Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-14 / 108. szám

Tőzeg — tizenötezer holdra Paradicsompuszta alatt a ré­ten hosszú gumiszalag húzó­dik, egyik végén különböző méretű felhordok, rakodók, és egy kotrógép hosszú gémje im- bolyog ütemesen. Az úton el­haladók közül sokan megáll­nak, oda is vonzza őket a kí­váncsiság: milyen célt szolgál, milyen munkát végez a szem­re is látványos gépsor. nem lehet mindegy, hogy a jö­vőben hol terem többet a 15 ezer hold. Az aparhanti terme­lőszövetkezet lesz az első, ame­lyik megkezdi a szállítást. De már megállapodást kötöttünk a teveli, a kétyi, és a két bony­hádi szövetkezettel is. De szóljunk a bánya terme­lési körülményeiről is. Ha a hetvenholdas terület kimerül, ez még nem jelenti a tőzegtermelés befejezését is. Itt, Paradicsompuszta alatt, az ér­téktelen kaszálók alatt még sok-sok köbméter értékes anyag vár feltárásra. Még sok­ezer hold föld termőképességét lehet az értékes tőzeggel fokoz­ni. BI. Az értéktelen, csádés, sásos rétből az elkövetkező években sok millió forintot termelnek ki a gépek. Sok millió forint értékű tőzeget.« Nemrég adtunk hírt arról, hogy a talajerő-gazdálkodási vállalat itt, Paradicsompuszta alatt újabb, kitűnő minőségű tőzegréteget tárt fel, és a be- lecskai, illetve a dombóvári tő­zegbánya mellett újabbat nyi­tott. Ezzel megteremtette a le­hetőséget ahhoz, hogy a bony­hádi járás termelőszövetkeze­tei is az eddiginél sokkalta in­tenzívebb ' talajjavítást végez­zenek, — Most hetven holdra kap­tuk meg a kitermelési enge­délyt — mondja Posta Miklós szaktechnikus — amelyen a tőzegréteg vastagsága 30 centi és három méter között válta­kozik. A számítások szerint ez félmillió köbméter tőzeget je­lent, amelynek szervesanyag­tartalma 60—65 százalék, tehát jobb minőségű, mint a belecs- kai, vagy a dombóvári. Ez a mennyiség a becslések szerint 15 000 hold talaj javítá­sához elegendő. Nyilván az el­következő években a bonyhádi járás közös gazdaságaiban en­nek hatása a termelési ered­ményekben is érezhető, lemér­hető lesz. Az itt kitermelt tő­zeggel korábban a bonyhádi Petőfi már végzett — kísérlet­képpen — talajjavítást. A ja­vított területen egy-egy holdon nyolc mázsa kukoricával töb­bet termeltek. Ezek után nem kell attól tar­tani, hogy a vállalatnak a nya­kán marad a tőzeg. Reményi Rezső, a bánya ve­zetője és kereskedelmi utazója egyszemélyben az értékesítési lehetőségekről mondja: — A Zengőaljai Állami Gaz­daság szívesen megrendelte volna az itteni egész tőzeg­mennyiséget. Mégis a célunk elsősorban a környékbeli szö­vetkezetek ellátása. Számunkra A szóhasonlattal élve ilyen­kor, napsütéses időben való­sággal paradicsomi körülmé­nyek között dolgozhat a terme­lést végző tíz ember, hiszen a munkájuk csupán a gépek ke­zelésében merül ki. No, persze, a kánikulai melegben, és majd az esős időszakban^ nem lesz könnyű a munka. Mégis, ez a tíz ember naponta 15 vagon tő­zeget tud majd kitermelni. Ismét Posta Miklós szaktech­nikusé a szó. — A termelést alapos felmé­rő munka előzte meg. A het­venholdas területen kétszáz­nál több kutatófúrást végez­tünk, hogy megállapítsuk a tő­zegréteg vastagságát. Utána a télen, a tavasz elején a válla­lat műhelyeiben elkészült a szállítószalag, illetve a gépsor. Felhasználtuk a belecskai, a dombóvári tapasztalatokat, Pe- tőfibányán tanulmányoztuk a vízmentes kitermelést, és vál­lalatunk igazgatója is hozzá­adta néhány elképzelését. Itt, a helyszínen csak össze kellett állítani a gépsort. A kotrótól 260 méter hosszú szállítószalag szállítja a rakodóhoz a tőzeget, ahol markológép rakja a szál­lító járművekre. A szerelést Rafajlovics Elek irányításával ugyanez a brigád végezte, ame­lyik itt a termelést végzi. Már­cius 25-én jött ki az első mun­kacsoport, és 25 munkanap alatt végezték el a gépsor ösz- szeállítását, szerelését —■ Amint látjuk, elég magas a talajvízszint. Hogyan tudják kitermelni a tőzeget három méter mélységből? — Megfelelő teljesítményű szivattyú segítségével. — Ha a hetven holdat kibá­nyásszák, ittmarad egy hatal­mas kubikgödör. Mi lesz en­nek a sorsa? — Alkalmas lesz víztárolás- ra, tehát öntözésre, vagy alkal­masint halastónak. Ez a kör­nyék amúgy is a halastavak vidék®, Az a a rr Befejeződött „Mit ér az olyan mester, ki tanítvány nem volt?” (Közmondás) Kozmikus sebességgel fejlő­dő korunk csaknem feltérké- pezhetetlen változásai, tudo­mányos gyarapodása, az isme­retek, tények -multipolarizáló- dása megköveteli az alapossá­got, a tudományos-elemző szemléletmódot, egyre inkább kiiktatja az öszjtönös rutin­munkát. s lejáratja a vagy- vagy alapon szerveződő, eset­legességekre épülő könnyel- műsködést, hozzánemértést. Amikor a tudomány közvet­lenül termelőerővé válik, egyes ágai a felhalmozott is­meretanyag természete miatt, évről évre tovább differen­ciálódnak, az egyértelmű el­igazodás csaknem lehetetlen, nehéz elképzelni olyan válla­latvezetőket, kiket tervezéseik­ben ne a szigorú matematikai módszerek, a termelés szer­vezésében ne a közgazdaság- tan, a pszichológia és a szo­ciológia eredményei vezetné­nek. A vezetés művészete át­alakul a vezetés tudományává. A gépesített ügyvitel, s a com­puterek korában elképzelhetet­len, hogy a döntéshozatal ki­zárólag az ösztönökből és a rutinból táplálkozzék. Itthon és külföldön Az MSZMP VII., VIII. és IX. kongresszusán elvi hatá­rozat született a tudományos vezetés és szervezés színvona­lának emeléséről. A feladat sürgető aktualitását mutatja, hogy a gazdasági fejlődésben előttünk járó európai tőkés államokban a vezetők kéDzé- sére rendszeresített intézmé­nyek száma megközelíti a 200- at. A szocialista országokban is szaporodnak az ilyen inté­zetek, elsőként Lengyelország­ban, majd Bulgáriában és Ro­mániában alakultak vezető­képző iskolák. 1968-ban nálunk Visszhang A Bars megyei Kunszállásról Tisztelt Szerkesztőség! Meg­késve ért el hozzánk a Tolna megyei Népújság 1969. március 20-án megjelent száma, amely­ben' írott tv-kritikájuk a ter­melőszövetkezetünket is érinti, úgy éreztük, hogy még ilyen idő eltelte után is kötelessé­günk reagálni a megállapítá­sokra. Külön öröm számunkra, hogy az adás általunk is ki­fogásolt megállapításait egy mindenképp kívülálló, tárgyila­gos és hozzáértő szakember is észrevételezte. Az adás célja az volt, hogy a tsz-fiatalok életmódjáról, szociális-kulturális helyzetéről adjon képet, de ehelyett — a forgatókönyvtől eltérően —, részproblémák eltúlzásába csa­pott át, s azokat felnagyítva, úgy állította be, mintha az jellemző lenne a tsz egészére. Természetes, hogy az adás­nál jelenlévő vezetőink a fel­vetett kérdésekre megbízható választ már csak azért sem adhattak, mivel a műsor ilyen jellegű irányáról előre nem voltak tájékoztatva, nem kí­vánható el egy tsz-elnöktől. hogy minden adat nélkül nyi­latkozzék: vajon a tsz közel 700 aktívan dolgozó tagja kö­zül kik és hogyan kapták meg szabadságukat. Az adást követően különben megállapítást nyert, hogy a méltatlankodó műhelydolgozók esetében az alkalmazottak ki­vétel nélkül megkapták sza­badságukat és az arra járó illetményt, — a műhely tsz- tagjainál pedig mindössze két. személy volt, aki a szabadsá­got kivette, de néhány naprí^ az illetményt nem számolták el. A vezetőség határozatilag állapította meg ezt, és intéz­kedett a pótelszámolásról. As» adás tehát ezt a két esetet tüntette fel úgy, mintha az sok száz dolgozóra ,lenne ér­vényes tendencia. Az illet­ményföld adását szabályozó miniszteri rendelet a tsz-nek lehetőséget ad, hogy az alkal­mazottak vonatkozásában el­döntse, biztosít-e ilyen földet, vagy sem. A reklamálók ki­vétel nélkül 1968. január 1 után kötöttek szerződést, s a formanyomtatványon az illet­ményföldet biztosító rész vagy üresen maradt, vagy törölve lett, annak igazolására, hogy a tsz illetményföldet a mun­kabéren felül nem ad. Fel­vetésük tehát alaptalan volt. A mindkét esetről született vezetőségi határozatról ki­vonat megküldésével tájékoz­tattuk a Tv Ifjúsági Osztályát, s kértük, hogy adjanak le­hetőséget, hogy az ország közvéleménye az érem másik oldaláról is tájékozódjék, amelytől sajnos az adás fo­lyamán megfosztottak ben­nünket. őszintén köszönjük önöknek tárgyilagos és segítő szándé­kú megállapításaikat és re­méljük, hogy a valódi tények közlésével még jobban meg­erősödik önökben is az érzés, hogy kritikájuk nagyon is helytálló és szükséges volt. Kunszállási Alkotmány Mező- gazdasági Termelőszövetkezet Balázs István Kukucska János tsz-elnök párttitkár és a mozgó átlag a vállalatvezetők továbbképzése Tolna megyében is létrejött az Országos Vezető­képző Intézet, a Munkaügyi Minisztérium felügyelete alatt, s az ENSZ tekintélyes — 1 372 500 dollárnyi — segítsé­ge révén. Feladata kettős. Egyrészt a vezetőképzés elvi koordinálása, tanácsadó-szolgá­lat, s önálló kutatások a kor­szerű vezetéstudomány új út­jainak kimunkálása érdekében. Másik feladata a tulajdonkép­peni vezetőképzés. A rendsze­resen — évente — megtartott tanfolyamokon az öt gazdaság- irányításban illetékes minisz­térium és a nagyvállalatok ve­zető beosztású dolgozói vesz­nek részt, ahol elsajátítják a vezetési és szervezési elvek legjobbjait, ezek gyakorlati al­kalmazásának eredményeit és az ágazati gazdaságtan leg­újabb információit. Azonban igen sok azon vál­lalatok száma, melyeknek ve­zető gárdáját nem érinti köz­vetlenül az Országos Vezető­képző Intézet intézményes to­vábbképzése. A társadalmi és a személyes igény azonban nagy, ezért a helyi vezetők iskoláit is meg kellett, szer­vezni. Széles skála Ebben az évben megyénk­ben is sor került a TIT köz- gazdasági szakosztálya rende­zésében 13 tanácsi vállalat há­rom-három vezető beosztású képviselőjének továbbképzésé­re. Az első foglalkozást de­cember 2-á.n, az utolsót má­jus 9-én tartották. A tovább­képzés tematikáját a fent em­lített országos intézménnyel koordinálták. A csaknem fél­éves, 36 előadásból álló soro­dat három nagy témakört ölelt fel. Az első, fontos gazdaság- politikai elveket, gazdaságpo­litikai, kapcsolati, szervezeti módszereket taglalt, részletez­ve, megvilágítva a pártirányí- tás módját, szerepét, a szak- szervezetek új típusú jogkörét, funkcióját. A következő téma­kör konkrét ismeretanyagot nyújtott a gazdasági mecha­nizmus szabályozó anyagából. A hallgatók megismerkedhet­tek az állami vállalatok jog­állásával, az információs rend­szerrel a marketinggel, a ter­melési programozás problé­máival stb. És végül; korsze­rű vezetésmódszertani ismere­tek is szerepeltek a tematiká­ban. Vállalati tervezés és a matematika, a fejlesztés gaz­dasági megalapozása, tervezé­sek, számítások, megalapozá­sok, munkapszichológia és üzemi szociológia „kerültek terítékre”. Az előadásokat többségük­ben helyi előadók tartották; a tömegszervezeti, tanácsi, pénz- és igazságügyi szervek prominensei. Amennyiben olyan témára került sor, hogy megyei szakembernek nem állt módjában kellően felké­szülni, az Országos Vezető­képző Intézet biztosította az előadót. A tematika összeállításánál azokat a legfontosabb ismere­teket kellett összefoglalni, me­lyek nélkülözhetetlenek az új stílusú vezetésben. így a gaz­daságirányítás rendkívül sok­rétű problémáinak csokra óha­tatlanul mellőzni kényszerítet­te a részletes, alaposan elem­ző tárgyalást. A következő év vezetőképzését, e tanulságok ismeretében, a most lerakott alapokra építve szervezik meg. Keveset, de alaposan. Talán sort tudnak keríteni az eset- tanulmány és brainstorming (ötletzuhatag) korszerű, a ve­zetőképzés színes, jól bevált formáinak alkalmazására is. CSUPOR TIBOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom