Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-23 / 302. szám
Közös dolgaink Ekével kezdték vegyipari berendezésekkel folytatják A kapuoszlopon levő tábla ott függhetne akárhány Ipari üzem kapuján, „Munkásfelvétel: lakatos, hegesztő, segédmunkás". Kívülről nézve az üzem, mint az országban bárhol az 1950-es években épült gépállomások. Belülről viszont, mint sok más, vasipari üzem. Viszont, Tolna megye legfiatalabb ipari üzeme, hivatalos nevén a Vegyipari Szerelő Vállalat tamási előregyártó üzeme. És egy kicsit — rendhagyó üzem a vidéki ipartelepítések történetében... Eddig ugyanis az volt a gyakorlat, hogy amikor egy-egy nagyvállalat vidékre telepített üzemet, odaköltözött az új vezetői gárda, hogy betanítsa a munkásokat, „elindítsa a verklit”. Most, a budapesti vállalat nem csupán az épületeket vásárolta meg a gépekkel együtt, hanem átvette a helyi vezetőgárdát is. és rábízta a további, szakmai irányítást. És ha már egyszer csupán a cégtábla változik, természetes, hogy ugyanaz marad a párt- szervezet, a szakszervezet, a KISZ munkája is. Az átállás mégsem egyértelműen egyszerű, mert munkásnak és igazgatónak egyaránt el kell szakítani azokat, az érzelmi szálakat, amelyek a sok éven át megszokott munkához, gazdasági szervezethez kötődtek. * Soós Ferenc, az igazgató, azon kevesek közé tartozik, akiket a mezőgazdaság szocialista átalakításának kezdetén, több, mint húsz évvel ezelőtt, a gépállomások élére állított a párt, a kormány. — Amikor a hivatalos átadás megtörtént és a munkásgyűlésen bejelentettem; megválunk a Mezőgép-tői, nekem is könny szökött a szemembe, hiszen végérvényesen lezártunk egy történelmi korszakot. Először szántottunk, vetettünk, de mi^'en körülmények között...? Utána traktort javítottunk évekig... Majd újabb átállás a gépgyártásra... És most a hajdani traktorosokkal, szerelőkkel vegyipari berendezéseket gyártunk... — És az emberek? — Amikor megtudták, hogy más vállalat leszünk, elfogta őket a bizonytalanság. De ez is megszűnt, amikor elmondtuk, hogy nem ér senkit hátrány sem a munkakörülményekben. sem a keresetben. Az átállást segítette, hogy a pesti vállalat vezetői, vezető szervei különböző találkozókon választ adtak az égető kérdésekre. így változatlan maradt « korábbi, kétszázfős létszám, csaj; — mint az elmúlt húsz év alatt már annyiszor — új feladatokra kell felkészülni. —• Tehát az új vállalathoz tartozás csupán profilváltozást jelent, magyarul; mást kell csinálni, mint eddig... — Igen. De ez sem teljesen új, ez sem teljesen ismeretlen. Hiszen már másfél év óta voltunk kooperációs partnerei a Vegyipari Szerelő Vállalatnak, gyártottunk a részére különböző szerkezeti berendezéseket. — Ezután is vassal bánnak, csak másképpen...? — Az esztergályosnak ezután is esztergálni kell, a hegesztőnek hegeszteni. Viszont a gépszerelőnél más a helyzet... Aki éveken keresztül begyakorolta magát egy bizonyos munkafolyamatra; aki már ránézésből is megállapítja egy fogaskerékről, egy tengelyről, hogy kopott, ki kell cserélni. Most viszont a kész alkatrészek, a tengelyek, a fogaskerekek helyett a holt idomvasból kell hasonló pontossággal új terméket, valamilyen géphez új szerkezetet összeállítani. Érdekes — vagy talán nem is az? — egy középvezetőt, egy gépésztechnikust kellett meggyőzni: most kell, az eddig mechanikusan végzett munka helyett a , fantáziával előrukkolni. A gépészeti technikum csak alapismereteket adott, a tudást mindig az élet adja. Úgy, ahogyan már korábban elkezdtük a mezőgazdasági gépek gyártásával; a holt műszaki rajz alapján, az élettelen vasból kell olyan szerkezetet gyártani, amely valahol „élő” lesz. Éppen az üzem feladataiból adódik, hogy nagy volumenű, komplett szerkezeteket kell gyártanunk, de kettő egyforma alig lesz... — Talán túlságosan optimista vagyok. De itt van ez a munkásgárda, amellyel már több. mint tíz éve együtt dolgozom. Másfelől meg ott van az a tény, hogy a Vegyipari Szerelő Vállalat vezetése Igyekszik az átálláskor adott Ígéreteket valóra váltani. Egyik biztosíték a munkához: 1973 végéig több, mint hétmillió forint értékű gépberuházást biztosít. (A célgépek szállítása már megkezdődött.) A Budapesten felszámolásra kerülő üzemrészekből kilencmillió forint értékű gépi berendezést irányítanak át hozzánk. A negyedik ötéves tervben a megvásárlás értékével és a betervezett gépi berendezésekkel együtt 35 milliós beruházást végez itt, Tamásiban az anyavállalat. A gépi berendezések közé tartozik, hogy — miután vasszerkezeti elemeket gyártunk — az anyagmozgatáshoz, rakodáshoz is megfelelő gépeket kapunk. — Egy állami gondozott ipari tanuló kislány nemrég megbetegedett és kórházba került. Az egyik brigád meglátogatta, s ajándékot vitt neki, hogy legalább az ünnepek alatt ne érezze, hogy milyen egyedül van... — A közelmúltban egy szerencsétlenül járt ember jött Budapestről a gyáregységünkbe dolgozni. Egyetlen fillérje nem volt. A másik brigád őt patronálta. Lakást kerestek neki, támogatták. Az Idegen, már nem idegen. Megszerette a kollektívát, s jól érzi magát nálunk... Többek között ezek a figyelemre méltó hozzászólások is elhangzottak a Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat szekszárdi telepe szocialista bri- gádvezetőinek értekezletén. A két történet nem kirívó a Bőrdíszmű brigádjai életében. Mert náluk nem ritka az egyedülálló idős emberek pat- ronálása, s a rendszeres, önkéntes véradás is természetes dolog. Mindezek a brigádmozgalom hármas jelszavának egyik részéhez, a szocialista módon való éléshez tartoznak.' Nagyon jó és megnyugtató, hogy a Bőrdíszműben a brigádéletnek ez is fontos részét jelenti, s minderről nem felejtkeznek meg a termelés mellett. Tulajdonképpen a legutóbbi tanácskozás semmiben nem tért el a többi hasonló értekezlettől. Elhangzottak termelési és politikai beszámolók, voltak hozzászólások, sőt vita is. De egy dolgot mégis feltétlenül ki kell emelni, mégnedig azt, hogy nagyon őszinte, nyílt légkörben tárgyaltak mindenről az üzem politikai és gazdaságvezetői, valamint a dolgozók képviselői. a brigádvezetők. Először Götlinger József igazgató számolt be a gyár 32 brigádvezetőjének az idei év gazdasági eredményeiről, maid ;-mertette a jövő esztendő komoly és jelentős feladatait. Beszámolóját három témacsoportra osztotta és a szocialista — Milyen feladatai lesznek a tamási előregyártó üzemnek? —^Röviden: részt venni a vegyipar fejlesztési programjában. Bővebben; a vállalat által, az egész ország területén a különböző vegyipari üzemek szerelési munkáihoz különböző berendezések, vas- szerkezeti elemek készítése, úgy. hogy azok . a helyszínre szállítás után összeszerelésre készen legyenek. Eddig már szállítottunk ilyen szerkezetéket a nyergesújfalui Viscosa Műveknek, a Péti Nitrogén Műveknek, azonkívül Kazincbarcikára, Százhalombattára, a Dunai Finomítóhoz és más üzemeknek is. Az elmúlt félév lényegében átmeneti időszak volt, január elsejétől már tervkötelezettséggel kell dolgoznunk. A vállalatnál most folynak az egyeztető tárgyalások a jövő évi tervekről. Ezt az átmeneti Időszakot használtuk fel arra. hogy a munkásgárda egy részét átképző tanfolyamokon — 4—6 hetes időtartamúak voltak — részben itt. helyben, részben a budapesti központban betanítsuk az új feladatokra. Január tizedikével háromhónapos ív- és lánghegesztő tanfolyam indul. ez is szükséges a további munkához. íme, a fejlődés útja egy kis közösségre koncentrálva.. A hajdani traktorosok, akik szántás-vetéssel kezdték, napjainkban már a vegyipar fejlesztési programjában vesznek részt. BOGNÁR ISTVÁN módon dolgozni, tanulni és élni hármas jelszó alapján értékelte a brigádok tevékenységét. Jó munkájuk számokkal mérhető. Érdemes megemlíteni, hogy a vállalat az üzemegységek között versenyt hirdetett, amit Szekszárd nyert meg. Mindez a brigádok jó munkájának és összefogásának köszönhető. Ezért az első félévben 113 ezer forint nyereségjutalmat fizettek a dolgozóknak. Most, december 23-án pedig még négyszázezer forint jutalmat osztanak a gyáregységben. Az igazgató elmondta még azt is, hogy a politikai oktatásban rendszeresen és sokan vesznek részt, de továbbtanulókban sincs hiány a Bőrdíszműnél. A dolgozók kétharmad része stabil, s egyharmad része az állandóan „mozgó”. Ezért kérte Götlinger József a brigádvezetők nevében a szocialista brigád tagjait, hogy segítsenek megoldani a gyár nagy problémáját, megszüntetni a fluktuációt. Vagyis olyan légkört kívánt ami A hajdani Pannónia provincia területén — a baranyai Márok község határában — jelentős római pénzlelet került napvilágra. A minap, mélyszántás közben, késő római kori pénzzel telt cserépedényt fordított ki az eke a földből, de a traktorvezető nem vette észre. Néhány nappal később az arra haladó Lengyel Sándor mezőőr bukkant rá a leletre, amelyről azonnal értesítette a pécsi Janus Pannonius Múzeumot. A régészek megállapították, hogy az érméket a ffI—ÍV században verték, s minden bizonnyal az akkoriban egyre gyakoribbá váló hun betörések elől rejtették el. A most talált másfél ezer éves pénzleletet a múzeum December elején a tanácstagi beszámolókkal folytatódott ország- és megyeszerte az a közös dolgainkról 6zóló párbeszéd, ami az 1971. évi képviselő- és tanácsválasztások előkészítésének időszakában, a jelölőgyűléseken kezdődött el. Igazság szerint, már az a kezdés is folytatás volt, hiszen hazánk, megyénk gazdasági, társadalmi, politikai életének mai fejlesztési tennivalói arra épülnek, amit eddig építettünk. Mi sem természetesebb tehát, mint az, hogy egyre mélyebbről fakadó igényünk azokkal az emberekkel beszélgetni, akikre közös dolgaink bonyolítását rábíztuk, mint tanácstagokra. Szekszárdon rövidesen befejeződnek a tanácstagi beszámolók. A megyében éppen, hogy csak elkezdődtek, mert az megint csak kézenfekvő, hogy falvaink lakossága a téli hónapokban ér rá jobban. S ezek, a mai tanácstagi beszámolók igencsak megérdemlik a nagyobb, a tágabb nyilvánosságot. Miért? Mert pro és kontra a közügyekhez méltó nyíltsággal, komolysággal esik szó 'ezeken a beszámolókon mindarról, ami a jelölőgyűlések heteiben lakossági bejelentések, javaslatok címszó alatt kínálkozott összegyűjtésre. Mintegy meghatározandó az új tanácsi ciklus község-, város-, megyefejlesztési tennivalóit és aszerint, hogy mire futja forintokban erőnkből, mi az, aminek megvalósítása nem kíván különösebb tőkebefektetést, csupán azt, hogy a községi tanácsok elsősorban a Hazafias Népfront helyi szerveirokonszenvessé teszi a gyárat a dolgozóknak. Sajnos a bőrdíszmű legtöbb brigádjának naplója nem tükrözi azt a sok pozitívumot, ami a brigádokat jellemzi. „Mert a brigádnapló olyan, mint egy tükör, s ha a tükör nem tiszta, akkor az már torz képet ad”. Tehát az egyoldalú brigádnaplót — melyben elsősorban a termelési kérdések kaptak eddig helyet — sokoldalúvá és igazzá kell tenni. Az igazgató azzal fejezte be beszámolóját, hogy december 24-re minden anyának, akinek két 14 éven aluli gyermeke van, egy nap szabadságot biztosít a gyár. Stugner Rudolf párttitkár hozzászólásában a politikai oktatásról és az üzemi légkörről beszélt. Szalai Endréné szakszervezeti titkár pedig a brigádmozgalom eredményeiről és a további feladatairól szólt. Ezt követően több brigád- vezető és művezető festett rövid képet kis kollektív''la életéről, céljairól. — h — restaurátori műhelyébe szállították tisztítás és megóvás végett. Az előzetes vizsgálat során kiderült, hogy a cserépedény több, mint 3000 tan- tusz nagyságú bronzérmet tartalmazott, a pénz összsúlya meghaladja a hét kilogrammot. A lelet tudományos feldolgozása során számos érdekes ismeretet szerezhetnek majd a régészek a római birodalom pénzforgalmára, a Pannónia provincia gazdasági életére vonatkozóan. Ez az utóbbi évek egyik legnagyobb római kon pénzletété hazánkban. Megtalálóját — a nyolcgyermekes Lengyel Sándor mároki mezőőrt — jutalomban részesítette a Janus Pannonius Múzeum. (MTI) vei, tömegszervezetekkel együttműködve mozgósítsa a társadalmi munkára kész emberek táborát. Ezek a tanácstagi beszámolók, alig hasonlíthatóak a korábbiakhoz. Alig, mert aki eleget tesz a hívásnak, az nem egyszerűen csak azért van jelen, hogy az est néhány óráját eltöltse valahol. Nem! Az a fajta érdeklődés hozza az embereket a tanácstagi beszámolókra, amiben ott van a felismert felelősség tudata is. Továbbá az az igény, hogy ne csa/k élvezője, hanem aktív alkotója is legyen minden rendű és rangú gazdagodásunknak. Itt-ott felcsattannak még —• bár gyéren — azok a hangok, amelyek idejétmúlt tónusukkal korántsem aratnak olyan tetszést, mint teszem azt ezelőtt nyolc, tíz évvel. Valljuk be, voltak és vannak demagóg, akadnak „adj uramterem- tőm de mindjárt” csatakiáltással követelődzők, akik híjával vannak a legcsekélyebb realitásérzéknek is. Vannak ilyenek, de a zöm, a szocialista demokratizmust ha nem is tudja frappánsan definiálni, gyakorolni tudja és egyre jobban képes gyakorolni. Mi érdekli a tanácstagi beszámolókban legjobban az embereket? Természetesen az, ami helyi érvénnyel tennivaló, ami helyileg foglalkoztatja az emberek százait, megoldandó problémaként. Szekszárd-Szőlőhegyen három körzet három tanácstagja tartott például beszámolót december 6-án. A szétszórt település 78 lakója jelent meg a beszámolón és hallgatta meg tanácstagjait, akik arról tájékoztatták választóikat, mit végeztek eddig, mint tanácstagok. Nem mondanám meglepőnek, hogy a város perifériáján élők közül egyetlen szót kérő sem saját búját-baját adta elő, amikor sor került a tájékoztatás után a beszélgetésre. A kérelmek, bejelentések egytől egyig közérdekűek voltaic. Szó esett a zavartalanabb busz- közlekedés biztosításáról, gáz- palack-lerakat létesítéséről, továbbá arról, hogy kívánatos lenne felülvizsgálni, miért nem jut megfelelő áramerősség a Szőlőhegy-előhegyi Lakóknak. Ugyanitt 500 méter hosszú járda megépítését vállalták társadalmi munkában azok, akik a városrész lakosságának képviseletében részt vettek a tanácstagi beszámolón. A közéleti indítású eszmecserék során nem egy és nem két esetben került a tanácstagi beszámolók jegyzőkönyvébe olyan felszólalás, ami a lakosság elismerését fejezi ki és aminek címzettjei a városfejlesztés munkájáért elsősorban felelős tanácsi vezetők. Ez is új jellemzője a tanácstagi beszámolóknak. Ez is azt jelzi, hogy jó és hasznos dolog folytatni a párbeszédet, tájékoztatni és tájékozódni minden olyan ügyben, ami közügy. Szekszárdon rövidesen befejeződnek a tanácstagi beszámolók, a megyében, mint azt jeleztük a téli hónapok első felében zajlanak majd tovább ezek a hasznos találkozások, amelyek a lakosság és a tanácsok együttműködésének útjait hivatottak egyengetni és valahányunk hasznára. — 11 — Népújság 5 1971. december 23. Szocialista brigádyezetők értekezlete a Bőrdíszműben Az utóbbi évek legnagyobb római kori pénzlelete
