Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-29 / 74. szám
2 ÍOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 1963. március 29. Üzemi életképek: AZ ESZPERANTISTA A parkettgyalugép éles hangját nehezen szokja meg a látogató füle. A munkások között sok a kék köpenyes asszony. A brigádvezető szobájában a szocialista műhelyért indított mozgalom szerződését nézem. A dolgozók kötötték a szerződést az üzem vezetőségével. A napló sok mindenről árulkodik. Kiderül, hogy a műhely harminchat dolgozója közül három év óta senki nem hiányzott igazolatlanul. Kivétel nélkül mindenki tanul. Hárman gimnáziumba járnak. Az egyik névnél elakadok: „Horváth Béla haladó fokon eszperantó tanfolyamon vesz részt.” Néhány percen belül már mellette állok. Hatalmas bőrkötényt visel. Parkettkötöző. Csomagokba kötözi a parkettet. Egy csomagban 50 darab van, fele %jobbos”, fele „balos”. Betanított munkás. Mielőtt beszédbe elegyednénk, már tudom róla, hogy vizsgázott zenész. öttagú zenekara van. Harmonikán játszik. Szombaton és vasárnap csak a muzsikának él. De én most a legnagyobb szenvedélyére, az eszperantó tanulásra vagyok kíváncsi. — Mióta tanulja a nyelvet? — Három év óta. Az egész családot bevontam már. — Hogy értsem ezt? — Úgy, hogy a feleségem velem együtt kezdte, s most már tanulócsoportot vezet. Az idősebb fiam Pécsen szolgál a karhatalomnál, ő is szorgalmasan tanulja az eszperantót, legutóbb új tankönyvet kért levélben. A lányom elsős gimnazista, idegen nyelvet tanul az iskolában, és otthon „terven felül” az eszperantót tanulja. A legkisebb fiam nyolc éves. Talán ő viszi legtöbbre. Legkorábban kezdte a tanulást. — Levelez külföldiekkel is? — Igen. Egy nyugdíjas svéd állomásfőnökkel és egy bolgár tisztviselővel. A kezét méter magasan az asztal fölé emelve mondja: — Ilyen halom külföldi eszperantó folyóiratom van már. Akad közte kínai, lengyel, svéd, bolgár. — Hány szót tud? — Körülbelül kétezret. Az asszony elkerült. Több ideje van a tanulásra. Öt küldték el a Budapesten megrendezett nemzetközi vasutas eszperantó világtalálkozóra is tavaly. Sok fényképet hozott. Érdekes barátságok szövődnek a világon a közös nyelv segítségével. Van egy ismerősöm, kaposvári. Vi- lisics Erzsébetnek hívják. Sokáig levelezett egy olasz fiatalemberrel. Aztán megjelent egyszer a szakállas olasz Kaposváron, és elvette feleségül. Egyik sem ismeri a másik anyanyelvét, de van egy közös nyelvük: az eszperantó. — Ha néhány szót vált önnel az ember, észreveheti, hogy lelkesedik ezért a nyelvért. Nevet. — Igaza van! Lelkesedem érte. Nem szégyen ez. Még a kerékpáromra is ötágú, zöld csillagot szereltem, az eszperantis- ták jelvényét. — Itt, a Dombóvári Fatelítö parkettüzemében csak egyedül tanulja a nyelvet? — Igen. De dombóvári viszonylatban körülbelül húszán tanuljuk az eszperantót. H. T. Népművészeti „házimúzeum" a megyei fanácsházán vendégek. A ruhákat a hagyományos népviseletet őrző vidé-. kék leghíresebb öltöztető asszonyai varrták a babákra. A kis kiállítás különösen szép darabja Balássy Gyula dombóvári fafaragó népművész szobrocskái, faragott dísztárgyai, és egy búzakalászból font aratási diadalkoHOL TARTUNK a termelőszövetkezetekben a képzettséggel? A Tolna megyei Tanács művelődési osztályán a megye sokrétű népi művészetét és népviseletét szemléltető „házimúzeumot” rendeztek be. A szobákban elhelyezett üveges szekrényekben színpompás sárközi, kaposmenti, sióagárdi, váraljai, kisvejkei, mözsi és más megyebeli népviseletű babákat és népművészeit remekeit, faragásait láthatják a látogató ^ . . JWVKTW v'YVWYYS' fTTTTV y \/' y\/\y\/\y~\/s/ vaa/v/wa a.ao\/\aa/\/' A dekortenrtső Az asztalon ,művészi” rendetlenség — mintarajzok, ecsetek, ' lombfűrész, késecskék — a szoba gazdája egy nyers, zománco- zatlan tálfélén dolgozik. Mintákat vág ki az oldalán és feliratot. A szomszédos épületben, a zomán- cozóesarnok egyik sarkában majd ezt a sablont illeszti a dekorfujó a tálra — kereskedelmi nyelven export-bowl-ra és a szórópisztollyal ráfujja a színes mintát. A következő művelet a kemencében történik. Addig azonban még sok munka ven hátra. Először a felirat felől érdeklődöm Stekly Gyulától. a Bonyhádi Zománcgyár de- kortervezőjátől. aki 1943 óta dől- lent az „ONYE M4 ECHI” és a gozik e munkakörben — Mit je- „WANINI YASAN GOBE ? A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL Tolna megyei Igazgatóságának dolgozói hézagpótló munkát végeztek, amikor nemrég felmérték, hol tart Tolna megye a tsz-vezetök képzettsége terén. Ez a felmérés nélkülözhetetlen a tisztább látáshoz: hatásosabb megyei intézKedéseket lehet tenni, a VIII. kongresszus határozatát biztosabb alapokon lehet teljesíteni. Ezenkívül és ezentúl a statisztikai hivatal hiteles jelentése értékes 1 dokumentum. Tanulmányozása után még nyugod- tabban állapíthatjuk meg, hogy bár a céltól még messze járunk, de a megye mezőgazdaságában, még soha nem munkálkodott annyi szakember, mint jelenleg, felszabadulásunk tizennyolcadik esztendejében. 1945. előtt az uradalmaktól eltekintve, hét határt is be lehetett járni, de még akkor sem volt valószínű, hogy agronó- mussal találkozik az ember. A helyzet a felszabadulás után sem változott meg nyomban. A mező- gazdaság szocialista átszervezése óta azonban a magyar faluhoz hozzátartozik és attól elválaszthatatlan a mezőgazdasági értelmiség. A termelőszövetkezeti vezetők egyre inkább értelmiségiekké válnak a szó legnemesebb értelmében olyan módon, hogy megszerzik a beosztáshoz szükséges elméleti tudást. Az 1962-es év utolsó napján lezárt statisztika, a tsz- elnökök szakképzettségéről a következőket mondja: egyetemet, főiskolát végzett az elnökök 13,1 százaléka, középiskolát 11,7 százaléka, alapfokú szaktanfolyamot 50,4 százaléka, de 24,8 százalék még nem rendelkezik képesítéssel. A többéves áttekintés ezekről a megyei adatokról viszont azt is mutatja, hogy a képesítéssel nem rendelkező tsz-elnökök iparkodnak a gyakorlat mellé az elméleti tudást is megszerezni, vagy beosztásukat tanulni óhajtó embereknek átadni: Ez a magyarázata annak, hogy 1957-től 1962. végéig 25 százalékkal csökkent a képesítéssel nem rendelkező elnökök aránya. Ha a számok mutatta folyamatot nézzük, akkor a képesítéssel nem rendelkezők rubliká- ja a statisztikában három év múlva üres marad. Ezt nagymértékben elő fogja segíteni egy olyan örvendetes körülmény is, mint a Palánki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum levelező tagozatának létrejötte, a nappali tagozat mellett. Palánk a megye bármelyik pontjáról viszonylag jói megközelíthető, illetőleg jobban és kevesebb költséggel, mint mondjuk Gödöllő vagy Székes- fehérvár. Az utazással eltöltött idő, valamint a kiadás viszont elég sokat számit. A MEGYE TERMELŐSZÖVETKEZETEIBEN a felmérés lezárásának napjáig 206 mezőgazdász dolgozott alkalmazottként, vagy tagként. A felszabadulást követő években a régi mezőgazdák körében .akadtak, akik kétségbeestek, hogy mi lesz velük, nem lesz kenyerük. Ma ott tartunk, hogy agrármérnöknek lenni Magyarországon a lehető legbiztosabb egzisztencia, mind anyagi, mind pedig erkölcsi szempontból. Az sem túlzás, hogy a mezőgazdasági értelmiségnek ez a rétege az alkotó munka légkörében tudását, tehetségét maradéktalanul kibontakoztathatja, s ennél nagyobb öröm nem létezik egyetlen olyan ember számára sem, aki hivatásának él. Ezernyi bizonyság van rá, hogy az agronómusok többségét tettekre buzdítja, lelkesíti az a munka, amely nem is oly távoli célért, a magyar mező- gazdaság világszínvonalra való emeléséért folyik, a parasztság tízezreivel, az állam milliárdjai- val, a szakemberek tudósával. A világszínvonal elérése, az agronómusok képzettségének függvénye. S ha azt nézzük, hogy e téren, Hogyan állunk a szak- képzettséggel, akkor együtt kell lennie az örömnek, de nyomban mellette a türelmetlenségnek is. A közös gazdaságokban működő agronómusok 35,4 százaléka egyetemi, vagy főiskolai diplomával rendelkezik. Hogy idáig eljutottunk az sokfajta erőfeszítés együttes eredménye. Örülni lehet neki. Az azonban - már "korántsem megnyugtató, hogy az agronómusok 13,6 százaléka csak alapfokú szaktafrfölyamot végzett és egy százaléknak nincs képesítése, pedig hova-tovább eljutottunk oda — mezőgazdasági kultúránk is kifejeződik ebben —, hogy az alapfokú szaktanfolyamot végzett embernek csak a neve agro- nómus és csak a beosztása teszi őt agronómussá, de tudása nem. A képesítéssel nem rendelkező egy százalékot pedig egyáltalán nem lehet figyelembe venni szakemberként. Itt más nem segít, — Pontos jelentését én sem ismerem, ez az Afrika partvidékein beszélt, leegyszerűsített angol nyelven valószínűleg a közlekedés fejlődésére utal. így kaptuk a megrendelést, ezért ábrázolják a figurák a lovast, az autót, a repülőgépet és a rakétát. Belelapozunk a mintafüzetbe. A Hold fényváltozásai ... Dél keresztje és a Hold... Ivó halak ... Különféle madártollak ... Tízezerszámra exportálja a gyár ezeket a bowl-okat, afrikai országokba. Itt kerül a ládákra a címke és a küldemények között szoktam találkozni azokkal a városnevekkel — Accra, Conakry, Monrovia, Freetown — amelyeket a rádióban hallok, vagy újságban olvasok. A sima, egyszínű bowl pedig nem kell az afrikaiaknak, különféle mintával kell azokat díszíteni. — Hogyan születnek ezek a minták? — Egy részüket a vevő elgondolásai alapján a külkereskedelmi vállalat, a Ferunion közli. A többit meg ránk bízzák, pontosabban az én fantáziámra. Ezután jön a kivitelezés. Lerajzolom, kifestem a mintákat, majd felküldöm a külkereskedelmi vállalatnak. ök aztán megjelölik, hogy melyikből mennyit kérnek, de most már nem papíron, rajzban, hanem az export-bo wLokon. Volt már minta, amiből csak százat rendeltek, de volt öt-tízézres széria is. — Sikerül mindig eltalálni a távoli vevők ízlését? — Általában igen. Legutóbb húsz mintát küldtem fel és mindből rendeltek. Pedig a külkereskedelmi szakemberektől hallottam, hogy ilyen ^ritkán fordul elő. Persze, nem könnyű megbarátkozni az ottani ízléssel. Én általában a finom, harmonikus színösszeállításokat kedvelem, ide pedig harsány, rikító színek kellenek. Minél disszonánsabbak a színék, annál jobb. Szeretik az élénk sárgát, a kobaltkéket, a piros különböző, élénk árnyalatait. A barna viszont nem kell nékik. Amikor leülök a rajzasztalhoz, egy időre „el kell felejtenem” mindent, amit korábban a színekről, a színek összhangjáról tanultam. Bele kell élni magam az edények vásárlóinak, használóinak lelkivilágába. így alakulnak aztán ki a különféle minták. A dekortervező újból kézbeveszi a sablont, dolgozik. Most az afrikai edény mintáját vágja ki, de lehet, hogy már az újabb mintákon töri a fejét, talán éppen egy hazai piacra kerülő ceglédi kanna oldalára kerül a most születő minta. J. J. kizárólag a tanulás és aki hivatásának tekinti a mezőgazdasági pályát, az pótolja a mulasztásokat, mert attól még nem lesz senkiből agronómus mert kinevezték. Akkor lesz azzá, ha megszerzi a diplomát, vagy az oklevelet. Kár, hogy a statisztikai hivatal nem mérhette fel a termelőszövetkezeti gazdálkodás szempontjából egyre döntőbb gépészmérnöki, vagy gépésztechnikusi ellátottságot. A megyében egyre több gazdaságban oldják meg a gépesítést és ahol számottevően gyarapszik az erő- valamint a munkagépek száma, ott ma már pótolhatatlan az ezekhez értő szakember is. KÖZÖS GAZDASAGOKBAN kulcspozíciót töltenek be a brigádvezetők. A statisztikai felmérés azt mutatja, hogy körükben is megkezdődött egy egészséges irányú áramlás, amelyet némi serkentéssel lehet is, kell is gyorsítani. Ilyen szempontból főleg a pártszervezetek tehetnek sokat. A brigádvezetők többsége gazdag gyakorlati tapasztalattal rendelkező olyan ember, aiki egyéni gazdaként is helytállt és munkájával, leleményességével, gazdálkodási érzékével kivívta a falu elismerését. ők tehát értékes és biztos erősségei a szövetkezeti mozgalom vezető gárdájának. De, hogy maradéktalanul elláthassák a beosztással járó munkát, szükségük van elméleti tudásra. Tapasztalatok bizonyítják, hogy a korszerű agronomia és zoó technika mellett legtöbb brigádvezető fő gyengéje az úgynevezett papírmunka. Mi segít a gyenge pontok leküzdésében? A tudás. A tanulási lehetőség adva van, persze egyszerre tanulni is, dolgozni is nem könnyű. A brigádvezetőnek sok mindenről le kell mondania, de bővén nyújt kárpótlást az a sajátos magabiztosság, amit csak a tudás képes nyáriam az embernek. Hivatalosan is, az élet kialakult íratlan szabályai szerint is úgy van, hogy a termelőszövetkezetek vezetői rangos, központi személyiségek. Falujukban mindig azok, de esetenként megyei, sőt országos méretekben is annak számítanak. Megyénk három tsz-ednök országgyűlési képviselője, s egy pótképviselője országos szinten szól a köz dolgaiba. A legmagasabb fórumokon képviselik a szövetkezeti parasztságot A szövetkezeti életnek viszont minden mozzanata, az emberi problémáktól kezdve a tervek teljesítéséig minden a vezetőkhöz tartozik és jórészt rajtuk múlik. A tisztség, a felelősség, tehát rangot jelent, de tudást, képzettséget igényel, mert enélkül a tisztségben felelősségteljesen helytállni csak nagyon nehezen lehet. Szekulity Péter ülést tartott a Szakszervezetek Megyei Tanácsának Elnöksége A Szakszervezetek Megyei Tanácsa csütörtökön Pál József elnökletével ülést tartott. A szak- szervezeti székházban tartott tanácskozáson három jelentést hallgattak meg. A Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei bizottsága jelentést készített az alapszervezetek ellenőrző és irányító munkájáról. A jelentést Földes Imréné terjesztette elő. Kiegészítést adott a témához Szűcs György. Második napirendi pontként Egyed Mihály, a szakszervezeti politikai iskolák helyzetéről adott jelentést. Majd ezt követően Horváth József, a társadalmi bíróságok szervezéséről és oktatásáról tájékoztatta az elnökséget. A szakmaközi bizottságok működéséről ismertetőt készített Szűcs György. Az elnökség behatóan megvitatta a jelentésekkel kapcsolatos tapasztalatokat, majd intézkedési tervet fogadott el.
