Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-06 / 104. szám
Pillantás Budapest XII. kerületére Nem csekély szorongással veszi kezébe tollát e sorok írója, hogyan fogja tudni bemuTolna — XII. kerület A cím megtévesztő. Nem arról van szó, hogy Tolna megyét tizenkét kerületre osztották, hanem arról, hogy Budapest centenáriuma alkalmával minden megye együttműködési szerződést kötött a főváros egy-egy kerületével. Tolna megye a XII. kerülettel. A kulturális együttműködési szerződés célja: jobban megismerni egymás kulturális értékeit. Az együttműködési szerződés értelmében Szekszárdon kiállítás keretében mutatják be a budai XII. kerület történetét, a Tolna megyei képzőművészek pedig a XII. kerületi tanácsházban kiállításon mutatják be alkotásaikat. A szekszárdi fúvószenekar a városmajori szabadtéri színpadon szerepel majd,, a szekszárdi múzeumban Ágh Ajkelin Lajos XII. kerületben élő festőművész alkotásaiban gyönyörködhetünk majd. Tolna megye népművészetét , bemutató kiállítás nyílik a XII. kerületben . .. Az együttműködési szerződés minden pontja azt a célt szolgálja: ismerjük meg jobban egymást. A főváros egy kerülete Tolna megyét. Tolna megye pedig legalább a főváros egy kerületét. E jobb megismerést szolgálja ez az írás is, amely a XII. kerületet mutatja be olvasóinknak. _____________ „ Szadisták” és vandálok Á buszra várók alkalmi közössége félkörben állt a várakozóhelyiség előtt. Időnként felröppent egy megjegyzés, amit a többség hangos helyesléssel fogadott, de legalábbis rábólogatott: „Ha most a kezem közé kapnám, nem is tudom meddig pofoznám.” „Nem maradna épen egy bordája sem!” ..Gumibot kellene nekik, meg jóidőre állami vendéglátás!” — mondták a vérmesebbek, egyébként piacra készülő nagymamák, adóügyet intéző családatyák és hivatalba siető asszonyok. Volt, aki hosszabban és filozofikusan taglalta, hogy „mit tenne”. Négy-ötéves börtönök repkedtek a levegőben, meg olyan büntető-nevelő munka, amit holta napjáig is megemlegetnének a semmirekellők... Szóval dúltak az indulatok, röpködtek a szadista kívánalmak. Az ok: a váróhelyiség ablakainak kitördelése. Egyik nap reggel elkezdték rajta a munkát, estére végezték el az összes apró ablak beüvegezé- sét. Másnap reggel már négy ripityára törve hevert a földön, még a friss gittet is kikaparták a résekből. Harmadnapra egyetlen üveg sem maradt a várótermen. Mindez Tolnán történt, 1973. áprilisában. Az előző alkalommal is ugyanez történt a be- üvegezés után. csak akkor elkapták az ifjú vandálokat, és fejenként 1500 forintos oünte- tést rótak ki szüleikre. Most óvatosabban dolgozta«, a „titokzatos kezek”, áruló nyom nélkül végezték el a rombolást. ök lennének az erősebbek? Csupa-tégla várókat építsünk miattuk, ellenük? vi— • tatni olvasóinak egyetlen rövid cikkben a főváros legszebb kerületét, a hegyvidéket, melyet joggal neveznek „Budapest tüdejének”, s a főváros zöldövezetének. Kerületünk azonban nemcsak a Sza- ■ badság-hegv, a Széchenyi-hegv, a János-hegy, a Normafa és környéke pihenést nyújtó árnyas erdeiről, zöld ligeteiről, a fogaskerekűről, az úttörővas- útról és az utóbbi évek népszerű alkotásáról, a libegőről ismert, hanem országos jelentőségű egészségügvi intézményeiről, főiskoláiról, tudományos intézeteiről, s nem kevésbé egy-két kiemelkedő üzeméről is. Mivel is kezdjük ismertetőnket? Azzal, hogy a mai XII. kerület legnagyobb részét még a múlt század elején is erdő borította, a hegyek déli lankáit pedig a híres budai szőlők díszítették? Arra utaljunk, hogy a Svábhegy (a rpai Szabadság-hegy) a reformkorban lett a pesti és budai polgárok kedvelt kirándulóhelye; ekkortájt emelték az első klasszicista stílusú épületeket, köztük a legszebbet, a híres „Óra-villát”, ahol Görgey tábornok rendezte be főhadi,szál. lását 1849 májusában Buda várának ostroma alatt? Vagy mutassuk be Eötvös József és Jókai Mór kedvelt svábhegyi villáit, ahová a nagy írók a forradalom utáni évtizedekben nemcsak pihenni, hanem alkotni is szívesen vonultak vissza? De meg kellene emlékeznünk a kerület más jeles épületeiről is, mindenekelőtt a Városmajor u. 42. sz. alatti ún. „Pék-házról”, ahol Kelen József elektromérnök lakásán 1918. november 24-én a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakult. S megfeledkezhetünk-e az Istenhegyi út 14. sz. alatti házról, ahol a KMP illegális központi bizottsága a második világháború legnehezebb időszakában, 1941—1943 között működött? Bármennyire is csábító lenne a történelmi visszapillantás, ' tekintetünket inkább a mai XII. kerületre vessük! Ez a városrész Budapest egyik legintenzívebben fejlődő kerülete. Lakossága napjainkban meghaladja a 80 ezret; a fel- szabadulás óta csaknem kétszeresére növekedett a népesség. Az újonnan létesült lakások száma is rohamos emelkedést mutat. A harmadik ötéves tervben kb. 4000 lakás épül; az utóbbi 15 évben pedig összesen több mint 10 ezer új lakást adtak át tulajdonosaiknak. Igaz, hogy ezek nem állami erőből történő lakó-' telepi építkezések, mint pl. Óbudán, Angyalföldön vagy Lágymányoson — kerületünk zöldövezeti jellegével ez nem is férne össze —, hanem többnyire magánerőből készülő OTP- és szövetkezeti lakások, általában 4—6 lakásból álló kisebb társasházakban. A lakásépítésnek ez az üteme, ill. formája nemcsak örvendetes jelenség, hanem jelentős gondok forrása is. A dinamikus lakásépítkezést ugyanis nem követték az ún. járulékos létesítmények (bölcsődék, óvodák, iskolák, orvosi rendelők, ipari és kereskedelmi létesítmények és egyéb kommunális beruházás) olyan ütemben kerületünkben, mint a központi költségvetésből készült állami lakótelepeken. Ezeknek a problémáknak mielőbbi megoldása a kerületi tanácsi, párt. és társadalmi szervek egyik legfontosabb feladata. Kerületünk másik jellemző vonása értelmiségi jellege: a 18 éves és annál idősebb lakosság több mint harmadrésze érettségizett, illetve főiskolai vagy egyetemi végzettségű. Igen sok országos hírű tudós, író, költő, művész (köztük szobrász, festő, iparművész, színművész stb.) talált otthont a hegyvidék festői tájain. Vannak országos jelentőségű tudományos intézeteink, mindenekelőtt a csillebérci Központi I izikai Kutató Intézet hatalmas komplexuma az atomreaktorral, továbbá a Csillag- vizsgáló Intézet, a Magyar Tudományos Akadémia Afroázsiai Kutató Intézete, az Izotóp Intézet, az Országos Mérésügyi Hivatal, az Országos Természetvédelmi Hivatal, a Kriminalisztikai Intézet, a Mikrobiológiai Kutató Intézet stb. Vannak ugyancsak országos fontosságú felsőoktatási intézményeink is. így az egyetemi rangra emelt Iparművészeti Főiskola, továbbá a Testnevelés! Főiskola és a felsőfokú tnnítókéoző, mely utóbbi az új szervezésben a közeljövőben főiskolai rangot fog kapni. S ha már az iskoláknál tartunk, említsük meg, hogy 2 gimnázium működik a kerületben (az egyik a 12 évfolyamú Arany János Intézet, a Sashegy oldalában, az Országos Pedagógiai Intézet kísérleti is. kólája), valamint 2 szakközép- iskola és 10 általános iskola. Kerületünkben található a híres-nevezetes csillebérci úttörőtábor, amely az ország minden részéből várja az általános iskolás korú gyermekeket. Művelődési házunk, a szabadság-hegyi Jókai klub már kinőtte az igényeket, A Magyar Optikai Művek’ modern kulturotthonának. a Szakasits Árpád művelődési háznak vonzereje viszont más kerületekre is kiterjed, különböző szakkörein, klubfoglalkozásain és művészeti csoportjaiban az idősebb és fiatalabb korosztályok egyaránt figyelemre mél. tó tevékenységet végeznek. Nagy érdeklődést keltenek az itt tartott ismeretterjesztő előadások, nyelvtanfolyamok, nem különben a képzőművészeti alkotások és könyvritkaságok aukciói, melyeket negyedévenként rendeznek meg. Ez a művelődési ház is szűknek bizonyul. Ezért vetődött fel új szárnnyal való bővítésének terve. Ennek eredményeként megoldódna a kerületi, illetve a budai színház ügye, kerületi ifjúsági klubot, kamaratermet, művész, illetve nyugdíjasklubot és további szakköri helyiségeket tudnánk létesíteni. Ez azt is jelenti, hogy az „értelmiségi” kerület kulturális gondjainak megoldásához az ipari munkásság, illetve legnagyobb ipari üzemünk, a Magyar Optikai Művek fog jelentős segítséget nyújtani. Büszkén mondhatjuk, hogy e gyáróriás nevét nemcsak széles e hazában, hanem a többi szocialista országban, és a kapitalista világban is jól ismerik. Az itt gyártott finom optikai lencséket és ébresztőórákat a világ legtávolabbi vidékeire exportálják. Jóllehet nem a MOM a kerület egyetlen ipari üzeme, rajta kívül itt van a központja a Közlekedési Építő Vállalatnak, amely (más vállalatokkal együtt) a metró Deák tér— déli-pályaudvari vonalának megépítésével kerületünket is bekapcsolta a világvárosi forgalom áramába, továbbá számos ktsz működik e városrészen, mindez nem kölcsönöz a hegyvidéknek ipari jelleget Sokkal inkább nevezhetnénk szűkebb pátriánkat egészség- ügyi kerületnek, hiszen itt található az ország legnagyobb területvezető kórháza, a János- kórház, amely jelenleg a rendelőintézet feladatait is ellátja. Rajta kívül számos országos feladatot ellátó gyógyintézet működik a XII. kerületben, így pl. a Központi Állami Kórház a Kútvölgyi úton, a Korányi TBC Intézet és több tbc-szanatórium, az Országos Onkológiai Intézet, a Sport- kórház, a szabadság-hegyi Állami Gyermekszanatórium, a MÁV-szanatőrium, stb. Mivel önálló rendelőintézetünk nincs, a János-kórház mellett egy 80 munkahelyes szakorvosi rendelőintézet létesítését tervezzük, amely a XII. mellett az I. és a II. kerület szükségleteit is el fogja látni. Hogy a többi mellett ezt a tervünket is valóra tudjuk vál_ tani, annak legfőbb biztosítéka az állami támogatás és a lakosság áldozatkész segítő- kcszsége. Az utóbbi években pl. a felsőbb állami szervek támogatásával, s a kerület üzemeinek és intézményeinek hozzájárulásával eredeti előirányzatunk tízszeresét, 160 milliót fordíthattunk város- politikai céljaink megvalósítására. Kerületünk üzemei az elmúlt évben is nagy segítséget nyújtottak az „Egy üzem — egy iskola” mozgalom keretében iskoláink tatarozásához, a különböző vállalatok, intézmények, fegyveres testületek pedig társadalmi munká. jukkái jelentősen hozzájárultak a János-hegyet és a Zúg- ligetet összekötő libegő építéséhez. S ha az olvasó az elmondottaknál többet akar tudni kerületünkről, akkor csak azt tanácsolhatjuk, látogasson meg bennünket! Szívesen látjuk oktatási, tudományos és egészségügyi intézményeinkben épp. úgy, mint kisebb és nagyobb üzemeinkben. Szívesen látjuk > hegyvidéki tájainkon. így a Normafánál a közelmúltban épült modern szállodában, melynek közelében télvíz idején nagyszerű sí- és szánkópályát találhat sífelvonóval, s ahonnan kellemes sétát tehet bármely évszakban. Szívesen látjuk a neoromán stílusban épült János-hegyi kilátóban, a budai hegyvidék legmagasabb pontján, ahonnan a keleti irányban elterülő világvárosra vethet pillantást, vagy a hegyvidék páratlan szépségű tájaiban gyönyörködhet. Szívesen látjuk a Frank-hegyi Kolacs- kovszky és a Budakeszi^ határán lévő Makkos Mária-i turistaházban, amelyek ugyancsak testet és lelket felüdítő túrák kiinduló-, illetve célpontjai lehetnek. S hadd fejezzem be egy kis lokálpatriotizmussal; szeretj ük e városrészt, büszkék vagyunk rá, óvjuk, ápoljuk, gondozzuk, szépítjük házait, utcáit, tereit, lankáit, ligeteit, erdőit. Ugyanúgy, mint ahogy minden ember szereti szülőföldjét, lakó- és munkahelyét, éljen és dolgozzon akár a tolnai dombvidéken, akár a főváros XII. kerületében, a hegyvidéken. Dr. Eperjessy Géza, a Hegyvidék felelős szerkesztője Újítók A Minisztertanács legutóbbi ülésének napirendjén szerepeltek. Az újítómozgalom nálunk 1948-ban, az államosítások nagy évében indult útjára, amikor a gyárak, üzemek a munkások kezébe kerültek. Az elmúlt huszonöt év alatt sok ezer újítás született, amelyek hasznát pénzben milliókban lehet mérni. Részben az adott üzem gyármányfeileszté- sét. a technológia korszerűsítését. részben pedig hatásosan szolgálták a munkásvédelmet, a balesetvédelmet. Az utóbbi években viszont némi megtorpanást lehetett ta- nasztalni, illetve, a mozgalomban részt vevők száma nem emelkedett a kívánalmaknak megfelelően — ez a megálla- mtás született a kormány ülésén, de már előtte különböző gazdasági és szakszervezeti fórumokon is. Ezt támasztják alá a Tolna megyei adatok: 1971-ben 748. 1972-ben 766 úiííót tartottak nyilván. örvendetes, hogv az újító nők száma az előző évi 2l-ről 34-re nőtt 1972-ben. 1972-ben benyújtottak 722 javaslatot, amelyből elfogadtak 406-ot. bevezettek 370-et. 1971-ben 359 volt a benyújtott, és 334 az elfogadott újítások száma. Viszont csökken az éves eredmény. és kevesebb vo’t a kifizetett újítási díj. 1971-ben 7 539 100 forint volt az utókalkulált éves eredmény. 1972- ben 6 264 600, a kifizetett díj 626 600 forinttal szemben 514 000 volt. Azt, hogv az újítómozgalom nem feüődött az utóbbi években a kívánt mértékben, sokan az 1967-ben megjelent jogszabály korlátáival magyarázlak. Kifogásolták az újítók A, B kategorizálását, azt. hogy nem lehetett mindig egyértelműen eldönteni, hogy az új megoldás csakugyan úiítás-e, vagy munkaköri kötelesség. De sok volt a vita az újítási díjak kifizetése körül is. Ezért a közelmúltban módo-' sftások történtek az újításokról szóló 1967. évi kormányrendeleten. A módosítás egyértelműbbé teszi a jogorvoslatot; de feltehetően további változások is várhatók, miután a Miniszter- tanács most utasította az Országos Találmányi Hivatal elnökét, és az igazságügyi minisztert. hogv a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben dolgozzanak ki javaslatot az újításokról szóló kormányrendelet továbbfejlesztéséről. Ezenkívül fórumot is teremt arra, hogy a levérdekeltebbek maguk az újítók mondják el véleményüket, miként látják a mozgalom továbbfejlesztésének lehetőségeit. A kormány ugyanis felkérte a SZOT-ot, hívja ösz- sze egy éven belül az újítók IV. országos tanácskozását. Határozatában felhívta a minisztereket, az országos hatáskörű szervek vezetőit, a társadalmi szerveket, hogy a gazdasági irányító munkában fordítsanak nagyobb gondot az újítómozgalom szervezésére, az újítások hasznosítására, azok' erkölcsi és anyagi elismerésére. Ez utóbbi megállapításokat rendelet nélkül is meg lehet szívlelni, mert az újítómozgalom fejlődése, hatékonysága eredményessége az üzemekben, műhelyekben, műhelyrészekben, szalagoknál dől el. Társadalmi rendünknek szüksége van az újítómozgalomra. a dolgozók kezdeményezőkészségére. Nincs az a korszerű termelési eljárás anXalyet ne lehetne még tökéletesíteni, gazdaságosabbá, termelékenyebbé tenni. A Minisztertanács csütörtöki ülésén hozott határozat nyilván az eddigieknél szabadabb utat biztosít az újító- mozgalom továbbfejlesztésének, BI.
