Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-06 / 234. szám

Ezt hozta a hét a külpolitikában Ig:y látta a hetet hírmagya­rázónk, Pálfy József: A portugál válságból való kibontakozással kezdődött a hét: a szélsőjobboldal puccskí­sérlete már az előző hét végén meghiúsult, vasárnapra-hétfő- re már csak a politikai és sze­mélyi következmények levoná­sa maradt. Spinola tábornok * lemondott. Az elnöknek távoz­nia kellett, hiszen az ő nevé­vel és nyilván az ő áldásával szerveződött az előző hét vé­gén a reakciós csoportok ter­vezett tüntetése, amely állam­csínybe torkollott volna. Spi­nola az utolsó pillanatig ki­tartott amellett, hogy az általa „csöndes többségnek” nevezett jobboldal hallathassa a hang­ját. Amikor aztán ejer és egy bizonyítéka lett a baloldali köz­vélemény által már jelzett puccsveszélynek, Spinola tá­bornoknak le kellett köszön­nie ... E sorok írója 1971 nyarán látta először a Caixas-börtön félelmetes falait Lisszabonban: akkor még suttogva magya­rázta a kísérő: ide hurcolják a portugál demokratákat, a hír­hedt titkosrendőrség, a Pide áldozatait. Ez év nyarán már a Pide pribékjei ültek ebben a börtönben. Most százszám kerültek a rácsok mögé azok a szélsőjobboldali személyek, akik a múlt szombat délig re­ménykedtek, hogy egykettőre újra a hatalom birtokosaivá válhatnak. A héten számtalan bizonyí­ték került elő, hogyan szer­vezkedett a portugál reakció •— nem minden külső segítség nélkül! — a hatalomátvételre: hány fegyvert halmoztak fel és hány bankszámlát nyitottak a fegyveres akció költségeinek fedezésére. Az eset tanulságos lecke a portugál polgári tö­megek számára: a demokráciát csak jobbról fenyegeti veszély, megvédeni, továbbfejleszteni pedig nem lehet másként, csu­pán a baloldali pártok és a fegyveres erők mozgalmának összefogásával. Szerencse, hogy a fegyveres erők mozgalmában (így is ne­vezték: a kapitányok mozgal­mában) tekintélyes a nép ér­dekeit szolgáló, baloldali gon­dolkodású katonák száma. Po­litikai jelentőségé nagy a tény­nek, hogy a tájékoztatásügyi államtitkár most Conceicao e Silva őrnagy lett, ez a haladó gondolkodásúnak ismert tiszt, magát az államtitkárságot pe­dig a miniszterelnökségnek rendelték alá, így Goncalves alezredes, a kormányfő, első­ként szólhat bele e fontos ál­Az aradi vértanúk kivégzé­sének 125. évfordulója alkal­mából szombaton országszerte kegyeletes ünnepségeket tar­tottak. Október 6-ról, törté­nelmünk é szomorú napjáról a középiskolákban, a szakmun­kásképző iskolákban klubprog. ramok keretében emlékeztek meg a KISZ-fiatalok. Bat­thyány Lajosnak, az első fele­lős magyar kormány felelős miniszterelnökének síremléké­nél Budapesten, a Mező Imre úti temetőben ünnepélyes meg. emlékezést tartottak. A Himnusz hangja! után Dérfalvi István, a KISZ Buda­pesti Bizottságának titkára mondott beszédet. — Minden évben, október 6-án a magyar történelem szo­morú eseményéről emlékezünk meg, ezen a napon 13 magyar vértanú halálával pecsételte meg a szabadság szent ügye iránti hűségét. Ugyanekkor vé­lami feladat ellátásába. Gon­calves miniszterelnök egyéb­ként a puccskísérlet óráiban bebizonyította, hogy méltó a baloldali erők bizalmára ... A sajtó a mai Portugáliában nagyhatalom (ezt a tapaszta­latot szűrheti le ma a Lissza­bonban megforduló idegen). Ezzel a sajtóval foglalkozni, megfelelően tájékoztatni — a fegyveres erők mozgalma és a baloldali pártok szemszögéből nézve, döntő jelentőségű. Most már látszik, hogy a jobboldal számára milyen fontos volt, hogy júliusban leválthatták a tájékoztatásügyi miniszteri posztról az idős Raul Regót, a Republica főszerkesztőjét és helyébe a maguk emberét, Sanches Osório őrnagyot ne­vezhették ki, aki viszont a puccskísérlet idején ledobta álarcát. A dél-európai politikai szín­tér mozgalmas eseményekkel szolgált másutt is a múlt hé­ten. Olaszországban lemondott a kormány, Cipruson merény­letet kíséreltek meg Kleridész ügyvezető elnök ellen, Görög­országban megkezdődött a vá­lasztási kampány, Törökor­szágban politikai alkudozások­kal járnak a kormányalakítá­si kísérletek. Mindez megmu­tatja, milyen súlyponti helyze­te van világunkban Dél-Euró- pának, a Földközi-tenger térsé­gének! Az olasz kormányválságnak csak formai oka a „balközép- politika” három tartópillére közül kettőnek, a szocialisták­nak és a szociáldemokraták­nak a vitája. A válság politi­kai és gazdasági okokra ve­zethető vissza. Külpolitikailag tarthatatlan az olyan elképze­lés — márpedig ilyesmiről van szó! —, hogy Olaszország NATO-elkötelezettségét még inkább elmélyítsék, az „olasz csizmába” még több repülő­teret, hadikikötőt, rakétabá­zist rakjanak bele. Belpoliti- kailag pedig előbb-utóbb el kell jutniok az olasz uralkodó köröknek a felismerésig, hogy be kell vonni egy széles körű kormánykoalícióba az olasz kommunistákat is! Nélkülük nincs lehetőség életképes, kor­mányzóképes kabinet összeállí­tására ... A gazdasági problé­mák megoldása szintén csak így jelentkezik: a kommunis­ták javasolta reformok szám­bavételével, megvalósításával. A tőkés világ pénzügyi szak­emberei, iparosai és bankárjai mind Washingtonra tekintet­tek a héten. A Sheraton-park Hotelben ülésezett a nemzet­közi valutaalap és a világbank közgyűlése. A testület elé állt megemlékeztek gezték ki Pesten Batthyány Lajost, az első felelős magyar kormány miniszterelnökét. A mártírok, akik életüket adták a magyar szabadságért, a vi­lágszabadságért is harcoltak. Nemcsak magyarok voltak a csaták hősei: Damjanich tábor­nok és Knézits Károly szerb­nek, Pöltenberg osztráknak vallotta magát, Leiningen- Westerburg német volt. Sok mindenben különböztek egy­mástól, de egyetértettek abban, amit legszebben Aulich Lajos 1849. július 22-i parancsából idézhetünk: „Harcunk nem a nemzetiség, hanem a közsza­badság harca az abszolutiz­mus ellen. Győzelmeink elő- diadalai a világszabadságnak. Kik sorainkban küzdenek köz­célunk, a szabadság mellett, akármelyik nemzetbeliek le­gyenek, mindnyájan testvére­kül tekintendők.” — Most a szocializmust épí­Ford amerikai elnök is és be­szédében harcot hirdetett az infláció ellen. A majdnem há­romezer főnyi hallgatóság (pénzügyminiszterek és a jegy­bankok igazgatói, gazdasági szakértők egész hada) komor kedvvel hallgatta. Nem túlzás azt állítani, hogy a közgyűlés résztvevőinek nagyobbik fele súlyos válságtól tart a tőkés világban. Ki tudja, hány mil­liárd lesz az idén már az ola­jat vásárló, iparilag fejlett tő­késország fizetési mérleghiá­nya? És ki tudja felmérni an­nak a hatását, hogy az úgy­nevezett „olajdollár” milliárd- jai hogyan hullámzanak majd a Közel- és a Közép-Kelet olajtermelő országai meg a nyugati bankok között, fokozva az ismételt valutaválságok miatt már amúgy is kialakult pénzügyi egyensúlyzavart a tő­kés világban? McNamara — emlékszünk rá, valaha Kennedy hadügy­minisztere volt és még John­son alatt is ő irányította az amerikai hadsereg vietnami agresszióját! — mint a Világ­bank elnöke azt javasolta, hogy a következő öt évben 36 milliárd dollárra emeljék a Világbank kölcsönalapját. Ar­ra tett célzást, hogy ennek az összegnek a nagy részét az olajexportáló országok teremt­sék elő... Kétségtelen, hogy vannak gazdag olajtermelők: az egyik Irán. Uralkodója, a perzsa sah, a héten fejezte be ázsiai kör­útját, amelynek nyilván az volt a célja, hogy Irán ázsiai politikai és gazdasági hatását megnövelje. Az idén Irán már 12 milliárd dollárt tudott el­költeni (tavaly csak 7 és fél milliárdot...) úgy, hogy két- és többoldalú kölcsönöket adott, külföldön helyezett el tőkét, törlesztette adósságait és megfizette az Iránba irányuló külföldi importot. Emlékezetes, hogy Irán külföldi tőkebefek­tetési sorozatával megszerezte a nyugatnémet Krupp-cég részjegyeinek tekintélyes ré­szét és Franciaországban is sok száz milliós nagyságrendű üzleteket kötött. Az ókorban Dárius kincse volt legendás, ma Irán gazdag­sága válik azzá. Kérdés, mire fordítja dollármilliárdjait a „sahinsah”, s hogy politikai hatását milyen irányban hasz­nálja fel. Szingapúri, ausztrá­liai. új-zélandi. indonéziai és indiai körútja jelezhette, hogy Ázsia és a Csendes-óceán tér­ségében máris nagyobb bele­szólást követel magának a dolgok alakulásába. október 6-ról tő szabad hazában történel­münk szomorú napjára emlé­kezünk. Amikor a kegyelet vi­rágait elhelyezzük, gondoljunk a vérbefojtott szabadságharc későbbi folytatóira is. a 48-as hősök unokáira, dédunokáira, akik a Horthy-fasizmus pok­lában sem felejtették el az aradi vértanúkat. Vállalták a letartóztatást, a börtönt, mert vállalták a 48-as hősök poli­tikai örökségét és harcoltak azok megvalósításáért. 1848 nemes és magasztos céljai ha­zánk felszabadulása után vál­hattak valóra — zárta beszé­dét Dérfalvi István. Ezt. követően megkoszorúz­ták Batthyány Lajos síremlé­két. Az évfordiúó előestéjén ha­sonló megemlékezéseket tar­tottak szerte az országban. Az V. kerületben lévő Batthyány-örökmécsesnél ke- gyeletes ünnepséget tartottak. I Magyar vezetők üdvözlő távirata az NDK megalakulásának 25. évfordulója alkalmából Erich Honecker elvtársnak, a Német Szocialista Egység- párt Központi Bizottsága első titkárának, Willi Stoph elvtárs­nak, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa el­nökének, Horst Sindermann elvtársnak, a Német Demokrati­kus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének. Kedves Elvtársak! A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 25. évfordulója alkalmából a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magunk és né­pünk nevében forró elvtársi üdvözletünket és szívélyes jókí­vánságainkat küldjük önöknek és a Német Demokratikus Köztársaság testvéri népének. A Német Demokratikus Köztársaság, az első német mun­kás-paraszt állam létrejötte történelmi fordulópont volt a német nép életében. Az ország következetesen demokratikus átalakításával, a szocialista Társadalom sikeres építésével és eredményes békepolitikájával a Német Demokratikus Köztár­saság méltán vívta ki a világ népeinek elismerését és nagyra­becsülését. A magyar népet jóleső érzéssel töltik el azok a kima­gasló eredmények, amelyeket a Német Demokratikus Köztár­saság dolgozói a Német Szocialista Egységpárt irányításával a szocialista építőmunkában és a nemzetközi életben elértek. Örömünkre szolgál, hogy az elmúlt negyedszázad folya­mán pártjaink és népeink barátsága a proletár internaciona­lizmus alapján szorossá, bensőségessé, testvérivé vált. Egvfltt- működésünk kiterjed az élet minden területére, és eredmé­nyesen szolgálja népeink javát, a szocialista közösség érdekeit, a békéért és a haladásért küzdő erők egységének ügvét. Nemzeti ünnepük, e kimagasló történelmi évforduló al­kalmából további sikereket kívánunk Önöknek és a Német Demokratikus Köztársaság dolgozó népének a fejlett szocialis­ta társadalom építésében, a szocializmus győzelméért és a tartós békéért vívott harcban. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magvar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, | POCK JENŐ, 1 a Magyar Népköztársaság I Minisztertanácsának elnöke, • Apró Antal, az országevűlés.elnöke a Német Demokrati­kus Köztársaság megalakulásának 25. évfordulója alkalmából táviratban üdvözölte Gerald Göttinget, a Német Demokrati­kus Köztársaság néni kamará iának elnökét. A Hazafias Nép­front, a SZOT, a KISZ, az OBT. a Magyar Nők Országos Ta­nácsa ugyancsak táviratban üdvözölték partnerszervezeteiket. Befejezte munkáját a nemzetközi sebészeti konferencia Szombaton befejezte munká­ját a magyar sebész-, trauma- tológus-, angiológiai- és ana- esthesiológiai társaságok közös nemzetközi konferenciája, me­lyen 600 hazad és csaknem 100 külföldi szakember több mint 300 előadás keretében vitatta meg az orvostudomány érintett szakágainak közös, időszerű problémáit. A négynapos ta­nácskozás tapasztalatait dr. Lencz László, a Magyar Ana­esthesiológus és Reanimációs Társaság főtitkára foglalta ösz- sze az MTI munkatársának: — Ha egy súlyosan sérült balesetes beteg kórházba kerül, s á műtét nem halasztható, igen gyors kivizsgálásra van szükség. Percek alatt kell meg­határozni a beteg vércsoport­ját, elvégezni a vérkép-vizsgá­latot, megállapítani az esetle­ges folyadékhiányt, és a belső sérülés pontos helyét, kiterje­dését. Pillanatok alatt kell el­dönteni, hogy szükség van-e a beteg vérkeringésének, légzésé­nek fenntartásához gépi beren­dezésekre, vagy vérátömlesz­tésre. A vizsgálatok gyorsasá­gának sokszor meghatározó jel­lege van a beteg életének meg­mentése szempontjából. Ilyen­kor nélkülözhetetlen a legkü­lönbözőbb orvösszakmék kép­viselőinek szoros együttműkö­dése. — Kongresszusunk célja ép­pen az volt, hogy megvitassuk, hogyan fűzhető még szoro­sabbra az együttműködés a kü­lönböző, de a gyógyító tevé­kenység kapcsán egymáshoz fűződő orvosszakmák között. — A tanácskozás konkrét té­mái közül elsősorban a verő­ér-elzáródással kapcsolatos elő­adásokat emelhetem ki. Ennek a betegségnek a hatékony ke­zelése nagyon sürgető felada­ta az orvostudománynak. Első­sorban azért, mert az ilyen jel­legű betegségek — például a szívinfarktus — egyre gyako­ribbak. Másrészt, mert a beteg­ség jellegének változása miatt igen sok az ilyen jellegű szö­vődmény. Nem kisebb dologról van itt szó, mint hogy egy pil­lanat alatt kell eldönteni, hogy sebész késére, vagy értágítókra, és vérrög-oldó gyógyszerekre van-e szükség. A négy alap­szakma — az. érsebész, a se­bész, a traumatológus és az anaesthesiológus — képviselői­nek egvüttműködése ilyenkor elkerülhetetlen: attól függően, hogy a beteg a keringési zavar milyen állapotában van, min­dig az ahhoz legjobban értő szakember veszi át a kezelés irányítását. Amikor lélegeztet­ni kell, az anaesthesiológus, ké­sőbb a belgyógvász, de ha a műtét nélkülözhetetlen, a se­bész; s mindig a betegség jel­lege szerint kerülnek egymás­sal közvetlen kapcsolatba. — A kongresszus legfonto­sabb tapasztalata az, hogy eb­ben a tekintetben szakmai problémák nincsenek. Együtt­működésünk megfelelő, s ez biztosítékot nyújt arra is, hogy a betegek gyógyítása e közös együttműködés keretei közt egyre eredményesebb lesz — fejezte be nyilatkozatát .az rm ae.sthesiológiai társaság fő­titkára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom