Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-15 / 293. szám
1964. december 15. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Mi van a piacon? ILYENKOR, TÉLEN alaposan megcsappan a piacok forgalma. A zöldségfélék jórészének lemúlott a szezonja, az árusok asztalán jószerint csak burgonya, sárgarépa, petrezselyem, káposzta váltja egymást. A bevásárló háziasszonyok tétován lóhálják szatyrukat, kosarukat. Jobb, szebb árut szeretnének, dehát a kevésből válogatni nehéz; viszik hát, amit kapnak. Ez a jelenség sajnos, nem csak téli tünet. Ismétlődik majd az év minden szakában, sőt, évek óta állandóan visszatér. Újból és ismét csak azt a megállapítást halljuk: kevés az áru a piacon. De nemcsak Szekszardon van ez így, hanem Bonyhádon. Hőgyé- szen, Tamásiban, Pakson, Ozorán, Dombóvárott és minden más, nagyobb község piaoán is. Mi a jellemző a megyei piaci forgalmára? Elsősorban az, hogy az árusításban a döntő szerep még az egyéni termelőké. Szekszárd és a megye tizenhárom nagyobb piacán 1600 őstermelő és 32 termelőszövetkezet árusít. Dombóvári tapasztalat, hogy az őstermelői igazolványhoz kötött piaci árusítás óta lényegesen csökkent a felhozatal. Az 1959-es forgalom például két- háromszorosa volt a mostaninak. Ahogyan annak idején indokolt volt az őstermelői igazolványok bevezetése, úgy indokolt lenne most Dombóvárott az eltörlése. A földművesszövetkezeti kereskedelem az igényeket egyáltalán nem tudja ellátni, amelyre jellemző példa, hogy nagyon sokan Kaposvárra utaznak zöldséget, gyümölcsöt vásárolni. A háziasszonyok visszatérő panasza, hogy hiányzik a dió, és főleg a mák, de időnként kevés a burgonya és a petrezselyem is. Szekszárdon például, bár szőlő- termelő vidék, az ősszel nagyon gyéren volt szőlő. Ami volt, főleg a termelők árusították — elég drágán. Amikor a piaci ellátás kerül szóba, a háziasszonyok ismételten felvetik; a termelőszövetkezetek miért nem hoznak több zöldségfélét, gyümölcsöt forgalomba, és olcsóbban, illetve, miért nem árusít többet a MÉK? A MÉK arra hivatkozik; nem termelnek eleget a termelőszövetkezetek. dákkal is igazolják. Jövőre 4000 holdon J^llene zöldséget, 6000 holdon burgonyát termelni. De amilyen szívesen szerződnek újburgonyára, annyira nem zöldségre. Ezideig talán a tervezett terület 50 százalékára van szerződés. így áll elő aztán az a furcsa dolog, hogy jónéhány község olyan igénnyel lép fel: a kereskedelem gondoskodjon a zöldségellátásról.' A TERMELŐSZÖVETKEZETEK viszont hivatkoznak a munkaerőhiányra és arra, hogy a MÉK nem jó partner, mert nagyon sok esetben volt vita az áruátvétel, a minősítés körül. A saját oldaláról nézve mindegyiknek igaza van, de valójában mégsincs. Az üres szatyorral hazatérő háziasszonyt nem vigasztalja az, Tiogy a termelőszövetkezet jobban jár, ha közvetlenül a konzervgyárral köt szerződést, vagy, hogy a MÉK miért küzd raktározási gondokkal. A való igazság az, hogy a zöld-, ségtermeléssel foglalkozó szövetkezetek inkább a konzervgyárakkal szerződnek, mint a MÉK-kel. Mert a MÉK nem vesz át egyszerre nagy tömegű árut, és amit átvesz, azt megfelelő minőségi követelményekkel. A konzervgyár minősítés nélkül, nagy tömegben szállítja el. Igazság még az is, hogy a zöldségtermelő szövetkezetek inkább a nagyvárosi piacokra — Budapestre, Komlóra, Pécsre — szállítanak, mintsem a megyébe, mert ott jobb áron tudják eladni termékeiket; Ezért van tehát az, hogy az őstermelők a megyebeli piacokra hatszorta több zöldséget, gyümölcsöt szállítanak, mint a termelőszövetkezetek. Az általuk árusított zöldség jobb is, mint ami a kereskedelemben kapható. Szekszárd zöldségellátását még az is kedvezőtlenül befolyásolja, hogy a kereskedelemnek a város külső kerületeiben egyetlen zöldséges boltja sincs. A város 22 ezer lakosa piacnapokon kivül a központban levő három boltban vásárolhat. A vásárcsamOKon kívüli üzletek viszont a követelményeknek egyáltalán nem felelnek meg Az egyik bolt például a benzinkút mellett, egy pincében üzemel, és raktár egyáltalán nincs hozzá. A PIACOK HELYZETÉRŐL szólva még el kell mondani, hogy az utóbbi években a tanácsok tekintélyes összegeket költöttek a piacterek korszerűsítésére. Mégis, még így is — Szekszárd kivételével — az őstermelők túlnyomó része a földön árusít, és ez higiéniai szempontból erősen kifogásolható. Nemkülönben az is, hogy az őstermelők egy része özönvíz előtti, hitelesítetlen mérleggel méri áruját. A piacok helyzetét, az áruellátást, a piacterek állapotát, az árusítás körülményeit a közelmúltban vizsgálta a megyei N?pi Ellenőrzési Bizottság. A vizsgálat alapján több javaslatot tettek az illetékes szerveknek az áruellátás javítására, és egyéb intézkedésekre. Csúcsforgalom a MAVAD-nál Öt év alatt az apróvadexport mennyisége négyszeresére, valutahozama ötszörösére nőtt Hetek óta egyre erősödő ütemben zajlanak országszerte a hálós vadászatok nyúlra, fogolyra, fácánra. Mint Gábor József, a MAVAD külkereskedelmi vállalat igazgatója tájékoztatásul közölte, az évi apróvad-„termésnek” mind nagyobb százalékát fogják be és értékesítik élve. Különösen a vadásztársaságok körében divatos ez a vadászati mód. de az állami gazdaságok és az erdőgazdaságok is egyre több élővadat értékesítenek. A MA VAD ez évben 120 000 élő nyúlra, 30 000 élő fácánra, és 20 000 élő fogolyra kötött szerződést. A befogott apróvad nagyrészét exportálják — főleg Franciaországba, Olaszországba és Svájcba — kisebb részét vérfelfrissítésre adják át a hazai vadásztársaságoknak, illetve állami vadgazdaságoknak. A legutóbbi hetekben 5000 élő nyulat. 10 000 élő foglyot vittek a nyugat-európai országokba az ottani gyér vadállomány feljavítására, s már a következő napokban megkezdik az élő fácán szállítását is. Jelenleg Magyarország Európa egyik legnagyobb vadexportőre. A keresletre jellemző, hogy 1959. óta a kiszállított vadfélék meny- nyisége több mint négyszeresére, a vadexport valutahozama pedig az ötszörösére nőtt. Elsősorban a nagy kereslet és a viszonylag magas ár ad magyarázatot a hálós vadászat térhódítására is. Az élő nyúl devizahozama ugyanis tízszerese a lőtt nyulénak, és a fogolynál, fácánnál is számottevő az árkülönbség az élve kiszállítottak javára. A lőtt vad hazai fogyasztása — főleg piaci forgalma — egészen a legutóbbi időkig nem volt jelentős. Most az éttermek, vendéglők étlapjaira felkerülnek a vadas étkek. A karácsonyi, és újévi ünnepekre a fővárosi vendéglátóipar több ezer lőtt vadat, — szarvast, őzet, vaddisznót, nyulat és fácánt — vásárol a MAVAD-tól. így a vendéglőt ünnepi ebédek, vacsorák sokkal változatosabbak lesznek. ítélet államellenes összeesküvés ügyében A Legfelsőbb Bíróság 1964. december 10-én és 11-én megtartott másodfokú tárgyalásán ítéletet hirdetett dr. Matheovits Ferenc és társai ellen indított bűnperben. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a kapitalista társadalmi rend visszaállítása céljából dr. Matheovits Ferenc kezdeményezésére államellenes összeesküvést hoztak létre és a vádlottak letartóztatásukig illegális pártszervező tevékenységet folytattak. E cselekményükért a Legfelsőbb Bíróság dr. Matheovits Ferencet tíz évi, dr. Teszár Zoltánt négy évi és hat hónapi, dr. Kalmár Jánost öt évi, dr. Keleti Péter Istvánt három évi, és Gerendás Józsefet tíz hónapi bör- I tönbüntetéssel sújtotta, A nagydorogi dohánybeváltóban — Dohányzik az elvtárs? — Igen. — És mit szív a legszívesebben? — Fecskét. De ha nincs, elszívom a Totót, a Tervet és a Szimfóniát is. — Akkor tessék ebből venni. Fecske. A nagydorogi dohánybeváltó üzem irodájában vagyunk. Bóta Zoltán elvtárs, az üzemvezető jóformán szóhoz sem hagy jutni addig, amíg rá nem gyújtok. Ügy látszik, a dohányiparban ez a szokás. Persze másutt is, de itt különösen indokolt. Bóta elvtárs ezzel egyben az újságíró szájába adja az első kérdést. — Ez a Fecske a környéken termett és itt beváltott dohányból készült? — No, azt nem mondhatnám. Talán van benne a mi dohányunkból is, de még ez sem biztos. Egy-egy cigarettához nyolctízféle dohányt kevernek össze. Minden cigarettafajtának megvan a receptje, aminek alapján összeállítják a keveréket. A mi területünk — háromszázhatvan holdon termeltetünk dohányt, — csak egy fajtára, a kertidohányra van szakosítva. Hát a Fecskében, JSJLSJBT1T---------------------------------' .......... Nagy a forgalom ezekben a napokban a Paksi Téglagyárban, Illetve a gyárral szemben levő téglatároló helyen. Teherautók, vontatók viszik a téglát az építkezésekhez. a Tervben, a Kossuthban és a többi cigarettában van kertidohány is, de csak egy kevés. Egyszeriben megnő előttem a „tekintélye” előttem az ujjaim közt füstölgő, alig grammnyi súlyú rudacskának: Szabolcstól Zaláig, a Kisalföldtől a Tiszántúlig, több ezer dohánytermelő és néhány száz dohánygyári és papírgyári munkás dolgozott egy keveset azon, hogy most én a levegőbe eregethessem a kékes füstkarikákat. — Sőt, talán nem is csak hazai, hanem külföldi termelők is. Mert nemcsak exportálunk, hanem importálunk is dohányt... — De most, a pillanatnyi meg- illetődés után beszélgessünk az üzemről, a nagydorogi dohánybeváltóról. Milyen az idei termés? — Mennyiségre közepes, de a minőséget tekintve alatta marad a tavalyinak. Valamivel barnább árnyalatú annál. Ugyanis nemcsak minőségre, hanem színre is osztályozzuk a dohányt. A legértékesebb a világos. „Rangsorban” utána a világosbarna következik, majd a barna. A három színkategórián belül van külön első-, másod- és harmadosztályú dohány. Sok volt az eső az idén, a talajban lévő különféle tápsók lejjebb, a mélyebb rétegekbe mosódtak, innét már nem tudta azokat felszívni a növény gyökérzete. Még szerencse, hogy nemcsak az időjáráson múlik véglegesen a minőség, hanem rajtunk is. Azon, hogyan tároljuk, fermentáljuk a dohányt. Rossz munkával a jó minőségű dohánylevelet is el lehet rontani, de ha szakszerűen kezeljük, javulhat a minőség. A nagydorogi üzemben természetes úton fermentálják — érlelik, tartósítják — a dohányt. Az átvétel után tíz-húszmázsás asztagokba rakják, majd az asz- tagban a különféle enzimek, baktériumok hatására megindul a felmelegedés, véebemennek a biológiai, kémiai folyamatok. Ezek eredményeképpen megváltozik a levél színe, elveszíti eredeti nedvességtartalmának nagy részét, megkapja a jellegzetes dohányízt, illatot. Májusig „él, dolgozik” a dohánylevél. Ekkorra befejeződik a fermentálás, lehet tárolni bálákban a dohányt, akár évekig. Persze, a dolog csak látszólag ilyen egyszerű — mondja az üzemvezető, miközben átmegyünk a raktárba. — Állandóan figyelni kell az asztagokat. Hőmérővel ellenőrizzük az asztag közepén uralkodó hőmérsékletet. Nem szabad hatvan fok fölé emelkednie, mert akkor „bundaszagú” lesz a dohány. De ha nem melegszik be, az is baj. Könnyen megpenésze- sedhet. Mindkét esetben átrakjuk az asztagot, kiválogatjuk a hibás csomókat. A raktár egyik sarkában éppen két asszony tevékenykedik, Zsebő Józsefné és Mód Jánosné. Szakszerűen rakják egymásra a dohánycsomókat, alakul az asztag. — Mikor kezdték el? — Ma reggel. Délre megleszünk. — És milyen utasítást kaptak, hogyan végezzék az átrakást? — Nem kell nekünk azt megmondani — mondja Módné. — Húsz-huszonöt éve dolgozunk itt, tudjuk, mi a teendő. A szagáról, a színéről, a fogásáról megérez- zük, hogy melyik csomót kell belül tenni, melyiket az asztag szélére, melyiket nem szabad berakni. — Aztán a füstjét is szeretik? Rá is gyújtanak néha? — Ugyan, mire gondol? Egyszerű falusi asszonyok vagyunk mi, a cigaretta nem nekünk való. Nincs is itt az üzemben egyetlen asszony sem, aki dohányozna. — És a férfiak? — Van, aki cigarettázik, van, aki nem. Úgy, mint máshol. Közben Bóta elvtárs a többi asztagot ellenőrzi, hőmérőzi. Az egyik gyanús, nagyon össze van esve. A hőmérő 57 fokot mutat. — Holnap ezt kell átrakni. A szomszéd raktárban már szállításra kész, felcímkézett bálák sorakoznak. Diszpozícióra várnak. És ha megjön az értesítés, máris indítják őket Pécsre, Budapestre, Egerbe, vagy éppen Nyugat- Németországba. Mert épp a napokban járt itt egy nyugatnémet vevő, egy dohánygyáros asszony. Tavaly is vett az itteni dohányból — hozott is pár doboz szivart, amit a Nagydorog környékén termett dohánylevélbe sodortak —, most is eljött, megnézni a készletet. — Mennyi dohányt váltanak itt be és fermentálnak évente? — Mázsában könnyű megmondani, de ez talán nem mond eleget. Számítgatunk, osztunk, szor- zunk, háromszor is ellenőrizzük, hogy jól írtuk-e a nullákat és kijön a végeredmény: háromszáz- millió cigarettához elegendő meny- nyiséget, ha keverés nélkül használnák fel. (J.)
