Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-31 / 257. szám
I A viták is aranyat érdemeltek Befejeződött Dombóváron a VI. dél-dunántúli amatőrfilm-szemle „Két nap negyvenhárom film — még ha néhány perces amatőrfilmekről van is szó — végignézésére és megvitatására csak akkor lett volna bőséges, ha a napok negyven- nyolc órából állnának!” — Ez volt a véleménye a dombóvári filmszemle résztvevőinek, de a szavaknál ékesebb bizonyíték volt rá a sok kialvatlan szem- pár. A vetítéseket éjszakába nyúló vita követte mindkét napon. Az alkotók, a közönség és a zsűri gyakran kíméletlenül ízeire — mondanivaló, a megvalósítás szintje, technikája, az operatőri munka, hanganyag — szedte a filmeket. A viták résztvevőinek egy közös tulajdonsága —, hogy a film és a filmezés megszállottjai — a legélesebb hangú bírálatokat is barátivá szelídítette. Végül is mind a zsűri, mind pedig a résztvevők is úgy érezték, hogy a fesztivál lényegét éppen ezek az eszmecserék jelentették igazán. A harmadik nap — vasárnap — az eredményhirdetés és a díjkiosztás napja volt. A zsűri már kora délelőtt nekilátott az értékelés munkájának. Az „intenzív munkálkodást jelző" sűrű cigarettafüstből lépett ki néhány percre Molnár Tibor ' Kossuth-díjas színművész és zsűritag, hogy elmondja, mekkora örömmel látta az amatőr alkotók „szent törekvéseit”. — Én rendkívüli módon tisztelem ezeket az embereket, fiatalokat, akik a szabad idejüket ilyen nemes szenvedélynek áldozzák. Ezért aztán nem is mindig hallgattam jó szívvel a vitát, mert gyakran ledorongolták egyik-másik filmest. Akit sokat szidnak, annak pedig elmegy a kedve, és úgysincs elég belőlük! — mondta. Molnár Tibor véleményével a zsűri „szelíd” ágát képviselte. A neves szakemberekből álló testület végeredményben is megértő volt, hiszen annak ellenére, hogy a beküldött filmeket úgy ítélik meg, „hogy sem számban, sem technikai minőségben nem érték el az egy évvel ezelőtti szemle színvonalát”, valamennyi díjat kiadta. A zsűri elnöke dr. Lohr Ferenc kandidátus volt, a legnevesebb magyar filmhang-szak- ember. Tagjai Buglya Sándor, a Magyar Amatőrfilm Szövetség főtitkára, Czank József, a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója, Féjja Sándor, a MAFILM munkatársa, Méry Éva, a Tolna megyei Tanács VB. művelődési osztály népművelési csoportjának vezetője, Molnár Tibor Kossuth-díjas színművész, Raffay-Anna, az MTA Néprajzi Filmbizottság tagja, Szabó Balázs és Zá- gon Bertalan, a Népművelési Intézet munkatársai voltak. A néprajzi filmek zsűrijében Raffay Anna elnökölt. A zsűri a rendelkezésre álló díjakat a következőképpen osztotta ki: Arany fokozatot kapott két pécsi mérnök. Barakonvi Károly és Décsi R. Pál két filmje, ezüstöt a szintén pécsi Kovács Péter, bronz fokozatot pedig a jugoszláviai, zombori Pandek Iván. Pandek Iván kapta a néprajzi filmszemle legfilmszerűbb néprajzi filmjének járó díjat is, a leghitelesebb néprajzi filmnek Takács György és Takács László két alkotását Ítélte a zsűri. A zsűri különdíjalt Steuer Ferenc és Bükösdi János kapták, a Moziüzemi Vállalat kü- löndíját Bernáth Gyula, Dombóvár város díját Mirko Be- govity kapta. A díjazottak nem csupán oklevelet, de pénzjutalmat is kaptak. A zsűri javasolta is, . hogy a következőkben a kl- fc osztásra kerülő díjak összegét az adott filmek értékétől függően, saját ítélete alapján oszthassa szét. A fesztivál legsikeresebb résztvevője Jugoszláviából érkezett, Pandek Iván, zombori technikus, két filmje is díjat kapott. Nyolc éve filmezik, és hamarosan búcsút mond az amatőrségnek: Újvidéken lesz a televízió magyar adásának operatőrje. — Már elkészítettük magunkban a mérleget: tapasztaltunk oly dolgokat, amik nálunk jobbak, de olyat is, amit ezután kell bevezetnünk még. Például a vitákat: nagyon tetszettek és rendkívül hasznosnak tartom őket! De a téma- választás, némelyik film ritmusa is figyelemre méltó volt. A filmszemle résztvevői még egyszer végignézhették a díjazott filmeket — megindult a „képkocka-csere” a frissen szerzett barátok között — aztán ki-ki nekiindult megszervezni a hazafelé utat: ezt már mindenki maga intézte, de előtte minden mást a dombóvári művelődési központ, az általános vélemény szerint kitűnően. — virág — Szép esténk volt Illyés Testyérek-je Szekszárdim Nemhiába mondják a színházra, hogy a kultúra temploma: a fények, tükrök, szőnyegek, az akaratlanul is letompított hangú beszélgetés morajló zaja, a finoman terjengő cigarettafüst, a szépre várakozás feszültsége különös, ünnepi hangulatba keríti a leendő nézőt már az előcsarnokban, A Babits művelődési központban Illyés Gyula drámáját játsszák. A színpadon már minden a helyén — öt perc múlva hét óra — a műszakiak, díszletezők a büfé pultját támasztják, nekik nem „ünnepi”, szokásos munkaalkalom a mai este. * Az Illyés-darab, a Testvérek, a Dózsa fivérekről — egy eszme két oldaláról — szó. Az utóbbi időben sokat hallott az ország, megyénk is erről a darabról, erről az előadásról. A Panaszok nyomán. Nem luxuscikkeket reklamálnak ! Időnként indokolt reklamációk „tisztelik” meg a kereskedelem háza táját. Nincs ez, nincs az. A válaszon túl, már mint, hogy miért nincs, azt is szeretnénk ilyenkor megtudni, hogy ki a felelős a nincsért? De a felelőst gyakran nehezebb megtalálni, mint a szénaboglyába rejtett tűt... A közelmúltban sok panasz érkezett szerkesztőségünkhöz a bonyhádi ÁFÉSZ működési területéről. Panaszkodnak a boltokra a mázaiak, kakasdi- ak, cikóiak... és sorolhatnánk még tovább a járásnak azokat a községeit, ahol az említett ÁFÉSZ-nek boltjai vannak. Mit hiányolnak a panaszosok? Egyszerű dolgokat. Például margarint, cirokseprűt, cukrot és Így tovább. Ferencz Imre, a Bonyhád és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet igazgatósági elnöke kérésünkre elmondotta, az áruellátási zavarokat az okozza, hogy a FŰSZERT, pontosabban a Baranya—Tolna megyei Élelmiszeres Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat nem elégíti ki rendeléseiket, nem küldi időben a kívánt áruféleségeket Itt van például a cukor, az egyik legkeresettebb fogyasztási cikkünk. Hogy miért nem volt a közelmúltban kapható? A FUSZÉRT szekszárdi fiókjának vezetője, — mert őt is megkérdeztük ez ügyben — azt a választ adta, hogy a cukorhiány oka a szüret (!??!) és a szűk raktári kapacitás. Mindez a vásárlót aligha nyugtatja meg. A boltba vásárolni megy a fogyasztó és a magyarázattal, hogy ez azért nincs, amaz meg ezért, nem éri be. Jól is teszi, ha nem éri be csak szóval. A hús, húskészítmények hiánya is állandó reklamáció tárgyát képezi. Ferencz Imrével folytatott beszélgetésünk alapján még nem sok jóval biztathatjuk ez ügyben az érdekelteket. Az AFÉSZ-nek jelenleg nincs ugyanis anyagi ereje, hogy miden boltját hűtőpulttal láthassa el. Tény viszont, hogy falun a hentesáruknak ilyenkor van szezonja. Október, november táján a kamrák kiürülnek, a tavalyi vágásból már nincs, az idei hízók pedig még nem értek kés alá. Kellene tehát a kenyér mellé való. (De meddig kell hiábavalóan?) , A sok közül példaként kiragadott .áruféleségek hiányáért — a válaszok alapján — az ÁFÉSZ elsősorban a FÜ- SZÉRT-et okolja, ám még egy indokot említett Ferencz Imre és erről is érdemes említést tenni. Szerinte sok esetben a bolt vezetője okolható a hiányért, hiszen az ÁFÉSZ vezetői nemegyszer tapasztalhatták, hogy a boltos olyan áruféleségeket reklamál, amelyeket egyszerűen elfelejtett megrendelni. Nehézséget jelentenek még a munkaerőgondok is. Kevés a szakképzett eladó, — elsősorban a falusi boltokban — s ha valaki a régiek közül más munkahelyre megy, nehéz pótolni. A fent leírtak nem valami szívderítőek. De bízhatunk abban, hogy a megkérdezettek ösztönzésünkre nemcsak regisztrálták illetékességi területükön az.áruellátás pillanatnyi, helyzetét, hanem gondoskodnak is arról, hogy javuljon az., áruellátás. A vásárlók ugyanis nem luxuscikkeket reklamálnak, hanem alapvetően fontos fogyasztási cikkeket, olyan áruféleségeket, amelyekért normális körülmények között nem kell beutazniok a járás székhelyére.- vj Közgazdász-klubnapok Szekszárdon A Magyar Közgazdasági Társasaág Tolna megyei szervezetének klubja megnyílik Szekszárdon. Minden hónap első péntekén délután fél öt órai kezdettel programmal egybekötött klubnapot rendeznek a szekszárdi Babits Mihály megyei művelődési központ első emeleti (jobb oldali) 7. számú termében. A klub programja irányított önképzést szolgál, s'a közgazdaságtan újszerű elméleti és gyakorlati kérdéscsoportjaiban szereplő, mint például érték (használati) tervezés, a vállalat-szociológia és részkérdései című témákban nyújt továbbképzést. Első alkalommal november 3-án tartják a klubnapot: A szakértő a vezetésben című programmaL A szervezet elnöksége a klubnapokra meghívja a társaság tagjait, a vállalatok, a szövetkezetek és intézmények, valamint társadalmi szervezetek képviselőit, és szívesen látja a témák iránt érdeklődő közgazdászokat, de más szakembereket, gazdasági és egyéb szervek képviselőit is. Vna Kozuen a zatut en az amount. Pécs—Eszék kezdeményezése : Legyen az eszperantó a két szomszéd város érintkezési nyelve Pécs és a jugoszláviai Eszék eszperantó szervezetének vezetői hétfőn megállapodást kötöttek a két szomszéd város eszperantistáinak együttműködésére vonatkozóan. A nyolctagú eszéki küldöttség mostam látogatását tavasszal viszonozzák majd a pécsiek. A Mecsek alján és a Dráva partján fekvő városok között évek óta baráti kapcsolatok állnak fenn, főleg kulturális és oktatási téren, s ez most kibővült az eszpe- rantisták együttműködésével. A megállapodás szerint rendszeresen meglátogatják egymást, és kölcsönösen részt vesznek a jelentősebb eszperantó-eseményeken. Pécsett is, és Eszéken is működik olyan iskola, ahol oktatják a nemzetközi nyelvet, s ezeknek az iskoláknak a tanárai és tanulói együttműködnek a jövőben. A szomszéd i'áro- sok eszperantista vezetői kezdeményezik, hogy az eszperantó legyen Pécs és Eszék érintkezési nyelve. * A pécsi Volán vállalatnál például már működik eszperantó-csoport, és az Eszékre járó autóbuszok dolgozói közül többen is beszélik a nemzetközi nyelvet, ezért az eszéki közlekedési vállalatnál is bevezetik az eszperantó-oktatást. Ez lesz az első lépés az érintkezési nyelv megteremtésére. Pécsi Nemzeti Színház ősbemutatóját követően — október 3-án — lapunk is írt róla. Október 27-én — a Babits- bérlet tulajdonosai láthatják a drámát. Két fiatal lány cigarettázik egy fekete műbőr kanapén az előcsarnokban. Fehér blúz, sötét alj — szolidan ünnepi megjelenés, akár mint az iskolai ünnepélyeken. Pedig nem diákok, anyagkönyvelők. Sőt, egyikük csoportvezető is. Kívül akarnak maradni az öltözködési versenyen, — mondják — amely előadásról előadásra fokozódik a nézőtéren: — Mi a színházért járunk, színházba, nem azért, hogy megmutassuk magunkat, és megbámuljuk mások új ruhakölteményeit! — jegyzi meg egyikük. — Bérletet váltottam, de a drámák kedvéért, az operettek engem nem szórakoztatnak. Úgy szeretek színházba járni, ha mélyebb, komolyabb tartalmú műveket nézhetek, amik után úgy érezhetem, hogy va- ■ lami változik bennem, a gondolkodásomban. A pécsi színházat és Illyés darabjait szeretem, remélem, hogy emlékezetes estém lesz a mai — mondja Endrődi Erzsébet. Vajda Anna rábólint és tovább beszélgetnek az előadás kezdetét várva. * Tárogatón szól a hívogató, lassan elül a mocorgás a nézőtéren. Kiegyenesített kaszák alatt indul a játék. Jó a darab, és jó az előadás. És nagyon jó színész Holl István, Dózsa György alakítója. A nézőket el is kapja a színház hangulata, bár egy tekintélyes külsejű férfiú a hetedik sorban elmerültem— és hangosan — gyűröget egy cukor- zacskót. Rá-rápillantanak a szomszédai, mire végre abbahagyja (Gyermekkorában bizonyára ő volt a mozielőadások réme...) Lehullik a függöny, felcsattan a taps. Még tapsolunk, már mondja a szomszédom, egy szakközépiskolás kislány. — Nagyon szép előadás! És milyen érdekesek a színváltozások! Beszélgetünk néhány mondatnyit, aztán ismét csend lesz körülöttünk. « Szünet... Az előcsarnokban zsongás, mászkálás. Az ablakban ketten böngészik a műsorismertetőt. Szemüveg nélkül, pedig mindketten az „öreg hölgy” kategóriába tartoznak. — Nagyon készülünk minden bérleti előadásra, de akkor megyünk igazán jó kedvvel haza, amikor valami könnyű kis mulattató darabot látunk. Nem panaszkodhatunk a Babitsra, mintha a mi igényeink szerint állítanák össze a műsortervet, — mondja az egyik néni, M. B.-né, nyugdíjas. — De azért a komoly, , szép darabokat is szívesen megnézzük! — jegyzi meg dr. V. G.-né — Csak az bánt most, hogy a fiatalabbik színész (Győry Emil) hangját, legtöbb szavát nem hallom, pedig még éles a hallásom, és nem is« ülök hátul! * Éppen hogy végigég egy cigaretta, kiürül a „kólás”-po- hár — vége a szünetnek. Folytatódik a játék, a varázslat, sűrűsödik a feszültség a. színpadon és a nézőtéren. Az oldódás — a viharos taps. Az igazán szívből jövő vastaps. Novemberben még két előadáson láthatják a szekszárdiak az Illyés-darabot. Szép élményre számíthatnak. (virág)
