Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-23 / 93. szám
4 Tot.Ka wkgyei KfpmsAß 1963. április 23. Cikkeinkre válaszolnak Fegyelmi a fürdőkádért „Kttfürdik a földvári kádban?” címmel cikk jelent meg lapunk április 11-i számában a fürdőkádak elosztásánál tapasztalt szabálytalanságokról. A Baranya- Tolna megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat szekszárdi telepének vezetője levélben válaszolt írásunkra, amelyben elismerte, hogy a telep egyik dolgozója a szocialista kereskedelem gyakorlatában egyáltalán nem szokásos módon végezte el a für- I dőkádak elosztását. Mint írja: a Dunaföldvárra ki nem szállított nyolc fürdőkádból a vállalat dolgozóinak és hozzátartozóinak igényeit elégítették ki. A szabályellenes eljárás után a vállalat igazgatója az elkövető ellen fegyelmi vizsgálatot indított. Ezzel egyidőben olyan utasítást adott ki. amelyik kizárja, hogy a jövőben hasonló esetek előfordul- Ijanak. Nyuszi ügyben n fogyasztás a ludas Ki a ludas nyuszi ügyben című, április 10-én megjelent bíráló cikkünkre Pappert Tibor, a Magyar Édesipar anyag- és áruforgalmi főosztályának vezetője válaszolt. Levelében közli: az idei tavaszi fogyasztás húsvéti árukból ’ olyan mértékben emelkedett, amilyenre a legnagyobb optimizmus mellett sem lehetett számítani. 1962-ben 1280 mázsa különböző húsvéti csokoládéfigurát adtak a kereskedelemnek. 1963-ra ez a mrnrviség több mint 42 százalékkal növekedett, s meghaladta az 1800 mázsát. Tojásdrazséból a tavalyi 5540 mázsával szemben 6000 mázsát gyártottak. A Belkereskedelmi Minisztérium március 25-i végső gyártási határidőt adott az édesipar üzemeinek. Erre az időre kapacitási okokból a fenti mennyiségeknél többet nem tudtak legyártani. így a kereskedelemnek nem nyílt alkalma, hogy a megnövekedett igényeknek megfelelő mennyiségeket rendeljen az ipartól, esetleg pótlólag. Iskolanap Tolnán Iskolanapot rendez a Tolnai Állami Földvári Mihály Általános Gimnázium április 27-én,.' szombaton. Délután 14 órai kezdettel saldtverseny lesz a gimnázium tanulói és a textilgyár fiataljai között. A kézilabda-pályán 16 órai kezdettel a tolnai és a bonyhádi gimnázium kézilabdázói mérik össze erejüket. ,,Ki mit tud” szellemi vetélkedővel folytatódik az iskolanap műsora, amely a textilgyár művelődési házában 18 órakor kezdődik. Patentgombolós munkaruhák A Bonyhádi »ománcgyárban. a korábbi tapasztalatok alapján fokozatosan áttérnek a patentgombolás munkaruhák használatára. Az évtizedek óta hagyományossá vált — gombos — munkaruhák balesetveszélyesek. Ha a gép elkapta a kabát sarkát, könnyen odarántotta a munkást a géphez — a gombok rendszerint erős cérnával voltak felvarrva. A mostani munkaruhák patenttal ..gombolhatok" így veszély esetén egy rántással lel ej tőd ik a munkásokról a köpeny, vagy zubbony. Bontásra kerül az egykori cselédház, a 201. építési engedély DALMANDON Dalmandon már nem újdonság, nem kelt szenzációt a házépítés. Természetesnek veszik, hogy majd minden család a sajátjában lakik, i hogy az egykori tanyaközr pont helyében felépült az új község, hbgy önálló közigazgatással rendelkeznek. Valahogy nem is sokat törődtek már a község szélén meghúzódó épülettel, melynek falait alaposan megviselte az idő. Az ott élő öregek ezt az épületet közel száz évesre becsülik és sok-sok történetet mesélnek róla. Ez az épüléjt egyike azoknak. amelyek az egykori cselédeknek otthont nyújtottak. Ha ugyan otthonnak lehet neyezni a néhány négyzetméternyi, földes konyhát, és szobát. Ezt az épületet még most is lakják, nem a régi dalmandiak közül, hanem a néhány éve letelepedett családok. Egyik részét a Czigner család lakja. Az öreg épület történetét csak él- beszélésből ismerik, jelenét azonban egyre kényelmetlenebbül viselik. Mert igényük már túlnőtt az öreg falakon és valahogy szégyellik is a szegényes kinézésű portájukat. Örömmel vették hát — az ott lakó néhány családdal együtt —. hogy a község vezetőinek törekvése párosul az övéikkel: tüntessék el a múlt utolsó örökségét a községből. Bontsák le az ódon épületet. A bontási anyagot szívesen - megvásárolják, hogy az újak építéséhez hozzákezdhessenek. — Könnyű volt ezt idáig kigondolni — mondja Czigner Jó- zsefné —. a tervek dédelgetése mindig könnyebb, mint a megvalósítás, de azért meglesz a két szobás összkomfortos, kertes házunk,.. Beszél az első száz forintról, amit takarékba tettek, s az utolsóról, amely fedezte már azt az összeget, amelyre igényelhették az OTP-hitelt. Több mint huszonötezer forintot gyűjtögettek össze, s ötvenezer forint kölcsönt vettek fel. így kezdi mindenki, nincs ebben semmi különös — mondhatná valaki. Valóban, semmi különös nincs abban, hogy ha valaki házat akar építeni, csökkenteni kell az egyéb kiadásokat és néha le kell mondani egy-két szükséges holmiról. Czignerék történetének mégis van valami érdekessége. Azok. akik régebben építkeztek, évekig kuporgatták forintjaikat, ők másfél év alatt megteremtették az alapot. Pedig volt kiadásuk bőven, a két lány öltöztetése nem fillérekkel csökkenti a család bevételét, s ahogy az asszony mondja, a konyhapénzből sem keiillt a takarékba. — Nehéz munkát végzünk mind a ketten, a szánktól sohasem vontuk meg a falatot. Hogy mégis miből tellett? Több részt vállaltunk a közös munkából. A férj a Dalmandi Gépállomás traktorosa, az asszony a helybeli termelőszövetkezet tagja. Az egyik a megművelt normálholdak. a másik a munkaegységek számát szaporította. S ez a törekvés kifizetődőnek bizonyult. Ma már arról beszélgetnek, hogy mikor kerül sor a házavatásra. S ha már nem is újdonság Dalmandon, hogy a kétszáz családi ház mellett felépül a kétszázegyedik. most az események mégis azzá teszik. Czignerék és még három család kezdi meg a község szélén méltatlanul helyet foglaló öreg ház bontását, hogy helyette felépítsék az újat. 42. — Ez igaz, — bólintott Stale- cker. — Menjünk csak tovább. Herbert Lange, aki idegen igazolványokkal jött: halott. A vendég elment a házából. Nyomon követték egy darabon, de sikerült egérutat nyernie. Tehát itt van a városban. Számításba kell venni, hogy most minden Ostburgból kivezető utat gondosan lezártak. Tudja, hogy keresik őt. Természetesen igyekszik elrejtőzni. Mindenekelőtt a barátainál, vagy Lange barátainál. — Tehát esetleg házkutatást is tarthatnak? — Minden lehetséges. Stalecker elvtárs. És akkor maguknak, Frau Berthával alaposan meggyűlne a bajuk. S ráadásul a fasiszták szemszögéből nem tiszta a felesége múltja. — Magáról nem is beszél. — mondta csendesen Otto. Aszker hallgatott. Stalecker mélyen a gondolataiba merült. Az asztal mellett ült, fejét a mellére hajtotta, s ujjait az asztalon táncoltatta. — Jó, — mondta végül, miközben kiegyenesedett, s megigazította a nyakkendőjét. — Tegyük a következőt: maga véglegesen civillé változik. Ezt pedig — Aszker egyenruhájára mutatott — az egészet gyorsan elégeti a kályhában Frau Bertha. — De . . . — Felőle ne nyugtalankodjék, ö a nácizmus iránti gyűlölet kiváló iskoláját járta ki: a koncentrációs tábort. És aztán, különben is a feleségem, vagy mi az ördög . . . Egyszóval, Bertha tud magáról mindent. — Stalecker kiigazította magát: — hevesebben mindazt, amit én tudok . . . — És a leadóról? — Gondolja, hogy én magam vettem lei a felmosó vödörből? Ezt ő csinálta! — mondta büszkén Stalecker. — lAmíg én ültem szegény Herbert holtteste mellett, s igyekeztem nyugtatni Lizelt, meg aztán figyeltem a házban, nincs-e valami gyanús, addig Bertha a konyhába tevékenykedett. Amikor bejött sápadtan, de teljes nyugalommal az arcán, azonnal tudtam, hogy minden rendben van .. . Most pedig hadd mondjak meg magának még egyet. Hogy könnyebbnek érezze a helyzetét. Tudnia kell: az én házamban már voltak ehhez a mostanihoz hasonló szituációk. Egyszóval, nem maga itt az első ... ALEKSZANDR NASZIBOV: EJTEK HELY a<z Fordította: Szathmári Gábor Aszker megkönnyebbülten lélegzett fel. Végre kimondta Stalecker azt, amit várt tőle: felfedte magát. — De elkalandoztunk a témától, — folytatta Otto. — Akkor tehát eldöntöttük: az egyenruhát elégetjük, maga pedig itt marad civilruhában. Én elmegyek megbeszélni, mi legyen az elvtái's- sal tovább. De egy feltétellel. Ha megígéri: semmi körülmények között nem hagyja el a házat, hogy ellenőrizze, nem telefonálok-e a Gestapónak. A pillanat komolysága ellenére Aszker nem tudott ellenállni, s elmosolyodott. — Megígérem, — mondta. — Tehát, — folytatta Stalecker, anélkül, hogy Aszkerre nézett volna — úgy mutathatom be, mint német kommunistát? Aszker bólintott. — Hát. jó. Ha német, akkor német. — Stalecker egy mélyet sóhajtott. — Azt hiszem, mindenben megállapodtunk. — Felállt. — Én most akkor megyek. Üljön nyugodtan, viselje jól magát, és várjon. — Értem, — mosolyodon el ismét Aszker. Stalecker benyitott a szomszéd szobába. — Bertha! — kiáltott be. — A kalapomat és az ernyőmet! * Beesteledett. Staleckeréknél nem égett a villany. A nyitott ablakban Frau Bertha állt, s a nyakörvénél fogva tartotta a kutyát. amelyet nem sokkal ezelőtt hoztak be a lakásba az óljából. A kandalló felett függő öreg óra zúgni kezdett, s szabályosan egymás után tizet ütött. — Most, — suttogta magában Frau Bertha. — Oh, mindenható isten, segíts a férjemnek és barátjának az ő szent ügyükben, ne hagyd őket magukra gondjaikban és cselekedeteikben! Eltelt még néhány perc. Aztán valahol, nem messziről, autózúgás, majd nyomban utána néhány rövid tülkölés hallatszott. A kutya elugatta magát. — Hallgass, Dick! — simogatta meg az asszony a kutya szőrét.. — Csendesebben viseld magad. Ne lármázz!... Az autóduda jelzéseit meghallotta Aszker és Stalecker is. — Gyorsan, gyorsan Krause", — suttogta Stalecker. — Siessünk, a kocsinak nem szabad megállnia! Stalecker és Aszker kinyitották az ajtót, s a kapuhoz siettek. Az út két oldalán virágok nyíltak. Erős, hódító illattal tpltötték meg az éjszakát. A motor zúgása mindjobban erősödött. Aszker abba az irányba nézett, ahonnan a hang jött. Csakhamar alig észrevehetően kirajzolódtak a sötétben a teherautó körvonalai. A kocsi már a közelben haladt. Stalecker lehajolt, matatott valamit a virágok között, s elővette onnan a rádióleadól. amelyet már korábban odakészítettek. Aztán eltolta a kapu reteszét. Amikor a teherautó a ház ele ért, a sofőr kinyitotta a kabin ajtaját. Stalecker és Aszker kiszaladt a kerítés mögül, s felugrott a lassan haladó kocsira. A kabin ajtaját visszacsukták. A kocsi gyorsabb sebességre kapcsolt. A város központja környékén őrség állt az úton a kocsi előtt. A gépkocsivezető — egészen fiatal ember, fekete bőrkötéssel a bal szemén, — odahajolt Aszkerékhoz. — Ha megállítanak, mindany- nyian a „Gans-Bohmer”».munká- sai vagyunk. Homokot viszünk. Motorhiba miatt elakadtunk a folyónál. A menetlevél három személyre szól. A kocsi elhaladt az őrség mellett. A két katona és n x rendőr közömbösen, unottan nézeti a homokkal alaposan megrakott nyolctonnás teherautó után. (Folytatjuk) 99 ... Meghaltam 1951-ben... íí A régi, poros anyakönyvek közül ki kellett húzni az 1921-es évit. A húszegynéhány évvel ezelőtti anyakönyvvezetó cirkalmas betűitől remél valami felvilágosítást a titkár. De a Herr Jánosra vonatkozó rovat csak három bejegyzésből áll. Anyja Herr Anna, a gyermek született huszonegyben. Aztán két későbbi írás. Az egyik azt dokumentálja, hogy a fiú nevét 1945-ben Herédire magyarosították. És alatta, amivel pecsétet tettek a ..gyermek” életére: 1951-ben meghalt. — Érthetetlen — mormolja a titkár. Teljességgel érthetetlen. Az ügyfél számára is. Itt áll előtte Herr János, most már német állampolgár. megtört, idős embernek látszik, itt vannak körülötte a régi ismerősei, gyermekkorának társai — felismerték, s ez bizonyíték arra. hogy csakugyan, az illető nem más. mini Herr János. — Kérem, én nem haltam meg. És nem vagyok Herédi. Herr’ vagyok — mondja a titkárnak. — és azt kérem, hogy töröljék ezt a bejegyzést. Nem tudok az egészről. De hát. hogyan történhetett ez meg? A két utóbbi bejegyzés olvashatatlan aláíráséból a titkár felismeri Gallai Lajos nevét. Ö még most is itt dolgozik a tanácson. Hátha emlékszik a különössé vált esetre. — Régen történt — mondja. Tanácstalan ő is. — Valószínűleg valami átküldött okmány alapján jegyezhettem be. — Akkor se a magyarosítást, se a holttányilvánítási nem mi intéztük — vonják le a következtetést. — Talán a feleségem indította az eljárást — szól halkan az ügyfél. svábos magyarsággal. Kérdezgetik, hol volt eddig, mit csinált, miért nem írt, miért nem jelentkezett. Kérdezgetik itt is, a faluban is, egyetlen rokonánál is, aki Hőgyészen maradt, akinél megszállt. Azt mondja, írt ő, minden hónapban egy levelet, annyit volt szabad. Irt a feleségének Jódra. De sohasem kapott választ. De miért csak egy levelet írt egy hónapban? Miért csak a feleségének, ha az nem válaszolt? Van öccse is. Pécsett. — Egy földbirtokon dolgoztam a háború után a francia—nyugatnémet határon. Pesten megsebesültem a háborúban, amerikai fogságba estem. így kerültem külföldre — próbál összefüggő magyarázatot adni. — De miért nem jött haza? — Nem lehetett. Lelőttek volna. ha eljövök a birtokról... Nem értik. Hiszen azt mondja, nem volt rab. A nagynénje meg úgy tudja. 17 évig volt fogságban. alig másfél éve szabad, s mostanában egy gyárban dolgozik. Nemrég egv hőgvészi asszon'’ kivándorolt Nyugatnémetország bá. s az eseményről az ottani újság hírt adott. Herr János olvasta a hírt, s felkereste földijét. Azt hallotta tőle. hogy mindenki halottnak tartja, a felesége meg férjhez ment, van is három gyermeke. így utazott haza látogatóba. S ha tőle azt kérdik, miért nem írt, ő azzal kérdez vissza, hogy „miért nem kerestetek?” Az öccse, a rokonai tudnak arról. hogy kerestette a felesége. Herédi néven. S így nem csoda, hogy nem akadtak rá. S most hazajött. Szembeszállni hírekkel, jelentésekkel, bejegyzésekkel. Elutazott a feleségéhez is. Nem akar vele beszélni, csak éppen távolról megnézni, kipuhatolni. hogyan is fogadná. Hat hónapig éltek együtt. Aztán behívták katonának. S azóta... Csak ő tudja, mi történt, hogyan élt. mit csinált. Az emberek nem tudják, mit gondoljanak. — Különös egv história — mondják. — Furcsa történet. Beszélnek róla a községben, találgatnak. kíváncsiskodnak. — Mi lesz most vele? Visszamegy? Vagy itthon akar maradni? Hanem ezt még a szenzáció okozója sem tudja. Talán nem is csak azért jött. ..kelt életre", hogv bebb-'>r>”ítsa az anyakönyvi hamisságot. Hozzátartozókat keres. S nem tudni, megtalálja-e őket... BENCZE KLÁRA / t
