Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-26 / 96. szám
Ókori öntözési rendszerek KORUNK Robbantással, vagy gépesítéssel? Katonai szakértők körében a mai napig vitatott az a kérdés, hogy a földmunkák végzésére hagyományos, tehát gépi, vagy robbantásos módszert célszerű-e alkalmazni? Mivel mindkét módszer számos előnnyel rendelkezik és hátrá. nyaik tekintetében is csaknem azonosak, inkább a helyzetnek megfelelő alkalmazás látszik célszerűnek. A korszerű háborúban egyre nagyobb jelentőségű az úgynevezett „időtényező”, s ez némileg a robbantásos módszer javára billenti a mérleget. Mindez szükségessé teszi, hogy a két módszer adta előnyök és hátrányok gondos elemzése után röviden áttekintsük a gépi erővel, illetve a robbantásos technológiával végzett földmunkálatokat. BÁNYÁSZAT ÉS HÁBORÚ A robbantás, mint az egyik legismertebb ipari termelési eljárás, napjainkban zömmel a bányászatban terjedt el, ahol az egyre inkább náttérbe'szoruló kézi és a korszerű gépi kitermelésen kívül, fontos anyagmegbontó módszer. A robbantás katonai célú földmunkákra való felhasználásával a szakirodalom eddig keveset foglalkozott, sőt jelenleg sincs iránta olyan érdeklődés, amilyenre joggal tarthatna szá. mot. A problémát bonyolítja az is, hogy egy korszerű háborúban nagvméretű földmunkák gyors elvégzése válhat szükségessé, s az ezzei kapcsolatos kérdések megoldását a robbantás tervszerű felhasználása lényegesen megkönnyítheti. A robbantással végzett földmunka lehetőségének és szükségességének megítélésekor azt is szem előtt kell tartani, hogy egy hadsereg támadó hadműveletének előkészítése és végrehajtása folyamán a műszaki géppark jelentős százaléka különböző mérvű sérülések következtében, vagy egyéb, előre nem látható technikai okok miatt, könnyen kieshet a rendszerből. Gyakorlati tapasztala, tok szerint átlagosan napi 4—5 százalékos kieséssel lehet számolni, ez pedig az elvégzendő földmunkák terjedelmét tekintve nem elhanyagolható mennyiség. Mindezeken túlmenően figyelembe kell venni azt is, hogy a földmunkagépek igen nagy értékűek, emellett nem is alkalmasak minden körülmények között a nekik szánt feladat megoldására. He. gyes, sziklás vidéken például nemcsak a rájuk váró feladat megoldására képtelenek, hanem az esetei: többségében még az épített utakon sem tudnak közlekedni. Helytelen lenne azonban olyan következtetésre jutni, hogy a földmunkák robbantással történő végzése feleslegessé teszi a különböző földműn, kagépeket, mivel a robbantáshoz szükséges furatok kimunkálását továbbra is géppel lehet a leggyorsabban és legcélszerűbben elvégezni. Nem megvetendő az a szempont sem, hogy a robbantás után továbbra is szükség van a kézi, illetve a gépi munkára a mun. kagödör, vagy árokrendszer végső kialakítása érdekében. Kézenfekvő tehát, hogy ezt a korszerű módszert a megrongálódott vagy hibás gépek pót. lására, a szükséges gépszám csökkentésére, vagy a sziklásköves talajban végzendő földmunkákhoz használják fel elsősorban. E megállapítást iga. zolja az is. hogy 1 kilogramm robbanóanyag felrobbantásával egy földfejtő munkás 6 órai teljesítménye érhető el akkor, ha a robbanóanyag fajtáját — a talaj minőségétől függően — gondosan választották meg. DINAMIT, TROTIL,, PAXIT Fontos szempont, hogy a robbanóanyag kiisebb ütődésre, dörzsölésre, hőváltozásra ne robbanjon, könnyen és veszélytelenül legyen darabolható, minél hatékonyabb legyen a fejtésben. Ki hinné például, hogy az egyik legismertebb robbanóanyag, a dinamit, any. nyira érzékeny a hőmérsékletre, hogy már plusz 8 fok alatt rendellenes robbanás előidézője lehet. Sokak előtt ismert a halványsárga, illetve barna színű trotil (trinitrotoluol), amelynek legfőbb erénye a nedvességre való érzéketlenség és a biztonságos kezelés. Alkalmazását azonban erősen korlátozza az, hogy robbanását erős füst és nagy mennyiségű korom kíséri; ez lehetetlen, né teszi felhasználását föld alatti robbantásra. Robbantásban jártas szakemberek ezért az iparban használatos paxit elnevezésű robbanóanyagra esküsznek, amelyet hazai alapanyagból, hazai gyár állít elő megfelelő minőségben. A paxit rendkívül érzéketlen robbanó, anyag, ezért biztonságosan lehet alkalmazni a földmunkák végzésénél. A robbanóanyag helyes és célratörő kiválasztása mellett fontos a töltet súlyának meghatározása, amelyet az elvégzendő feladat és a talaj minő. sége is befolyásol. Annak ellenére, hogy ezzel kapcsolatban sok hasznos műszaki képlet áll a szakemberek rendelkezésére, a talajrobbantásoknál mégis a gyakorlati tapasztalatok és a próbarobbantások útján határozzák meg a töltet mennyiségét, a robbantás és indítás módszerét, koncentrált vagy nyújtott alkalmazását. A töltet súlyának meghatározása után kerül sor a robbantási módszer és ezzel ösz- szefüggésben a biztonsági övezet meghatározására. A robbantási módszert elsősorban a végrehaj tandó feladat határozza meg, vagyis az, hogy tölcséreket, árkokat, négyzet, téglalap, vagy kör alakú gödröket, harckocsiakadályokat, illetve különböző rendeltetésű fedezékeket kell létesíteni. A talaj robbantásnak tehát jövője van mind a polgári, mind a katonai alkalmazásban. N. L. Földünk nagy részét borítják terméketlen sivatagi területek, különösen az ázsiai és az afrikai kontinensen. Ezek a területek sok helyen egykor virágzó ókori civilizáció nyomait őrzik. Különösen légi felvételek segítségével lehet jól kimutatni a betemetett csatornák, teraszos rendszere):, vízgyűjtők nyomait. Ázsia. Arábia, Mongólia sivatagi területein is sok ilyen nyom árulkodik arról, hogy valaha itt kitűnő gabonatermést arattak, szőlőt, dinnyét termesztettek. Izgalmas nyomozás visszapergetni az ókori népek mezőgazdasági civilizációját. A nyomozás eredményei nemcsak a régészeket érdeklik, hanem napjaink agrárszakembereinek is tanulságosak. Az ókorban 4—5-szörös terméshozamot értek el az öntözött területeken, azokhoz a területekhez viszonyítva, ahol nem folytattak öntözéses gazdálkodást. SIVATAGGÁ VÁLT TERMŐFÖLDEK Évezredeken keresztül sok ezer tonna só került az öntözővízzel a földekre. Ez a sómennyiség konzerválódott és a hajdan virágzó földek idővel terméketlen sivatagokká változtak. Ebben természetesen sok esetben történelmi események is közrejátszottak, a népek mozgása, a háborúk, a birodalmak határainak megváltozása stb. Az ókorban az összegvülem- lett sómennyiség elhordása a földekről, jelentős munkaerőt kötött le. Egy középkori krónikás feljegyezte, hogy á IX. században a mai Irak területén fekvő Bassorah környékén sok ezer rabszolga végezte a só- hordást, akik 869 táján fellázadtak embertelen rabszolgatartóikkal szemben. Az esemény következtében 50 ezer hektár vált gazdátlanná és változott terméketlen sivatagos, sós földdé. Irakban a sós földek napjainkban is jelentős területet foglalnak el. Iraki régészek, öntözési szakemberek, hidrológusok most a Divata folyó környékének sivatagi részén jól összehangolt kutatásokat folytatnak. A régi öntözéses gazdálkodás nyomait keresik, és igyekeznek az ókorig visszamenően elkészíteni e vidék öntözési térképét. Az eredményeket a mai iraki mező- gazdaság hasznosítja, esetleg ennek alapján állítják vissza itt az öntözéses gazdálkodást és teszik ismét termővé a sivatagot. Szíriában az ötvenes években légi felvételek segítségével a Djezireh oázis és a Khabur folyó medrének környékén sikerült rekonstruálni az ókor öntözési rendszerét. Ennek alapján állította vissza a mai kor embere az öntözést ezeken a sivatagi területeken. Ma már virágzó földek zöldellnek az egykori sivatag helyén. Az emberiség élelmiszerkészletének növelése érdekében a FAO és az UNESCO egyaránt nagy gondot fordít a sivatagi területek visszahódí fáséra. Ebben a munkában fontos láncszemet képeznek azok a kutatások, amelyek az ókori öntözési rendszerek feltérképezésére terjednek ki Földünk különböző vidékein. TERMŐVÉ LETT SIVATAGOK A második világháború óta végzett kutatások szerint a Szovjetunióban 8—10 millió hektárnyi terület őrzi ókori öntözési rendszerek nyomait. Az ősi öntözési rendszereknek a fele Közép-Ázsiában, az Amu-Darja és a Szir-Darja felső folyása mentén, valamint az Aral-tó partjainál találhá- tó. Ennek a vidéknek a' klímáját a viszonylag rövid fagyos szakasz és a hosszú ideig tartó szárazság és hőség jellemzi. Ezen a vidéken kizárólag öntözéses mezőgazdálkodást lehet folytatni; Ugyanez vonatkozik nemcsak az Aral-tó környékére, hanem a Kara-Kum sivatagra is. Jelenleg a Szovjet Tudományos Akadémia intézményei-- nek komplex kutatócsoportjai régészek, történészek, etnográfusok, geográfusok, geológusok, talajtani és öntözési szakemberek, légi fényképészek dolgoznak együtt a Szir-Darja felső folyása mentén, az Amu- Darja felső folyásától nyugat-: ra eső területen, az Áral-tó keleti és déli partjainál és a Kara-Kum sivatag északi részén. Az ókori öntözési rendszer felderítése és feltérképezése természetesen nem valamiféle akadémikus jellegű tanulmány céljából készül, hanem hogy segítségével alakíthassák majd át a sivatagi vidékek vízrajzát, öntözési rendszerét a következő évtizedek folyamán. Ily módon hasznosítja napjaink embere azokat a tapasztalatokat és nem lebecsülendő eredményeket, amelyeket az ókor embere a mai sivatagi területeken az öntözéses gazdálkodásban elért. Tíz év múlva, ha valaki ellátogat az Aral-tó környékére és a Kara- Kum, vagy Üzbegisztán volt sivatagi területeire, az egykori száraz homok helyén virágzó gyapotültetvényeket, dinnyeföldeket és más növénykultúrákat talál. H. J. íj öntözőberendezés Leningrádi szakemberek érdekes önjáró öntözőberendezést készítettek. 450 méter hosszú csővezetéke — miként az óra mutatója — lassan körbejár, eközben permetező eső üdíti fel a növényeket. A csővezetékre 50 öntözőfejet szereltek, ezek porlasztják a vizet a szükséges mértékben. A vezetéket 16 önjáró — a víz nyomása által hajtott — kiskocsi viszi körbe, sínen haladva. Az új öntözőberendezés bármilyen mezőgazdasági kultúra öntözésére alkalmas, rendkívül termelékeny és gazdaságos. Földgázkitermelés — talajsüllyedés Robbantásos talajmunkálás. A földgáz kiaknázása Európában néhány helyen kellemetlen következményeket vonhat maga után. 1930 óta a Pó- síkságon például több olyan balesetet tartanak nyilván, amely a talajréteg süllyedéséből eredt. Több tanulmány azt bizonyítja, hogy a föld alatti gázmezők kitermelésénél az üledékes rétegek vízháztartásának mesterséges megváltoztatásával megváltozik a réteg szerkezete is. Ez pedig a felNépújság 6 1973. április 36. színi talaj süllyedését vonhatja maga után. Hollandiában is aggódnak a szakemberek ezzel a veszély- lyel kapcsolatban. A gronin- geni gázmezők Hollandiában jelentős területet foglalnak el. Itt koncentrálódnak a Közös Piac országainak legnagyobb föidgáztartalc-kai. A groninge- ni gázmezők eddigi kiaknázása még nem járt kellemetlen következményekkel, a szakkörök azonban attól tartanak, hogy a további erős ütemű kitermelés megváltoztatja a gázmezőket érintő altalaj fizikai viszonyait. Hollandia esetében egy nagy kiterjedésű talajsüly- lyedés katasztrofális következményekkel járhat, hiszen az ország területének jelentős része a tengerszintnél alacsonyabban fekszik.
