Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-02 / 284. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAQ 1961. december 2. Forrponion a dominikai helyzet Washington „nyugalomra” inti Dominika népét Santo Domingo (MTI): Mint már jelentettük, csütörtökön este heves tüntetésekre került sor a dominikai fővárosban. A szabad­ságot és demokratikus jogokat követelő tömeg és a rendőrség, valamint a katonaság összetűzé­sei után az ellenzék vezetői fel­keresték az elnöki palotát és elő­terjesztették javaslatukat a hely­zet rendezésére. Indítványozták, hogy állítsanak fel öt-hét tagú ideiglenes kormányzótanácsot, amely egyszerű szótöbbséggel vá­lasztaná meg elnökét. Balaguer a tanácsban nem vehetne részt. Az elnök és a hadsereg vezetői ezt a javaslatot nem fogadták el. Nem sokkal ezután a hadse­reg képviselői keresték fel az el­nököt a tüntető tömeg által kö­rülvett elnöki palotában. Azt in­dítványozták, hogy Balaguer ve­zetésével és a katolikus egyház egy vezető személyiségének rész­vételével alakítsanak hét tagú juntát, amely a választások meg­tartásáig irányítaná az ország életét. A javaslat értelmében az elnök lény" n mindenben a hadseregre t 'kodna, sőt, ha­lála esetén a fegyveres erők mi­nisztere venné át az elnöki ha­talmat. Jóllehet korábbi nyilat­kozataiban Balaguer januárra ígérte a választásokat, a hadse­reg indítványa szerint „az ál­talános választásokat két éven belül kell megtartani, és az új kormány nem lehet kommunis­ta”. Balaguer kijelentette, hogy ez a terv „az alkotmányos rend helyreállítását” segíti elő. Az ellenzéki pártok — elsősor­ban a Nemzeti Polgári Unió — a tervet azonnal visszautasítot­ták, hangsúlyozva, hogy ez csak újabb diktatúrához vezethet. Alig hangzott el a rádióban Ba­laguer beszéde, közzétették a fegyveres erők miniszterének közleményét, amely bejelenti, hogy a hadsereg le fogja törni az általános sztrájkot, és „ha szükséges, ez erőszaktól sem riad vissza.” Egyelőre még nem lehet tud­ni. hogyan döntenek ebben a helyzetben az ellenzéki pártok. Egyes hírek szerint javasolták, hogy követőik ne vegyenek részt a tüntetésekben. Később azonban a Nemzeti Polgári Unió hivata­losan közölte, hogy állást fqg­Ä Szovjetunió megvétózta Kuwait felvételét az ENSZ-be New York (MTI): Mint már jelentettük, csütörtökön délelőtt összeült a Biztonsági Tanács, hogy foglalkozzék Kuwait tagfel­vételi kérelmével. Az elnöklő Zorin rövid beje­lentése, majd Lutfi, az EAK képviselője és Pacsacsi iraki kül­dött felszólalása után Nagy-Bri- tannia, Libéria, az Egyesült Ál­lamok, Ceylon, Franciaország, Törökország, Ecuador és Chile képviselői fejtették ki álláspont­jukat. Valamennyien támogatták Kuwait tagfelvételi kérelmét. Ezután Zorin külügyminiszter­helyettes, a Szovjetunió képvi­selője mondott beszédet. A szovjet küldött hangsúlyoz­ta, Kuwait nem tekinthető va­lóban független országnak, és emlékeztetett rá, hogy Nagy-Bri- tannia nemrégen csapatokat kül­dött Kuwaitba, és bármikor meg­teheti ezt, ha a kuwaiti uralkodó erre felkéri. Másszóval Kuwait kormánya közvetlenül az Egye­sült Királyság kormányától függ, s ezt a teljes politikai függősé­get még csak súlyosbítja az an­gol és az amerikai olajérdekek­től való teljes függőség. A Reuter és az AFP jelentése szerint az ENSZ Biztonsági Ta­nácsának csütörtök esti ülésén a Szovjetunió vétót emelt ama ha­tározati javaslat ellen, amely azt indítványozta, hogy Kuwaitot vegyék fel az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Á Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma Szófia (TASZSZ): A BT A hír- ügynökség jelentése szerint no­vember 28-án és 29-én tartották meg a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának plénu­mát. A plénum munkájában részt vettek a párt Központi Bizottsá­gának tagjai és póttagjai, vala­mint a központi revíziós bizott­ság tagjai. Todor Zsivkov, a párt Központi Bizottságának első tit­kára az SZKP XXII. kongresszu­sán részt vett bolgár küldöttség vezetője beszámolót tartott a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak kongresszusáról. A plénum egyöntetűen üdvö­zölte a Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmi jelentőségű XXII. kongresszusát és annak határozatait, jóválfagyta Todor Zsivkov beszámolóját a kong­resszusról és a Bolgár Kommu­nista Párt tevékenységére vonat­kozó következtetésekről, végül határozatot fogadott el. póttagjai felszólalásaikban meg­alapozott bírálatnak vetették alá Vlko Cservenkov hibás és káros módszereit a személyi kultusz uralkodásának időszakában, va­lamint 1956 áprilisa után tanú­sított magatartását. A plénum megállapította, hogy V. Cserven­kov nem vonta le a szükséges következtetéseket saját tevékeny­ségére vonatkozólag a személyi kultusz felszámolásából, és mint a Bolgár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága Politikai Bizott­ságának tagja nem járult hozzá a személyi kultusz ártalmas kö­vetkezményeinek teljes megszün­tetéséhez. A plénum úgy határo­zott, hogy V. Cservenkovot kizár­ja a Központi Bizottság Politi­kai Bizottsága tagjainak sorából. A Központi Bizottság plénuma úgy határozott, hogy 1962 augusz­tus 30-ra összehívja a Bolgár Kommunista Párt soronkövetke­A Központi Bizöttság tagjai és I ző nyolcadik kongresszusát. A Német Kommunista Párt nyilatkozata az Veieiiauer-kormány programjáról Düsseldorf (ADN). A Német Kommunista Párt Központi Bi­zottsága nyilatkozatot adott ki, amely megállapítja, hogy a ne­gyedik Adenauer-kormány prog­ramja nyílt kihívás a Szövetségi Köztársaság egész lakossága el­len. Adenauerék kormánynyilat­kozata — állapítja meg a párt — megmutatja, elérkezett az ideje, hogy béklyóba verjék a német militarizmust és megkezdjék a két német állammal kötendő bé­keszerződésről folyó tárgyaláso­kat. Az Adenauer-kormánynak az a követelése, hogy bocsássanak atomfegyvereket rendelkezésére, azzal a veszéllyel jár, hogy meg­hiúsítja a Genf ben elkezdődött tárgyalásokat és lehetetlenné teszi az általános leszerelés elő­mozdítását. Az a névjegy, ame­lyet az új kormány a nemzetközi közvéleménynek felmutatott, a következő feliratot viseli: a há­ború utáni idők legveszélyesebb kormánya. E kormány azonban végeredményben ingatag alapo­kon nyugszik. Adenauer kabinet­je előtt semmiféle távlat sem áll. A Német Szövetségi Köztársaság lakosságának nem nyújt mást, csak újbóli szenvedést és sze­rencsétlenséget — állapítja meg a Központi Bizottság nyilatkoza ta, lal az általános sztrájk további folytatása mellett. Mindkét részről elhangzott te­hát az „utolsónak” nevezett ja­vaslat. A helyzet válságos. Az amerikai külügyminisztérium jó­nak látta, hogy „mérsékletre intse” Dominika népét. A kül­ügyminisztérium szóvivője kijelen tette, hogy az amerikai kor­mányt „mélyen nyugtalanítja” a dominikai helyzet. Az Egyesült Államok — hangoztatja a „jóaka- ratú” intelem — elítélte Trujil­lo diktatórikus kormányának megalakítására irányuló minden megfelelő intézkedést. „Remél­jük azonban, hogy a Dominikai Köztársaság minden jóakaratú polgára mérséklettel és felelős­ségtudattal próbálja megkeresni azt az utat, amely az ország va­lóban demokratikus jövőjéhez ve zet” — jelenti ki az amerikai külügyminisztérium nyilatkozata. Eközben pedig amerikai hadi­hajók cirkálnak a dominikai partok közelében. Az algériai vérengzésnek eddig 117 halálos áldozata van. A fasiszta lincselők egy hét alatt 117 algériai lakos életét oltották ki, több mint százat pedig súlyosan megsebesítettek. A francia hatóságok azonban semmi jelét nem adják annak, hogy véget akarnak vetni a fasiszta ultrák garázdálkodá­sainak, sőt az Oranban és más algériai városokban, a lincselé- sek központjában, hozott intéz­kedések éppen az algériai la­kosságot sújtják. De Gaulle politikája két tűz közé került: egyik oldalon áll Algéria népe, amely hét esz­tendő óta vívja kemény és meg nem alkuvó harcát szabadságá­ért, a másik oldalon a fasiszta ultrák, akik épp úgy harcolnak a de Gaulle-kormányzat ellen, mint az algériai nép ellen. Az ultrák semmiféle eszköztől nem riadnak vissza, Franciaország­ban és Algériában hónapok óta a plasztikbombák százai rob­bannak, most pedig, hogy fo­kozzák terrorcselekményeiket, szabályos embervadászatot in­dítottak az algériai lakosok el­flz amerikai provokációk újabb színhelye a berlin—helmstedti országút Berlin (MTI). Az amerikaiak, miután kudarcot vallottak a ber­lini államhatárnál, a friedrich- strassei átkelőhelynél rendezett provokációkkal, működési terüle­tüket áthelyezték a Nyugat-Né- metországot Nyugat-Berlinnel összekötő Berlin—helmstedti or­szágúira. November 10 óta az ameri­kaiak egyrészt felfegyverzett ka­tonákkal teli jeepeken kétórán- ként „ellenőrzik” az országutat, másrészt szünet nélkül hajtanak végre csapatmozdulatokat Nw>'- gat-Berlinben Nyugat-Németor- szágban végrehajtandó NAT»- hadgyakorlatok ürügyén. E tevé­kenység, amelynek értelmi szer­zője és legfőbb irányítója Clay tábornok, Kennedy amerikai el­nök személyes megbízottja, azt. célozza, hogy ellenőrizhetetlenné váljék a Nyugat-Németország és Nyugat-Berlin közötti összekötte­tés és bizonyítottnak tűnjenek a nyugati hatalmaknak Nyugat- Berlinre támasztott jogtalan igé­nyei. A Nyugat-Berlinben. illetve Nyugat-Németországban állomá­sozó amerikai katonaság teljes katonai felszereléssel végrehaj­tott kétirányú csapatmozdulatai, amelyeknek következtében egy- egy egység néhány nap alatt teszi meg az oda-vissza utat, rendkí­vül veszélyes következményeket vonna maga után. Erre mutat rá a TASZSZ berlini tudósítója is, amikor a nyugat-berlini NATO- hadgyakorlatokkal kapcsolatban megállapítja, hogy ezek — mivel az amerikai hadsereg Nyugat-Né­metországban állomásozó egysé­gei a NATO-hadsereg részét ké­pezik —, azt jelentik, hogy Nyu- gat-Berlint a NATO érdekkörébe akarják vonni. A tudósító arra is felhívja a figyelmet, hogy a nyu­gat-berlini helyi viszonyok telje­sen alkalmatlanok bármiféle had­gyakorlat számára. Legújabb hírügynökségi jelen­tések szerint december elsején, pénteken megkezdődött az egyik augusztus 20-án Nyugat-Berlinbe irányított amerikai gyalogezred átcsoportosítása Nyugat-Német- országba. Az átcsoportosítás be­vallott célja — hadgyakorlaton való részvétel. Ezzel egyidejűleg más ameri Icai csapategységeket küldenek NyugatBerlinbe. Az ez- redek kicserélése szakaszonként történik. len. Autóbuszokat, személyau­tókat állítanak meg, lemészá­rolják a védtelen lakosságot, a hivatalos francia hatóságok pe­dig tétlenül nézik mindezt. A Francia Kommunista Párt ismételt felhívása nyomán a haladó francia közvélemény ré­gen megértette, hogy a súlyos problémákkal küzdő francia belpolitikai életet mindenek­előtt az algériai háború befe­jezésével lehet rendezni, de ugyanakkor elengedhetetlenül szükség van a garázda fasiszta elemek megfékezésére is. De Gaulle tábornok azonban a ha­tározott cselekvés helyett is­mételten béke jobbot nyújtott az ultráknak, akik ebből a kor­mányzat gyengeségére követ­keztettek, s még vadabb ter­rorral, bombamerényletekkel, embervadászattal válaszoltak. A fasiszta terrorcselekmé­nyek következtében súlyos hely­zet alakult ki Algériában. Áz algériai ideiglenes kormány tá­jékoztatási minisztere a válsá­gos helyzetre most külön is fel­hívta a francia kormány figyel­mét. »Ha a lincselések, gyil­kosságok tovább folytatódnak és a francia hatóságok semmit sem tesznek megakadályozásuk­ra — hangzik a miniszter nyi­latkozata — számolni kell az­zal, hogy népünk haragja kér­lelhetetlenül lesújt a fegyver­telen algériaiak elleni tömeg­gyilkosság tetteseire.« A francia sajtóban egyre éle­sebben bírálják a francia kor­mányt, s számos lap felveti a kormány súlyos felelősségét is. A Combat című lap már egye­nesen arról ír, hogy a jelenlegi légkörben a tárgyalások lehe­tetlenné váltak. A karhatalom megbénult — írja a Combat —, az algériai probléma belátha­tatlan fejlemények felé halad. A francia nép azonban nem vállal közösséget a fasiszta ult­rákkal, s naponta tüntető tö­megek vonulnak fel Párizs és a nagyobb francia városok ut­cáin, követelve a terrorista ult­rák felelősségre vonását, a tár­gyalások megkezdését és az al­gériai béke megvalósítását. Verekedés a francia nemzetgyűlésben A francia nemzetgyűlés csü- I képviselő támadást intézett a kor törtöki ülésén, amely az algéria költségvetést tárgyalta, heves szó­váltásra, majd verekedésre ke­rült sor a szélsőjobboldali kép­viselők és az UNR néhány kép­viselője között. Lauriol algériai ultra-képviselő ismét azzal a ko­holt hírrel hbzakodott elő, hogy a szovjet kormány egyezményt kötött az algériai ideiglenes kor­mánnyal. Ezzel kapcsolatban Ar- righi, ugyancsak szélsőjobboldali /JSETTENTŐ TKodrigvez 62. — Jó IRTA: HORVÁTH JÓZSEF Jobbról egy nyitott ajtót lá­tott, és egy üres szobát. A szo­rnány és de Gaulle személye el­len. A francia elnök pártjának tagjai éles szavakkal válaszol­tak. Heves vita támadt, majd a szélsőjobboldal és a kormánypárt képviselői egymásra rohantak. Az ökölharcnak a közbelépő terem­őrök vetettek véget, de így is csak rövid időre sikerült lecsil­lapítani a kedélyeket, mert a ve­rekedés a folyosón tovább folyta­tódott. Biztos vagy benne, hogy velem beszélsz? Rodriguez... Most fi­gyelj. Negyedórán belül teremts készenlétet a kapunál! Egy te­herautó fog közeledi. Előtte a ka­pukat kitárni! A kocsi befordul a kapun, be a parkba. Érted, Im­re bácsi? Gyorsan körülnézett. Egy lé­lek sem volt a közelben. — Géppuskákat a parkban azonnal felállítani, rejteni! Amint intett hátra a sofőr, bábán egy^ a fal mellett álló ^ csira! Tűz, tűz, élő ember ne maradjon a kocsin! Érted? Kint lépések neszét hallotta. Lecsapta a kagylót. Látszólag gondtalanul kisétált Géza nem tudta mire vélni a széken egy telefonkészülék he- dolgot. vert. A Széna térnél, a nyilas kör- Géza egy másodperc tört ré­zét) székház előtt a kocsi meg- sze alatt megváltoztatta haditer- torpant. Rimóczy vezényszavára vét. . , az egész banda leugrált a kocsi- Először az volt az elgondolása, a szobából, ról. A sofőr is kiszállt. hogy a teherautót egészen a kószálsz testvér? Miért Rimóczi odaszólt Gézának: frontvonalig vezényli, majd csak nem jössz piálni? — kérdezte — Gyere, testvér, te is. Itt van telitalálatot kap, s ott pusztul e6T nyilas suhanc, akit Rimóczy egy kis jó itóka. Mielőtt bekuk- ez az egész banda. S ezekkel Géza keresesere küldött. kantunk a spanyolokhoz, jót tesz együtt pusztul ő is. egy kis szíverősítő. De ez a telefon! Géza kiszállt a kocsiból. A A nyilasok az udvar felé ipar­banda tagjai benyomakodtak_ a kodtak Géza ószrevétlenül lema körzeti nyilasszékházba. Az őr­ség vidáman üdvözölte, és be­engedte őket. Géza utolsónak ma­radt tőlük, beugrott az üres szo­bába és a telefonkagylóhoz ka­radt, de az őr, aki látta, hogy Géza a sofőr mellől szállt ki, őt sem tartóztatta fel. A társaság egy folyosón ma­sírozott át. Géza tétován pillan­tott körül, — Máj beteg vagyok — hazud­ta Géza — azonnal rosszul le­szek a szeszesitaltól. — Ugyan, gyere csak! Belekarolt Gézába, és Rimó­czy elé cipelte. Rimóczy egy bög­réből vedelte a pálinkát. — Gyere, igyál! Ne szemér- meskedj, az istenedet, majd meg­Reszkető ujjakkal tárcsázta fel a spanyol követséget — Halló? Ki van ott? Tes- látod mennyivel könnyebb lesz sék? Imre bácsi? Itt Géza! Meg- az egész, ha egy-két decit beve- ismered a hangomat? Igen? szel,

Next

/
Oldalképek
Tartalom