Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-10 / 157. szám

Hz ember és a babona

Szóltunk a vallások és a babonák közös eredetéről. Az ember meg akarta ismerni a természetet, hogy leigázhassa. és ebben a törekvésében szükségszerűen téves utakra is került. Ma már birtokában vagyunk azoknak az eszközöknek, amelyekkel igaz tudást szerezhetünk a természetről, a babonák mégis tovább élnek. Milyen rejtett és nyílt formákban — erről beszélünk a következőkben.

IX.

Mindenki babonás?

Ha péntek 13-ra esik, ha tizenhármán ülünk az asztalnál, egymásra mosolygunk. Nem hiszünk benne, nevetségesnek tartjuk, hogy ez veszedelmes lehet, de azért mégis... A négylevelű lóherét eltesszük, nem szeretjük, ha fekete macska fut át előttünk az úton, viszont kéményseprővel találkozni, különösen pénteken, legalábbis nem árthat... Ha ennyiben maradunk, nincs is semmi baj. A baj ott kezdődik, ha mindezt — őseinkhez hasonlóan —, félelmek, szorogások, vagy sorsdöntő elhatározások forrásának tekintjük. Ha hiszünk abban, hogy például bal lábbal felkelni, a tükröt ösz- szetörni, vagy a küszöbön megbotlani: baljós jel. Mert megtörténhetik, hogy a vakhit idéz fel szerencsétlenséget. Erre tanít a modern lélektan a jóslatokkal kapcsolatban is; valakinek például azt jövendölik, hogy erőszakos halál vár reá, és valóban így történik, akkor ez nem „a sors könyvében állt”, hanem maga az illető kereste a veszélyt. Régen ugyanis olyan erős volt a jóslatokba vetett hit, hogy sokan — tudatukon kívül — a beteljesülés irányába terelték az eseményeket.

Az amulett, a fétis, a taliz- más hajdan szerencsét hozó, vagy bajt elhárító tárgyak voltak. Furcsa alakú kövek, gyökerek, kagylók, később faragott figurák töltötték be ezt a szerepet. Leszármazottaik a különféle kabala-mütyür- kék, amelyeket sokan maguknál hordanak, vagy a gépkocsi ablakára függesztenek. Ezekre is azt mondhatjuk: nem ártalmasak, de végzetes jelentőséget modern ember nem tulajdoníthat nekik.

A 7-es és 9-es számot, és szorzataikat ősidők óta szerencsésnek tartják, a 13-ast szerencsétlennek. A hiedelem

tarthatatlanságát azok a lottózók bizonyíthatják, akik hétről hétre ezeket játsszák

meg és kombinálják — és esetleg éveken át két találatuk sincs. A számbabonák onnan erednek, hogy a dolgok mennyiségi viszonyai kezdettől fogva lenyűgözte az embert, természetfölötti erők működését látta bennük. Ha a misztikus, téves magyarázattól eltekintünk, a számviszonyok megfigyelése olyan hasznos tudományok kiindulópontja volt, mint amilyen a csillagászat, vagy a geometria. .

Ismeretes, hogy a sportolók között sok a babonás versenyző. A győzni akarás felfokozott idegállapotával magyarázható, hogy a döntő összecsapásra kabalatárgyakat visznek magukkal, és hisznek is bennük, noha a versenyre a legmodernebb tudományos módszerekkel, a testi és lélektani működések korszerű ismeretében készültek fel. Ez a kettősség többnyire ném vezet jóra. Kiterjedt vizsgálatok igazolják, hogy a sportolók babonás hiedelme nem ártalmatlan. Mert ha egyszer véletlenül beválik a kabala, ettől kezdve görcsösen ragaszkodnak hozzá, s ez csökkenti a teljesítményt. Többé nem a maguk erejében, felkészültségében bíznak, hanem rajtuk kívül álló, mágikus hatásokban.

Egyáltalán nem ártalmatlan a „halottlátók”, a „szellemidézők” és „boszorkányhívők” babonája. A Borsod megyei Putnok nagyközségben 1961-ben lepleztek le egy „halottlátó” asszonyt, akit néhány év alatt több ezer ember keresett fel. A fiatal nő már gyermekkorában sokat foglalkozott a szentek életével, különösen azokkal, akik látomásaikról voltak híresek. A környék babonás öregasszonyai, olvassuk az egykori tudósításban, segítették Jolán asszony „látnoki” képességének kifejlődését. Ez abban állt, hogy a gyászoló családtagoknak hírt adott az elhunytak túlvilági életéről, sorsáról. Zavaros, semmitmondó szavaiért pénzt fogadott el, emiatt meggyűlt a baja a hatóságokkal. Ilyenkor mindig rohamai támadtak. Végül kezelésre szorult és megállapították a diagnózist: hisztériás pszichopata

(idegbeteg!).

~K Heves megyei Markazon. 1967-ben keltett feltűnést egy „szellemidéző” asszony. Szintén a „túlvilággal” keresett kapcsolatot, de 'mivel „közbenjárásáért” nem kért pénzt, nem indítottak ellene eljárást. A legfrissebb ilyen ügy, az ásotthalmi „boszorkányper”, még mindannyiunk emlékezetében él.

Csak néhány esetet említettünk és hozzátehetjük: a babona különféle formái másutt is megtalálhatók napjainkban. „A középkori boszorkányság feléledt,. rohamosan elterjedt és megszokottá vált Angliában” — írta 1965-ben a Daily Mirror című lap. A Vorwartsből pedig nemrégen arról értesültünk, hogy Nyu- gat-Németországban mintegy százezer nőt tart környezete „boszorkánynak”, tízezernél több „varázsló” működik az NSZK-ban, minden negyedik ember hisz a csillagjóslásban, és „minden tizedik életében komoly szerepet játszik a jövendőmondás valamelyik formája”.

A látnokság és boszorkányhit a vallásos képzeletvilág része. De „virágkorukat” élik a tudományosság látszatával fellépő babonák. A legrégibb és talán legelterjedtebb az asztrológia, a csillagjóslás.

Az asztrológia képtelenségét két tudományos tény bizonyítja. 1. A horoszkóp ma is hét égitest állására alapozza a jóslást, mint az asszírok és babilóniaiak idejében, holott azóta még két bolygót, fedeztek fel. (Mellékesen: az az áltudomány csillagnak nevezi a bolygókat és a Holdat is, pedig naprendszerünk egyetlen csillaga a Nap és ennek a saját fényű égitestnek a hatása mellett még csupán a Holdé befolyásolja a földi folyamatokat, mint az időjárást, az ár-apály jelenségét, vagy az élőlények idegműködését) 2. Az ember „sorsára” semmi jelentőséggel sem, bír a születés órája; a fogamzást követő percekben dől el a testmagasság, a haj és a szem színe, vagy a hajlam bizonyos betegségek iránt, s ezek a tulajdonságok sem „sorsdön- tőek” az ember értelméhez és a későbbi környezeti hatásokhoz viszonyítva.

Az asztrológia: üzlet a hiszékenységgel. Éppen úgy, ahogyan Nyugaton üzlet a félelemmel a „sugárzást elhárító” készülékek . tömege. Az emberek félnek a radioaktív sugárzástól, félnek az atomháborútól. Lelkiismeretlen szélhámosok pedig mutatós dobozokat árusítanak, belül drótok, elektromos alkatrészek zűrzavara látható, és azt állítják, hogy a szerkezet megvéd minden ártalomtól. Akik ezeket készítik és forgalomba hozzák, nem hisznek a „gépesített csodákban”, viszont sok pénzt keresnek vele.

(Folytatjuk)

GYENES ISTVÁN

Terepjáró

kiDibája

A Szovjetunió egyik távolkeleti mezőgazdasági gépgyárában új önjáró lánctalpas kombájn hagyta el a kísérleti műhelyt. A konstruktőrök a gépet silókultúrák és takarmánynövények laza, vízdús talajon való begyűjtésére szerkesztették. A nyolctonnás szerkezet óránkénti 7 kilométeres sebességgel halad, miközben 40 tonna silótakarmányt vág le és aprít fel. Figyelemre méltó, hogy a hatalmas gépkolosszust egy mindössze 75 lóerős Dieselmotor hajtja. A gyár a jól beáll konstrukcióból igen nag> zéria kibocsátására rendez- edett be.

A kAIAMfcOL

Host és az elkövetkező hetekben az előző napok közúti közlekedési balesetei közül azok egyikét elemezzük, amely a legtanulságosabbnak, el gondoltatőbbnak látszik. Problematikus esetekben álláspontunkat is ismertetjük, — anélkül azonban, hogy ezzel a későbbi biröi ítéletnek elébe kívánnánk vágni.

Mint jelentettük, június 30- án Nagymányok külterületén, a Petőfi utca 78. számú ház előtt Dimány József autóbusz- vezető a bányatelep felé vezető útra kívánt bekanyarodni. Ábránkon a tervezett útját pont-vonalas szaggatott vonallal jelöltük. A majdnem tíz- méteres jármű összeütközött Sárközi József motorkerékpárjával. A motoros súlyos sérülést szenvedett.

A balesetet többszörös KRESZ-szabályszegés okozta. Dimány a KRESZ 60. §. (1) bek. c. pontját szegte meg, amely Szerint előzni a biztonságos közlekedésre vonatkozó szabályok megtartása mellett csak akkor szabad, ha a jármű vezetője a visszapillantó tükörből, vagy egyéb módon meggyőződött arról, hogy járművének előzésébe nem kezdett bele más jármű.

Sárközi figyelmen kívül hagyta a KRB3Z 57. §. (i) bek. b. pontját: meg nem engedett sebességgel óránként 60 kilométeres tempóban — hajtott. Ennyivel: noha a jogszabály szerint lakott területen a biztonságos közlekedésre vonatkozó szabályok megtartása mellett, legfeljebb a következő km/órában meghatározott sebességgel közlekedhetnek: autóbusz, ideértve a csuklós autóbuszt is, a motorkerékpár, a segédmotorkerékpár, a 3,5 tonna összsúlyt meg nem haladó tehergépkocsi, illetve vegyeshasználatú gépkocsi, továbbá 23 órától 04 óráig minden teherautó, illetőleg ve- gy (»használatú gépkocsi: 50 km/óra. A sebességkorlátozás,

— könnyű belátni! —, arra való, hogy megtartása csökkentse a baleseti veszélyt. A KRESZ 60. §. (5) bek. a. pontja arra hívja fel a figyelmet, hogy tilos előzni útkereszteződésben vagy annak közvetlen közelében, — kivéve, ha a (4) bek. értelmében jobbra kell előzni, és ez nem jár a gyalogosforgalom zavarásával. Mint az események bizonyítják, ez a rendelkezés sem azért került a KRESZ-be, hogy eggyel több paragrafus legyen benne.

Az utóbbi hónapok tapasztalatai szerint. — amint ez az elemzett karambolnál is történt

— , feltűnően sokan szegik meg a KRESZ 60. §. (7) bekezdését. Jegyezzük meg, tartsuk tiszteletben! S mivel — sajnos — KRESZ-kötethez nem oly könnyű jutni, mint ismerete nélkül balesetet okozni. idézzük ezt a szakaszt: „A vezetőnek az előzési szándékát a megelőzni kívánt jármű vezetője részére a hangjelzésre vonatkozó korlátozó rendelkezések megtartásával hang-, illetve fényjelzéssel, a mögötte közlekedő járművek vezető! részére pedig irányjelzéssel kell tudtul adnia.”

A ' szábályszegések okozta baleset miatt az autóbusz vezetője ellen büntetőeljárás indult, a motorost szabálvsérté- si úton vonják felelősségre.

____ — borváró —i

V

árakozás közben

— Amikor a szomszédasszony megtudta, hogy rászántam magam, s befö.stetem, aszonta, hogy megbolondultam — mondja elszántkedélyesen társának a bőszoknyás, patentharisnyás parasztasszony a fodrászüzJetben.

Figyelni kell rá. Hatvan esztendősnek nézném a terjedelmes idős nénit, a hagyományos szekszárdi parasztruhába öltözött öregasszonyt. Itt a hasonszőrűek ritka látvány. Arcának bőre meglepően sima, a töméntelen munkáról eres, Inas kezel árukódnak Először van itt, most befestett sargásfehérre pattnásodott halát a-‘ eredetire, barna színűre (Később kiderült, hogy az idős parasztasszony betöltötte a hetvenkettőt.)

. ***** láttáik «tatalabbnak.

I*y felel:

—- Ne törődjön vele, hogy ki mit mond. Dolgos« rendes asszony maga, nem tartozik másra.

kagyló előtt, hogy „megkössön" festékanyag. Újrakezdik.

— Nemsokára meglesz ám az új fogam is és sokkal jobban érzem majd magamat — fűzi tovább a beszélgetés fonalát az idősebb.

szóba kerül a család, a szintén nem fiatul „fiatalok".

— Hogy élnek, megvannak-e egymással?

— Mikor hogyan,,. Gyarap- szanak. Gondolja csak el, a menyem letette a vizsgát, megtanulta azt a KRESZ-t. Most aztán flangálnak, ő vezeti az autót Szegedre indulnak,

— Magát nem vitték el?

— Uett volna benne két helyis, de nekem nem szóltak. Nem kell oda az öregasszony, pláne aki már hetvenkét esztendős

— Mit köstált. mennyiért vették az autót?

j Aszonták, hogy hetvenezret főzettek. Dolgoznak, rendesen keresnek, futja rá. Most ez a módi, Megépült az új háromszobás, fürdés, szuterinos ház, a régiért pedig nyolcvanezret Ígértek nekik Mi a nyűveket csináljanak a pénzükkel? Ez volt a vágyuk, az autó En nem bánom.

— Mondja még valaki, hogy

rossz ez a rendszer, t

— Nem az a. , , Most földet nem lebet venni, hát éljenek kedvükre — mondja az idős aszony. Erős kezeivel végigsimlt köténye bő ráncain, s fészkalódva, kíváncsian várja, milyenre sikerül a festés.

H. E;