Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-20 / 142. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1962. június 20. „Ezüstláz" Svédországban Svédország kincseskamrája a Lappföld, melynek óriási erdősé­gei és szinte kimeríthetetlen vas­érckészletei fantasztikus értéket képviselnek. Egy nyolc évvel ez­előtt végzett becslés a vasérc­készleteket 2300 millió tonnára becsülte. Azóta intenzíven folyt a kiaknázás, de újabb készlete­ket fedeztek fel, úgyhogy jelen­leg vagy 3 ezer millió tonnára be­csülik Svédország vasérc-kincseit. Emellett a színesfémek, sőt a nemesfémek kiaknázása is nagy­mértékben folyik. A legnagyobb észak-svédországi bányatársaság, noha árpolitikai okokból kényte­len volt csökkenteni az ólom és a réz kitermelését, a piritbányá- szatot 350 ezer tonnáról 378 ezer tonnára növelte, a cinktermelést pedig 80 ezerről 88 ezer tonnára. aknázásra. 1960-ban 4300 kilo­gramm, 1961-ben 5400 kilogramm aranyat termeltek ki, s ennek folytán ez a „melléktermék'’, ame lyet korábban értéktelennek tar­tott maradványércekből vontak ki, 30 millió svéd korona értéket jelentett. Igen nagy mértékben, több mint 50 százalékkal növekedett az ezüst kitermelése is; 82,5-ről 125,5 tonnára. A Boliden Gruv AB nevű svéd bányatársaság 1964-ben újabb ne- mesfém-kitermelő bányát helyez üzembe, s Lappföldön jelenleg három helyen is folynak a kuta­tások az érckészletek felmérésé­re. A társaság azonban nemcsak az országban, hanem külföldön is kutat nemesfémek után: e cél­A tavalyi évben jelentősen I ból a napokban alakították meg emelkedett az aranytermelés is, | a cég egyik legújabb leányválla- amely a réz és az ólombányászat i latát, a Boliden Minera de Co- t,melléktermékeként” kerül ki- I lombja nevű vállalatot. Óránként kétszáz kilométeres sebességgel A szovjet vasúti szakemberek az ország különböző vasútvona­lainak tüzetes tanulmányozása alapján kijelölték azt a pálya- szakaszt, amelyen a kipróbálásra kerülő új mozdonyok és szerel­vények óránként 200 kilométeres sebességgel haladhatnak. E pró­bapályát a déli vasútvonal egyik szakaszán, Majkov város közelé­ben szemelték ki. A próbapályán nemcsak diesel-mozdonyokat és egyen-, valamint váltóáramú vil­lanymozdonyokat, hanem új konst rukciójú vagonokat is kipróbál­nak. Hogyan díjazzuk a kézi aratókat ? Egyetlen gyermekparalízises megbetegedés sem fordult elő A csehszlovák egészségvédelem az oltóanyagot csehszlovák ké- új rendszabályokon dolgozik, szítményű, kikísérletezett anyag- amelynek célja: nem megengedni, ból fogják előállítani, amelyet hogy 1962-ben egyetlen gyermek- cseppek formájában fognak ada­paralízises megbetegedés is elő- golni. forduljon az országban A Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság­ban I960—61 években a Sabin- vakcinának köszönhették, hogy egyetlen gyermekparalízises be­tegség sem fordult elő. Ebben az esztendőben azokat a .gyermekeket részesítik oltásban, akik a múlt évi oltások befeje­zése után, vagyis 1961 február 10 után és 1962 február"28-íg'szü- lettek. Ismételt oltásokban ré­szesítik azokat a gyermekeket, akik 1961 február 10-ig bezáró­lag születtek, s akik múlt év őszén első ízben részesültek ol­tásban. Jóllehet, a mostani helyzet nem teszi szükségessé az oltások ide­jének kiszélesítését, mégis min­dent megtesznek a megelőzés ér­dekében. Ebben az esztendőben Szőkülnek a gabonák, s terme­lőszövetkezeteink készülnek az aratásra. Számba veszik a rendel­kezésükre álló gépi erőt, ettől függően szervezik az aratópáro­kat, a kéziarató-csapatokat. A kézi aratásnak ezen a nyá­ron még nagy szerepe lesz me­gyénkben is, a kézi aratók mun­kájától is függ a kenyércsata si­kere. A kézi aratás jelentősége teszi fontossá, hogy olyan díja­zási rendszereket alakítsanak ki termelőszövetkezeteink, amelyek gyors és jó munkára ösztönöz­nek, s helyesen »egyeztetik össze a tsz, az egyén, s a népgazdaság érdekeit. fiz első és legfontosabb lépés Több év tapasztalata int ben­nünket arra, hogy időben meg kell állapodni a kézi aratókkal a munkadíjazás módjában. Még a múlt évben is előfordult, hogy akkor vitáztunk velük a munka­díjazásról, amikor már aratni kellett volna. így aztán, ahol ilyen későre húzódtak a viták, ott későn kezdték meg, s von­tatott; n végezték az aratást. A következmény az volt, hogy nagy veszteséggel, szempergéssel vég­ződött a munka. Vagy pedig az, hogy az aratók, látva a szorult helyzetet, irreális követelésekkel léptek fel, „megvágták” a tsz-t. Tanuljunk a múlt hibáiból. Mérjük fel azt, hogy mennyit kell kézzel learatni, ne várjunk nem létező gépre, szervezzünk annyi aratópárt, amennyire szük­ség van, s ezekkel még az aratás Közép-Ázsia legnagyobb számítóközpontja Június 6-án Kirgizia első szá­mítóközpontja megkezdte műkö­dését a köztársaság fővárosában. A hazai gyártmányú univerzális elektronikus gépekkel felszerelt állomás Közép-Ázsia legnagyobb számítóközpontja. Csupán egyet­len „Minszk—1” típusú gép má­sodpercenként 3000 matematikai és logikai műveletet tud elvégez­ni. A számítóközpontban rendkí­vül bonyolult műszaki, matema­(Folytatás a 3. oldalról.) hogy a két nap alatt semmi nem változott. Az űrhajó ajtaja csuk­va volt. De amint jobban körül­nézett, számos nyomot fedezett fel a homokban. De még többet az űrhajó szárnyán, amely na­gyon össze volt karcolva. — Vadállatok jártak itt — je­gyezte meg a parancsnok. — Le­gyünk óvatosak! Valahol itt rej­tőzködhetnek. Nagyon veszedel­mesek! A gépben maradunk, s úgy indulunk Hapgood testré­szeinek felkutatására. Az abla­kokat leeresztjük. Fegyverét tart­sa készenlétben. Milyen golyó­val van töltve? — Robbanóval.. — Akkor minden rendben. In­dulás! Egy óra alatt gondosan átfé­sülték a környéket. Köröskörül nyugalom. Egyetlen fenevad sem mutatkozott. Jóllehet, a homok­ban gyakran találkoztak nyo­maikkal. Eredménytelenül tértek vissza az űrhajóhoz. Sietniük kellett. Kámov összeszedte az óramarad- ványokat és a lámpát. Felment az űrhajóra, egy nagy lepecsé­telt borítékot tett a vezérlőpult­ra. Jegyzőkönyv volt benne. Az amerikaiak Marsra érkezéséről és Hapgood parancsnok haláláról szólt. Kámov írta orosz és angol nyelven, s ő is, Bison is aláírta. Megkereste az amerikai zászlót, amelyről Bison beszélt. Egy fém- ládikóba beletette Hapgood ma­radványait, s a csillagos lobogó­ba csavart „koporsót” leeresztet­te a gödörbe. Elhantolta. Déli egy óra volt, amikor elfoglalta helyét a terepjáró kormányrúd- jánál. Melnyikov észrevette, hogy a tó felszíne elsötétül s erősen fod­rozódni kezd. — Szél kerekedik — mondta. Az ég most is sötétkék volt, itt-ott csillagok ragyogtak rajta. Egyetlen felhő sem látszott. Kattant a hangszóró s meg­szólalt Belopolszkij: — Hol vannak most? — Az amerikai űrhajónál. — Milyen ott az időjárás? — Kis szellő támadt. — Jöjjenek minél gyorsabban! Homokvihar van készülőben! A terepjáró teljes sebességgel robogott. A szél szembe fújt, de a hatalmas erejű gép „fel se vet­te”. Pedig a szél fokozatosan erő­södött. Vékony homokpor emel­kedett a levegőbe s ködfelhőként vonta be a látóhatárt. — A vihar nagyon közel van! — szólalt meg Kámov. S mintegy szavainak igazolásá­ra egy erős szélroham egész ho­mokfelhőt kapott a magasba s az ablaküveghez vágta. Újból kat­tant a rádió: — Kelet felől óriá­si homokfal közeledik az űrhajó­hoz — mondta Belopolszkij. — Félő, hogy nem érnek idejében haZa. Egy kilométerre van tő­lünk. Iszonyatos gyorsasággal kö­zeledik. Az ablakból már sem­mit sem látni. Teljesen besőté- tedett. (Folytatjuk) tikai, gazdasági és logikai felada­tokat fognak megoldani. A szá­mítóközpont nagyjelentőségű to­vábbá a tervezés szempontjából, mivel megadja az iparvállalatok­ban, a kolhozokban, a szovhozok- ban végbemenő termelési folya­matok optimális rendszerét. előtt, tehát még ma állapodjunk meg a munkadíjazás formájában. Mire ösztönözzön a prémium ? A leghelyesebb és legjobban bevált munkadíjazási forma az aratásban is a prémiummal ki­egészített munkaegység-jóváírás. Amelyik tsz-ben becsülete van a munkaegységnek, ott szívesen aratnak így, mert az aratásban „rá lehet húzni”, lehet teljesíteni úgy, hogy megugorjon az évi munkaegységek száma. Ezekben a tsz-ekben a munka­egységet kiegészítő prémium ak­kor éri el a célját, ha a munka­idő jó kihasználására ösztönöz, arra, hogy minél korábban kezd­jék és minél későbben fejezzék be a munkát, vagy egy időegység alatt minél többet arassanak le. Az aratás sikere nagyrészt a gyors befejezésen múlik, tehát erre kell ösztönözni elsősorban az aratókat. Ezért helyes, ha a leara­tott holdak száma, vagy a napi teljesítmény után adjuk a pré­miumot. Van olyan tsz is, amelyben nem szívesen aratnak munkaegysé­gért. Ne legyünk merevek ebben az esetben. Célra vezethet az is, ha garantált munkaegységértéket fizetünk az aratóknak és ezt ki­egészítjük prémiummal. (Például garantáljuk, hogy minden, az ara­tásban teljesített munkaegység után az aratás végén 30 forintot fizetünk és ezenkívül még pré­miumot is adunk.) Csak arra vi­gyázzunk, hogy ne essünk áldo­zatul túlzott követeléseknek, mert ez a károkon kívül aránytalan­ságokat is idézhet elő a külön­böző területeken dolgozó tsz-ta- gok jövedelmeiben. Pénzben vagy természetben fizessünk ? A tsz-tagokban még él egyéni korukból a túlzott tartalékolásra és a spekulációra való törekvés. Ezért szeretik jobban a termé­szetbeni részesedést. Pedig a túl­zott tartalékolásra való törekvés felesleges, mert búzatermésünk biztosítja, hogy változatlan áron jó minőségű kenyeret tudunk tenni az idén is minden dolgozó asztalára. A spekuláció pedig ká­ros, vétek a népgazdaság ellen, ez ellen harcolnunk kell, mert gátolja a lakosság tervszerű, zök­kenőmentes ellátását. Az ellen megint csak harcolni kell, hogy az ember kenyerét állatok takar­mányozására használják. Mindez persze politikai felvilá­gosító munkát kíván. Meg kell magyarázni az embereknek az igazságot és akkor nem lépnek fel olyan követelésekkel, hogy a család szükségleteit meghaladó gabonát osszunk ki. Pálfán jól politizáltak. Ezért tudtak olyan díjazási rendszert kialakítani, amely példaként áll­hat minden szövetkezet előtt. A pálfaiak munkaegységre aratnak. Egy aratópár normája két hold gabona learatásra. Aki két hol­don felül arat. az minden két hold felett learatott gabona után holdanként 50 forint prémiumot kap. A kenyérgabona-szükségle­tét pedig minden családnak biz­tosítja a tsz. Ez a díjazási rend­szer célba talált, mert ösztönöz a teljesítmények növelésére, he­lyesen egyezteti össze a tsz, az egyén és a népgazdaság érdekeit, nem okoz aránytalanságokat a különböző területeken dolgozó tsz-tagok jövedelmeiben. Támogassuk az aratók versenyétf Minden nyáron a legtöbb tsz- ben verseny indul az aratók kö­zött. Ahol a vezetők felismerik a verseny jelentőségét, ott díjakat tűznek ki, jutalmazzák az aratás­ban élen járó tsz-tagokat, a leg­jobb három, vagy öt aratócsapa­tot. Jó lenne, ha idén minden tsz tűzne ki ilyen jutalmakat. És nem ártana leporolni a községi tanácsok versenytábláit, s oda naponként felírni a legjobb kézi aratók nevét, hadd lássa az egész falu, ki vágja a legszélesebb ren­det. A legfontosabb az, hogy ne le­gyünk merevek. Minden alkalmat és minden módszert használjunk ki az aratás jó elvégzése érdeké­ben. Ugyanakkor vegyük fel a harcot a túlzott követelések, az egyéni érdekek helytelen előtér­be helyezése, a spekuláció és a kapzsiság ellen. Gy. J. Harminckét gyerek tanul németül, s egynek sem rosszabb az osztályzata közepesnél bikácsi általános iskolában a Német szót jószerint nem is hallani, csak az iskolában, helen- kint három órán át, vagy otthon, ha gyakorolnak a gyerekek. Pe­dig Bikács nyolcszáz lakosa kö­zül ötszázötven német anyanyel­vű. Ha a neveket hallja, nem is hinné az ember. A magyar név mögött azonban sok esetben né­met anyanyelvű lakos található. A község lakói a legteljesebb egyetértésben élnek. A vegyes­házasság nemhogy nem ritka, ha­nem vegyesházasságról már be­szélni sem lehet, lévén a legter­mészetesebb dolog. Az iskolában természetesen magyar nyelven folyik a tanítás, de harminckét gyerek heti há­rom órában németül tanul. Tu- rányi Györgyi tanítónő ismerteti meg a gyerekeket a német nyelv­vel. Németkérről került ide, a családi házban már második nyelvévé vált a német, hiszen szülei az ottani iskolában szintén tanítanak németet is. Aztán meg a német nyelvű tanítónőképzőt végezte Pécsett. Örömmel végzi munkáját, s nagy lelkesedéssel. — Tulajdonképpen csak azok a gyerekek járhatnának a német órákra, akiknek német az anya­nyelvűk, — mondja. — De szí­vesen vesszük, ha magyar anya­nyelvű gyerekek is megtanulnak németül, öt ilyen tanítványunk van. S igazán meg lehetünk elé­gedve tanulmányi eredményeik­kel. A harminckét gyerek közül egynek az osztályzata sem volt rosszabb közepesnél. 3,5 az átlag. De nemcsak a német nyelvvel ismerkednek meg ezeken az órá­kon a gyerekek, hanem a német irodalom alkotásaiból is kapnak ízelítőt. Nem is olyan régen pél­dául a csodálatos Goethe-verset, az Erlkőniget ültették át magyar­ra, kis rögtönzött műfordítói ver­seny keretében. — Marton Éva fordította leg­szebben. Sajnálom, hogy nem tu­dom megmutatni. — Hadd tegyem hozzá még a Turányi Györgyi által elmondottakhoz, hogy Mar­ton Éva édesanyja német, édes­apja székely. Húga is tanul né­metül. S a többiek, kapásból csak né­hány nevet sorol fel: Vida Ma­rika, Steiger Mátyás, Vígan Gyu­la, Horváth Erzsiké, otthon már nem is beszélnek németül, el is felejtették volna az anyanyelvű­ket, ha az iskolában nem lenne mód megtanulására. — Jövőre ugyanekkora lesz, sőt feltehetőleg még növekszik a németül tanuló gyerekek száma. De az iskolán kívül is arra tö­rekednek, hogy ne hagyják el anyanyelvűket a bikácsi németek. Még ma is emlegetik azt a né­met—magyar baráti estet, ame­lyen dr. Wild Frigyes, a Magyar­országi Németek Demokratikus Szövetségének főtitkára is megje­lent. És azt az élménybeszámolót, amelyet egy bátaszéki pedagógus tartott a Német Demokratikus Köztársaságról. Az ünnepélye­ken német műsorszámok is sze­repelnek. Az anyák napján a Puppen doktor című német szín­darabot mutatták be az iskolá­sok. A mostani évzáró ünnepé­lyen is szerepelt egy német vers. A régi sváb szokások már el­tűntek. Az öregek közül néhá­nyon még emlékeznek egy-két tánclépésre, pár versre, talán né­pi játékra is. Eddig olyan művé­szeti csoport nem működött a községben, amely felkarolta és ápolta volna ezeket a régi hagyo­mányokat. Most tervünk, hogy megalakít­juk a tánccsoportot, — mondja Turányi Györgyi —, s aztán a még fellelhető sváb táncokat fel­dolgozzuk és előadjuk. Ugyanúgy a régi sváb népdalokat is, majd az énekkar, amelynek megalakí­tása szintén szerepel terveink között. Nemrég készült el a község új iskolája, amely szépségével díszé­re válik a falunak. — ha a belső kivitelezésnél egynémely kifogá­solni való akad is —; itt igazán öröm a tanulás magyarul, néme­tül a bikácsi gyerekeknek. i (letenyei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom