Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-29 / 151. szám
1965. június 29. TOLNA WTEGTF! NÉPCJSAG 5 A kor divatja, vagy követelménye? Több százain vizsgáztak az * elmúlt napokban a Tolna megyei Pártbizottság Esti Egyetemén filozófiából, politikai gazdaságtanból és munkásmozgalom történetéből. Sokan ezúttal fejezték be hároméves tanulmányaikat. Akik sikeresen befejezték, hároméves kemény, megfeszített tanulást hagytak maguk mögött. Minden héten egy alkalommal több, mint négy órás kötelező foglalkozáson kellett részt venniök, ami már egymagában is nagy erőfeszítést kívánt, hiszen mindez a napi munka elvégzése utáni plusz volt. Ehhez jött még a töméntelen tanulni való: a marxizmus—leninizmus klasszikusaitól számos mű feldolgozása, tanulmányozása, a tankönyvek, a napi sajtónak, párthatározatoknak a témához kapcsolódó része. A címben szereplő „egyetem” szó nemcsak a hangzatossá# kedvéért került oda, hanem valóságos tartalmat jelöl: egyetemi szinten folyik a marxizmus oktatása, egyetemi szintű követelményeket állítottak fel a hallgatósággal szemben, s ez egyben azt jelenti, hogy még a magasabb előképzettséggel rendelkezőknek is komoly energiát kellett fordítaniok a készülődésre Az itteni végzettség egyetemi végzettséggel egyenértékű, s bizony nem adták könnyen a bizonyítványt. Nagyon elgondolkoztató, hogy kik tanultak és tanulnak -a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemen és mi a céljuk a tanulással. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy ez nem a pártmunkásoknak valamiféle elkülönített továbbképző intézménye, bár vitathatatlan, hogy a hallgatóság soraiban számottevő a pártmunkások, párttagok aránya. Sőt arról sincs szó, hogy mindez egyetemi végzettséggel kecsegtet és ezért vállalják évről évre mond nagyobb számban ezt a nehéz feladatot. Az egyes csoportokban nem is csak mutatóban akadt egy-egy pértonkívüli, hanem számottevő arányt képviseltek, néha párton- kívüli volt az osztály fele. Sőt, évről évre igen feltűnően emelkedett a pártonkívüliek aránya. Mindebből jogos az a következtetés, hogy a pártonkívüliek körében növekszik a marxista—leninista tudományok iránti érdeklődés. Méghozzá nem is azért, mert ez egyben egyetemi végzettséget is jelent. Bizonyítékul elég ha arra utalunk, hogy a pártonkívüliek többsége már beiratkozáskor egyetemi, vagy főiskolai végzettséggel rendelkezett. A most végzett hallgatók közt például igen sok volt az orvos, mérnök, peda gógus és mindenki tudja, hogy állásuk nincs hivatalból, de miért is lenne? — a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem elvégzéséhez kötve. Sőt nem kell különösebben bizonygatni azt sem, hogy munkájuk legkevésbé kapcsolódik a szorosabb értelemben vett pórtmunkóhoz. A mai kor még a fokozódó specializálódás mellett is a sokoldalú műveltség követelményét állítja az emberek elé, s a központi helyet semmiképpen sem régi divatos részismeret foglalja el, hanem korunk, társadalmi problémáinak ismerete, megértése, s a többi ennek a kiegészítője. Nyilván mindenki részére az a leglényegesebb, hogy tájékozódni tudjon abban a korban, amelyben él, amelyben dolgozik, de erre nem képes a marxista— leninista tudományok ismerete nélkül. Az a sok ember, aki például diplomával is rendelkezik azért vállalja a marxista—leninista tudományok elsajátításával járó fáradságot is, mert immár meggyőződése, hogy enélkül nem lehet senki sem művelt ember, enélkül nem beszélhetünk általános műveltségről. Arról nem is beszélve, hogy tanulás közben aztán arra is rájön mindenki — ha addig még nem jött rá — hogy ez a modern értelembe vett általános műveltség nem is valami önmagáért való valami. Az első pillantásra ugyan úgy tűnik, hogy az orvosnak, mérnöknek, pedagógusnak ugyan nem kapcsolódik olyan közvetlenül a munkájához a filozófia, politikai gazdaságtan, munkásmozgalom története, mint mondjuk a pártmunkáséhoz, de nem is létezhet nélkülük. Ha alkotni, produkálni akar, ha őszintén hivatásához méltóan kívánja segíteni a társadalmat, nem létezhet e legmodernebb társadalomtudományok nélkül, mert különben mint szakember, csak a sötétben kapisgál, szakmai próbálkozása befejezetlen, csonka marad. Társadalomban élünk valameny- nyien, s nincs semmiféle tevékenység, ami elvonatkoztatható lenne a társadalom általános problémáitól, minden ezzel ellenkező kísérlet meddővé válik. pppen olyan nélkülözhetetlen 11 ez, mint ahogyan a mai feltételek közt már nem lehet politizálni megfelelő szakmai ismeretek hiányában, mert az ilyen politizálás légbuborék lenne. Joggal mondhatjuk tehát, hogy a marxizmus—leninizmus tanulása nem a kor divatja, hanem a kor követelménye. Boda Ferenc A% ellenőrző bizottság elnöke Szénát hordanak a vontatók, lovas fogatok a regölyi Népakarat Termelőszövetkezet maisai majorjába. A szénahordók közt van Hegedűs Ferenc sertésgondozó is — mint az ellenőrző bizottság elnöke. — Mi a teendője ilyenkor az ellenőrző bizottság elnökének? — A részelést végeztük el. A szénát a tagság harmadáért kaszálta, és most egy negyvenholdas területen mértük ki, mennyi megy belőle a közösbe, és mennyi lesz a tagok része. Először behordjuk a közöst, majd utána a részt. Természetesen ügyelni kell arra, hogy az elosztás igazságos legyen. Ha erről a negyven holdról lefogyott, akkor újabb területet részelünk ki. Invitál, nézzünk körül a majorban, amíg a rakodás tart. — Tegnap például egy fegyelmi ügyet folytattunk le. Sajnos, le kellett váltani a raktárost, különböző szabálytalanságok miatt. Azért is van most kint a főkönyvelő, hogy az új raktárosnak átadja a dolgokat. A legfőbb kifogás az volt, hogy hanyagul kezelte a bizonylatokat, nem volt pontos kimutatás, mit adott ki, vagy vett be. A télen, a száj- és körömfájás miatti zárlat idején egy csomó embert itt kellett étkeztetni. A főzéshez mérés nélkül adta ki a babot, lencsét és utólag többet tüntetett fel, mint amennyit a valóságban kiadott. Azt nem lehet mondani, hogy valamit eltulajdonított volna, de a bizonylati fegyelem megsértése indokolta a leváltást. De nézzünk be egy kicsit a palántanevelőbe.., szemével... — Sajnos, elég lassan halad a palántázás. Megmondom őszintén, a kertészetben nem úgy halad a munka, mint kellene. Azért, mert itt munkaegységre kell dolgozni. Ami részművelésre megy, abban dolgozik mindenki szorgalmasan. A munkaegységes munkában már kevésbé, így aztán nem csoda, hogy kevés a forint. Részemről, én nem sok fantáziát látok a kertészetben, ilyen körülmények között. Primőrt nem tudunk termelni, a piac messze van, nem hozza azt a pénzt, amit kellene. A sertéstelepen a két gondozó, Majer Ferenc és Iszkádi István éppen a déli etetéshez készülődik. Ketten gondoznak 763 malacot, süldőt, hízót. — Ennek a hízófalkának már el kellett volna menni — mondják —, de megakasztott bennünket az abrakhiány. Még jó, hogy a vezetőségnek sikerült szerezni tizenkét vagonnal. Amióta a szövetkezet fennáll, állandóan visszatérő gond az abrakhiány. Hogy mi az oka? Nem tudjuk. Pedig tavaly is olyan kukoricatermésünk volt, hogy jobbat kívánni sem lehetne. — Abban lenne fantázia — mondja Majer Ferenc —, ha minél előbb ki lehetne dobni cgy-egy falka hízót. A sertés- tenyésztés az, amelyben hamar meg lehet fordítani a pénzt. Néhány hónap alatt meghizlalni, aztán hadd menjen, jöhet a következő. De amikor nem tud úgy etetni az ember, ahogyan kellene...? — Hanem a malacoknál nem lehetve valamit változtatni? — fordul Iszkádi Hegedűs Ferenc felé. — Kevés a munkaegysége amit erre kapunk. Választás után, amíg nem érik el a 35—40 kilót, csak az alapot kapjuk, s csak azután kapunk a súlygyarapodásért is. — Igen — válaszol Hegedűs. — A korosbításig nem lehet súlygyarapodásról beszélni. Érdekes, ezt eddig nem is mondtatok. .. A vezetőségnek majd megemlítem. Valamit kellene tenni, hogy a gondozók a süldő- nevelésben is jobban érdekeltek legyenek. Elköszönünk a gondozóktól. — Most pedig az én „rezidenciám” következik. Az anyakocák — mondja Hegedűs Ferenc —, de hozzáteszem, a szállással nem lehet dicsekedni. Két hónapja vettem át ezt a telepet, de még nem sikerült elérnem, hogy egy kicsit rendbehozzák. Talán addigra sikerül, mire a fialás kezdődik. Itt van, a kutricák válaszfala hiányos, az ajtókról hiányzik a sarokvas, egyikben-másik- ban feltúrták a téglázatot. Mindent ki kellene javítani. Az építőbrigád, amelynek elsősorban az ilyen munkákat kellene elvégezni, magánosoknak dolgozik. Nem akarom a vezetőséget okolni, de ilyen dolgokban határozottabban kellene intézkedni. Nem olyanról van szó, amely ezrekbe kerülne, még egy napi munkába sem telne. Amint látja, vannak olyan dolgok — nem olyan nagyok, mint amennyire bosszantóak —, amelyben az ellenőrző bizottság elnökeként is kalapolni kell. És ilyen dolgok is mutatják, jobb is lehetne a gazdálkodás. BI. HIDEG ZUHANY A FORRÓ NAPOKON A második igazi forró, kánikulai vasárnap múlt el két napja. Nagyon sokan kerestek enyhülést a hűs habokban. A szekszárdi strandon is telt ház volt. Az apróságok kedvükre kiugrálhatták, játszhatták magukat. Aki pedig már sokat fejelt a medence mellett, a zöld gyepen, elfáradt és egy kis pihenésre vágyik, — előszedi a kártyát és hamar együtt a társaság egy jó kis ultipartira. Közben még cda-oda lehet kacsintani a csinosabb lányok felé. 1 '■*»-**> — —. (Túri Mária felvételei)
