Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-24 / 46. szám
1962. február 24. tOUiA 1HEGTFI VPPÜJSAG 3 Egymillió oltás — Úszó kasiálógép — Hamburgban kedvelik a dombóvári pontyot Csütörtökön megkezdődött az oltás, méghozzá szabadtéri rendelőkben. Igaz, nincs valami meleg, de ez nem tesz semmit, most vati az oltások ideje. Orvost még a környéken sem látni, betanított szakmunkások — mesterek — végzik az oltást. Nincs nyilvántartó sem, nem kérdezik hangosan, hogy „neve? születési helye? éve?" hanem egyszerűen kimerik a vízből a kis „hal-csecsemőket”, s beoltják őket. Méghozzá nem i* csak néhányat, hanem több mint egymillió halacskába szúrják bele az oltó tűt. A Tolna és Baranya megyei Halgazdaságban ez már elmaradhatatlan idénymunka. Emlékszem, régebben sokat panaszkodtak a hasvízkór nevű halbetegség miatt, amely néha alaposan megvámolta az állományt, Sőt, egész tavakat néptelenített el. Ma már meg tudják előzni a betegséget: a halak hasüregébe juttatják az oltóanyagot. Minden halat beoltanak a néhány centistől kezdve, s csak utána rakják a telelőből a tavakba. Elsőnek az inámi tavaknál kezdték meg az oltást, ahol mintegy 200 holdnyi vízfelület van. Kocsis József halászmester látja el a „főorvosi” teendőket, de többen is végzik a nagy ügyességet, figyelmet igénylő munkát. Kissé meglepő a halak oltása, dehát a kísérleti eredmények a haltenyésztésben is éreztetik hatásukat. A laikus ember úgy véli, hogy a halastavaknál csak egy fontos munka van, az őszi lehalászás. Pedig mennyi befektetés, fáradság, munka kell ahhoz, hogy erre sor kerülhessen! — Figyelni kell például, — magyarázta Kocsis József —, hogy a hal mikor kéri az élelmet. Ha négy órán belül elviizi az élelmet, akkor míg éhes, kéri a többit, de ha négy óra után is látható a vízbe szórt takarmány, akkor jóllakott. Ezenkívül rendszeresen kell kaszálni a tavakat, mert á sok vízinövény káros a haltenyésztésre. Persze, nem kézzel végzik ezt a munkát, hanem kaszálógéppel. A gép csónakra van szerelve, úszik a víz tetején, s vízszintes, és függőleges irányban vágja a „render. Az őszi lehalászás pontosan mutatja, hogyan végezték munkájukat évközben a gazdaság vezetői és dolgozói. A haltermés csak akkor jó, ha minden lehetőt elkövettek, az oltástól kezdve a tavak kaszálásáig. A múlt évi eredmény jó volt, a gazdaság túlteljesítette tervét. Abonyi Pál igazgató és Illés László főkönyvelő közölték, hogy a múlt évben húsz vagon halat szállítottak exportra, 56 vagonnal pedig belföldi fogyasztásra. Ami ugyancsak meglepő, még a tengermenti vidékekre is szállítottak a gazdaságból halat, így például Hamburgba és Olaszországba. A külföldi vásárlók közt szerepel a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia is. Az idén a meglévő 1750 holdnyi vízfelületet 120 holddal nöuelilc. Főként Majsa-puszta mellet növelik a víztükröt. Előreláthatóan az idén még a tavalyinál i$ több halat tenyésztenek majd a gazdaságban, s több halászlevet ehetünk. BODA FERENC A szekszárdi járás termelőszövetkezeteinek távlatai Szekszárdiéi Bátaszékig a hegyvonulat déli, délkeleti lejtőin 5—6000 hold szőlőtelepítés — Öntözés csőkutakkal, természetes vízzel, Bátától Faddig Március 1-én, 2-án t Borverseny Szekszárdim Az évek során immár hagyományossá váló városi borversenyt a Szekszárdi Városi Tanács mezőgazdasági osztálya és a Hazafias Népfront Városi Bizottsága szervezésében ez évben is megrendezik. A március 1-én és 2-án tartandó borverseny célja: növelni a város borainak hírnevét. A borversenyen való részvétel szabályai tekintetében Hajdú István, a népfront városi titkára az alábbiakat közölte szerkesztőségünkkel: — A borversenyre 1961. évi szüretelésű, bármilyen borral be lehet nevezni. A verseny céljára a különböző borfajtákból egy-egy literes üvegben mintát kell beadni a városi tanács vb. mező- gazdasági osztályára 1962. február 27-én és 28-án. Természetesen az üvegeken fel kell tüntetni a nevet, a pontos lakcímet és a bor fajtáját. — A verseny értékelésére 1962. március 3-án este 7 ófai kezdettel a városi tanács nagytermében ke í ül sor. A kenet megvan. Két évvel ezelőtt a Szekszárdi járás területén is megtörtént a történelmi fordulat A dolgozó parasztok döntő többsége a nagyüzemi gazdálkodást választotta. Létrejöttek a termelőszövetkezetek és ezeken belül most már alkalmazni lehet mindazokat a módszereket, amelyek a lakosság életét gazdagabbá, kulturáltabbá és emberibbé teszik. Nagy erők szabadultak fel. Egyre jobban, egy- te céltudatosabban formálódik a jövő. Kemény István elvtárs. a Szekszárdi Járási Pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője arról nyilatkozott, hogy mi minden valósul meg a közeljövőben a szekszárdi járás területén a termelőszövetkezetekben. — 77 500 lakosa van a járásnak. A nagyüzemi gazdaságok alapvető kötelessége ezt a lakosságot jól eltartani, és besegít»"1 az ország hús, kenyér, bor, stb. ellátásába. A termelőszövetkezetek összes szántóterülete 63 500 hold. Az előbbiek figyelembevételével és szem előtt tartásával 1962-ben a tsz-ekben 1700 forintra növekedik egy kataszteri hold árutermelése. Ez bizonyítja, hogy a szövetkezeti gazdák valóban be tudnak, és be akarnak segíteni az brszág ellátásába és el tudják tartani a járás lakosságát. — Érdemes közelebbről szemügyre venni, hogyan akarják elérni a szövetkezeti gazdák az egy kataszteri holdra eső 1700 forintot. Elsorolok néhány biztosítékot. Legjelentősebbnek tartjuk, hogy a járás területén tavaly ősszel a mélyszántás 95 százalékát jó minőségben és kellő mélységben végezték el a traktorosok Mit jelent ez? Példával érzékeltetem: tavaly a sárpilisi Uj Március Tsz területén az egyik ku- köficatábla 47 mázsa cső Vés termést, a másik 13 méter-mázsa csövestermést adott. A különbség csak annyi volt, hogy a 47 métermázsa átlagtermést adó földterület őszi mélyszántást kapott, a másik tábla viszont nem. A másik nagy tartalékunk, hogy ez évben már valamennyi termelőszövetkezetben táblásítva gazdálkodnak Tavaly hét tsz még tulajdonképpen parcellás gazdálkodást folytatott. — Egy kis pálinkával esetleg megkínálhatom — előzékenyke- dett Gazsó és már szedte is elő a poharat. Töltött mindegyik pohárba, a lányokéba is. A hadnagy egy ideig nézegette a lányokat, akiknek egyre jobb kedvük támadt az elfogyasztott italtól és hangosan csiviteltek anyanyelvükön, aztán megkérdezte: — Lányok, nem akarna valaki mégis vendégem lenni az éjszaka? Mind a két lány leugrott az ágyról, csak Ti-ti maradt a helyén. A lányok egyszerre nyúltak a jóképű tiszt karja után. La- farte néhány percnyi vidám habozás után karonfogta az egyik lányt és kilibbent vele a betegszobából. Mintegy negyedóra múlva az irodavezető őrmester kopogtatott be és néhány perc után elvonult a másik lánnyal. Ti-ti valamit mondani akart, de ott volt még Hargitai. Az egészségügyi egy pohár pálinkát öntött társának, aki azt azonnal be is vágta. Tántorogva az ágyához botorkált és csak úgy ruhástól ledűlt és hamarosan mély álomba merült. Ti-ti félénken közeledett Gazsóhoz. — Hallgass meg, Mihály! — kérlelte. — Semmi beszélnivalónk egymással! — mondta nyersen a másik. — Tudom, amit látsz, az elkeserít, de — közelebb húzódott a fiúhoz — eddig nem beszélhettem... Semmit se higgy! Én nem dobtam oda magam a haramiáknak. Egészségügyi vagy, bármelyik pillanatban meggyőződhetsz róla. Gazsó a lányra bámult, amikor újra zörögtek az ajtón. Dühösen ugrott oda. — Nem engedhetek be senkit — mondotta türelmetlenül —, a lányok fáradtak. — Fogadjunk, hogy beengedsz — hallatszott nyugodtan kívülről —, Hauswirth vagyok, a pékmester. Gazsó az ajkába harapott. Szótlanul eltolta a reteszt és beengedte a németet. — Mit akarsz? — Ne félj, nem a lányaiddal akarok társalogni — mondotta sunyin, miközben futó pillantást vetett Ti-tire. — A megígért két üveg pálinkáért jöttem... — Miféle pálinkáért? — Hát azért a két üvegért, amelyet Ígértél... Emlékszel, nem? Azt ígérted, hogy ha holnap nem megyek a parancsnokhoz jelentést tenni, újabb két üveg pálinkát kapok... Vagy elfelejtetted volna? — Te aljas!... Te! — No, azért ne szidj engem! Ha akarod, el is mehetek... Kifelé indylt. Az egészségügyi kétségbeesetten kiabált utána. — Várj... Előkereste a két üveg pálinkát és a német kezébe nyomta. Amikor Hauswirth eltávozott, Ti-ti szorongva lépett Gazsó mellé. — Mi volt ez? — Semmi... — Nem bízol bennem, Mihály? Hidd el, nem tehettem másként! Csak így jöhettem Na-Facba. Másként nem jöhettem volna közeledbe. Én pedig nem tudtam tovább meglenni nélküled. — Nem hiszem, egy szavadat sem hiszem... — Mihály!... Gyermekkorom óta gyűlölöm a franciákat, a légiósokat. Anyám meghalt a harcok során, apám fegyverrel a kezében harcol, az én tevékenységemet ismered. Hát el tudod képzelni, hogy odaadom magamat nekik. el tudnád képzelni, hogy ringyójuk legyek?... Gazsó nem szólt semmit, mereven nézett az asztal egy pontjára. A lány eléje lépett. — Nézd meg. Az igazolványomon egészen friss a dátum. Kétnapos... Akkor jelentkeztem, amikor a lányok útnak indultak ide. Semmi másért, csakhogy lássalak. Hogy néhány napig együtt lehessek veled. Ha sikerül... Ha nem akarod, csak egy szót szólj. Itt a kardom. Egy pillanat és végzek magammal. Sajnálnám, ha többéves munkám és az irántad érzett szerelmem így érne véget, de ha kívánod, így lesz... Kirántotta borotvaéles kését. — Kívánod?... Csak egy szót szólj!... No! ítélkezz felettem! Beszél j ! (Folytatjuk) — Az árutermelés növelésének egyik legnagyobb biztosítéka a szövetkezeti gazdák Szorgalma. A járás 12 000 tsz-gazdájá — ma már elmondhatjuk — megszokta és megtanulta a nagyüzemi gazdaságokban a munkát. A tsz-la- gok szeretik a földet, magas mezőgazdasági szaktudással rendelkeznek, és mindinkább megtalálják a helyüket valamennyien a szövetkezetben. Évről évre nő a tsz-ekben a gépesítés foka. Ez is a több termést segíti elő. Jelenleg a szekszárdi járás területén a tsz-ekben 175— 180 kataszteri hold jut egy traktoregységre. — A gazdálkodás megalapozását bizonyítja, hogy a szövetkezeti gazdák évről évre sokat fordítottak a tsz-ek különféle építkezéseire. 1962-ben pedig 25 millió forint értékben gyarapítják közös gazdaságaikat, elsősorban az állatférőhelyeket és az öntözőtelepeket bővítik ebből az összegből. 1962-ben 21 000 hízósertést adnak a népgazdaságnak. Száz holdanként pedig körülbelül 300 —300 kiló baromfit. Sor kerül az állattenyésztés korszerűsítésére, pontosabban ez a munka folyamatosan történik. 1962-ben a sertésállomány felénél bevez.et’k az önetető rendsz.ert. Körülbelül 10 —15 tsz-ben baromfiból törzsállományt hagynak. Minden 100, vagv ennél több tehénnel rendelkező tsz-ben bevezetiv a mesterséges borjunevelést és így sorolhatnám még hosszasan a példákat. — Évről évre visszatérő gondunk a szemestakarmány hiánya. A közeli években ez a probléma megoldódik. Hogyan? Főleg öntözéssel. A járás területén körülbelül 15-28 008 holdat lehet öntfizbetővé tenni, részben csőkutakkal, részben természetes vízzel, Bátától egészen Faddig. E munkára ebben az évben 6 millió forintot fordítunk. Amikor ezek a tervek megvalósulnak, az árutermelés volumenét 30 százalékkal javíthatjuk átlagosan, és ami a legfontosabb, nem lesznek takarmánygondok. — Szekszárdtól Bátaszékig a hegyvonulat déli, délkeleti lejtőjén a szekszárdi rekonstrukció részeként körülbelül 5—6000 hold szőlőt telepítenek az elkövetkező években a szövetkezei! gazdák. E munkát megkezdték a sárpilisi Uj Március Tsz-ben, a várdombi Egyetértés Tsz-ben. 1962-ben 100 millió forintot osztanak ki a termelőszövetkezetekben a tagok között. Ahogyan valóra válnak majd a nagyszabású tervek, úgy növekedik ez az összeg évről évre. 1961-ben a járás területén az egy munkaegység átlagos értéke 27 forint 90 fillér volt 1962-ben 30 forint fölé emelkedik. — Említettem, hogy évről évre nagyobb arányú a tsz-ekben a gépesítés. Ez évben sor kerül több tsz-ben a kukorica vegyszeres gyomirtására. Ez a legolcsóbb, és azt jelenti, hogy nem sok idő múlva az okoz majd gondot, hol alkalmazzuk a gépesítés következtében felszabadult munkaerőt. Időnként máris mun- kaerötöbblet van a tsz-ekben. Nem túlzás, ha azt állítom, hogy néhány év múlva a tsz-tagok állandó foglalkoztatása lesz a legnagyobb gond. — Beszéltem az állattenyésztés korszerűsítéséről, az öntözötele- pek létesítéséről, a szőlőtelepítésről. Mindezek megvalósulnak. Ezzel egyidejűleg nekünk már most fontos feladatunk menetközben gondoskodni a tsz-tagok átképzéséről, speciális szakemberekre lesz szükség. Éppen ezért továbbfejlesztjük az akadémiákat és szaporítjuk a kihelyezett mezőgazdasági technikumi osztályok számát. Jelenleg három kihelyezett osztályban tanulnak a szövetkezeti gazdák, főleg a vezetők, de néhány év múlva ez az arány jelentősen eltolódik, az úgynevezett egyszerű tagok javára. — A sok szép tervet és elgondolást a szövetkezeti gazdák valósítják meg. A nagy forradalmi átalakulás első soraiban azonban ezután is a kommunisták haladnak. Velük és mellettük az ifjúsági szervezetek bátor, merész tagjai. Amiről beszéltem, abban lelkesítő feladatok hárulnak szakembereinkre. Mindenkinek módja van kifejteni tudását, alkotókészségét. — mondotta Kemény István elvtárs. Sz. P. A hagymaa petrezselyem a káposztamag a legkelendőbb A mai napnak hasonló jele- tóséget tulajdonítottak a régi öregek, mint a gyertyaszentelőnek, február másodikénak. Mátyás napja lévén, mint mondták, a „jégtörő Mátyás” ilyenkor már a „kertek alatt a tavasz". A kertek alatt a tavasz — a háziasszonyok ilyenkor már a kertre gondolnak. Itt-ott már vetegetik a mákot. A piacon, az üzletekben már vásárolják a különböző kertimagvakat. A bonyhádi háztartási boltban még a régi, Mauthner reklámmal díszített tartókban árusítják a tavaszi veteményt és virágmagokat. Ahány asszony belép az üzletbe vásárolni, mindegyik megáll válogatni a kis, színes tasa- kokból. Láttuk olyat is, aki vagy negyven csomaggal válogatott össze. — Az idén először árusítunk kertimagokat — mondják az eladók — így szinte magunk is meglepődünk, milyen nagy a kereslet. Február elején kaptunk 10 925 tasakkal, de már több, mint a fele elfogyott, újból kellett rendelnünk. Ezer tasak ví- rágmagot, és további tízezer tasak kertimagot rendeltünk még, hogy az igényeket kielégíthessük. — Borsóból négy zsákkal kaptunk — egy-egy zsák 75 kiló — de már elvittek a vásárlók több, mint két és fél zsákra valót. Rendeltünk újabb hat zsákkal. — Milyen magokból fogyott a legtöbb? — A hagyma, a sárgarépa, a petrezselyem, a kései fejeskáposz- ta-mag. Ezer tasak petrezselyem- magból már egy sincs, újabb kétezerrel rendeltünk. Kapós még az óriás vajretek, a jégcsapretek — a rendelésnél itt is száz százalékkal megemeltük a kapott mennyiséget. A vásárlásokból látszik t"~ melyek voltak a „hiánycikkek” a konyhakerti növényekből. Nem véletlenül favorit a hagyma, a petrezselyem, a káposztamag... — Milyen virágmagok fogynak legjobban? — A szekfű, a viola, a porcsinrózsa. Nyolc nap alatt elfogyott a kapott készlet. Ezek szerint tehát most már csak a bonyhádi háziasszonyokon múlik, hogyan díszlik majd a virágos és veteményes kertjük. Van bőven mivel bevetni
