Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-03 / 79. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPtJSAG 1965. április 3. t. Pályázati felhívás A Tolna megyei Pártbizottság Marxizmus — Leninizmus Esti Egyetemére A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága az 1965/66-os tanévre felvételi pályázatot hirdet a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem hároméves általános és kétéves szakosított tagozatára. Hároméves általános tagozat A hallgatók az első tanévben filozófiát, a másodikban politikai gazdaságtant, a harmadikban magyar és nemzetközi munkás- mozgalom történetét tanulják. A hároméves tagozat elvégzésének elismerését az 1088/1957. kormányrendelet biztosítja. A tagozatra való jelentkezés feltétele: egyetemi, középiskolai, marxizmus—leninizmus esti középiskolai végzettség, vagy ennek megfelelő politikai előképzettség. Kétéves szakosított tagozat A tagozat célja felsőfokú ismeretek nyújtása a következő szabadon választható szakokon: filozófia, politikai gazdaságtan és tudományos szocializmus. A tagozatra azok jelentkezhetnek, akik a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem hároméves általános tagozatát sikeresen elvégezték, vagy egyetemi, főiskolai végzettségük, illetve ezekkel egyenértékű előképzettségük van. A tagozat hallgatói eredményes osztályvizsgák után a marxizmus mindhárom ágából államvizsgát tehetnek és a 17/1963. (VII. 2.) sz. kormányrendelet értelmében főiskolai oklevelet nyerhetnek. Általános tudnivalók A jelentkezőknek felvételi vizsgát kell tenniük. A felvételi anyaga az általános tagozatra jelentkezőknél a Marxizmus—Leninizmus Esti Középfokú Iskola tananyagának, a szakosított tagozatra jelentkezőknél pedig a Marxizmus—Leninizmus alapjai című tankönyv választott, szakágára vonatkozó fejezetének ismerete. A tanév szeptember 1-től június 39-ig tart. Hetenként egyszer meghatározott napon három és fél órás előadás, illetve osztályfoglalkozás van, amelyen a részvétel kötelező. A tandíj egy évre 170 forint, melyet két részletben, a tanévkezdéskor és félévkor kell befizetni. A felvételi vizsga ideje 1965. május 10-től május 20-ig. Aki felvételi vizsgán nem felel meg, vagy egyidejűleg más egyetemre, tanfolyamra is jelentkezett, az nem nyer felvételt. Valamennyi tagozatra pártonkívüliek is kérhetik felvételüket. Az egyetem hallgatóit az 1088/1957. (XI. 21.) sz. kormány- rendelet alapján 24 nap tanulmányi szabadság illeti meg. Szakosított tagozat csak Szek- szárdon, a 3 éves általános tagozat pedig megyénk valamennyi járási székhelyén indul. A pályázatot a munkahely szerint illetékes járási pártbizottságra kell beküldeni május 1-ig. Ugyanitt szerezhető be a jelentkezéshez szükséges kérdőív, melyhez önéletrajzot és orvosi igazolást is csatolni kell. MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA 24. Az asztalhoz lépett, letette katonakönyvét, és a határzónába szóló belépési engedélyét. Az őrnagy figyelmesen megnézte papírjait. — Miért szereltél le? A volt törzsőrmester lehajtotta fejét, és cipője orrát bámulta. — Letelt a szolgálati időm, őrnagy elvtárs, és... szívügyek — mondta kisvártatva. — Értem. Szerelmes lettél. Családot akarsz alapítani. — Igenis, őrnagy elvtárs. — A menyasszonyod persze ezen a vidéken lakik. A „leszerelt törzsőrmester” boldogan bólintott. Az őrnagynak egyre jobban tetszett az a szerep, hogy ő mindent előre tud, és folytatta: — Ha nem tévedek, Kárpátalja földjén szeretnél gyökeret ereszteni? — Igenis, őrnagy elvtárs — felelte ismét katonásan és tiszteletteljesen „Belograj”. -- Még a háború alatt megszerettem ezt a földet, hiszen a véremet ontottam érte. — Te Kárpátalján harcoltál? Melyik csapattestben? — Gasztilovics tábornok gárdista hadtestében. — Tényleg? — kiáltott fel örömmel az őrnagy. — Igen — válaszolt Clark, és a kis zászlókkal teletűzdelt térképre mutatott. — Megtettem ezt az utat. hol kúszva, hol futva, hogy négykézláb. A Jablon- kai hágótól a Máramarosi fennsíkig. — Clark megnevezte az ezredet. melyben az igazi Belograj szolgált. — Micsoda találkozás! Hiszen mi földiek vagyunk, egy ezredből valók. Én zászlóaljparancsnok voltam — mondta az őrnagy és most már egész barátságosan, melegen nézett a volt törzsőrmesterre. — A földiek számára, mint mondani szokás, mindig nyitva IRTA: HUNYADY JÓZSEF RAJZOLTA: FRIEDRICH GABOR PPfi a szívem. Soron kívül adunk neked lakást, tartózkodási engedélyt Jávorban és munkát. Hol szeretnél dolgozni? A malomban, a bútorgyárban, az útépítésen vagy a 'vasútállomáson? Belograj szerényen vállat vont: —; Tudja, őrnagy elvtárs, nekem mindegy. Mindenütt úgy fogok dolgozni, hogy kiérdemeljem az előlegezett bizalmat. — Azt tanácsolom, hogy menj a fűtőházba. Belépsz mint fűtő, vagy lakatos, és egy-két év múlva mozdonyvezető lehetsz. — Igenis, őrnagy elvtárs, a fűtőházat választom! — Clark tisztelgett és hálásan mosolygott. — És a menyasszony neked való? Nem hoz rád szégyent, ha végigmész vele az utcán? — kérdezte az őrnagy, hogy egykori fegyvertársát teljesen meggyőzze jóindulatáról. Erre a kérdésre Clark már számított, és titokban örült, hogy volt türelme kivárni, amíg az őrnagy feltette. Elővette tárcáját, kihámozta belőle Terézia képeslapból kivágott fényképét, amelyet — ahogy az már szerelmes emberhez illik — kartonlapra ragasztott fel. — Hiszen ez, .kedvesem... — szakította félbe az őrnagy — a mi Teréziánk! Terézia Szimak, a szocialista munka hőse. Nagyon rendes lány. Te testvér, magasra kapaszkodtál! Clark sóhajtott és a fejét csóválta: — Álmaimban, őrnagy elvtárs, de ki tudja nem zuhanok-e le a pocsolyába. — Szóval még nem egyeztetek meg? — Nem, őrnagy elvtárs. A lány még nem tudja, hogy én ..: — Hogy el akarod venni feleségül? — vette át a szót az őrnagy, és fel kacagott. — Ez aztán a vőlegény! — Elkéstem a házassággal, őrnagy elvtárs. Ha hazatértem volna úgy öt évvel ezelőtt. Micsoda legény voltam én negyvennégyben! Clark az időtől megsárgult, gondosan összehajtott újságlapot vett elő. Az őrnagy rögtön látta, hogy a kivágás valamelyik front- újságból való. Annak idején ő maga is mindennap olvasta a hadsereg lapjait. Clark az őrnagy elé terítette az újságot. „Iván Belograj gárdista hőstette” — olvasta Pirozs- nyicsenko a vastagbetűs címet. Ott volt a hős fényképe is: mosolygó fiatalember, fehér foga kivillan az ajka mögül, sapkája alól kibújik egy hajfürt, mellén feszül a géppisztoly szíja, csillognak a kitüntetései és a rendjelei. — Látja, őrnagy elvtárs, ilyen voltam én fiatal koromban. Bizony! — sóhajtott Clark — az idő eljár ... — Jóképű gárdista! — A rövidlátó őrnagy közelről megnézte Clark ábnázatát. — Nem kell sóhajtoznod, most se vagy rosz- szabb. — Ugyan, őrnagy elvtárs! — A „leszerelt törzsőrmester” szerényen lesütötte szemét. — Rég volt, szép volt! — Ne szerénykedj . .. Nem véletlen az, hogy megtetszettél Teréziának. — Inkább ő tetszett meg nekem. Pirozsnyicsenko őrnagy mosolyogva hívta fel a jávori fűtőház vezetőjét, Mazek mérnököt, régi barátját és vadásztársát, és kérte, hogy „gyorsan és jól helyezze el mint mozdonylakatost Iván Fjodorovics Belograj t, a Nagy Honvédő Háború hősét”. Pirozsnyicsenko a „leszerelt törzsőrmester” jelenlétében beszélt másik barátjával, a jávori rendőrség parancsnokával is, és állandó letelepedési engedélyt kért „Belograj elvtársnak, aki leszerelt törzsőrmester, egy ezredben szolgált velem, kitüntetett gárdista, vérét ontotta Kárpátalja felszabadításáért”. Pirozsnyicsenko őrnagy még egy harmadik szolgálatot is tett Clarknak, amely szerényebb volt ugyan az első kettőnél, mégis fontos volt: levelet írt a jávori városi tanács lakásügyi osztályának, és kérte, hogy minden huzavona nélkül adjanak lakást „a leszerelt hős katonának, Iván Fjodorovics Belograj nak, akit több ízben kitüntettek harci tetteiért”, így Clark egy nap alatt gyökeret eresztett a jávori talajba. Az új „mozdonylakatos” munkába állásának már az első napján felfedezte, hogy a hirdetménytáblán kifüggesztett jegyző- könyvi kivonatban többek között a következő áll: „Iván Pav- lovics Taruta lakatos beosztandó Hizsnyák mozdonyjavító brigádjába.” Clark semmivel sem árulta el, hogy örül a lelke. Hogyne örült volna! Iván Taruta névre szóló papírja volt Karéi Groncsak ejtőernyősnek, akivel egy repülőgépen utazott a Szovjetunió felé. Karéi Groncsaknak az volt a feladata, hogy segítsen neki a vasútvonal megrongálásának előkészítésében. Vajon hol van most Taruta lakatos? Clark nem kereste segítőtársát, senkinél sem kérdezősködött utána, csak tudomásul vette, amit véletlenül hallott. A fűtőházban elsétált a Hizsnyák- brigád munkahelyére, és ott félfüllel meghallotta, hogy Taruta kórházban fekszik. Óvatosságra eszerint nincs szükség. Clark nem ment el a kórházba, úgy gondolta, hogy majd később találkozik volt útitársával. • Karéi Groncsak nem ismerte fel jávori főnökét a negyedik határsértő holttestében sem. Gromada agyában új, bonyolult kérdések merültek fel: vajon nem félrevezető szándékkal mondta-e Karéi Groncsak, hogy nem Grab az ő jávori főnöke, vagy valóban nem ő az? Ha viszont Grab nem fontos személy, akkor miért fordít rá az ellenséges kémszervezet olyan nagy figyelmet? Zubavin anyagának tanulmányozásából a tábornok azt a következtetést vonta le, hogy Grab nem lehetett a vasúti diverziós csoport főnöke. Csak valamilyen kisegítő szerepet játszhatott. De milyent? Csekanyuk vallomásából kiderült, hogy Grab nem akart sokáig szovjet földön tartózkodni. Bizonyára őt, a határvidéket jól ismerő helyi lakost, azért küldték át a Tiszán, hogy valakit átvezessen, vagy hogy összekötő legyen. Grab Csekanyukon kívül senkivel sem keresett kapcsolatot, tehát nem összekötőnek küldték. Bizonyára átvezetett valakit a határon. De kit, vagy kiket? Azokat, akiket a Fekete erdőben agyonlőttek? Vagy még valakit? Ezekre a kérdésekre a választ Gromada tábornok az események forrásánál, az ötös határszakaszon kereste. — Na, kapitány — fordult a tábornok Saposnyikovhoz —, mikor akarja megünnepelni a nyomozás sikeres befejezését? — Egyelőre nem készülök erre, tábornok elvtárs. Úgy gondolom, hogy még korai lenne. — Miért gondolja úgy? — kérdezte Gromada, s szigorú hangja megenyhült, tekintete barátságosabb lett. — Van erre oka? (Folytatjuk)
