Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-12 / 135. szám

Munkásgyűlések a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülésének 25. évfordulóján Kádár János és Marosán György a csepeli ünnepségen ' Huszonöt évvel ezelőtt egye­sült a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt. Az évforduló alkalmából a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága le­vélben köszöntötte a párt min­den alapszervezetét és tagját. A pártszervezetek taggyűlése­ken emlékeznek meg az év­fordulóról. Csepelen, Diósgyőr­ben és Győrött hétfőn ühnepi munkásgyűlések zajlottak le. A gyűlésekre nagy számban meghívták azokat a kommu­nistákat és volt szociáldemok­ratákat, akik negyedszázaddal ezelőtt, felismerve a társadal­mi haladásért, a szocializmu­sért folyó harc követelmé­nyeit, elvtársi egységben kép­viselték a munkásosztály, a magyar nép érdekeit, s aktív Szerepet vállaltak a két mun­káspárt egyesülésének megte­remtésében. A csepeli nagy­gyűlésen megjelent Kádár Já­nos és Marosán György. A gyűléseken ott voltak a fiata­labb nemzedékek képviselői is, akik átvették a forradalmi örökséget, megőrizték és őr­zik a párt eszemei, politikai és cselekvési egységét. A munkásgyűlések egységes jelszó jegyében zajlottak le: „Éljen a magyar munkás- osztály élcsapata: a Magyar Szocialista Munkáspárt!” Az ünnepélyes külsőségek között megtartott gyűlések színhelyét mindenütt vörös és nemzetiszínű zászlókkal. Le­nin portréjával^ fjís£ít|tt^& Munkáskórusok felelevenítet ték a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom hagyomá­nyos dalait. A gyűlések a Himnusz hangjaival kezdődtek és az Internacionáléval feje­ződtek be. Mindhárom gyűlés forró hangulatú kiállás volt a munkásosztály egysége, a párt vezetése, a szocializmus építé­se mellett. Az alábbiakban részleteket közlünk a munkás­gyűlések szónokainak beszé­deiből. / Csepel tette az együttműködést, köl­csönösen követtünk el hibá­kat is, de ma már történelmi távlatból állapíthatjuk meg: Magyarországon nem lett volna gyors újjáépítés, stabilizáció, nem történhe­tett volna meg a bányák, üzemek, a bankok, az Is­kolák államosítása, nem , érhettük volna el a népi és szocialista erők pozició- jának megerősödését a koalícióban, a közigazga­tásban, a társadalmi, gaz­dasági életben, ha a két párt az alapvető kérdések­ben nem jut közös neve­zőre. — Hadd emlékeztessek az egyesülést megelőző időszak egyik fontos eseményére -r- mondotta —. arra, hogy 1948. februárjában itt, a csepeli Sportcsarnokban a felszabadu­lást követően első ízben ültek össze közös aktívaértekezletre a két párt tagjai. A csepeli kommunisták és baloldali szo­ciáldemokraták harcos fellépé­se volt ez az egység mellett. Együtt követelték a jobbol­dali szociáldemokraták eltávo­lítását és hitet tettek a két munkáspárt testvéri együtt­működése melett. .Nagy örö­münkre szolgál, hogy mai gyű­lésünkön itt üdvözölhetjük an­nak az aktívaülésnek sok résztvevőjét, előadóit: Kádár János és Marosán György elv­társakat. — Az egységes marxista-— y leninlstá űátt létrejötte nem­csak a munkásosztály győzel­me volt. hanem egyben az egész nemzet‘' ügyét szolgálta. Olyan fordulat történt, amely a továbbiakban döntő szere­pet játszott abban, hogy - a magyar nép — a viszonylag békés úton létrejött proletár- diktatúra feltételei között — sikeresen építhette szocialista államát, a Magyar Népköztár­saságot. Kiemelkedő sikereket értünk el az iparban, a gazda­ságban. a kulturális * életben, népünk életkörülményeinek javításában. Fejlődött a szo­cialista nemzeti összefogás. Megszilárdult hazánk nemzeti függetlensége: a Szovjetunió szövetségeseként, a szocialista közösség tagjaként nőtt tekin­télye a világban. A két mun­káspárt egyesülése a megvaló­suló néphatalom. az építő erők szorosabb összefogásának, népünk és országunk emelke­désének nagyszerű távlatait nyitotta meg. A szónok a továbbiakban ki­tért arra, hogyan zavarta meg a fejlődést a személyi kultusz, amely az egyesülés utáni ese­ményekre történelmileg egyál­talán nem szükségszerű módon nyomta rá a bélyegét, majd rá­mutatott: — Amikor a Magyár Szocia­lista Munkáspárt, az ellenfor­radalom elleni harc jegyében, 1956. novemberében zászlót bontott. az újrakezdő forradalmá­rok pártjában együtt har­coltak és dolgoztak volt kommunisták és szociálde­mokraták. Együtt indultak harcba az el­lenforradalmi erők. köztük az újra szervezkedő jobboldali szociáldemokraták ellen. Nem azt kérdezték egymástól, ki honnan jött. hanem. azt. mit vállal a közös feladatokból. — Az MSZMP leküzdötte dogmatikus hibákat. Szembe­fordult a revizionista egység­bontással. megszüntette a volt két párt tagjai közti különb­A csepeli Sportcsarnokban tartott munkásgyűlést Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Csepel Vas- és Fémművek pártbizott. ságának első titkára nyitotta meg. A gyűlésen felszólalt Csi- csics Sándor nyugdíjas olvasz­tár és Szabó Zsuzsa elektro­műszerész. Németh Károly a gyűlés előadója, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Buda­pesti Pártbizottság első titká­ra méltatva a két párt egye­sülésének jelentőségét, többek között a következőket mondot­ta: — A két párt egyesülésében munkásmozgalmunk több év­tizedes tapasztalata öltött tes­tet. A magyar munkásosztály a nehéz sorsfordulók közepet­te tanulta meg: legfőbb ereje szervezettségében és egységé­ben rejlik. Nem a harc elől kitérők, hanem a küzdelmet vállalalók egységében, ame­lyet kommunisták és baloldali szociáldemokraták közös erő. feszítéssel teremtettek meg. 1948-ban a magyar mun­kásmozgalom sok évtize­des harcának gyümölcse érett be a két munkáspárt egyesülésében, a hatalom meghódításában. V Rátérhettünk a szocialista tár- ' sadalom építésének útjára. A ■ két párt egyesülése ezért nyi- | tott új korszakot népünk és a if magyar munkásmozgalom tör- • ségtevést. jóvátette a személyi ténetében. { kultusz áldozataival szemben — Igaz, voltak viták is aj elkövetett bűnöket.: száműzte a két párt vezetői és tagsága kö- í pártból a bizalmatlanságot. Az zött — mondotta. Ellentétek, egyenlő jogokkal és kötele- péha türelmetlenség nehezí. zettségekkel rendelkező párt­a i tagok megítélésének mércéjévé a szocializmusért végzett mun­kát tette. A két munkáspárt volt tagjai minden korábbi összefogásnál teljesebben egy­másra találtak. — A két munkáspárt egye­sülése, tagjainak egységbe for­rása végérvényesen lezárult folyamat. Nem zárult le azon­ban. nem ért véget a párt eszmei-politikai és cselekvési egységének szüntelen erősíté­séért végzett munka. A párt és a munkásosztály eevsége, a párt és a munkásosztály szo­ros kapcsolata győzelmeink fontos forrása volt és marad. A társadalmi fejlődés során felmerülő új feladatok sikeres megoldása megköveteli az egy­ség állandó megújulását a pártban, mert így tudjuk ma­radéktalanul megoldani ezeket a feladatokat együtt a mun­kásosztállyal. egész dolgozó népünkkel. Mindez megkövete­li, hogy tovább növeljük a munkások aktív részvételét a feladatok meghatározásában, megoldásában, és ellenőrzésé­ben. hogy a munkásoknak több szava, szavuknak nagyobb sú­lya legyen társadalmunk vala­mennyi fórumán. A munkás- osztály nagy nemzeti céljaink letéteményese. Vezető szerepe, testvéri szövetsége a paraszt­sággal, az értelmiséggel, a a dolgozó néo nemzeti össze­fogását erősítő szövetségi po­litika ugyanannak a dolognak a két oldala. Az elmúlt negyedszázad számvetése arról tanúskodik, hogy dolgozó népünk a. mun- kávéztál?'és a párt vezetésé­vel maradandót alkotott. A két párt egyesülése a munkás­hatalom megteremtésének. a szocializmus útján történő el­indulásának jegyében követ­kezett be. Ha történtek is kitérők ezen az úton, ha előreha­ladásunk nem is volt vé­gig zavartalan, mégis amit akkor vállaltunk, amit az egyesült párt programnyi­latkozatában megfogal­maztunk, ma már életünk valósága. — Fejlődésünk immár több mint másfél évtizede töretlen. A Magyar Szocialista Munkás­párt megőrizve az előző évek minden nagy vívmányát, visz- szaállította jogaiba a marxiz­mus—leninizmus. a lenini úton járva kétfrontos harcban meg­védte és megszilárdította a párt egységét, a munkásosz­tály és élcsapatának vezető szerepét. A népet, szolgáló kommunista politika alapján nyertük vissza a tömegek bi­zalmát és támogatását, amelv sikereink záloga volt és marad a jövőben is. Ez a politika a biztosítéka, hogy következete­sen tovább haladunk a szocia­lista demokratizmus fejleszté­sének útján, hogy bátran . szembenézünk hibáinkkal, té- * : védéseinkkel, a fejlődés során fellépő feszültségekkel és el­lentmondásokkal. Az előadó a továbbiakban napjaink tennivalóiról beszélt. A haza gyarapodása, népünk jólétének fokozása — mondot­ta — még szervezettebb mun­kát. az ország anvagí és szel­lemi erőivel .való tervszerűbb, jobb gazdálkodást követel: fe­lelős magatartást, teljesebb azonosulást szocialista eszmé­nyeinkkel. céljainkkal, tudatos harcot az ellenséges, antiimoe- rialista nézetek, a visszahúzó maradi gondolkodás és főképp a csak rmjára néző. indivi­dualista. önző magatartás el­len. Az élet minden területén igyekeznünk kell uralkodóvá tennünk a szocialista közgon­dolkodást. Mozgósítanunk kell. azt a milliószemű ellenőrt, amit úgy hívunk: szocialista közvélemény. Nemzetközi kérdésekről szólva kijelentette: — Pártunk politikájának sarkalatos tétele, hogy akkor képviseljük jól népünk nem­zeti érdekeit, ha egyúttal szem előtt tartjuk a nemzetközi ha­ladás egyetemes érdekeit is. Politikánk kifejezi és védi nemzeti érdekeinket. ugyan­akkor szolgálja a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom. a szocialista világ. a béke ügyét. Pártunk arra tö­rekszik, hogy a marxizmus— leninizmus elvi alapjait erő­sítse a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom egysé­gét. Azokkal tart. akik a nem­zetközi munkásmozgalomban a közös marxista—leninista vo­nalat képviselik, védelmezik azt minden jobb- és álbalolda- li támadással szemben. Erős és eltéphetetlen kötelé­kek fűznek bennünket a nem­zetközi munkásmozgalom. a szocialista világ, a haladás élenjáró országához, a Szov­jetunióhoz. a szovjet néphez és Lenin kommunista pártjá­hoz. Beszéde befejező részében hangsúlyozta: — A jelen és a jövő fel­adatai felé fordulva soha nem feledkezünk meg a múltról, a megtett útról. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt magáénak vallja a munkásosztály évszá­zados küzdelmének minden nemes hagyományát. Kommu­nista kötelességünk úgy dol­gozni, hogy a munkástradíci­ók, . a szervezett munkásság erényei a gvorsan változó kö­rülmények között is továbbél­jenek a soron következő nem­zedékekben — mondotta, majd végezetül beszéde befejezésé­ben elismeréssel szólt mind­azokról. akik megvalósították a kor parancsát a munkáspár­tok egvesítésének nagv ügyét. Diósgyőr Á diósgyőri munkásgvűlést Koszti Lajos, a Lenin Kohá­szati Művek pártbizottságának titkára nyitotta meg. A gyűlé­sen felszólalt Tiser Gyula, a Diósgyőri Gépgyár anyagbe­szerzője és Sándorfalvi László, a Lenin Kohászati Művek vil­lanyszerelője. Nyers Rezső, a Politikai Bi­zottság tagja, a Központi Bi­zottság titkára beszédében ki­emelte: — Minden okunk megvan rá. hogy ünnepélyes tisztelet­tel emlékezzünk a 25 év előt­ti pártegyesítésre, amelv véget vetett a magyar munkásosz­tály két Pártra szakadásának és lehetővé tette a telies poli­tikai egység megvalósítását. — Három évtizedig volt két pártja a magyar munkásosz­tálynak, 1918-tól a Tanácsköz­társaság időszakának kivételé­vel egészen 1948-ig. Ezalatt dühöngött a Horthy vezette ellenforradalom és — sajnos — sikerült konszolidálódnia. Világválság volt és millióan kerültek koldussorba magyar földön, nőtt és mind nagyobb­ra nőtt a fasizmus veszélye, míg végül fasiszta uralom lett belőle Európa jórészében. Majd az is bekövetkezett, hogy Horthyék. szövetségre lépve a német és olasz fasizmussal, a második világháború szakadé­kéba rántották az országot. Az emberöltőnyi elkülönültségben a kommunisták és az osztály­hű szociáldemokrata munkás- ságrlak mindig azonos volt az érdeke, közös volt az ellensé­ge és közös a reménysége. Együtt dolgoztak üzemekben, szakszervezetekben. sőt a mély illegalitásba szorított kommunisták munkát vállal­tak a legális szociáldemokrata szervezetekben, munkásegye­sületekben, együtt küzdöttek a tőkés kizsákmányolás ellen, a Horthy-rendszer elnyomása és antidemokratizmusa ellen. a nacionalizmu# és antiszemitiz­mus ellen, szívükben a hittel; hogy lehet és lesz még szocia­lizmus a mi hazánkban. Az elnyomás ellen küzdő r kommunista és szociálde­mokrata munkás nagysze­rű alakja igazi hősi példa­ként magasodik emlékeze­tünkben, történelmünkben 1 és emberi ideálként szol- 1 gálhat a mai nemzedék I számára. — A megosztottságból ere­dő veszély azonban mindig' is nagy volt. Hiába volt közös a szocializmus célja, lényeges el­vi, politikai különbségek voltak a két párt között, ezek mindig újraélesztették a szembefor­dulás veszélyét. A nemzetközi­leg erőre kapott opportuniz­mus a magyar szociáldemok­ráciát is megfertőzte, törvény­szerűen alakult meg tehát 1918-ban az önálló Kommunis­ta Párt. A Szociáldemokrata Párt ezután sem lett eszmeileg és politikailag egységes. Ä pártban mindig volt jobboldal; mely megalkuvásra hajlott az ellenséggel és kommunista- ellenes volt, elvetette a mun­kásegység elvét. Ugyanakkor mindig volt baloldal, 1945 után már döntő pozíciók birtoká­ban. amely viszont együtt har­colt a kommunistákkal, a mun­kásegység politikáját követte; és persze mindig voltak kö­zépen állók. A szociáldemokra­ta jobboldalnak a munkás­egységet bomlasztó tevékeny­ségét kihasználta a régi ma­gyar uralkodó osztály, amely mindvégig a két munkáspárt ellentétére játszott a politiká­ban és ha tehette, maga is élesztette az ellentét tüzét. Sajnos kezére játszott a mun­kásosztály ellenségeinek a kommunisták némely körében jelentkező szektás szemlélet és magatartás is, amely a szo­ciáldemokrata jobboldal bűne­it az egész szociáldemokrácia bűnévé avatta. — A 25 év előtti pártegye- sülés történelmi előzmé­nyét a fasizmus elleni harc jelentette, attól kezdve vált folyamatossá hazánkban a kommunista-szociáldemok- ; rata együttműködés. A fasizmus mindenütt, ahol fellépett Olaszországban. Né­metországban. Magyarországon és másutt, brutális módon, embertelen eszközökkel jelent­kezett, főleg a kommunisták és .a szociáldemokraták ellen. Mindkét párt nagy számban adott mártírokat a fasizmus elleni harcban, akik életüket áldozták azért, hogy a nép szabaddá váljon. Az áldozat nem volt hiábavaló. A sok mártír emléke, a közös ellen­séggel szembeni kézfogás tar­tóssá, végül eltéphetetlenné tette a magyar munkáspártok kapcsolatát. A fasizmus elleni harc segítette hozzá a szociál­demokraták nagy részét ah­hoz. hogy felismerjék éR elis­merjék a Szovjetunió óriási jelentőségét a társadalmi fej­lődés és a béke szempontjából, hogy rájöjjenek: a korábbi gyér és torzított információk meghamisították a szovjet va­lóságról alkotott képet. Ezután a két munkáspárt­nak a fasizmu, éveiben kiala­kult együttműködéséről szólt Nyers Rezső, majd így folytat­ta: — A magyar pártegyesülés okait és magyarázatát saját történelmi fejlődésünk szolgál­ta. A dolgok ilyen fejleménye azonban nem Csupán hazai sa­(Folytatás a 3. oldalonj

Next

/
Oldalképek
Tartalom