Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-09 / 7. szám

V 19fíő. január 9. ----,----! T OLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Mi is reprezentálja tulajdonképpen Tolna me­gyét? Itt nincs nagyváros, amelyet külföldön is em­legetnének. Itt nincs országos jelentőségű ipari centrum, ami tekintélyt parancsolna az egész tájnak. Itt nincs a fél országra kiható kulturális központ, ami ide vonzaná a tanulni vágyó fia­talságot, a tudomány mívelőit, a művészetek hírességeit. Szekszárd, a megyeszékhely az egyetlen város, lakosainak száma éppen, hogy meghaladta a 20 000-ret, s ha véletlenül az em­ber külföldön kiejti ezt a nevet, értetlenül né­zik, mert ugyan ki hallott ilyen városról? Ami a tolnai dimbes-dombos tájat reprezentálja, az nem több, de nem is kevesebb, mint a szerény hétköznapi élet. Szakaszos legeltetés A megye minden helységére — kezdve a megyeszékhelytől a kis pusztáig, — rányomja bé­lyegét a termelőszövetkezeti gazdálkodás. Most mindenütt a zárszámadásra készülődnek. A becslések szerint kétmilliárd forint értéket kell számba venni, jóval többet a tavalyinál. Ez már magában véve igazolja, hogy 1965-ben is erősödtek, gyarapodtak a közös gazdasá­gok. Az előjelek szerint csök­ken a gyengének minősíthető tsz-ek száma. A megszokott Építési társulások Minden szövetkezetben épít­keznek, mert ez a további elő­rehaladás fontos feltétele. A ha­gyományok azonban, — vagy­is, hogy mindent az állami épí­tőipartól és a ktsz-ektől vártak — kezdenek háttérbe szorulni. Minden szövetkezetben műkö­dik már házi építőbrigád, s ezek elsősorban az iparból visszatért szakembereket fog­ják össze. Most azonban még ennél is hasznosabbnak mutat­kozó módszerrel próbálkoznak: a szekszárdi járás, Szekszárd város és a bonyhádi járás ter­melőszövetkezeteiből építési társulás alakult. Most van ala­kulóban ilyen társulás a me­gye másik sarkában, Kocsola Egy csapat a gemenci rezervátum híres szarvasállományábóL Hozzák a bort a szekszárdi „kombinátba”. munka mellett a közös gazda­ságok megpróbálkoznak újjal is. A Kapós-menti Szakály köz­ség szövetkezeti gazdái például bevezették a legelők, rétek hasznosításának új módját, a villanypásztorral keskenysávo- san adagolt legeltetést. Az el­járást egy fiatal kutató dolgoz­ta ki, aki maga is a faluból származott el. Eszerint az ál­lat mindig csak 50—60 centis sávot tud legelni, s jobban hasznosítja a zöldtakarmányt, mint az eddig ismert módsze­rekkel, vagy mintha lekaszál­nák a füvet. Ugyanaz a lege­lőterület két-háromszor annyi állat zöldtakarmányozását biz­tosította 1965-ben, mint az elő­ző években, ráadásul a gondo­zói költség is kisebb lett. A szakályi módszert országos és megyei tanácskozások kereté­ben mutatták be szakemberek százainak. környékén is. Olcsóbb és gyor­sabb lesz a szövetkezeti épít­kezés, s ugyanakkor építőipari kapacitás szabadul fel más cé­lokra. Japántól az Egyesült Államokig A Sárköz, a megye délkeleti része jellegzetes tájegysége: népművészete már nemcsak a környéken, hahem az ország határain túl is ismert. Nincs már olyan földrész, ahova ne szállítottak volna a sárközi népművészet termékeiből. Ja­pánba éppúgy, mint az Egye­sült Államokba, s a legtöbb európai országba is eljutottak már a sárközi szőttesek, és más kézműipari érdekességek. A Sárközi Háziipari Szövetkezet a tájegységhez tartozó falvak­ból — főként Decs, öcsény, Sárpilis — mintegy félezer ügyes kezű asszonyt egyesít, akik télen-nyáron rendszeresen dolgoznak a hagyományos esz­közökkel, de még így is alig tudják kielégíteni az igényeket. Táncosok Dombóvár mint vasúti cso­mópont ismeretes, és előbb- utóbb városi rangra emelke­dik. Az ipari jellegű település nevét újabban népművészeti nevezetesség fémjelzi. Bodai József tanár egy évtizedes fá­radhatatlan, céltudatos munká­jával olyan népi tánccsoportot teremtett, amelynek híre már messze túljutott a megyén. Kezdetben csak a keszthelyi Helikonon arattak sikert, ta­valy azonban már különrepülő- géppel vitték őket az olaszor­szági San Remo-ba, hogy részt vegyenek a híres nemzetközi dal- és táncfesztiválon. Az olaszországi siker után az idén Görögországban vettek részt fesztiválon — ugyancsak nagy sikerrel. A gemenci erdő A Duna-ártéri Gemenc híres rezervátum. Számos természet­rajz-, játékfilmet és filmhír­adót forgattak már itt. Itt ké­szült az emlékezetes Gyöngy­virágtól — lombhullásig is. Hí­res vadállományát — sajnos állandóan fenyegeti az árvíz pusztítása, most legutóbb az 1965-ös, nyári árvíz tizedelte meg a vadakat. Az erdő leg­jelentősebb, leghíresebb vadja a gímszarvas. A külföldi vadá­szok minden évben örömmel fizetnek egy-egy gemenci vad kilövési jogáért, s nem is egy búcsúzott már el innét arany­érmes trófeával. Bár nagy volt az 1965-ös pusztulás — a nyá­ri szaporulat például teljes egészében a vízben maradt, nem tudott elmenekülni — megvan a remény a gyors re­generálódásra. Az erdő buja növényzete, a vadászok szak­szerű munkája biztos alap ah­Saját erőből építkezik a mucsfai tsz. hoz, hogy ezt az árvizet is ki­heverje az erdő. Megújuló szőlők, műszergyár A megyeszékhely, Szekszárd most válik igazi várossá. Ala­pítása I. Béla király nevéhez fűződik, ezért múltja kilenc évszázadra tekint vissza, ha nem számítjuk a római időket. Ugyanis már a rómaiak is meg­vetették itt lábukat. Az ő ne­vükhöz fűződik a szőlőkultúra meghonosítása, ami ma is fő jellegzetessége a városnak és közvetlen környékének. A sző­lőkultúra most indult igazán virágzásnak: 30 milliós költ­séggel megépítették a szőlő­kombinátot, ami a rekonstruk­ció alapja. A hegyoldalakat, mivel roppant nagy károkat okozott az erózió, csapadékel­vezető betoncsatornákkal, vé­dőfalakkal látták el. Sok millió forintot fordítottak erre. Az új telepítéseknél pedig külföldi tapasztalatok alapján bevezet­ték a teraszosítást, valamint a széles sortávú, gépi művelés­re alkalmas telepítést. Szekszárdnak gyára, jelentő­sebb ipari üzeme korábban nem volt. Most épült fel a mé­rőműszergyár. Sorra emelked­nek a városban az új intéz­mények, modern városnegye­dek, de a hegyoldalban és más helyeken évről évre százával nőnek ki a földből a kertes családi házak is. Háry rehabilitációja S még csak annyit: a szek­szárdi állami levéltár rendel­kezik az ország megyei levél­tárai közül az egyik legértéke­sebb anyaggal. A sok tonnányi értékes iratanyagból legutóbb jelentős irodalomtörténeti do­kumentumok kerültek elő, ame­lyek a Háry-témával kapcsola­tosak. Ezek mindenekelőtt bi­zonyítják, hogy Háry János, a híres nagyotmondó nem is volt olyan hazug. A cselekmény, amelyet Garay János az Ob­sitos szájába adott, nem is any- nyira alaptalan, mint eddig hittük, mert megvan a doku­mentált történeti magva. A szekszárdi katonák — a doku­mentumok tanúsága szerint — valóban sok hősi cselekedetet vittek végbe Napóleon ellen. Szöveg: BODA FERENC Foto: BAKÓ JENŐ i tolnai dombokon

Next

/
Oldalképek
Tartalom