Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-30 / 307. szám
Többet géppel, mint erővel Gyorsuló műszaki fejlődés az építőiparban Kellő megbecsülést élveznek az ifivezetők Alig két hete jelent meg az Ifjúság rovatban egy írás, amely az ifivezetők létező é§ kevésbé létező problémáival foglalkozott. A fenti cím merőben ellentmond, sőt megcáfolja az említett cikk írójának kedvezőtlen tapasztalatokból leszűrt állásfoglalását. Ez tehát azt jelenti, hogy most néhány aggódó, olykor pesszimista megállapítás fölül szeretném szétoszlatni az elkeseredettség felhőjét. Ha valaki nem ismeri kellőképpen a KíSZ-alapszerveze- tek és az ifivezetők munka- kapcsolatát, az arra a következtetésre juthatott Fritz Judit cikke alapján, hogy tarthatatlan állapotok uralkodnak ezen a területen. Dombóvári példákkal szeretném ennek ellenkezőjét megvilágítani. Valóban nem „látványos” az ifisek munkája. Ez tény. De nem lebecsült tevékenység. Ahoi pedig az, ott maguk az ifivezetők tették azzá. Sok helyen tapasztalható az az egészségtelen kisebbségi érzés, amely megfertőzi az egész légkört. Ott azonban, ahol az ifivezetők tisztában vannak mun. kájuk jelentőségével — nem túlzott mértékben —, bátran hangot adnak elképzeléseiknek, ötleteiknek és javaslataiknak, megértésre találnak. A kivételes esetektől eltekintve, a tapasztalat azt mutatja, hogy kevésbé nevezhető egészségtelen „tanár-diák” viszonynak az a kapcsolat, amely az ifivezető és egy fiatalabb pedagógus között alakul ki, mint az a kapcsolat, amely az idősebb koro6ztályúakkal jön létre. Éppen ezért nem szabad általánosítanunk. Érthető, hogy egy lassan nyugdíjba vonuló pedagógus sokkal messzebb áll a tizenévesek érzelemvilágától, az úttörőélet romantikával teli szépségeitől, mint egy pályakezdő fiatal. Ilyen esetekben az ifivezetőkre vár a nehéz, de nem megoldhatatlan feladat. Városunkban nem tapasztalt jelenség, hogy „ .. .a KISZ- bizottságok és alapszervezetek az ifivezetői munkával járó nagyfokú elfoglaltságot figyelmen kívül hagyva más megbízást is adnak a fiataloknak.” Manapság, amikor annyi szó esik a közös fe’adatok minél aprólékosabb részletezéséről, a megbízatási rendszer kiszélesítéséről, nehezen képzelhető el egy olyan alapszsrvezeti titkár, aki az ifivezetőkre ró plusz terheket, miközben elnézi a tagság nagy részének munka- nélküliségét. Ahol pedig mégis így van, ott az ifivezetőnek is érdeke, hogy ráébressze a titkárt hibájára. Azt is olvastam a szóban forgó újságcikkben, hogy „...az ifivezetők ügye lényegében teljesen független a KlSZ-alap- szervezettől és ezek nem tekintik őket saját emberüknek, saját aktivistáiknak”. Néhány szót ennek az ellenkezőjéről. Iskolánk KISZ-szervezete hagyományos szervezeti felépítésű, tehát nem vertikális. Ennek ellenére néhány érdeklődési kört alakítottunk. Elsőként az ifivezetők érdeklődési körét. Munkatervünket az iskolai KISZ VB hagyta jóvá. Nem kívánok most a kör tartalmas munkájára külön is kitérni. Csupán a KISZ-től való „függetlenségüket” próbálom cáfolni. Az iskolai KISZ VB-ben az ifiklub vezetője Az ötszintes, vadonatúj épületek előtt nagy a sürgés-forgás, Munkások cipekednek, talajt egyengetnek, terítik az aszfaltot. Bent a lépcsőházban hőlégfúvók fújják a meleg levegőt, kavarják a port és növelik az amúgy is nagy lármát. Dobhártyát repesztő berregéssel dolgoznak a parkettcsiszoló gépek. Festékes vödrökkel, dobozokkal mázolok járják a lakásokat. Most végzik az utolsó simításokat. Az átadásig már csak egy nap van hátra. A magyar építőiparban szokatlanul rövid idő — mindössze fél év — alatt készült el a szekszárdi Hermann Ottó lakótelep két húszlafyísos háza. Az átadás azonban elcsúszott volna néhány nappal, ha létre nem jön egy szerződés a „Pamuttextilművek Tolnai Gyárának KISZ-szervezete, és a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat igazgatója között. .. elszámolásra kerülő, a KISZ által szervezett társadalmi munkáról”. A szerződés szerint december 27-én és 28-án 40—40 tolnai fiatal a műszakok megkezdése, illetve befejezése után kitakarított 40 lakást. A munkáért járó pénzzel a KISZ- szervezet rendelkezik. Mikor a lakótelepen jártunk, ' már elvégezték a munka zöképviseli az ifiseket, aki egyben tagja a városi KISZ. VB- nek is. Hogy még egy lépéssel megtold jam ezt a láncsort; Fritz Judit ifivezető is tagja a megyei KISZ VB-nek, akinek minden lehetősége megvan arra, hogy kellőképpen hangot adjon az ifivezetők problémáinak a KISZ legmagasabb megyei fórumán. Az itt felsorakoztatott tények, melyek még mindig nem adnak teljes képet a KISZ- úttörő kapcsolatról, mégis arról tanúskodnak, hogy kellő megbeasülést élveznek az ifivezetők. Meg kelj hagyni azonban azt is, hogy a KISZ-mun- ka minden területén — így az ifivezetők kérdésében is — vannak problémáink. Ezek azonban ne elkeseredett hangok kinyilatkoztatására, hanem elszánt, célratörő munkára ösztönözzenek bennünket! Bérdi Ágnes Dombóvár Gőgös Ignác Gimnázium mét. A lányok seprővel, felmosórongyokkal buzgólkodtak, a fiúk meg szemetesvödrökkel rohangáltak a lépcsőházban. Fejős Ferencnét, a vállalat KISZ-titkárát is az alkalomhoz illő „szerelésben” találtuk. — Nem szokatlan munka ez a textileseknek? — Nem. Egyébként nálunk nem új dolog, hogy összetart a gárda. Részt vettünk már más társadalmi munkában is. Keserű János éppen egy vödör szemetet vitt a lépcsőházban, amikor megállítottuk. — Miért vállalta — o gyári műszak után — ezt a társadalmi munkát? — A taggyűlésen így beszéltük meg. Azt hiszem kirándulni megyünk a közösen keresett pénzén. A beszélgetők közül valaki közbeszól: — Azért jöttek a fiúk, mert a lányok is itt vannak. Néhányon bosszankodnak, mert a kitakarított lakásokba vissza-vissza mennek a kőművesek, villanyszerelők és utánuk elölről lehet kezdeni a munkát. Ennek ellenére jó a hangulat. A parkettra tett táskarádióból szól a tánczene, a ,fiúk, lányok jókedvvel, vidáman dolgoznak. Ez természetes is, elvégre fiatalok. — gy — Az építőipar műszaki haladásába mindenkinek szinte közvetlen betekintése van. hiszen az építkezések a „nyílt színen”, szemünk láttára folynak. Az utóbbi években örvendetes változások szemtanúi lehettünk. Az építkezéseken egyre több a korszerű gép: hatalmas daruk, fürgén dolgozó földmuhkaeszközök. szállítószalagok, betonkeverők. A hagyományos építőanyagok mellett mindinkább feltűntek az előregyártott vasbetongerendák, a sokszor szobafal nagyságú panelek, az alumínium ablakok, a műanyag ajtók és más korszerű szerkezetek. Ezek ugyancsak a „többet géppel, mint erővel” törekvéseket testesítik meg, hiszen gyári körülmények között, nagyfokú gépesítéssel készülnek. A harmadik ötéves tervben az egész hazai építőipar gépállománya — lóerőértékben számítva — több, mint 30 százalékkal emelkedett. A gépesítés különösen nagymértékű volt az állami építőipari vállalatoknál. amelyek az összes építkezésnek mintegy felét végzik el: az idei év .elején 44 százalékkal több (összesen 70 ezer darab, 840 ezer lóerőnyi teljesítményt képviselő) gép volt birtokukban, mint öt évvel ezelőtt. A gyarapodás eredményeként az építőiparban egyes munkafolyamatok gépesítése nagymértékben előrehaladt. A betonkeverésben és a parkettcsiszolásban szinte már 100 százalékos a gépesítettség foka, de az alapvető és tgen nehéz földmunkákban is túlhaladta a 75 százalékot. Hasonlóképpen gyors előrehaladásra mutatnak a korszerű anyagok, szerkezetek felhasználási adatai is. Ezek térhódítása elsősorban a lakásépítésben szembetűnő. A har- niadik ötéves terv folyamán a fővárosban három, vidéken pedig két házgyár épült fel, s a néhány év alatt kifejlesztett házgyártó iparág kapacitása ma már eléri az évi 20 ezer lakást. A házgyártásnak alapvető szerepe volt abban, hogy az állami építőipar tavaly az új lakásoknak már csaknem 80 százalékát hozta létre korszerű építési módszerekkel. (1960-ban ez az arány az 1 százalékot sem érte el.) A fejlődés természetesen nem volt minden tekintetben ilyen kedvező. A gépesítés és a műszaki fejlesztés más eredményei még mindig elsősorban azt a célt szolgálták, hogy az építőipar minél nagyobb mértékben eleget tudjon tenni a rohamosan növekvő keresletek. A mennyiségi fejlődésben valóban impozáns az eredmény: az építőipar az elmúlt ötéves tervben az eredetileg előirányzott 24—26 százalék helyett több, mint 60 százalékkal növelte termelését, de ilyen körülmények között megl lehetősen háttérbe szorult a műszaki fejlesztés munkagyorsító és költségcsökkentő hatása. A műszaki fejlesztés üteme a legutóbbi időkig az említett eredmények ellenére sem volt kielégítő. Az építőipar még az elmúlt ötéves tervbén is főként létszámemeléssel növelte termelését, csupán az állami szektorban közelítette meg az 50 százalékot a termelési többletnek a termelékenység fokozásából származó hányada. Mindez természetesen nem írható csupán magának az építőiparnak a számlájára, hisz az iparág sokáig aránytalanul kevés anyagi lehetőséget kapott fejlesztési beruházásokra. Az egy-egy építőipari dolgozóra jutó állóeszközérték még ma is csak mintegy ötödrésze az ipari átlagnak. Akt viszont már feltétlenül az iparág terhére kell róni, hogy a viszonylag szűkös gépparkkal sem gazdálkodik elég jól: az építőgépek ki használ tiági foka mindössze 25 százalékra tehető. Maradt tehát bőségesen teendő a következő évekre, s elsősorban a negyedik ötéves tervre. A lehetőségek is jóval nagyobbak: a népgazdaság a termelésnek 41—43 százalékos további emelését kívánja az építőipartól, „cserébe” viszont kétharmad résszel nagyobb összeget szán az iparág fejlesztésére (15 milliárd forintnál többet, mint amennyit a megelőző öt évben.) Az építőipar a bőségesebb pénzlehetőségeket igyekszik irányosan, ésszerűen felhasználni. Mivel a tervidőszakban a munkáslétszámnak legfeljebb 15 százalékos növekedésével számolhat, minden eddiginél fokozottabban kell gépesítenie az építőmunkákat. Erre a célra mintegy 7 milliárd forintot fordítanak, s így az egy munkásra jutó gépi teljesítményértéket a jelenlegi 3,3-ról 5 lóerőre növelik. A fejlesztés egy másik alap- irányzata : a korszerű épület- szerkezetek. anyagok és módszerek további elterjesztése, ami egyébként mind a gyártásban, mind a helyszíni beépítésben (szerelésben) a fokozott gépesítéssel is együtt jár. A házgyári lakástermelés további új gyárak létesítésével a tervidőszak végéig megkétszereződik, eléri az évi 40 ezer lakást. A IV. ötéves terv nagy építőipari műszaki újdonsága az lesz, hogy a gyári jellegű — szaknyelven: iparosított — termelés a lakásépítésről átterjed üzemi és középületek munkálataira is. Ezt az úgynevezett könnyűszerkezetes építésmód teszi lehetővé, amely a műanyagok, az alumínium és más könnyű anyagok felhasználásán, az ezekből álló építőelemek nagysorozatú üzemi előregyártásán, és minimális helyszíni munkát igénylő összeszerelésén alapul, s a számítások szerint egy- harmadára-egyötödére rövidíti le az építési időtartamot. E forradalmian újszerű építési módszer meghonosítására részletes fejlesztési program készült, célul tűzte ki, hogy 1975 végéig az építőipar évi 2 millió négyzetméter alapterületű könnyűszerkezetes épület kivitelezésére elegendő kapacitást hozzon létre. Sok ilyen fejlesztési részelőirányzat teszi reálissá az építőiparnak azt a törekvését, hogy ebben az ötéves tervben már mintegy 70—75 százalékban a termelékenység javításával növelje mennyiségi teljesítményeit. SEBESTYÉN TIBOR Népújság 5 1971. december 3b Valamennyien terelnénk, ha linden újságíró isupasiem" len- e. A dom- óvári úttörők őzül tizenné- yen ezt a jel- jénsk is (elfogató jelzőt vá- isztották útíörő- rsük elnevezésül. A Tolna legyei Népúj- ág szerkesztő- égének tagjai őzül úttörők gyan (sajnála- ss módon) igen evesen voltunk, e kell gondolunk szakmánk, Ivatásunk után- ótlására is. aptuk az itt lát- ató kedves üd- özlőlapot. Ti- snnégy újság- ó-jelclinek bars lenne külön- ülőn levelet írjak, hiúén jórészt nevüket se ismerjük. kívánunk valamennyiuknek boldog uj evet. Takarító fiúk — lányok
