Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-03 / 79. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPtJSAG 1965. április 3. t. Pályázati felhívás A Tolna megyei Pártbizottság Marxizmus — Leninizmus Esti Egyetemére A Magyar Szocialista Munkás­párt Tolna megyei Bizottsága az 1965/66-os tanévre felvételi pályá­zatot hirdet a Marxizmus—Le­ninizmus Esti Egyetem három­éves általános és kétéves szako­sított tagozatára. Hároméves általános tagozat A hallgatók az első tanévben filozófiát, a másodikban politikai gazdaságtant, a harmadikban magyar és nemzetközi munkás- mozgalom történetét tanulják. A hároméves tagozat elvégzésének elismerését az 1088/1957. kor­mányrendelet biztosítja. A tago­zatra való jelentkezés feltétele: egyetemi, középiskolai, marxiz­mus—leninizmus esti középisko­lai végzettség, vagy ennek meg­felelő politikai előképzettség. Kétéves szakosított tagozat A tagozat célja felsőfokú is­meretek nyújtása a következő szabadon választható szakokon: filozófia, politikai gazdaságtan és tudományos szocializmus. A tagozatra azok jelentkezhet­nek, akik a Marxizmus—Leniniz­mus Esti Egyetem hároméves ál­talános tagozatát sikeresen el­végezték, vagy egyetemi, főisko­lai végzettségük, illetve ezekkel egyenértékű előképzettségük van. A tagozat hallgatói eredményes osztályvizsgák után a marxizmus mindhárom ágából államvizsgát tehetnek és a 17/1963. (VII. 2.) sz. kormányrendelet értelmében főiskolai oklevelet nyerhetnek. Általános tudnivalók A jelentkezőknek felvételi vizsgát kell tenniük. A felvételi anyaga az általános tagozatra je­lentkezőknél a Marxizmus—Le­ninizmus Esti Középfokú Iskola tananyagának, a szakosított ta­gozatra jelentkezőknél pedig a Marxizmus—Leninizmus alapjai című tankönyv választott, szak­ágára vonatkozó fejezetének is­merete. A tanév szeptember 1-től jú­nius 39-ig tart. Hetenként egyszer meghatározott napon három és fél órás előadás, illetve osztály­foglalkozás van, amelyen a rész­vétel kötelező. A tandíj egy évre 170 forint, melyet két részletben, a tanévkezdéskor és félévkor kell befizetni. A felvételi vizsga ideje 1965. május 10-től május 20-ig. Aki felvételi vizsgán nem felel meg, vagy egyidejűleg más egyetemre, tanfolyamra is jelentkezett, az nem nyer felvételt. Valamennyi tagozatra pártonkívüliek is kér­hetik felvételüket. Az egyetem hallgatóit az 1088/1957. (XI. 21.) sz. kormány- rendelet alapján 24 nap tanul­mányi szabadság illeti meg. Szakosított tagozat csak Szek- szárdon, a 3 éves általános ta­gozat pedig megyénk valamennyi járási székhelyén indul. A pályázatot a munkahely sze­rint illetékes járási pártbizott­ságra kell beküldeni május 1-ig. Ugyanitt szerezhető be a jelent­kezéshez szükséges kérdőív, mely­hez önéletrajzot és orvosi igazo­lást is csatolni kell. MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA 24. Az asztalhoz lépett, letette ka­tonakönyvét, és a határzónába szóló belépési engedélyét. Az őr­nagy figyelmesen megnézte pa­pírjait. — Miért szereltél le? A volt törzsőrmester lehajtotta fejét, és cipője orrát bámulta. — Letelt a szolgálati időm, őr­nagy elvtárs, és... szívügyek — mondta kisvártatva. — Értem. Szerelmes lettél. Csa­ládot akarsz alapítani. — Igenis, őrnagy elvtárs. — A menyasszonyod persze ezen a vidéken lakik. A „leszerelt törzsőrmester” bol­dogan bólintott. Az őrnagynak egyre jobban tet­szett az a szerep, hogy ő min­dent előre tud, és folytatta: — Ha nem tévedek, Kárpát­alja földjén szeretnél gyökeret ereszteni? — Igenis, őrnagy elvtárs — fe­lelte ismét katonásan és tiszte­letteljesen „Belograj”. -- Még a háború alatt megszerettem ezt a földet, hiszen a véremet ontottam érte. — Te Kárpátalján harcoltál? Melyik csapattestben? — Gasztilovics tábornok gár­dista hadtestében. — Tényleg? — kiáltott fel örömmel az őrnagy. — Igen — válaszolt Clark, és a kis zászlókkal teletűzdelt tér­képre mutatott. — Megtettem ezt az utat. hol kúszva, hol fut­va, hogy négykézláb. A Jablon- kai hágótól a Máramarosi fenn­síkig. — Clark megnevezte az ez­redet. melyben az igazi Belograj szolgált. — Micsoda találkozás! Hiszen mi földiek vagyunk, egy ezred­ből valók. Én zászlóaljparancs­nok voltam — mondta az őrnagy és most már egész barátságosan, melegen nézett a volt törzsőrmes­terre. — A földiek számára, mint mondani szokás, mindig nyitva IRTA: HUNYADY JÓZSEF RAJZOLTA: FRIEDRICH GABOR PPfi a szívem. Soron kívül adunk neked lakást, tartózkodási enge­délyt Jávorban és munkát. Hol szeretnél dolgozni? A malomban, a bútorgyárban, az útépítésen vagy a 'vasútállomáson? Belograj szerényen vállat vont: —; Tudja, őrnagy elvtárs, ne­kem mindegy. Mindenütt úgy fo­gok dolgozni, hogy kiérdemeljem az előlegezett bizalmat. — Azt tanácsolom, hogy menj a fűtőházba. Belépsz mint fűtő, vagy lakatos, és egy-két év múl­va mozdonyvezető lehetsz. — Igenis, őrnagy elvtárs, a fű­tőházat választom! — Clark tisz­telgett és hálásan mosolygott. — És a menyasszony neked való? Nem hoz rád szégyent, ha végigmész vele az utcán? — kér­dezte az őrnagy, hogy egykori fegyvertársát teljesen meggyőzze jóindulatáról. Erre a kérdésre Clark már számított, és titokban örült, hogy volt türelme kivárni, amíg az őrnagy feltette. Elővette tárcáját, kihámozta belőle Terézia képes­lapból kivágott fényképét, ame­lyet — ahogy az már szerelmes emberhez illik — kartonlapra ragasztott fel. — Hiszen ez, .kedvesem... — szakította félbe az őrnagy — a mi Teréziánk! Terézia Szimak, a szocialista munka hőse. Nagyon rendes lány. Te testvér, magasra kapaszkodtál! Clark sóhajtott és a fejét csó­válta: — Álmaimban, őrnagy elvtárs, de ki tudja nem zuhanok-e le a pocsolyába. — Szóval még nem egyeztetek meg? — Nem, őrnagy elvtárs. A lány még nem tudja, hogy én ..: — Hogy el akarod venni fele­ségül? — vette át a szót az őr­nagy, és fel kacagott. — Ez aztán a vőlegény! — Elkéstem a házassággal, őr­nagy elvtárs. Ha hazatértem vol­na úgy öt évvel ezelőtt. Micsoda legény voltam én negyvennégy­ben! Clark az időtől megsárgult, gondosan összehajtott újságlapot vett elő. Az őrnagy rögtön látta, hogy a kivágás valamelyik front- újságból való. Annak idején ő maga is mindennap olvasta a had­sereg lapjait. Clark az őrnagy elé terítette az újságot. „Iván Belograj gár­dista hőstette” — olvasta Pirozs- nyicsenko a vastagbetűs címet. Ott volt a hős fényképe is: mo­solygó fiatalember, fehér foga ki­villan az ajka mögül, sapkája alól kibújik egy hajfürt, mellén feszül a géppisztoly szíja, csil­lognak a kitüntetései és a rend­jelei. — Látja, őrnagy elvtárs, ilyen voltam én fiatal koromban. Bi­zony! — sóhajtott Clark — az idő eljár ... — Jóképű gárdista! — A rö­vidlátó őrnagy közelről megnéz­te Clark ábnázatát. — Nem kell sóhajtoznod, most se vagy rosz- szabb. — Ugyan, őrnagy elvtárs! — A „leszerelt törzsőrmester” sze­rényen lesütötte szemét. — Rég volt, szép volt! — Ne szerénykedj . .. Nem vé­letlen az, hogy megtetszettél Te­réziának. — Inkább ő tetszett meg ne­kem. Pirozsnyicsenko őrnagy moso­lyogva hívta fel a jávori fűtő­ház vezetőjét, Mazek mérnököt, régi barátját és vadásztársát, és kérte, hogy „gyorsan és jól helyezze el mint mozdonylakatost Iván Fjodorovics Belograj t, a Nagy Honvédő Háború hősét”. Pirozsnyicsenko a „leszerelt törzsőrmester” jelenlétében be­szélt másik barátjával, a jávori rendőrség parancsnokával is, és állandó letelepedési engedélyt kért „Belograj elvtársnak, aki le­szerelt törzsőrmester, egy ezred­ben szolgált velem, kitüntetett gárdista, vérét ontotta Kárpát­alja felszabadításáért”. Pirozsnyi­csenko őrnagy még egy harma­dik szolgálatot is tett Clarknak, amely szerényebb volt ugyan az első kettőnél, mégis fontos volt: levelet írt a jávori városi tanács lakásügyi osztályának, és kérte, hogy minden huzavona nélkül adjanak lakást „a leszerelt hős katonának, Iván Fjodorovics Be­lograj nak, akit több ízben kitün­tettek harci tetteiért”, így Clark egy nap alatt gyöke­ret eresztett a jávori talajba. Az új „mozdonylakatos” mun­kába állásának már az első nap­ján felfedezte, hogy a hirdet­ménytáblán kifüggesztett jegyző- könyvi kivonatban többek kö­zött a következő áll: „Iván Pav- lovics Taruta lakatos beosztandó Hizsnyák mozdonyjavító brigád­jába.” Clark semmivel sem árul­ta el, hogy örül a lelke. Hogyne örült volna! Iván Taruta névre szóló papírja volt Karéi Groncsak ejtőernyősnek, akivel egy repülő­gépen utazott a Szovjetunió felé. Karéi Groncsaknak az volt a feladata, hogy segítsen neki a vasútvonal megrongálásának elő­készítésében. Vajon hol van most Taruta lakatos? Clark nem kereste se­gítőtársát, senkinél sem kérde­zősködött utána, csak tudomásul vette, amit véletlenül hallott. A fűtőházban elsétált a Hizsnyák- brigád munkahelyére, és ott fél­füllel meghallotta, hogy Taruta kórházban fekszik. Óvatosságra eszerint nincs szükség. Clark nem ment el a kórházba, úgy gon­dolta, hogy majd később találko­zik volt útitársával. • Karéi Groncsak nem ismerte fel jávori főnökét a negyedik határsértő holttestében sem. Gro­mada agyában új, bonyolult kér­dések merültek fel: vajon nem félrevezető szándékkal mondta-e Karéi Groncsak, hogy nem Grab az ő jávori főnöke, vagy valóban nem ő az? Ha viszont Grab nem fontos személy, akkor miért for­dít rá az ellenséges kémszervezet olyan nagy figyelmet? Zubavin anyagának tanulmá­nyozásából a tábornok azt a kö­vetkeztetést vonta le, hogy Grab nem lehetett a vasúti diverziós csoport főnöke. Csak valamilyen kisegítő szerepet játszhatott. De milyent? Csekanyuk vallomásából kide­rült, hogy Grab nem akart sokáig szovjet földön tartózkodni. Bizo­nyára őt, a határvidéket jól is­merő helyi lakost, azért küldték át a Tiszán, hogy valakit átve­zessen, vagy hogy összekötő le­gyen. Grab Csekanyukon kívül sen­kivel sem keresett kapcsolatot, tehát nem összekötőnek küldték. Bizonyára átvezetett valakit a határon. De kit, vagy kiket? Azo­kat, akiket a Fekete erdőben agyonlőttek? Vagy még valakit? Ezekre a kérdésekre a választ Gromada tábornok az események forrásánál, az ötös határszakaszon kereste. — Na, kapitány — fordult a tábornok Saposnyikovhoz —, mi­kor akarja megünnepelni a nyo­mozás sikeres befejezését? — Egyelőre nem készülök erre, tábornok elvtárs. Úgy gondolom, hogy még korai lenne. — Miért gondolja úgy? — kér­dezte Gromada, s szigorú hangja megenyhült, tekintete barátságo­sabb lett. — Van erre oka? (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom