Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-27 / 252. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. október 2t.-g­Éf1 ^ ‘ ¥-t-4 ~ = =3= =r= as uj víztároló A föld tíz méternél hosszabb csúszdán zúdul lefelé a magas­ból. Egy-egy nagyobb göröngy tompa zuhanással csapódik a csúszda alján lévő nádpalló-pajzs- hoz. Sokat felfog a pajzs, de így is hullik néha fentről az „áldás” a két ember — Martinka István és Keserű József — nyakába, akik a csúszdától lapátolják, terítik el a földet. A csúszda vége fölé, — amely már elvész a fák koronája között — transzportőr nyúlik. Három transzportőr viszi a földet a kör­alakú, egyre mélyülő gödörből, ahol öt ember lapátol: Háhn An­tal, Háhn János, Laki Péter, Lip- pert Péter, Gebhardt János. A megyei Építőipari Vállalat mun­kásai. Az új szekszárdi vízme­dence földmunkáit végzik, köz­vetlenül a régi medence mellett. A szekszárdiak — főleg a kór­ház, a Munkácsy és a Bartina utca lakói — sokat panaszkodtak a vízellátás miatt. Nem csoda, hiszen a vízfogyasztás évről évre emelkedett, az 500 köbméteres vízmedence nem volt elegendő. Újat kell tehát építeni. Az elmúlt hétén kezdték meg a földmunkát a vállalat fnunká- sai. Törhették először a. fejüket, hogyan szállítsák el a kitermelt földet. De nem kellett lelemé­nyességért a szomszédba men- niök .. . A régi víztároló felett emel­kedő épület tetejéig állványokra szereltek három transzportőrt, a másik oldalra pedig csúszdát szer­kesztettek. így szállítják a föld egyik részét az épületen keresz­tül. A többit . csillével szállítják. Csörlő engedi le a megrakott csil­lét a lejtőn, és vontatja fel az üreseket. Támer István gépkezelő és Hajdú János csillésnek leg­feljebb csak az okoz gondot, ha a csille kiugrik a fordítókoron­gon. Ebédidő van éppen, az emberek feljönnek a- gödörből. — Ebből a gödörből 480 köb­méter földet kell kiemelnünk — mondja Háhn Antal. — A má­sikból valamivel kevesebbet. Egy részét ott elöl elterítjük, a töb­bit ráhordjuk a medencékre, ha elkészültek. Tulajdonképpen két kétszázötven köbméteres meden­cét készítünk. — Mi végezzük a betonozást is — mondja Martinka István —, csak a zsaluzást végzik az ácsok. —Ez most a vállalat legnehe­zebb munkahelye — szól közbe Háhn János. — Nagyon sok be­tont kell felhasználnunk, viszont járművel nem lehet ide feljönni. — Hogyan szállítják fel? — Csillével, a csörlő segítsé­gével. Billenős teherautó hozza a kerítésig. Onnan transzportőr szállítja a csillébe. A technika mindenütt jó segí­tője az embernek. Pótolja az erőt. B. I. FelkászBlt a szövetkezet! vendéglátóipar a téli fsrgalsiB Isbsiiplítására A vendéglátóipar forgalmának Tolna megyében mintegy 65 szá­zalékát a íöldművesszövetkezetek- ben bonyolítják le. Ez pedig arra köt-étez minden szakmabelit, hogy tudása legjavával járuljon hozzá a kulturált szórakozás megterem­téséhez. A legalapvetőbb feltétéle ennek megyénk nagyobb községei­ben ma már meg van. A föld­művesszövetkezetek ugyanis 12 kisvendéglőt, 16 cukrász­dát és 25 büfé-falatozót üze­meltetnek a falvakban. Ezek­ben az egységekben a beren­dezés korszerű, közülük nem egy eléri a városi színvona­lat. A gyakorlati tapasztalatok iga­zolják, hogy a falusi emberek szí­vesen járnak szórakozni a ven­déglátóipari egységekbe. Különö­sen a fiatalok, akik szeretik a zenét és kulturált körülmények között jól szórakoznak egy-egy műsoros rendezvényen. Ilyen ren­dezvény — ahol több alkalommal léptek fel neves fővárosi művé­szek i — az év eltelt tíz hónap­jában is-mintegy száz alkalommal volt a. falusi szövetkezeti vendég- látóipari egységekben. A téli hó­napokra ugyanennyi rendezvényt terveznek. Az ifjúsági szerveze­tekkel és a tanácsokkal közösen nyilvános disznótoros vacsorákat, halvacsorákat és táncmulatságo­kat is rendeznek majd a falusi kisvendéglőkben. A jó szórakozásnak természe­tesen az is feltétele, hogy a ven­déglátásra is jól felkészüljenek, megfelelő mennyiségű és minő­ségű választék legyen ételből és italból a vendéglőkben. A szak­emberek szerint ilyen vonatko­zásban jobb a helyzet, mint a korábbi években volt. (P. E.) (Folytatás a 3. oldalról) nyelmesen lebegett a hajlékony fütyörészés a kocsizörgés fölött. Klári az imént szomjas volt, s mostanra megnedvesedett az aj­ka. — Valaki nagyon bánja, hogy most együtt kocsikázunk — mondta Dani szelíden, dallamo­san, mintha szóval folytatta vol­na az imént fütyült nótát. Klári tágabbra nyitotta szemét, tűnődő sajnálkozással felelte: — Ha így igaz, akkor se te­hetek róla. Nógatta valami sejtelem, hogy nézzen hátra, győződjön meg: nem szegődött-e nyomukba az az ember, akire mindketten gondol­taik, de a nevét elhallgatták? Nem pillantott vissza, félénkké tette a. bűntudat, amelyet egy soha el nem követett vétekért érzett. Pásztor Anti, aki testvére volt — nem vér szerint, hanem az együvótartozás másfajta törvényei folytán — ’ felültette mögéjük a szekérre a féltékenységet. Klári szerette Antit, pontosan úgy, ahogy a legjobb testvért szokás, de még könnyelműségből sem bukkant föl benne a talán, hogy hátha szerethetné szerelemmel is? Pedig az értelemnek nem lehetett óka a tiltakozásra, ha csak az nem, hogy a legény éppen egy­idős volt vele, márpedig feléjük csak nagyritkán házasodtak ösz­sze azonos korúak. Miután Anti félárva lett — apját meghökken­tő hirtelenséggel vitték eh a nyi­las csendőrök 1944 novemberé­ben — az öreg Kincses fogadta szárnyai alá és a lányával együtt nevelte becsületes emberré. Anti­nak két otthona lett: ragaszko­dását megosztotta anyja, meg a három testvére és Kincsesék kö­zött, s ahogy férfiasodott, egyre jobban készülődött, hogy a két családot végérvényesen egyesítse. Dehát az élet tele van kaján és szeszélyes kötakedéssel — úgy látszik, minden halad a maga út­ján, ahogy az alkalom kínálja, aztán egy szép napon kiderül, hogy gyakorta más ösvényen jár a valóság, s megint máson a re­mény. Klári régóta tudta, hogy nein viszonozhatja Anti szerelmét. Mint ahogy nem tehetett arról, hogy haja mogyoróbarna, szeme lenvirágszínű lett, arról sem te­hetett, hogy serdülő szerelme ép­pen Kustán Danit választotta. S ha már megszületett az érzés, cinkosává édesgette az értelmet is, hogy a vágyak helyénvalóságát a józan ész is szentesítse. Dani megsokallotta a szótlan­ságot. Töprengőn fürkészett ol­dalról a lány kedvetlen arcába. — Mégis, megbántad, hogy el­jöttél? — kérdezte. (Folytatjuk) Asszonyoknak lányoknak Hég egyszer a példás magatartásról Az „Asszonyoknak — lányoknak” rovat októ­ber 13-án „Példás ma­gatartás” címmel egy pedagógiai tárgyú írást közölt S. Cs. tollából. Az említett probléma fel­vetését bár szükséges­nek tartjuk, nem tu­dunk mindenben egyet­érteni a cikkíró véle­ményével. Nem eléggé emberséges szemlélet az, amit S. Cs. igazolni vél; és nem is hiszem el, hogy ennyire csak a fel­szint értékelnék pedagó­gusaink az osztályzatok elbírálásánál. „Sok szü­lő — olvashatjuk a ne­vezett írásból — ... még nem tudja, mit is fed tulajdonképpen a maga­tartási osztályzat, külö­nösen a példás maga­tartás.” Ebben igaza van a cikkírónak, s mert igaza van, komoly prob­lémában lehetett volna a gyermekeikért aggódó szülők segítségére. De a példa, mellyel mondani­valóját illusztrálni pró­bálja, egy alapjaiban helytelen pedagógiai szemléletet tükröz. „Miért kapott a fiam négyest magatartásból? — idézi egy felháboro­dott mama szavait S. Cs. — Ez nem igazság, mert a fiam egész év­ben semmi rosszat nem csinált. Az osztályfőnö­ke is mondta, hogy Pis­ta _ igen jó gyerek. Az órákon is csendesen ül és csak akkor szól, ha kérdezik... A szomszé­dék Sanyijának., akinek már az ellenőrzőjébe is beírtak, példás a maga­tartása. Hol itt az igaz­ság?” Igen, ezt kérdezi a fel­háborodott mama, és S. Cs. válasza — kissé tö­mören megfogalmazva — ennyi: a gyermek nem eléggé aktív, kissé félénk, visszahúzódó: ezért kapott néevest magatartásból. M->id len­tebb a következőket ol­vashatjuk: . a min­dentől való tiltás, a folytonos »nem szabad« visszahúzódóvá, passzív­vá nevelte Pistát, meg­fosztotta önállóságától, öntevékenységétől, bá­torságától. Pista napról napra magábazárkózot- tabb, félénkebb, fásul- tabb lett.. Megdöbbentő, hogy va­laki ennyire világosan látja: ez a Pista gyerek nem tudatosan passzív, hanem rossz családi té­nyezők formálják gát-' lásossá, félénkké — és mégis a rosszabb osz­tályzat mellett dönt a bátorítás, a segíteni- akarás helyett. Valóban: a mi mér­céink különböznek a múlt etikai értékeitől; mi közösségi embereket szándékozunk nevelni. Viszont az iskola intéz­ménye nem adminisztra­tív szerv, mely kalkulál, értékel és ítél. Az iskola embereket formál, s en­nek a feladatnak van alárendelve a magatar­tási osztályzat is, mely eszköz és nem valami­féle sportteljesítmény értékét tükröző szám­adat. Nem az a célja nevelési rendszerünk­nek, hogy „pontosan re­gisztrálja” gyermekeink magatartását, hanem hogy szocialista társa­dalmunk számára be­csületes és boldog em­bereket neveljen. A gát­lásos, félénk gyermeke­ket nem büntetni kell. Az ilyen gyermekeket előbb egyszerűbb, majd bonyolultabb megbíza­tásokkal kell ellátnunk, hogy módja legyen leg­alább az iskola közössé­gében feloldódni, ha már az otthon köteléké­ben képtelen erre. Hangsúlyoznunk sem kell, hogy mily nagy szerepük van e téren az úttörő-, a KlSZ-szerve- zeteknek. A közösség szükségességét csak az érzi igazán, aki ..izesve- mo»o<*va'’ vállal részt Divattudósítás Az őszi-téli divat né­hány űj díszítőelemet is hoz. Ezek közül igen kedves a gyapjú vagy bőr pompon, s ez nem csupán kaíapdíszítésre, hanem ruhákon külön­böző módon kerül fel- használásra. Főleg a tweed és vastagabb, laza szövésű, egyszínű szöve­tekből készült ruhákon alkalmazzuk. Ezzel a módszerrel akár házilag is felfrissíthetjük ruha­tárunk egy-egy megunt darabját. A pompon nagysága igen változó, a 4—5 cm átmérőjűtől egészen 10—12 cm-ig. Készülhet színben meg­egyező gyapjúfonálból, vagy ha a ruha anyaga megengedi (twedd laza szövésű szövet), saját szálát kihúzva használ­juk. Nem hosszú bojtról, hanem kerek pomponról van szó. 1. rajz. Igen csinos a keskenyebb vagy széle­sebb sálszerű I gallérok végein alkalmazott gyajúpompon. 2. rajz. Az idén ismét divatos a stóla. A ruha anyagából készítve, vagy színben harmonizáló kockás anyagból. Végé­re 10—12 cm átmérőjű pompon kerül. (Legcsi- nosabb a tweed és en­nek megfelelő twedd kockás anyag.) Ha az anyag alkalmas, a bal oldalát is felhasználhat­juk stólára. 3. rajz. övként alkal­mazva is igen mutatós. A. szövet paszpolozás mellett dominál a .mű­bőr paszpolozás is. problémáiból. Hány csendes, amolyan „ma­gába zárkózott” kitűnő tudóst, orvost, pártmun­kást ismerünk és bizony hányszor csalódtunk már nagyhangú „közösségi emberekben”. Mit tett S. Cs. peda­gógusa, hogy elegyen­gesse Pista sorsát? Ma­gatartását megdicsérte az édesanya előtt; a cikkből semmiféle fel- világosító elbeszélgetés­ről, segíteni akarásról nem tájékozódtunk. — Mi is együttérzünk a felháborodott édesanyá­val, aki megilletődve ve­szi tudomásul fia né­gyes osztályzatát! Igen, ma már nem „magaviseletét”, simulé- kony, ál-udvarias mo­dort, hanem emberi magatartást formálunk gyermekein kre. Bősz Jenő Modern lakószoba: az erkélyajtónál fiókos munkaasztal, szemben vele polcos kis szekrény. A főfalon kihúzható ágypamlag, előtte dohányzó- asztal fotelekkel, szemben vele televízió-asztal. A képen nem látható a fekvőhely mellett el­helyezett ágyneműtartó és a szoba negyedik fala előtt átló ruhásszekrények. Néhány kévéit gyakorlati fogás A hús lényegesen gyor­sabban puhul meg, ha sótlanul főzzük, és csak akkor sózzuk, amikor már majdnem kész. A főzeléket, burgo­nyát, rizst viszont min­dig sós vízben főzzük, mert így készül el ha­marabb. A tojás és a héjában főtt burgonya nem re­ped meg, illetve nem esik szét, ha főzővizét kissé megsózzuk. A túlsózott étel meg­javítható, ha egy-két percig néhány szelet ke­nyérrel vagy burgonyá­val főzzük, s ezeket utóbb kivesszük. A paprikát mindig vízzel való feleresztés előtt tegyük a rántás­ba vagy pecsenyezsírba, hogy az étel szép színt kapjon. A petrezselymet csak akkor tegyük az ételbe, ha az már teljesen el­készült. , Mindig lehet otthon petrezselymünk, ha fi­nomra vágva, vagy le­darálva és kb. negyed­annyi sóval keverve üvegben tartjuk. Ha kevés az időnk, az élesztőt nem szüksé­ges előre felfuttatni. A langyos tejjel, vagy víz­zel elkevert tészta ak­kor is szépen megkel, ha szárazon morzsoljuk az élesztőt a liszt közé. Ebben az esetben azon­ban több élesztőt kell használnunk. Gyorsan kel a tészta, ha valamivel több (5—6 dkg) élesztőt teszünk bele, ami a kész tészta, kalács stb. ízén semmit sem változtat. Sütőpor­ból viszont ne tegyünk többet az előírásnál, mert a süteményen érezhető az íze. A friss kenyér, vagy tészta forró vízbe már­tott késsel vágható szép, sima szeletekre. t A hét egy napja a nőké A Romániában műkö­dő mintegy 12 000 falusi művelődési otthonban minden hét egy napján a nők képzéséről gon­doskodnak. Ezeken a napokon a parasztasszq- nyok számára előadáso­kat tartanak a gyermek­nevelésről, különböző egészségügyi és gazda­sági kérdésekről, tájé­koztatják őket a belföldi és a nemzetközi politi­kai helyzetről, a tudo­mány és a technika leg­újabb vívmányairól, a román és más népek művészetéről és kultúrá­járól. a legújabb mező- gezdasési és állatte­nyésztési meri szerekről, amelyeket felhasznál­hatnak a mezőgazdasági termelés fokozására. Az előadásokat a hely­beli tanítók, mérnökök és orvosok, valamint a művészet és a kultúra képviselői, különböző szakemberek tartják, akik külön e célból ke­resik fel a falvakat. A művelődési házakban ilyen alkalmakkor ta­pasztalatcserét is ren­deznek a mezőgazdasá­gi termelés különböző ágazataiban. dolgozó nők számára. Idén a falusi művelő­dési házak ilven rendez­vényein több százezer parasztasszony vett részt. Z. S,

Next

/
Oldalképek
Tartalom