Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-26 / 249. szám
I Simon Emil? i]¥UGALOMH A holtágban lovait fürösz- tóttek. Prüszkölő horkanásuk, aneg a kísérő emberek kiáltozása felhallatszott a magas pattra. Dohai a takaró fűben hevert. Gyönyörűséggel nézte, ahogy a feszes bőrű állatok kirágták magukat a vízből, s az eleven fényben száradtak. Szerette a déli nyugalmat, a pihenő csendjét. Ha csak tehette, elhúzódott a többiektől, feküdt, nézelődött, gondolkozott Nem is hallotta a közeledő lépéseket, az oldalról rávetődő árnyékra figyelt fel. — Szép jószágok, má? — kérdezte valaki. A hangjáról felismerte Kovácsot. Bosszankodott, hogy .a pihenőjében megzavarta. Azt is tudta, hogy egykönnyen nem rázhatja le. Dörmögve Válaszolt. Azok. — Még így a közösben is fejlődnek. Szívós fajta! — mondta nevetve Kovács. Dobai behunyta a szemét, maga elé képzelte a másik li- lás szájszélét, barnás fogait cserzett bőrét. A legszívesebben felugranék. De máskülönben jó itt a fűben, s a lovak látványa is köti. Kováccsal óvatosan lehet beszélgetni. AZ ember annyit mondjon csak: esik az eső. Másnapra ebből mór az kerekedhet, hogy az igazgatót gyalázta. Hirtelen kinyitotta a szemét. Kovács mellé guggolt. ■— Na, mi az, elállt a szavad? . — Most éppen a csöndet szeretném. Te még sose ki-* vántad? — Majd a sírban. No, meg most is. Pontosan azért kerestelek meg itt. S nagyon jó, hogy megtaláltalak. Dobai felfigyelt. Mit akarhat tőle Kovács, ami annyira sürgős, fontos lenne? — ezen tűnődött. Kovács lehasalt mellé. SUt- togára fogta a hangját. — A sógorom üzent érted» — Értem? — Tudod, a sógor nem fukar ember. Mindig ä szíve volt a legnagyobb! — Cigarettát kotort elő a zsebéből, rá' gyújtott, — Kétezer tégláját kellene elfuvarozni. * Dobai nem felelt. A csöndben jól hallatszott a lovak döbbantósa. Kovács várakozással nézett rá. — Megdolgozok egész nap, meg is fizetnek. Nincs szükségem a különmunkára! — mondta Dobai. — Csak a bolond veti el a pénzt! m — Az ilyen fuvar nem tisztességes ügy. A magad véreid akarod megcsalni? — Az én Véreim? — kuncogott Kovács. —* Véreim, amióta az én véremet magukba szívták! ' . — Keressetek más valakit! — mondta haragosan Dobai és elindult. — Gondolhattam volna! — dohogott Kovács. — Mondtam is a sógornak: nem vagy te Tóth ErnÓ! Dobai villámgyorsan felpattant, s nézett le a fekvő emberre. — Tóth Ernő? Hogy jön ide a neve? Kovács élsápadt, a _ szája mosolyra húzódott, aztán remegve meggörbült. ráncokba szaladt a homloka. — Nem tudom — mondta kínnal. — Csak úgy eszembe jutott. Dobai előtt, mintha képen látta volna, hirtelen minden megvilágosodott. Két hónapiá Tóth Ernő Kovácsék tanyája közelében felborult a vontatójával, s meghalt. Megállapították, hogy pálinkát ivott Egyébként nem volt szokásai italozás, a felesége azt val lőtte, hogy bizőtiyára ráerőszakolta valaki. De ki? Sohasem derült fény arra sem, mit keresett KOvácsék felé? Kovács, a sógora, meg a két asszony* jajveszékelve mondták. hogy ők csak a csattanás- ra figyeltek fel, futottak kifelé. s látták szegény Ernőt a felborult vontató alatt Akárhányszor kérdezték őket. mindig ezt mondták. Tóthnak semmi keresnivalója nem volt arrafelé. Senki sem küldte oda, különben is: lejárt a munkaideje. •— Szóval hozzátok indult? —- kérdezte keményen Dobai. Kovács is felállt, ruhájáról lészedegette a bogáncsot, s a rátapadt fűszálakat. — Nem tudóm, miről beszélsz. testvér —- mondta barátságos hangon. Már indult is. néhány lépék után megállt, visszafordult, — A fuvar, a* temmi. Csak tréfáltam. — Várj! — kiáltott utána Dobni, Kovács, mintha nem hallotta volna, ment tovább, gör- nyedten. akár a terhet cipe- lők. Dobai tehetetlenül nézte. Visszafordult a víz felé. A lovakat máp elhajtották, teljes lelt h csend, s a nyugalom. Akkor arra gondolt, hogy amíg fel nem deríti itz igazságot, nőm heverhet a fűben a déli szünetben, nem nézegethet gondtalanul. Egyszerre mégfordult. s rohanni kezdett Kovács után. ÉRDI JUDIT rajza TfiNAGY SÁNDOR: ÉVA Ki vagy te, mondd, micsoda anyag, és szerelmem micsoda semmi, hogy most tudott csak észrevenni, bár mindig rejted, titkolod magad? Mit kellett volna, mondd, szeretni, melyik csillagot, porszemet, szavak milyen rendjét, hogy megtaláljalak s magamat mikor tűzre Vetni? Most itt vagy. Nézlek, régtől ismerős s nem kérdezem, miért szeretlek. Elfogadlak és megteremnek. öröksorsú vagy, szép, kemény, erős. Mint minden anyag. Add hát a kezed: kekembe Veszem saját kezemet. IHÁSZ-KOVÁCS SVA: Készülődés Készülünk az esőre; bágyadt testét megmoss* majd i főid, fürdik a virágok arculata * boldog esőben. Derűs eső, aranyat-érő őzünődben mikor mosaics zik megint * lélek? Halói ellen mikor mosakszik. életre mikor paskolja magát égi zuhanyban? Készülődünk m esőre, csendben, hang nélkül készülődünk, Aszály ellen a megválté cseppek csillagok szinte * testen. A lélek kék horizontján szivárványt nyit * boldog eső. AZ OlVaSÓ naplója ] •agTt^woásr-öi.'.. I Szentgallay Géza: SzentgaUú’V Géza már évtk- hal eMŐtt feltűnt irodalmi fórumok hasábjain, Aztán egy jogos bírálat után sokáig nem találkoztunk írásaival, A hosz- szú távirat című most megjelent kötete 1962—66. közötti novelláit tartalmazza. Csaknem egyértelmű köpet alakit ki az olvasóban az íróról er a tűt rövidebb, hosszabb írás, Tanúskodik a huszonkilenc éves alkotó kísértetezökedvéről, témagazdagságáról egyaránt. Noveltahőseíhez hasonlóan sok mindent próbált, t ez kimeríthetetlen forrása írásainak. Csaknem egyértelmű írói arcképe — írtam fentebb, Az egyértelműséget, a színvonal egyenletességét talán az egy kivétel, a címadó A hosszú távirat rontja, A terjedelmében it hosszabb ítismüben erősebben kiütközik a minden kezdőnél elkerülhetetlen idegen írói hatás. A Cselekmény során szinte minden megtörténik a két hőssel, Düppcny Viktorral és Ferenccel, ami Fejes Endre sikeres regényében, a Rozsdatemetőben megtörtént. Mintha Hábetter Jam tudathasadása hozta volna létre az Ikertestvéreket. ^Hiúidban ís Fejes hatása alá került szentgallay, Az ilyen mondatok, mint.1 Stricinek és vidékinek nevezte, s as ütések ritmusára összefüggés nélküli szavakat kiabált arról, hogy az alhadnagy még mindig szereti és elvenné feleségül11, vagy „első ölelkezésük közben Lívia önkívületben sikoltött, Jézus Krisztusnak és kásák kapitánynak nevezte Ferencet” — teljesen Fejes-ihletésre vallanak. A kötet további írásai már önálló egyéniségről tanúsítódnak. Kialakult a saját hang, amely egyéniségéből és a jól megválasztott példakép már A hosszú távirat nem lemérhető hatásából hová csalódott egységgé. Ezekben az írásokban vált igazán g£ iró tükörré, melyben megláthatja magát a világ. A mentőöv című novella tragikus sorsú hőse az Ötvenes évek légkörének és saját gyengeségének áldozata lesz, Szánjuk, de ugyanakkor vtseoly- gást is érzünk a munka mesterségesen előállított hősével szemben, Att író jó érzékkel, biztos vonalvezetéssel rajzolta meg főszereplője képle te* gra /ikonjának egyre süllyedő vonalát. Legnagyobb emberi és írói élménye a valakihez tartozás, a közösség megtartó ereje. Az akrobata miliőben játszódó Mi ketten és a gravitáció című novellában a nehézkedés, a tömegvonzás legyőzése, az ösz- szeütközés csökkentése sikerül ugyan, de a társ, Baltazár még meghat a háttérül szolgáló ötvenes évek mtenyésztett em* berpéldányának, Lust Rezsőnek, ennek a szólamokat meg- nyargatő, egyre feljebb jutó karrieristának, talán nem is akaratlan közbekiáltására. A lánc című írásban a közösség megtartó ereje diadalmaskodik. _A. kötél egyik legszebb novellája ez. Félretéve m egyéni érdekeket, sérelmeket, kart karba öltve juthat csak ki a bentrekedt bányászcsapat a veszélyessé vált munkahelyről, Alakjai emberi esendőiégéiktcet te kemény metszésnek, igazi munkásporiték. j A Mah&rhjsl jelenése című szatírája utal flffá, hogy írói kelléktárában még kevésszer, nagy egyáltalán nem használt eszközök is lapuinak. A kötet legerősebb írásának A szerencsés vágás-t tartom. A gyerekkori élményt ritkán tapasztalható elhihető erővel, atmoszférával jeleníti meg. LÉSKŐ LÁSZLÓ. MJIZLAI GYÖRGY: Reggeli fényben (BADACSONY) Főnixként újjáéledsz most meginti kibújsz a ködből koporsó-hegyeddel. A szeptemberi Szél arcul legviht, s szájonesókol * napsugaras reggel. Kék ködruhádat meglebegteted, kidörzsölöd szemedből éji álmod. Széttekintel a locska víz felett, amely ébresztő nótát küld utánad... A mólóról gyönyörködtet e táj, e mesebeli, hallgató, sugáros. Gyémántfényeddel szállj \ szívemre, szállj, s világíts ott, thiht öröklétű fárosz!.. Fonyód, 1969. szeptember.
