Tolna Megyei Népújság, 1961. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-17 / 114. szám

TOT,WA MPOTTT VFPTJSÁG

1961. május if.

Újra itthon a HAZÁBAN

Ha

fa szabályos riportnak készülne ez az írás, ott kellene kezdenem, hogy szemben ülök a népfront megyei irodájának egyik szobájában a nyolcvankét éves Szabó Istvánnal, akit hatévtizedes amerikai tartózkodás után hazahozott a honvágy.

Nem ezzel kezdem, mert ami kor megüti, nem, megsimogatja fülemet, a szívemet az a két szó, amely a beszélgetés során még annyiszor visszatér, a nevét sem tudom, később jegyeztem csak meg. A két szó: »Itt a hazában«. Pontosabban: »Itt a HAZÁBAN«. Igen, így,

. csupa nagybetűvel, mert így hangzik. S utána még annyiszor: a HAZA. Nem óhaza, nem Magyarország, nem a régi otthon, hanem a HAZA.

És ebből megértettem, meg- éreztem, itthon is lehet tudni, mi a haza, de százszorosán lehet tudni idegenből. Mert más ám benne élni, és más ám vágyódni utána egy életen át.

lyf őst újra itthon. A nem ege- iTA szén egy évvel ezelőtt termelőszövetkezetivé lett Mado- csán. A rokonok, a már régen elfelejtett, de most újra megtalált és azóta megint újabbakkal bővült ismerősök között. Itthon. Mit tudnak rólunk odaát, hogyan tudják, amit tudnak? így válaszol az öreg ameri kás magyar, aki soha sem lett amerikaivá, megmaradt magyar nak, csak hát a lakhelye volt erre a hatvan esztendőre néhány ezer kilométerrel odébb.

— Mi talán sokkal többre becsüljük az itthoni eredményeket. mint az ittlévők. A múlt kiélte magát, itt pedig most kezdődik az új. Én mindig idetartoztam és most, idős ember létemre hazajöttem. S még mindig az az óhajom, hogy építhessek, hogy dolgozzam. És én mondom, egyik sem igaz magyar. akár itt, akár ott, aki nem dolgozni, nem építeni akar.

Még az én erőmre, tapasztalataimra is szükség lehet. Ott kint a kötelességemet elvégeztem, gyerekeimet felneveltem, és most a magam boldogságát is megtaláltam.

IJ áromféle magyar él oda- 11 kint. A régiek, az 1945- ben disszidáltak és az 56-osok. Néhány szót róluk is.

— Mi, régiek, mi is segítettünk felépíteni azt az országot. A mi munkánk is benne fekszik. És mit kaptunk ezért? Lenéztek bennünket az ottaniak, a jenkik. Én is építettem vasutat is. Több tetűm volt, mint centem.

— S akkor negyvenöt után egyszer csak megjelentek ezek az emberek. Azt mondják, hogy mi bolondok vagyunk, mert annyit dolgoztunk, meg dolgozunk. Hát ezek ilyen emberek. Ök is magyarok, de nem szeretik a munkát. — Szűkszavú jellemzés, de úgy hiszem, sokat mond. Utána az 56-osokról érdeklődöm. Arra már nem is szól semmit, csak legyint. Ez is jellemzés.

lVfi az, amit egyszerre fur1Ti csának és meghatónak találok ebben az idős emberben? Kell valami formai dolognak is lenni ... Megvan. A beszédje.

Ízes, hamisítatlan madocsai tájszólás ez (hatvan év után!), de közben, ha igent mond, abból yes lesz, ha helyesel valamit, abból oké kerekedik. A disszidens az ő szájában di- szident, s néha bizony keresi a szavakat, ha valami újabb kifejezéssel akar élni. De közben éppoly zamatosán ejti a régi szavakat, mint azok fiai és unokái, akiktől hatvan évvel ezelőtt elvált.

Czombaton kapta kézhez a ^ végleges letelepedési engedélyt, amely lehetővé teszi, hogy most már végképp idehaza maradjon.

— A rendőrségen először azt mondták, nem biztos, hogy megkapom az engedélyt, mert ott maradt a feleségem, akitől nem váltam el törvényesen. Tudja, mit mondtam én? — elneveti magát, — azt mondtam: Mutassák meg nekem azt az embert, aki engem innen vissza- küld. Hiszen alig vártam, hogy hazajöhessek. Nem volt nekem semmi kívánságom, csak ez.

]Vf ég egyszer arról, mit ér- A zett, amikor hazaért. Azt mondja:

— Nagyon örültem, amikor hazaértem. Megszűnt bennem a

félelem.

Próbálok közelebb jutni, mit ért azon. hogy félelem? Elmondja, hogy odakint nem merik az emberek őszintén megmondani a véleményüket. Félnek. Ö is hét évig volt rendőri felügyelet alatt, mert bírálni merte a fennálló állapotokat. Ettől félnek? Ettől is, de nemcsak ettől. Hanem ...

— Amerikában, az a helyzet, ha becsukják a gyárkaput, másnap már nincs az asztalon kenyér.

Ettől félnek, de nemcsak ettől. Hanem .. .

— Kilátástalanság. Nincs ott ji*vő. Nem láttunk ott jövőt.

A szakkörvezetők és tagok elméleti továbbképzése, kiállítások a megyei fototanács munkatervében

Tehát ez az. A sok részösszetevőből kiformálódik a nagy félelem, a jövőtlenség réme, a ki- látástalanság. A félelem, amely a velőkig eszi be magát az emberekbe.

— És itt?

Ezért jöttem haza. Itt a

.lovo.

G zabó István 82 éves. Egy tavasz; napon, ápr. 17-én. 1903-ban elindult Budapestről. Az új hazába, amely sohasem lett számára igazi haza (még kisbetűvel sem). Volt vasúti előmunkás Kanadában, dolgozott fűrésztelepen, városcsatornázásnál munkavezetőként. Az első világháború alatt Kelet- Kanadába ment gyárimunkásnak. Jöttek haza a háborús veteránok és Szabó István munka nélkül maradt. Irány az Egyesült Államok. Egyszer ettek naponta, rongyokban jártak, Hoover volt a köztársasági elnök. Az utolsó huszonnégy évben gazdálkodott Ohio államban. És onnan egy nagy ugrás, vissza a HAZÁ-ba.

öt gyermeke maradt ott, becsülettel felnevelte valameny- nyit. És büszkén mondja, a legöregebb tökéletesen tud magyarul, tudott egy lánya is, aki négy éve halt meg. Megtanította őket az édes haza nyelvére.

Nem pihenni jött Szabó István, noha nyolcvankétéves korban, a mi világunkban; már régen rászolgáltak a pihenésre az emberek, ö még dolgozni akar, alkotni, építeni. Aki any- nyit épített Kanadában és az Egyesült Államokban, most építeni akar az igazi HAZÁ-ban.

A jövőt.

Mert itt van a jövő.

Letenyei György

Gazdasági .jegyzetek

Tatarozás

Lapunkban írtuk meg, ezelőtt két éve, hogy a város szép, korszerű piaci csarnokot, piaci területet kap. Az építést megkezdték. A csarnok nagy része már elkészült. Mint hírlik, a követelményeknek majd megfelel. S akkor úgy határoztak, hogy lebontják a bejárattól jobbra lévő épületet» A lakókat, mint értesültünk, -ki is költöztették. Halálra ítélték az épületet. De, hogy ideiglenesen is kihasználják, a Béri Balogh Ádám Termelőszövetkezetet költöztették bele. Itt nyitotta irodáját, miután a bőrellátónak más helyet adtak.

Éles plakát hívta fel a járókelők figyelmét, hogy az épület utcai részén a tsz irodája van. S két hét után eltűnt a plakát, asztalosok, kőművesek jelentek meg a volt cukrászda, bőrélosztő, tsz- iroda helyén. Tataroztak. S alig egy rövid hét múltán már a biztosító költözött a jónéhány ezer forintért tatarozott üzletrészbe.

Csupán egy kérdésünk van: Ha lebontásra ítélték a házat, minek tataroztatták, s ideiglenesen nem lett volna jó a biztosítónak a helyiség úgy, ahogy volt? Vagy a biztosító régi helyén tevékenységét nem tudta volna ellátni?

Azt hiszem, erre válaszolni sem kell...

— P j —

Felnőtté avatták a szabadságunkkal egyidős fiatalokat

A mázai kultúrház benépesedett és hangos lett a sok fiatal vidám hangjától. A 16 évesek gyülekeztek Máza, Győré és Iz- mény községből, hogy ünnepélyesen átvegyék személyi igazolványukat. A bányász fúvós-zenekar köszöntötte a fiatalokat, s a pattogó indulók hangjai mellett vette kezdetét a hivatalos aktus.

A zenekar eljátszotta a Himnuszt, majd Németh János tanácselnök üdvözölte az egybegyűlt 40 fiatalt és a megjelent vendégeket. Ágoston Ferenc elvtárs, a községi pártszervezet titkára méltatta ezután néhány szóval a személyi igazolvány jelentőségét és azt a felelősséget, ami annak birtoklásával jár.

Az ünnepi aktus után rövid ideig elbeszélgettek a fiatalok, nézegették új kincsüket és büszkén tették azt el. Majd utána közösen vonultak át a KlSZ-szék- házba, ahol tánccal és szórakozással tették maguknak emlékezetessé ezt a napot.

Jóleső érzés volt nézni ezt a negyven 16 éves fiatalt, ahogy szabadon és boldogan szórakoz- . tak. Vidámságukban nyoma sem volt a félelemnek, vagy kisebbségi érzésnek, tényleg úgy viselkednek, úgy élnek, mint akik már csak a szabadságot ismerik. Ök már csak hírből tudják, hogy volt nálunk egy más világ is. Ezt a más világot pedig sem mi, idősebbek, sem ők, fiatalok nem kívánják vissza, és ahogy látom, nem is fogadnák vissza, még erőszakkal sem. A szabadságot, mellyel egyidősek, minden bizonnyal teljes erejükkel megvédik, ha kell.

Imrő László levelező, Máza

A Tolna megyei fototanács elkészítette kivonatos munkatervét erre az esztendőre. A terv sokirányú, a kiállítások szervezésén és rendezésén kívül nagy gondot fordít a szakkörvezetők és szakköri tagok elméleti képzésére, a művészi igények növelésére.

Negyedévenkint szakkörvezetői konferenciákat tartanak. Az első két negyedévre eső konferenciát mór megrendezték, a következőre júniusban Szekszárdon, a novemberire pedig Bonyhádon kerül sor A konferenciákon gondoskodnak a körvezetők elméleti és szakmai továbbképzéséről.

A különböző előadásokat magnetofon szalagokon rögzítik, hogy el lehessen juttatni azokat a szakköri tagokhoz is. Ugyanakkor fénykép-archívumot létesítenek a szakköri tagok legjobb képanyagából. A fototanács gondoskodik arról is, hogy a kiállításokhoz

zsűrit és tárlatvezetést biztosítson.

A munkatervben a legjelentősebb helyet a kiállítások foglalják el. Július 2-án nyílik Szekszárdon a megyei amatőr fényképkiállítás, ..A 900 éves Szek- szárd” kiállítás anyagának össze, állításában a szakköri tagok ís részt vesznek dokumentum fotókkal. „Tolna megyei tájak — Tolna megyei emberek” címmel Bonyhádon rendeznek kiállítást, amely megyénk tájait, a Tolna megyei emberek megváltozott életét mutatja be. Ezeket a kiállításokat a helyi bemutatók után vándorol tátják, eljuttatják a járási székhelyekre és azokba a községekbe, ahol élénk fotoélet folyik.

További szakkörök alakítását is tervezi a megyei fototanács, s megfelelő segítséget nyújt azok működéséhez,

Traktoros-kőművesek

Az ezermester, fúró-faragó emberek jól hasznosíthatják magukat a termelőszövetkezetben. Mert nincs talán termelőszövetkezet a megyében, amely ne építkezne saját erőből, amelynek ne lenne saját építőbrigádja. Viszont nem dolgoznak minden építő- brigádban szakemberek — kőművesek, ácsok — ám az épület mégis teljesen megfelel a céljának.

Az országút- tól nem messze hizlaldát épített az értényi termelőszövetkezet.

Az emberekkel beszédbe elegyedtünk.

Pukler Károly és Drávecz József a hizlalda falát rakta. Kérdezzük tőlük:

— A szövetkezetben mint kőművesek egész éven keresztül tudnak dolgozni?

— Nem kőművesek vagyunk, hanem traktorosok — hangzott a meglepő válasz. — Jelenleg nincs munkánk, a kőművesség- hez viszont értünk, így csatlakoztunk az építőbrigádhoz. Az ácsokkal együtt megjavítottuk a vizesmalmot is.

— A vizesmalmot?

— Igen. Ott van lent, az úton

túl. A darálóra szükség van és egy 1 Mia-motorral hajtatták, mert összetört a vízikerék. Most megcsináltuk, mert nem mindegy a szövetkezetnek sem, hogy mennyibe kerül valami. A vízért nem kell pénzt fizetni.

Lemegyünk a malomhoz, B. Tóth István, K. Tóth István, Kocza István, Svasznek Lajos — az ácsok — is velünk tartanak.

A télen elhasználtunk vagy ötezer forint értékű üzemanyagot — mondja Tóth József molnár. Ott kell takarékoskodni, ahol csak lehet. Itt van a víz, nem kerül semmibe, miért ne használnánk ki ? De nézzék csak meg, milyen jó munkát végzett az építőbrigád.

Kiállunk a száz évnél is idősebb épület végébe, nézzük, hogyan csobog le a víz a hatalmas keréken.

— Ez most kibírja jónéhány évig — állapítja meg Drávecz József.

— ök csinálták az árapasztó zsilipet is, meg lehet nézni — mutatja a molnár.

A zsilip betonozása a traktoros-kőművesek, a faszerkezet a parasztból lett ácsok kezemun- káját dicséri.

— Egy évben nyolc hónapon keresztül van elég víz a malom működtetéséhez — mondja a molnár. — Azért is gazdaságos, mert itt van, közel a hizlaldához. Itt morzsoljuk le a kukoricát és mindjárt daráljuk. Akár érdemes lenne ide górét építeni, akkor nem kellene állandóan idefuvarozgatni a kukoricát a faluból.

— Rendbehoztuk a malmot, ezzel is spóroltunk — mondja B. Tóth István. — Nekünk még jóidéig megfelel. Ezzel is olcsóbbá válik a hizlalás.

Ez a megállapítás helyénvaló. Ezek az emberek nem végeztek egyetemet, ám felismerik, hogy ők, a közösség tagjai járnak jól, ha olcsóbban hizlalnak jószágot. Büszkék arra, hogy ehhez kezük munkája is hozzájárult, amikor helyrehozták az öreg vizesmalmot. Pedig nem is szakemberek, csak afféle barkácsolók.

B. I.