogy mit áb­rázolt ez a művész. A művé­szi teljesítményt látta. És per­sze a hitelesen hazait; a magyart, a népi voltában is teljes embert.” Illyés az első, aki méltó vi­lágirodalmi párhuzamokat von Tamási nagyságához: „Ö európaian, Garcia Lorcához mérhetően fejezte ki egy nép életérzését... Áron ereje s nagysága, hogy a legmélyebb szegénységben is meg tudta mutatni az erkölcsi nagysá­got, a keménységet és szárnya­lást; azt, hogy a szenve­dők tisztán is tudnak élni; még meggyötörtén is játéko­sak oly módon, ahogy az ő parasztjai egymással tréfál­nak: ... egyszóval teljes em­berek ők is ... Amikor még Lorca meg sem szólalt Spa­nyolországban, az ő novellái­ban már ott van ez a valósá­got megszivárványoztató könnyedség.” Emlegeti Illyés Gionot és Jeszenyint is. De a legtöbbet Lorcát. Illyés Gyula szép írása Ta. mási Áronról nemcsak azért fontos Tolna megye olvasó- közönségének, mert Tolna nagy költője nyilatkozik meg ben­ne, hanem mert székely test­vérei révén Tamási Áront is szoros szálak fűzik Tolnához és különösen a Völgységben letelepedett székelységhez. Csak sajnálni lehet, hogy Debrecen városának kitűnő folyóirata olyan kis példány- számban jelent meg a Tamá- si-emlékszámmal, hogy az a fővárosban az első órákban eltűnt és vidékre nyilván még kisebb példányszámban jutott eL Az Alföld szerkesztősége megtehetné, ami, ritkán ugyan, de előfordul a magyar folyó­iratok történetében, hogy új­ra kinyomatja Tamási-emlék- számát­Gál István TÉGLÁST IMRE: léqzésqyakorlat úgy ülök itt a pádon mint megfáradt vén ősz öregember a könyv az ülődeszkán szememet lesütöttem a homlokomat fordítom rá csak a távoli hegykoszorúra percekre szabott pihenés majd újra a látás csorba ekéjét két busa szarvát markolom és csoda történik mert fölröpülök magasabbra a napnál és a vihar diadalkapujánál (át a szivárványon) érzem ahogy sír sűrű kemény szárnyam kosarában a híg levegő rím hirtelen én is elomlók a földek a víz a legény nyárfák mind fölfele dőlnek a fönn lobogó sárkányt magasában a kurta zsinór megrúgja a megriadó rét perAe~edik fordul karikázik most mint zöld revü rézpénz szédül a kisnyúl a bodzabokornál és hogy a szöcske is épp elvéti az ugré*t csápja fölött a kövér fűszál sárgán hahotázva dülöngél úgy ülök itt a pádon mint szöcske füvek sűrűjében fordítom a könyvemet erre amarra de mégsem emelnek e lomha lapok magasabbra Irodalmi hagyományok Pápán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom