Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-26 / 72. szám

s Visszhang a visszhangra A f. hő lS-i lapban megjelent „A KRESZ a gyalogosokra is kötelező’* című cikkre az alább írt válaszom megadását tartom szükségesnek : A Kadarka utcai lakótelep jár­da- és közúti forgalmával kap­csolatosan tett panaszomat dr. Dávodi Ferenc rendőr alezredes, a városi és járási kapitányság vezetője eltúlzottnak tekinti. Sze­retném e helyen megjegyezni, hogy panaszomat a fent említett ügyben még a tavalyi évben tet­tem meg a Népi Ellenőrzési Bi­zottsághoz kizárólag „ azon érzés­től indíttatva, hogy az. illetékes szervek beavatkozó segítsége foly­tán a preventív intézkedések megtétele megakadályozza a bal­esetek előfordulását. Panaszomat a: Népi Ellenőrző Bizottság a vo­natkozó kivizsgálás után elfogad­hatónak ítélte. Panaszommal összefüggésben a rendőrség intézkedést tett, mely szerint a városi tanács a Kadar­ka és Rákóczi utcát összekötő és kizárólag gyalogosok részére használandó járda alsó és felső végén „Minden jármű forgalma mindkét irányban tilos” táblákat helyezett el. Továbbá elhelyeztek a Rákóczi utcai csatlakozásnál 3 beton kerék vetőt. Szeretném felhívni szíves fi­gyelmét a kapitányság vezetőjé­nek arra a körülményre, hogy sem az elhelyezett tiltó táblák, sem a kerékvetők nem akadá­lyozzák meg kerékpárral, illető­leg motorkerékpárral való közle­kedés lehetőségét, azon a járdán, amelyik kizárólag gyalogosok ré­szére van kijelölve. Talán nem szerénytelenség azon kérésnek a megtétele, hogy a helyszínen a szabálysértőkkel szemben a rendőrség eszközöljön esetenként figyelmeztetésf, vagy ha szükséges, alkalmazzon büntetést, miután a szabálytala­nul közlekedők a KRESZ vonat­kozó rendelkezéseire ügyet sem vetnek. Azon a járdarészen, ahol az iskolába igyekvő gyerekek és az óvodába gyerekekkel igyekvő szü­lők közlekednek milyen „KKESZ- szabály kötelező” a gyalogos­ra nézve, aki megnyugvással igyekszik a részére kijelölt jár­dán közlekedni, hiszen a jár­műveket vezetők részére figyel­meztető táblák vannak? Az említett járdán most a Ka­darka utcai lakótelepen létesült orvosi rendelő is forgalmasabbá teszi a közlekedést — az előbb írtakkal összefüggésben tehát a beteg öreg emberek helyzetére való tekintettel is feltétlenül kö­rültekintőbb intézkedésre van szükség. Talán nem „életveszélyes** de mindenesetre „veszélyesnek” mi­nősíthető a kérdéses helyzet, és az én beavatkozásom kizárólag a balesetek elkerülését célozza. Boros Ferenc Szekszárd, Kadarka utcai lakos Népújság 7 1970. március 26. Az emberiség évezredek óta úgy él, hogy senki nem taní­totta helyesen táplálkozni. Egy­néhány évtizede már van le­hetőség a korszerű és a szer­vezet érdekét szolgáló táplál­kozási ismeretek elsajátításá­ra. A tapasztalat azt bizonyít­ja, hogy ezzel a lehetőséggel országosan, de megyénkben is kevesen élnek. Az alábbi eset a faddi gyógyszertárban történt, de tör­ténhetett volna bárhol< egye­bütt is. A gyógyszerész egy pillanatra kimegy az ügyeleti, szobából, ahol beszélgetünk, mert odakintről beteg érkéz- tét jelzi aZ ajtónyitás. Néhány perc múlva visszajön, e szavak­kal: — Ismét egy! w#;' — Kicsoda? '*W — Gyomorbeteg. — Sokan vannak? — Sokan. Rendszeres gyógy­szerfogyasztók, éppúgy, mint alkalmi gyomorrontottak. Utóbbiak elsősorban ünnep, lakodalom és disznóölés után. Dr. Csehák Judit vélemé­nye, akinek négyezer lelkes orvosi körzetéből egy fél év­tized alatt bőségesen volt al­kalma tapasztalatokat gyűj­teni: — A diétás konyhatechnika úgyszólyán ismeretlen a falu­ban. A kismamák többségének eszébe se jut, hogy tejet fo­gyasszon. Ugyanakkor sok az étvágytalan gyerek. Nem azért, mintha éheztetnék őket, hanem mert a mértéktelen csokoládéfogyasztástól meg se lehet követelni, hogy jó étvágyra serkentse őket. A két idézett egészségügyi szakember napi munkája so­rán rendszeresen találkozik Faddon a helytelen táplálko­zás jeleivel. Az orvos túlzsú­folt rendelésein, a gyógysze­rész a patika forgalmában. Benyomásaik tanulságosak, de még tanulságosabb egy vizs­gálat, melyet az Országos Élelmezési és Táplálkozástudo­mányi Intézet végzett néhány kilométernyire Faddtól, Tol­nán. Aligha tévedünk, ha fel­tételezzük, hogy egy ilyen vizs­gálat itt is hasonló eredményt hozna. Dr. Soós Aladárt idézzük, aki harminc megvizsgált ter­melőszövetkezeti család egy heti étkezésének részletekbe menően feldolgozott adatai alapján a következőket mond­ja: —■ A következő jellegzetes­ségeket figyelhettük meg. A három főétkezés közé kisebb étkezéseket egyik családnál sem iktattak be. A reggeli ál­tal szolgáltatott kalória volt mindenütt a legalacsonyabb, míg a legtöbb helyen a va­csora a legkiadósabb, amit ál­talában délután 6—7 óra kö­rül fogyasztottak el. Tej és tojás általában csak elenyé­szően kis mennyiségben sze­repel reggelire. Komplett a követelményeknek megfelelő, tartalmas reggelit hat család fogyasztott. Az ebédre fo­gyasztott ételféleségek gyako­risági sorrendje a következő­képpen alakult: 26 alkalom­mal volt halpaprikás, 19-szer marhapörkölt, 15-ször burgo­nyás metélt és 12-szer töltött káposzta. Általában dominál­tak az emésztőrendszert meg­terhelő „magyaros” ételek. Feltűnően kevés gyümölcsöt fogyasztottak ebédre, de a szí­nesfőzelék gyakorisága még ennél is kisebb volt. A va­sárnapi eebédek a hét többi napjaihoz képest minden csa­ládnál annyira bőségesek vol­tak, hogy a legtöbb helyen hétfőn nem is főztek külön, a vasárnapi maradékot ették. A szokásos kedvenc ételeken túl­menően viszonylag gyakran előforduló, • helyileg kedvelt ételféleségek voltak: a hal­paprikás, vagyis a tolnai mód­ra, sok főtt tésztával készített halászlé, „krumplinokkli” vagy burgonyás metélt, grízes tészta lekvárral, kacsa, vagy csirke vére hagymával és a sajátos helyi recept alapján készített krumplispogácsa. Tanulságosnak tűnik, hogy a vizsgált harminc családnál az egy főre jutó átlagos élel- mianyag-felhasznáiás, a zsír- fogyasztás és a cukorfogyasz­tás egyként az országos átlag alatt marad. Ezen belül azon­ban ez a viszonylag csökken- tettebb zsírfogyasztás is mesz- sze fölötte van apnak, ami biológiai szempontból még a nehéz munkát végzőknek is szükséges. Dr. Soós Aladár további meg­jegyzései: — Élelmezés-egészségügyi szempontból a háztartásokban a konyhák higiénés állapotá­val szemben általában sok ki­fogást lehetett felvetni. A konyhák rendszerint zsúfoltak voltak, hiányoztak az alapvető higiénés feltételek és sok he­lyen a kulturált étkezésre sem volt meg a lehetőség. Moder­nebb konyhatechnikai eljárá­sokat vagy ismereteket alig tapasztaltunk, az étrend ösz- szeállítása teljesen ösztönsze­rű volt. Kuktafazekat a leg­többen használtak ugyan, de csak egy vagy két ételféleség­nél. Idegenkedtek a mélyhű­tött készítményektől, hideg- konyhai termékeket vagy cuk­rászsüteményeket nem fo­gyasztottak. Táplálkozási is­mereteik rendkívül hiányo­sak. i Valószínűleg egyetlen házi­asszony sem akadt a harminc között, aki tisztában lett vol­na azzal, hogy a hagyomá­nyos fogalmak szerint jólla­kott szervezet még mindig alaposan éhezhet, mert nem jut a legfontosabb tápanya­gokhoz. Tartozunk az igazságnak azonban azzal, hogy az Orszá­gos Élelmezés- és Táplákozás- tudományi Intézet vizsgáló­dásának eredménye a fiata­labb generáció körében már kedvezőbb képet mutatott. A helyi gimnázium ötvenkét III. osztályos tanulójának többsé­ge tisztában volt az alapvető táplákozástudományi ismere­tekkel, sőt kedvenc ételeik so­rában meglepően sokan emlí­tettek színesfőzeléket, külö­nösen spenótot. A lányok két­harmada tudott főzni és a fiúk között is sokan érdeklőd­tek a sütés-főzés iránt. Ébren tartva ezzel a szak­emberekben azt a reményt, hogy ha majd eljutnak az ön­álló háztartás vezetéséig, ezekből az, ismeretekből va­lamit a gyakorlatba is átül­tetnek, egészégesebb konyhát víve, mint szüleik. Az elmúlt év végén kezdték a munkát az ORION tamási gyárának új üzemrészében. A néhány hetes próbaüzemelés során sikerült a gépeket be­állítani, ezek kezelésére a munkásokat megtanítani. Ké­pünkön a bakelit alkatrésze­ket készítő gépsort mutatjuk be. Ezeken a gépeken készítik az ORION összes termékéhez szükséges apró bakelit alkat­részeket. FOTO:ERB Értéke: kétmillió forint Némettoéren még tavaly megkezdték az új művelődési ház építését. A művelődési ház társadalmi összefogással és főiként a községi tanács, vaflamint a termel őszövetkezet anyagi segítségével készül. A termelőszövetkezet kőműves­brigádja végezte és végzi az építkezést, ugyanaldkor a ta­nács az anyagiaikat biztosítja. Mivel a községi tanács pénz­ügyi helyzete nem a legked­vezőbb, az építkezés kissé el­húzódik. Jelenleg a falak áll­nak, elkészültek az ajtók, ab­lakok, melyeket tanács asz­talosai készítettek. Ügy terve­zik, november 7-re átadják a fiatalságnak — a községnek — az épületet, melyben a könyvi tár is helyet kap, de természe­tesen az olvasóterem és meg­felelő klubhelyiség is lesz. Az üvegpalackok betétdíja Sokszor szerettük volna citálni a kereskedőknek hiányos ismere­teink miatt a rendeletet, mely sze­rint ennyiért, vagy annyiért köte­lesek visszaváltani az üvegeket. A kereskedelem és a vásárlók gondját oldja meg az Országos Anyag- és Arhivatal elnökének rendelete az üvegpalackok betét­díjáról és forgalmáról. A rendelkezés jelentős része a boltok, a forgalmazók kötelmeit tartalmazza. A nagyközönséget el­sősorban az érdekli, mennyiért váltják vissza a különféle üvege­ket. íme néhány kiragadott példa a rendeletből. A sörösüvegek minden mérete, barna és zöld is 1,50 forintos be­tétdíjat lehet felszámolni. A boros- üvegek között már nem ilyen egyszerű az eligazodás. A füredi zöld üveg mindegyike után 2,50 a félliteres tokaji fehér után szin­tén 2,50, minden más fajta és for­ma feletti üveg után egy liter űr­tartalmon felül 4,—, illetve három forint a betétdíj. A zöld színű szovjet pezsgősüveg betétdíja 5 fo­rint. A likőrös-. pálinkás-, cock- tailosüvegek betétdija 0.8—1 lite­rig 3 forint. A gyümölcsszörpös üvegek be­tétdíja, fél liter alatt 1.50 forint. A koronadugós gyümölcsleves 2,5 decis üveg betétdija i.5ü forint. A Coca-Colás, Pepsi-Colás üve­gek betétdija 3 forint, a csatsze- relékes 2,5 decis üveg betétdrja 3 forint. A szikvizes üveg betét­díja ezentúl 30 forint lesz. A Mé­reg feliratú Hypós üveg betétdíja 3 forint. A kereskedelem, a vendéglátó- ipar köteles kifüggeszteni az üz­letben az ott forgalmazott palac­kozott italok üvegeinek visszavál­tási árát, betétdiját. \ O. I. Jóllakott éhezők l Faddi és tolnai tapasztalatok

Next

/
Oldalképek
Tartalom